Olcsó és népszerű a háború

Nem kell patterneket keresnunk, mikor a vilagunkat pszichopatak iranyitjak. es FYI, a psichopataknak csak 1-2%-a gyilkos. A tobbi politikus, media es gazdasagi mogulok.

Egy példa arra, hogy mi történik akkor, ha a bankrendszer elkezd egyre kevesebb hitelt kiadni: Gazdasági világválság #3025

A te elméleted áll szembe a ténnyel, hogy #362-ben trollkodtál. Most meg magyarázod a bizonyítványodat. <#nezze>

A színvonaladhoz már sajnos volt néhányszor szerencsém, így pontosan tudom, hogy zajlana ez a beszélgetés. Pont mint az elõzõ öt: amikor végre sikerül harapófogóval kihúzni belõled, hogy mit is akarsz, és az álláspontod tarthatatlanságát is bebizonyítani, akkor elkezded nem érteni a nyilvánvalót, pont az ellenkezõjét kezded mondani, mint amit addig, na meg a pirosról is kiderül, hogy azt te feketének hívod.

Te nem beszélgetni/okosodni jársz ide, csak az - egyébként félig se megrágott - NWO-s hülyeségeiddel kocsmázol, meg pózolsz, hogy milyen mélyre látsz, és várod a bókot meg a virágcsokrot, aztán megsértõdsz, amikor csak röhögés jön.

Trollokat minek etessek?

Persze egy játék jobb esetben szimulációnak fogható föl. Azonban olyanokat viszonylag jól modellez, hogy...

Természetesen vannak dolgok, melyeket egy játék jól modellez, de mégiscsak egy médiaipari termékrõl van szó, ami törvényszerûen igazodik a kor dogmarendszeréhez.

Róma, ha azt nézzük hogy Egyiptom, vagy Babilon évezredekig fennmaradt Róma néhány száz éves létével bizony nem tûnik túl stabil képzõdménynek, a Brit világbirodalom dettó, még ha azért természetesen jó pár generációt mindegyik "kiszolgált".

Ezzel a kérdéssel kapcsolatban nem az a lényeg, hogy melyik hatalmi szervezõdés (birodalom, cég, államszervezõdés, stb.) mennyi ideig volt talpon, hanem hogy nincs értelme annak az érvnek, hogy lehetetlen generációkon átívelõ módon küzdeni célokért. Ez alapjaiban fals, mert veheted példának akármelyik szervezõdést amelyik több száz évig vagy több ezer évig sikerrel képviselte érdekeit, és máris azt látod, hogy egy sikerrel keresztülvihetõ cél kvázi önmagát tartja fent, mert az emberek automatikusan az ügy szolgálatába állnak. Ilyen szemmel nézve a történelmünk nem egymást követõ dinasztiák, uralkodóházak, érdekcsoportok története, hanem egymást követõ ideák története. Az idea az, ami továbbél, így a mai világot is egy idea tartja mozgásban, és nem egy többé-kevésbé titkos csoport. Természetesen az idea látható formákban ölt testet, de tévedés a látható formára kiváltó okként hivatkozni.

Kb 90-ig ez tényleg így volt, azonban a hidegháború végétõl valami megváltozott.

Persze, valami megváltozott, de nem az, amire én hivatkozok. A No Logo c. könyvet olvastad? Na, ott pl. leírják, hogy a 90-es évektõl a cégek valóban megváltoztak, és a konkrét termékek gyártásáról áttértek a "márkák gyártására". Tehát pl. a 90-es évek egyik sikercége, a Nike, az nem cipõt gyártott, hanem magát a Nike márkát "gyártotta". Tehát egy imázst, egy ideát hozott létre, és ezt értékesítette közvetlenül.
Az alap ötlet tehát megmaradt, csak a formát frissítették fel a kor lehetõségeihez és követelményeihez mérten. A cégek ma is mint megoldásszállítók tetszelegnek, az emberek vágyainak kiszolgálóiként, vagy épp a problémák megoldójaként (lásd. a "zöld" mozgalmak felkarolását).

Tehát a változást aláírom, azt, hogy a cégek elsõ számú szempontja nem lenne az, hogy magukat a civilizációnk fenntartójaként, motorjaként, alapjaként tüntessék fel, az számomra nem belátható.

Iszonyat módon nyirbálják a melósok jogait...

Természetesen. De a 90-es évekig se volt fenékig tejfel a melós élete! Csak azért, mert a cég megtévesztõ módon magáról egy "a földi élet fenntartója/biztosítója/lehetõvé tevõje" képet alakít ki, ezzel párhuzamosan "természetesen" pont ezzel ellentétes tevékenységet folytat. Hisz ebbõl a tevékenységbõl származik a haszna, míg az imázsépítéssel biztosítja azt, hogy a társadalom eltûri azt, amit csinál. Mert az ember meg van zavarodva: hisz látja, hogy a cégek mást se próbálnak mint segíteni nekünk (lásd. marketinganyagok) és közben látja azt is, hogy a cégek keresztülgázolnak mindenen és mindenkin. A mi felelõsségünk eldönteni azt, hogy a kettõ közül melyik a privát társaságok valódi arca.

Szó sincs arról, hogy a cégek bármiben is felelõsséget vállalnának épp ellenkezõleg!

Szeretném kiemelni a lényeget, ami pedig az, hogy a felelõsségvállalás látszatát kell kelteniük a cégeknek. Érted? Nem beszél senki sem valódi felelõsségvállalásról. Te sem gondolhatod komolyan, hogy a 90-es évekig a cégeket valóban érdekelte a felelõsségvállalás. A nagy fenéket! De nem is ez a lényeg. A lényeg a cég szempontjából az, hogy el tudja-e hitetni az emberekkel, hogy az õ (a cég) közremûködésére az életünkben szükség van.

Ugyanez a problematikája minden más olyan szervezetnek is, mely az emberek közremûködését akarja megnyerni (tehát amelyik nem erõszakkal hanem megtévesztéssel próbálja irányítani az embereket). Pl. a katolikus egyház. El kellet hitetni, hogy az embereknek szükségük van egy papra ahhoz, hogy õk Istennel "kommunikálhassanak" (egy közvetítõre van szükségük ahhoz, hogy a valóságot megismerjék - ma erre ott van a média és a tudomány: õk is csak "gatekeeper"-ek). Ma pedig el kell hitetniük, hogy egy Microsoft-ra szükségük van ahhoz, hogy számítógépeik lehessenek, egy MOL-ra, hogy üzemanyaguk lehessen, egy Fidesz-re hogy országuk lehessen, stb. stb. Minden olyan szervezet, mely abból profitál, hogy a valóság és az emberek közé áll és közvetítõnek adja el magát, törvényszerûen annak a látszatát kell keltenie, mintha õ valóban az emberek érdekében fejtené ki tevékenységét.

És mikor fognak megállni a társadalom dezintegrárlásában lerablásában?

Erre mintha már adtam volna választ. Talán a bankokkal kapcsolatban. Minden privát társaság addig növeli a profitot, míg biztosítottnak látja azt, hogy maga a rendszer nem dõl össze. Mint mikor a kocsis addig üti a lovat, míg biztosítva van az, hogy a ló meg nem döglik. Az teljesen lényegtelen, hogy a lónak minden végtagja sajog és már látja, hogy valami nem stimmel. A lényeg az, hogy tovább húzza-e az igát, vagy sem.

Ma gyakorlatilag az emberek ott tartanak, hogy a napi melóért felélik a tartalékaikat a tõkéjüket, legyen szó családi ezüstrõl, vagy a családot összetartó kapcsolatokról. Mit ad a cég eheleyett...

Azt, amit minden más hasonszõrû csoportosulás is: álmokat. Mit ad egy Apple neked? Vagy egy Facebook? Álmokat. Egy csodás világ képzetét. Lásd: Hollywood.


Az lehet, hogy van valami csoport, akik annak ellenére, hogy a gazdaság bõvülés juttatta õket a csúcsra, meg a fogyasztás univerzálissá tétele, valami perverziótól fogva azon filóznak, hogy meg kell akadályozni a gazdaság további bõvülését, a fogyasztás, elosztás priorizálásán keresztül

Kezdem elveszíteni a fonalat. Azt írtam volna valahol, hogy a gazdasági bõvülésnek gátat akarnak szabni?

Láttam a filmet és bizonyos szempontból nagyon jó, de valahogy messze nem a teljes valóságot mutatja be. a háttérbeszorításnál sokkal inkább látszik az, hogy kisemberek csipegettek a tortából, amíg az végül eltûnt, minthogy valaki az államot megszüntette volna.

A film nem egy konteós film. Így nem is fogja kimondani, hogy a sok "kisember" egy összehangolt terv alapján tevékenykedett.
A The Money Masters már konkrétan kimondja. A The Century of the Self már konkrétan kimondja.
És nem az állam megszüntetésérõl van szó, hanem súlytalanná tételérõl. Annak megakadályozásáról, hogy az állam erõfeszítést tudjon tenni az emberek érdekeinek képviselete érdekében.

Ugyanis ne feledjuük, hogy 1-2 dolgot, pl tõkét kivéve az országot nem lehet széthordani.

Nem széthordani akarják, hanem irányítani. A tõke nem más, mint jog a különféle erõforrások feletti rendelkezésre. A tõkét ide-oda rakosgatva a gyakorlatilag a jogosultság maga (~a hatalomra való jogosultság) vándorol egyik embertõl a másikig, egyik területtõl a másikig.

Az állam bármikor mondhatja, hogy eddig tartott a szülinapi zsúr mert akkor most mindenki visszaadja, amit elfelejtett visszahozni.

Természeten bármikor mondhatja, elviekben. Gyakorlatilag meg az állam is csak egy kreálmány, mint a cég maga. Nincs saját feje, lelkiismerete, így nem fog dönteni sem. A konkrét ember az más tészta, de a konkrét emberre pedig lehet hatni. Tényleg javaslom vagy a The Money Masters vagy a The Century of the Self végignézését, mert mindkettõ hoz szép példákat arra, hogy mi történik az állammal akkor, ha megpróbálná megregulázni a privát társaságokat. (Hullanak az emberek...)

Nemrég olvastam egy új hírt ezzel kapcsolatban, csak nem találom az eredetijét, hogy a BNP Paribas megfenyegette az EU-t, hogy ha az a banki szabályozásával próbálkozna, akkor a válaszul a bank befagyasztja a hitelek folyósítását. Ha láttad a The Money Masters-t, akkor tudod, hogy ez a bank harci taktikája: hitel nélkül a gazdaság összeomlik. Mondhatnád, hogy dehát az állam maga bocsájthat ki pénzt ilyenkor, és a probléma letudva. De a BNP Paribas tudja, hogy egymaga képes akkora kavarodást okozni, ami betesz az EU-nak. Ahogy a legutóbbi válság idején a Lehman Brothers becsõdölése is elég volt ahhoz, hogy az egész világ megnézhette magát.

Persze ez csúnya dolog lenne, de a lehetõség adott. Kíváncsi leszek pl, hogy mi lesz a Görög-csoda vége.

Én is kíváncsi vagyok. Ez egy jó példája annak, amikor a céges érdekek és az emberek érdekei összeütközésbe kerülnek. Mert ugye nem azt gondolod, hogy a görögöknél az állami érdek vagy EU-s érdek van ellentétben az emberek érdekeivel?

Hát ha ez azt jelenti, hogy a paraszt azt élvezi, hogy a szántólovát halálra dolgoztatta és röhög rajta, ahogy kilógó nyelvvel a végét járja, akkor igen.

Dehogy múlik ki az a ló! Hát vigyáznak rá! Nem lesz semmi baja. Egyes emberek lehet beleõszülnek és belebetegednek és beledöglenek, de attól még a maradék 90-99% azt fogja gondolni, hogy milyen jó ez a világ, hisz õrá mennyire vigyázott, az õ egészségére és jólétére és legfõképp az õ csodás álmaira...

Ettõl még sajna a világ nem fog igazi egységet alkotni. Létre lehetne hozni egy szakmai adminisztratív egységet maximum, csak az akkor mûködhetne jól, ha az autonómia megmarad az országok szintjén

A szabadság illúziója meg fog maradni, ahogy ma is megvan ennek illúziója. Ha épp az kell.
Vagy ahogy a felelõsségvállalással kapcsolatban láttuk azt, elég annak az illúziója is.
A lényeg, hogy bármirõl is legyen szó, általában elég annak a látszata. Legyen szó szabadságról, vagy épp egészséges ételekrõl, vagy épp a minõségrõl, igazságról, igazságosságról, stb. stb. Az a lényeg, hogy az emberek mit hisznek, hogy milyen világban élnek, és nem az számít, hogy milyen világban élnek valójában. És a rideg valóságot (sokszor a megoldással együtt) hiába látják egyesek, az teljesen lényegtelen, mert tömeg az mindig a tömegnek fog hinni. Amíg azt hiszi, hogy a TV a tömeg hangja, vagy hogy az X párt az a tömeg hangja, addig annak.

Persze egy játék jobb esetben szimulációnak fogható föl. Azonban olyanokat viszonylag jól modellez, hogy a alkosság lélekszámának minimális éves változása, hosszabb távon, milyen jelentõs különbségeket eredményez. Ez viszont olyanokon múlik, hogy mennyire van kedvük, lehetõségük az embereknek szaporodni. A nagyobb lélekszámú ország nagyobb potenciált jelent, még ha a problémák is súlyosabbak, ha nem jól mennek a dolgok. satöbbbi satöbbi. Olyan kis alapvetõ összefüggések, amiket a tröténelemre kivetítve kijön az, hogy attól, hogy egy embereke, Napoleon, vagy Hitler vagy a nagy NWO fanok elhatározzák, hogy birodalmat építenek és ezen dolgoznak is esetleg évtizedekig még nem biztos, hogy ez össze jön nekik.

Róma, ha azt nézzük hogy Egyiptom, vagy Babilon évezredekig fennmaradt Róma néhány száz éves létével bizony nem tûnik túl stabil képzõdménynek, a Brit világbirodalom dettó, még ha azért természetesen jó pár generációt mindegyik "kiszolgált".

"A The Corporation c. könyvben leírják, hogy már a XX. század elején-közepén világossá vált, hogy a cégek akkor válhatnak sikeressé, ha a társadalmi felelõsségvállalás (kb. az amit te írsz csak más szavakkal) legalább látszatát megteremtik. Tehát ezen a kérdésen már túl vannak a cégek: úgy tesznek mintha az emberekrõl gondoskodó entitások lennének. Mostanában már (újra?) ott tartunk, hogy a vállalatot a családhoz hasonlítják. (Törõdõ család = törõdõ vállalat. Vállalatnál dolgozni egyenlõ egy veled törõdõ család tagjának lenni.)"
Kb 90-ig ez tényleg így volt, azonban a hidegháború végétõl valami megváltozott. Talán annyi, hogy már nem volt a nagy orosz mumus, ahol elvileg a munkásosztály volt az úr és nyugaton nem kellett bezzegországokat, Potyemkin-falvakat csinálni, vissza lehetett térni a jó öreg totális kizsákmányoláshoz. Iszonyat módon nyirbálják a melósok jogait, kollégáimat látom, akik esetleg beleestek a piroshullámba és mindíg amikor elvileg jogszabály szerint neki épp járt volna valami, mert pl annyi idõt eltöltött a cégnél, változtattak mindenen. Ezrek, 10 000 vannak ilyen cipõben, õk látják leginkább közvetlenül azt a változást, azt a trendet, ami itt zajlik.
Szó sincs arról, hogy a cégek bármiben is felelõsséget vállalnának épp ellenkezõleg!
És mikor fognak megállni a társadalom dezintegrárlásában lerablásában? Ma gyakorlatilag az emberek ott tartanak, hogy a napi melóért felélik a tartalékaikat a tõkéjüket, legyen szó családi ezüstrõl, vagy a családot összetartó kapcsolatokról. Mit ad a cég eheleyett, az alamizsna fizunk kívül, meg hogy esetleg a próbaidõn belül indoklás nélkül kirugdossák az embereket?
Semmit. Hol a határ, amikor a cégvezetõ is alkalmazott? Hol az egzisztenciában való fenyegetés határa?

"És az az alternatíva amit én írtam, az nem tûnik megfelelõnek számodra? Hogy az államra (most éppen a demokratikus berendezkedésre) azért van szükség, mert ezzel egy szabad világ illúzióját sikerül megteremteni, amiben az egyedek (az irányítók szempontjából) hatékonyabban üzemeltethetõek (most éppen), mint diktatúrában (privát társaságok közvetlen irányítása mellett)."
Igen eddig egyetértünk.

"Gyakorlatilag a hierarchikus rendszert (hatalmi piramist, ami pl. egy királyságban egyértelmûen látható) sikerült "láthatatlanná" tenni, így támpont híján lehetetlenné válik az, hogy valaki egy lépésben egy alternatív irányítást ültessen a jelenlegi helyébe. Hisz egy diktatúrában a rossz vezetõt elég elkergetni és egy jó vezetõt a helyébe ültetni, de hogy teszel rendbe egy demokráciát? Nem léphetsz csak úgy az egyébként is "láthatatlan" irányítók helyébe."
Ebben már nem értünk egyet. Az lehet, hogy van valami csoport, akik annak ellenére, hogy a gazdaság bõvülés juttatta õket a csúcsra, meg a fogyasztás univerzálissá tétele, valami perverziótól fogva azon filóznak, hogy meg kell akadályozni a gazdaság további bõvülését, a fogyasztás, elosztás priorizálásán keresztül, meg csökkenteni azt. Lehet, hogy vannak ilyen skizofrén emberek, azonban ha mindent õk uralnának, akkor nem lenne pl Kína, de van!
És, hogy van az nagyjából keresztbe veri az egész NWO-t. Hacsak persze nem a Kínaiak találták ki a konteókat, azért hogy elfedjenek egy még nagyobb konteót.😄DD

"Ezt én értem, de mi volt elõbb, a tyúk vagy a tojás? A cégek azért váltak naggyá, mert az állam megengedte ezt nekik, vagy a cégeknek azért enged meg mindent az állam, mert azok nagyokká váltak? Újra a The Corporation c. filmet tudom ajánlani, ami azt mutatja be, hogy az államot hogyan szorították szép lassan a háttérbe."
Láttam a filmet és bizonyos szempontból nagyon jó, de valahogy messze nem a teljes valóságot mutatja be. a háttérbeszorításnál sokkal inkább látszik az, hogy kisemberek csipegettek a tortából, amíg az végül eltûnt, minthogy valaki az államot megszüntette volna. Ugyanis ne feledjuük, hogy 1-2 dolgot, pl tõkét kivéve az országot nem lehet széthordani. Az emberek ugyan ott vannak, a szén a földben, a mezõn a föld stb. Az állam bármikor mondhatja, hogy eddig tartott a szülinapi zsúr mert akkor most mindenki visszaadja, amit elfelejtett visszahozni. Persze ez csúnya dolog lenne, de a lehetõség adott. Kíváncsi leszek pl, hogy mi lesz a Görög-csoda vége.

"Emlékeztetõnek annyit írnék, hogy az én álláspontom - miszerint a cégvilág szimplán legyõzte az államot - megismerhetõ a fentebb felsorolt filmekbõl (a The Corporation az film is és könyv is)."
Hát ha ez azt jelenti, hogy a paraszt azt élvezi, hogy a szántólovát halálra dolgoztatta és röhög rajta, ahogy kilógó nyelvvel a végét járja, akkor igen. Ettõl még az a ló simán agyonhagyogatja és ha netán kimúlna se sok köszönet lenne benne.

"Ezt is megfogalmazták már pl. az USA-val kapcsolatban. (Én konkrétan egy kormánytanácsadóként funkcionáló (!) történész könyvében olvastam.) A Szovjetunió összeomlásával megszûnt az erõ, ami összetarthatta a teljesen heterogén amerikai társadalmat. Ezért többen is új ellenségkép szükségességét vázolták fel. És megjelent a terror elleni harc, mely sose ér véget, mely az egész világon zajlik. Tehát a szovjet fenyegetést lecserélték egy még jobbra. És ha ez sem lesz elég, akkor jön a következõ, természetesen világméretû krízis, ami mindenki ügye, így mindenki egy csónakba terelhetõ. Pl. itt van a CO2 kibocsájtás, vagy a világjárványok lehetõsége. NWO-s körökben még az is felmerül, hogy végsõ esetben egy idegen inváziót fognak eljátszani."
Hát kb télleg így néz ki, a múltkor valami konteós filmben láttam, hogy von Braun volt titkárnõje mondta, hogy az utóbbi is elég komolyan tervben van véve.
Ettõl még sajna a világ nem fog igazi egységet alkotni. Létre lehetne hozni egy szakmai adminisztratív egységet maximum, csak az akkor mûködhetne jól, ha az autonómia megmarad az országok szintjén, a "világkormánynak" meg minimális hatalma van. De ez így nem frankó, ugye, az emberek többre vágyna, mármint aki vágyhat erre.

Tájékoztatásul közlöm, hogy én is írhattam volna annyit neked, hogy "jó nagy barom vagy", csak ezt én színvonalon aluli megnyilatkozásnak tartom. De persze nem ugyanahhoz a sztenderdhez igazodunk mi ketten...

Gratulálok, azt hiszem ez világrekord a "két bekezdésbe szorított közgazdasági baromság" kategóriában.

Elnézést, ha sokat írnék.

A játék rávilágít 1-2 dologra. Pl, hogy ilyen világbirodalmat létrehozni sem nem könnyû és sok esetben nem is célszerû.

Azt hittem, hogy játék arra világít rá, hogy milyen nagy a szakadék a valóság és a különféle formában (pl. játékok) elénk tárt világ között. <#ravasz1>

Aztán az is tapasztalat, hogy egy ilyen világbirodalom létrehozásához évszázadok eltökélt és kitartó munkája szükséges, hacsak nincs olyan szerencséd, hogy korszakokkal fejlettebb vagy mindenki másnál.

Most úgy csinálsz, mintha akár Róma, akár mondjuk az USA nem élte volna túl az embereket, vagy mondjuk az elnökök mandátumait. Bush világot hódított, Obama beígérte az ellenkezõjét, ezért megválasztották, most õ is világot hódít. Ezek a tények, ezekhez kell az elméleteket igazítani.

A gazdasági szereplõk pedig soha nem vállalják föl azt, hogy egy népet olyan szinten ápoljanak, annyi szükségletérõl gondoskodjanak és ne kizsákmányoljanak, mint azt teszik a nemzetállamok.

A The Corporation c. könyvben leírják, hogy már a XX. század elején-közepén világossá vált, hogy a cégek akkor válhatnak sikeressé, ha a társadalmi felelõsségvállalás (kb. az amit te írsz csak más szavakkal) legalább látszatát megteremtik. Tehát ezen a kérdésen már túl vannak a cégek: úgy tesznek mintha az emberekrõl gondoskodó entitások lennének. Mostanában már (újra?) ott tartunk, hogy a vállalatot a családhoz hasonlítják. (Törõdõ család = törõdõ vállalat. Vállalatnál dolgozni egyenlõ egy veled törõdõ család tagjának lenni.)

Ugyanebben az idõszakban a cégek végérvényesen legyõzték az államot, mármint az USA-ban, és ezt a The Corporation c. könyv szépen be is mutatja.
Nem a nemzetállam irányít, hanem a cégek. A kormányokat is, az embereket is. Európában más a kultúra, de itt is hasonló folyamatok zajlottak/zajlanak.

Az összesodródás után szükségszerûen következik a szétesés, ha a népek nagyobb embercsoportok között nincs meg az összetartó erõ. Márpedig a nemzet fölött nincs identitás tudat.

Majd meglesz az is. Ahogy a gender ideológia is elterjedõben van, úgy sok más érdekes dolgot is létre tudnak hozni mesterségesen, csak figyeld a bûvész kezét!

Egy esetet kivéve, ha az emberiség egészének túlélése a tét és a túlélés bizonyítottan és az emberek által elfogadhatóan is a globális együttmûködés és csak a globális együttmûködés útján biztosítható.

Na látod. Neked is vannak ötleteid arra, hogy miként lehet megoldani a problémát. Globális krízisek kellenek. Ezt nem csak te mondod, ezt az irányítók mondják. Akár egy NWO-s anyagból is származhatott volna ez szó szerint. Akkor mi a funkciója a mostani globális kríziseknek? Mi a funkciója mondjuk egy gazdasági világválságnak? Minden egyes krízis (pl. gazdasági válság, világháború) a XX. században a hatalom centralizációjához vitt közelebb minket egy lépéssel. Errõl mi a véleményed? Mindez véletlen?

Nézd meg pl. a The Insiders c. filmet. Kik a jófiúk benne? Pl. az IMF. Ki a rossz? A FED és más privát cégek. Minek az ideáját terjeszti ez a film is? Hát azét, hogy világméretû szabályozásra van szükség ahhoz, hogy az emberek megvédhetõek legyenek a mumustól (ebben a filmben épp a privát cégek). És közben mit nem veszünk észre? Azt, hogy a mumust ugyanazok alkották meg, akik a megoldást is felkínálják. Ez szakállas trükk, nem kell bedõlni neki. (Lásd. filmajánló a hsz legvégén.)

Azért legjobb tudomásom szerint pl a Microsoft még nem vette meg cakpakk az országot. Lehet, hogy itt van, de az állam mondja meg, hogy mit tehet.
Amiket írsz az a jelenlegi nyugati politikai rendszer miatt van így. Gyenge a politikai erõ, következésképpen az államot széthordják.

Most nem értelek. Egyik mondattal azt írod, hogy az állam mondja meg hogy mit lehet, a másikkal meg azt, hogy az állam nem mondja meg, mert gyenge mert széthordták. Akkor most mire reagáljak?

Ha nem lenne reális erõ, tõke az államban, akkor nem lenne érdemes széthordani, simán lexarnák.

És az az alternatíva amit én írtam, az nem tûnik megfelelõnek számodra? Hogy az államra (most éppen a demokratikus berendezkedésre) azért van szükség, mert ezzel egy szabad világ illúzióját sikerül megteremteni, amiben az egyedek (az irányítók szempontjából) hatékonyabban üzemeltethetõek (most éppen), mint diktatúrában (privát társaságok közvetlen irányítása mellett). A rengeteg elõnybõl néhány: A "népharag" sosem a valódi irányítókat távolítja el az útból, hanem a frontembereket. Ezzel megvalósítható az, hogy elégedetlenség esetén látszatreformokat hajtsanak végre anélkül, hogy káosz alakulna ki. Valamint a pártok kicsiben megvalósítják az oszd meg és uralkodj rendszerét, a többség dönt elve pedig megvalósítja a "buta (azaz az irányítók által megvezetett) emberek tömege (többsége) irányítson" elvet. Tökéletes. A demokráciánál jobb diktatúrát eddig még nem találtak ki (de majd lesz helyette másik, talán még a mi idõnkben). Gyakorlatilag a hierarchikus rendszert (hatalmi piramist, ami pl. egy királyságban egyértelmûen látható) sikerült "láthatatlanná" tenni, így támpont híján lehetetlenné válik az, hogy valaki egy lépésben egy alternatív irányítást ültessen a jelenlegi helyébe. Hisz egy diktatúrában a rossz vezetõt elég elkergetni és egy jó vezetõt a helyébe ültetni, de hogy teszel rendbe egy demokráciát? Nem léphetsz csak úgy az egyébként is "láthatatlan" irányítók helyébe. Hisz nem az államapparátus irányít magában, hanem a bank, a média, az oktatási rendszer, az egyház, az államapparátus, a privát cégek stb. egységes rendszere, és maga az embertömeg is - tehetetlenségével, megvezetettségével együtt, amin az egyik legnagyobb probléma átvergõdni. Ezért nem is nagyon próbálja meg senki, lásd Jézus példáját, vagy amit szoktak még mondogatni, hogy kb. "nem lehet megváltani az embereket akaratuk ellenére" (de kényszeríteni lehet embereket akaratuk ellenére, így az erre alapuló birodalmak "sikeresebbek", azaz saját céljaikat könnyebben elérik).

De a legnagyobb cégek azáltal válnak legnagyobbá, hogy ráteszik a kezüket azokra a monopóliumokra, amit gyak az állam biztosít számukra, akár az erõszakszervezetével is.

Ezt én értem, de mi volt elõbb, a tyúk vagy a tojás? A cégek azért váltak naggyá, mert az állam megengedte ezt nekik, vagy a cégeknek azért enged meg mindent az állam, mert azok nagyokká váltak? Újra a The Corporation c. filmet tudom ajánlani, ami azt mutatja be, hogy az államot hogyan szorították szép lassan a háttérbe. Másik dokumentumfilm a The Century of the Self, amely sorozat elsõ részében szépen be van mutatva, hogy a tudatalatti manipulációjával hogyan gyõzte le az államot a cégvilág. De pl. a The Money Masters is azt a harcot mutatja be, ami már azt hiszem a XVII. századtól zajlik, és ahol a tét az volt, hogy a bank vagy az állam kerüljön hatalomra. A bank nyert, ezt gondolom te is látod.

Tehát az állam nem jókedvében ad jogokat a cégeknek, hanem azért, mert a cégek tömegmanipulációs képessége jobb, erõforrás-hasznosítási képessége jobb, és úgy általában a birodalomépítési képessége jobb. És az irányítóknak végsõ soron ez számít, hogy az emberek azt tegyék, ami a dolguk. Ha ehhez szabadjára kell engedni a cégvilágot, akkor ezt teszik meg.

Az állam nem feltétlenül azért privatizál, mert belátja esendõségét, sokkal inkább mert a politikusok esendõk.

Akkor itt van a nézeteltérés közöttünk, mert én ezt nem így látom.
Van esetleg olyan anyag, amibõl megismerhetném azt, hogy miért van úgy, ahogy te mondod?
Emlékeztetõnek annyit írnék, hogy az én álláspontom - miszerint a cégvilág szimplán legyõzte az államot - megismerhetõ a fentebb felsorolt filmekbõl (a The Corporation az film is és könyv is).

Visszatérve még egy kicsit a nemzetre, ha nincs egy pozitív erõ, minta az emberek elõtt, ami egységet teremt közöttük, akkor igen, csak a félelem marad. Egy sokszínû, különbözõ identitású emberekbõl álló tömeget viszont semmivel nem könnyebb félelemmel kontrollálni, mintha ellenkezõleg járnánk el azonos összetett identitást adnánk nekik (vallás, nemzet). Sõt valszeg nehezebb.

Ezt is megfogalmazták már pl. az USA-val kapcsolatban. (Én konkrétan egy kormánytanácsadóként funkcionáló (!) történész könyvében olvastam.) A Szovjetunió összeomlásával megszûnt az erõ, ami összetarthatta a teljesen heterogén amerikai társadalmat. Ezért többen is új ellenségkép szükségességét vázolták fel. És megjelent a terror elleni harc, mely sose ér véget, mely az egész világon zajlik. Tehát a szovjet fenyegetést lecserélték egy még jobbra. És ha ez sem lesz elég, akkor jön a következõ, természetesen világméretû krízis, ami mindenki ügye, így mindenki egy csónakba terelhetõ. Pl. itt van a CO2 kibocsájtás, vagy a világjárványok lehetõsége. NWO-s körökben még az is felmerül, hogy végsõ esetben egy idegen inváziót fognak eljátszani. Ez utóbbi tisztán illusztrációképp említem meg, hogy lásd, hogy mi a közös pont a megvalósult és az elképzelt forgatókönyvekben.

Közben eszembe jutott két dokumentumfilm, ami konkrétan azt mutatja be, amirõl beszélgetünk: The Power of Nightmares: The Rise of the Politics of Fear és The Trap: What Happened to Our Dream of Freedom.