Látod, pajtás, ez a te nagy bajod. Szerintem amiatt, mert egyirányba nézel csak, nem vagy képes megérten, amit megpróbálk átadni neked: leszarom az MSZP-t. 😄
Tudom, hogy mindenki ugyanazt akarja, ugyanazok a céljai, és bár mások a módszerei, és itt különbséget lehet tenni, nincs olyan józan ember itthon, aki azzal a tudattal megy el szavazni, hogy tudja, mire szavaz. Aki elkötelezi magát bármely párt iránt, az a tanulóképesség teljes hiányára utal, az képtelen felismerni a korszakokat átívelõ állandó jelenségeket. Képtelen tanulni a múlt hibáiból, a történelembõl. Mi igzolná ezt jobban, mint az általam megmutatott grafikon, aminek láttam egy 1989-ig visszavezetett változatát, és ugyanaz a periodikus jelenség játszódik le?
A pártok a saját hatalomvágyukat a magyar nemzet érdeke fölé helyezik. Látható, hogy minden kormány (amióta létezik a harmadik köztársságunk) a választások idején államháztartási hiányt halmoz fel. Ez onnan jön, hogy választások elõtt elkezdik kinyalni a választópolgárok seggét juttatásokkal, fizetésemeléssel, ilyenor kezdenek utakat építeni, adókat csökkenteni, satöbbi. Aztán egyszerre minden visszazuhan a normál kerékvágásba. Az, hogy a jég megtört, az csakis kizárólag a válságnak köszönhetõ, hiszen Bajnai csomagja egy átgondolt, szakszerû, és sikeres csomag, de igenis elválalsztható az MSZP-tõl. Az MSZP csak annyiban játszott közre, hogy Gyurcsány belátta a válság mélyülésére, hogy az õ szakértelme és támogatottsága nem elégséges, és az MSZP felvállalta, hogy helyrehozatja Bajaival a nemzetgazdaságot, népszerûségvesztés árán is (ez valamennyire becsülendõ, és Orbánt, a személyiségét és módszereit ismerve ez valószínûleg nem következett vonla be, sõt, közgazdasági szakértelem híján valószínûleg szociális, és népzerûsítõ intézkedései csak a válságot súlyosbította volna, de ez magánvélemény. Viktortól elég értékelendõ dolog volt, hogy a csomeg idején kevésbé destruktívan ugatott). De Bajnai elvégezte a feladatát, kilép innen, és minden megy tovább a megszokott úton.
Tudom, hogy számodra, sõt mindenki számára nehezen megemészthetõ az az információ, hogy lényeget érintõ hozzáállás-különbség nincs párt és párt között. És ami a többi közül kiemelkedik, az nem párt, hanem egy-egy Bajnaihoz hasonló ember, aki lehetõleg kevésbé fertõzött meg a politika. Aki belép a csatamezõre, az sáros lesz. Jó példa rá Gyurcsány, aki eleinte tenni akart az országért jószándékkal - erre az öszödi beszéd a bizonyíték, hiszen akkor nem hazudott. (Aki ezt a kijelentést fucsálja, hallgassa meg nyugodtam: az elejétõl a végéig. Mindenképpen kihallható a segíteni akarása.) A csatamezõn pedig elvérzett annak ellenére, hogy jószándékkal az országért próbált küzdeni. Mintha a magyarok saját maguk ellen fordultak volna, és ez így természetes. A jövõ évi jobboldali kormányzással együtt az elmúlt 24 évben 3 jobbos és 3 balos ciklus volt (lesz). Lényegben felváltva, periodikusan, ide-oda megy az ingázás, a népnek valamiért semmi sem jó.
Van egy õsrégi sci-fi, talán az egyik elsõ a mûfajban, némafilm: Metropolis. Tökéletesen felvázolja, hogy a nagytömegek hogyan képesek saját érdekeik ellen cselekedni érzelmi túlfûtöttség hatása alatt. Sõt, egy ilyen tömeget ide-oda lehet irányítani. Csak arra utalok, hogy attól, mert pl. a jobbik a nemzet köntösébe bújik, még nem jelenti azt, hogy ha kormányra kerülne, a mûködésének hatása a nemezt érdekeit képviselné. Sõt, semelyik más pártnál sem. Viszont minden pártnak az kelljen a célja legyen, hogy a nemzet érdekeit képviselje. De ez nem egyenlõ azzal, hogy magyarabbnak vallják magukat.
Egy gondolatot szeretnék futtatni, de lehet, hogy nem lesz itt népszerû, ezért megpróbálom érthetõen felvázolni. Mi is az a jelkép? Vegyünk egy fekete-fehér-rózsaszín zászlót, lobogót. Önmagában ez jelentést nem hordoz, mert most találtam ki, és semmiféle tartalommal sincs megtöltve. Üres jelkép. Vannak más jelképek is: nemzeti lobogó, kokárda, tarsoly, árpádsávos zászló, stb. Ezek önmagukkal többletjelentéssel bírnak, hiszen a magyarság egy évezrede alatt ezeket sikerült tartlommal megtölteni. Például a kokárda jelenti a márciusi ifjak nemes szabadság törekvéseit, a magyarság függetlenségét, szent szabadságát, és mindazt a rengeteg áldozatot, amit 162 évvel ezelõtt ezért meghoztak - nem is az a lényeg, hogy végül a szabadságharc elbukott, hanem a szándék és az áldozat. Vagy ott a nemzeti lobogónk. Egyet jelent a magyar kultúrával, mûvészettel, gondolkodókkal, hagyományokkal, tradíciókkal, tudósokkal, a magyar közösség szolidaritásával, és folytathatnám a felsorolást. Vajon valaki attól lesz jó magyar, mert hordja a kokárdát, vagy kidöfi a házára a zászlót? Fenéket! Attól, ha megtölti ezeket a jelképeket tartalommal! Ha valaki büszkén õrzi a múlt forradalmát a szívében, ha meghagyja ezt természetes méltóságában, ha átadja fiainak ezt a hagyományt. Ha valaki itthon kamatoztatja tudását, mûveli a magyar mûvészek hagyatkát, és továbbadja a megtanultakat, átörökíti az utókornak. Hiába a fidesz vagy a jobbik nemzetmajmolása, nem látom, hogy ma egy lobogó vagy kokárda ezt jelentené. Ez pont a magyarság orrfricskája. A magyar lobogó egyet jelent a kopaszok foci szurkolótáborával, a kokárda pedig a fidesz jelképe. Ezért hordják március 16-án is, mikor az égvilágon semmilyen nemzeti esemény nem történt, semmire nem emlékezünk, ez egy nemzeti jelkép kisajátítása, indokolatlan haszálata, deformálása. Mostanában elég sokszor hallani Széchenyi nevét. Vajon Széchenyi azért a legnagyobb magyar, mert neki volt a legnagyobb magyar zászlója otthon, vagy mert saját vagyonából áldozott a magyar kultúra megõrzésére, gyarapítására?
Az, hogy az MSZP-t eddig nem vettem közéjük, csak annak az eredménye, hogy ebbõl a gondolatmenetbõl kiestek. Azok egy rakás közgazdász, akinek bár képességük lenne a nemzetgazdaság felvirágoztatására - a megfelelõ nemzeti értékek megõrzése mellett - elhivatottságot náluk sem vélek felfedezni, mindenki önös érdeke a hatalomszerzés. Ami különbséget felfedezhetünk, az leginkább a módszerben leledzik. Nem mindegy, hogy ki engedi ki a szellemet a palackból, hogyan nyitják ki Pandora szelencéjét, mert ha elszabdul egy érzelmileg felspannolt néptömeg, ez kontrollálatlan, abból társadalmunkat veszélyeztetõ eseményláncolat is kialakulhat. Ne kísértsük a sorsot, és ne így akarjunk hatalomra kerülni! Ezért említettem korában, hogy aljas módszer a nemzeti uszítás. De csodálkozunk rajta? Darwin pontosan így találta ki. A természetes kiválasztódásban nincsenek büntetõ törvények, nincsenek jogszabályok. Amit ma megtapasztalunk, azok teljes mértéken mi vagyunk. Akit választunk, ahogyan élünk. Persze egy átlagos polgárnak nincs is könnyû dolga. Nem egyszerû felelõsségteljesen dönteni és válogatni ilyen körülmények között.
Ennyi különbözõ információ, részinfrmáció és álinformáció között egyáltalán hogy legyünk képesek helyes, felelõsségteljes, a közösség érdekeit szolgáló döntéseket hozni? Hogyan tudjuk, hogy mi az, amit elfogadjunk, és mi az, amit nem? Hogy legyünk képesek szûrni a társadalomban? A válasz egyszerû: szkeptikus jellegû gondolkodás. A természettudományos precizitás és a tényekbõl felépített tények láncolata, a rendszerszemlélet önmagában védõfalat jelnthet az idegen, káros, hamis információk (hazugságok) ellen, levágja a sallangot. Egy bitzos, stabil magot jelent, mely köré felépíthetünk egy rendszert, ami a valóságot fogja megközelíteni. A szkeptikus jellegû szemlélet azonban nem magától alakul ki, nem attól függ, hogy milyen biológiai adottságokkal rendelkezik az illetõ. Ez egy hosszú, kemény természettudományos fejlõdés melléktermékeként alakul ki. Ezt nem lehet csak úgy birtokolni. Ez együtt jár a küszködéssel, a kemény munkval, az agy verítékével. Viszont aki birtokolja, az rendelkezik egy szûrõvel, ami nagyobb ellenállóképességet biztosít számára az átverésekkel, hazugságokkal szemben. És ennek következménye, hogy egy ilyen ember látja, mi folyik körülötte a politikában, ezért van az, hogy tudósok, orvosok, egyáltalán, és mérnökök nagyon alacsony számaban fordulnak elõ a pártokban.
Ezért szarom le, hogy mi van az MSZP-vel, vagy a fidesszel, vagy a jobbikkal, mert
egyik párt eszméjével vagy intézménylvel sem tudok azonosulni, elvbõl: széles látókörûségbõl, büszkeségbõl,
becsületbõl és leginkább hazaszeretetbõl.
Remélem érthetõ voltam, és nem fogsz a jövõben azzal sértegetni azzal, hogy összekötsz az MSZP-vel, vagy bármilyen más párttal.
