SG.hu·
Egyes iskolák is táplálják a gyilkos hajlamot
Az iskolai lövöldözések, mint például a március 11-i winnendeni mészárlás, nem pusztán az erőszak véletlenszerű megnyilvánulásai, vélik amerikai kutatók.
Az Egyesült Államok hasonló esetei és az iskolai agresszió általános elemzése arra utal, hogy egyes iskolák jobb táptalajt adnak a gyilkosságoknak mint mások. Maga az iskola nem okolható ugyan az egyének cselekedeteiért, mégis sokat tehetnének, hogy falaik közül ne kerüljenek ki gyilkos hajlamú fiatalok.
Mivel az iskolai lövöldözések ritkák - szerencsére - ezért nehéz a szisztematikus tanulmányozásuk. 1999 júliusa és 2006 júniusa között azonban csak az Egyesült Államokban nyolc olyan iskolai lövöldözés zajlott le, ami egynél több áldozatot követelt. Ezek az esettanulmányok már lehetővé tették a kutatóknak, hogy párhuzamot vonjanak az esetek között. Traci Wike és Mike Fraser az Észak-Karolinai Egyetemen tekintették át a tanulmányokat, melyek közt megtalálható volt az 1999-es kolorádói Columbine Középiskolában és a 2007-ben a Virginia Techben lezajlott vérengzés is. A kutatók azonosították azokat a karakterisztikákat, ami segíthetett a gyilkossá válásban.
"A lövöldözés jóval nagyobb arányban jelenik meg olyan iskolákban, amiket nagyfokú társadalmi rétegeződés jellemez, míg a tanár-diák kapcsolat alacsony szinten mozog" - mondta Wike. "A tanárok csak az elit réteget jutalmazzák és ismerik el, amivel olyan társadalmi dinamikát indítanak be, ami a tisztelet hiányához, megfélemlítésekhez és erőszakos viselkedéshez vezet"
A nagy, felsőoktatásban versenyhelyzetben levő intézményekben, ahol egyértelmű a "sajátcsoport", az "ingroup" jelenléte, különösen nagy a kockázat, tette hozzá Wike. Az előítéletes gondolkodásmód alapvető pszichológiai feltétele a sajátcsoport, amivel azonosítjuk magunkat, és a külcsoport, vagy "outgroup", ami a saját csoportunktól különböző összes többi közösség lehet. Az előítéleteket gerjesztheti a két csoport között létező vagy létrejövő versengéssel kapcsolatos társadalmi távolság. A kötődési szint, amit a diákok az iskolával kapcsolatban éreznek szintén befolyásolhatja az erőszak megnyilvánulásait. "Egyetlen mélyen kötődő és az iskolával szemben elkötelezett diák sem kezdeményezett lövöldözést" -mondta Wike.
Természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül a személyes tényezők sem, amik sokkal fontosabbak lehetnek a környezetieknél. Tim Kretschmer, aki bő egy héttel ezelőtt 15 embert ölt meg a németországi Winnendenben mielőtt fegyverét maga ellen fordította, számos olyan jellemvonást hordozott, amit az amerikai esetek elkövetőinél azonosítottak, ilyen a lányokkal szembeni gyűlölet, az erőszakos videojátékok iránti szenvedély és a fegyverekhez való hozzáférés, bár utóbbi már nem pszichológiai tényező.
Ezeken felül azonban az iskolák is komoly szerepet játszhatnának az elidegenedés és az ellenségeskedés csökkentésében, ami látszólag perifériára szorítja az ilyen egyéneket. Ha sikerülne megbirkózni a kiközösítettség érzetével, jobb eredményeket érhetnének el, mintha "megpróbálnák kiválogatni azt a maroknyi gyereket, akik fegyvert ragadhatnak, hogy lemészárolják társaikat" - taglalta Catherine Bradshaw, a Baltimore-i Bloomberg Orvosi Egyetem tanára.
Az Egyesült Államok hasonló esetei és az iskolai agresszió általános elemzése arra utal, hogy egyes iskolák jobb táptalajt adnak a gyilkosságoknak mint mások. Maga az iskola nem okolható ugyan az egyének cselekedeteiért, mégis sokat tehetnének, hogy falaik közül ne kerüljenek ki gyilkos hajlamú fiatalok.
Mivel az iskolai lövöldözések ritkák - szerencsére - ezért nehéz a szisztematikus tanulmányozásuk. 1999 júliusa és 2006 júniusa között azonban csak az Egyesült Államokban nyolc olyan iskolai lövöldözés zajlott le, ami egynél több áldozatot követelt. Ezek az esettanulmányok már lehetővé tették a kutatóknak, hogy párhuzamot vonjanak az esetek között. Traci Wike és Mike Fraser az Észak-Karolinai Egyetemen tekintették át a tanulmányokat, melyek közt megtalálható volt az 1999-es kolorádói Columbine Középiskolában és a 2007-ben a Virginia Techben lezajlott vérengzés is. A kutatók azonosították azokat a karakterisztikákat, ami segíthetett a gyilkossá válásban."A lövöldözés jóval nagyobb arányban jelenik meg olyan iskolákban, amiket nagyfokú társadalmi rétegeződés jellemez, míg a tanár-diák kapcsolat alacsony szinten mozog" - mondta Wike. "A tanárok csak az elit réteget jutalmazzák és ismerik el, amivel olyan társadalmi dinamikát indítanak be, ami a tisztelet hiányához, megfélemlítésekhez és erőszakos viselkedéshez vezet"
A nagy, felsőoktatásban versenyhelyzetben levő intézményekben, ahol egyértelmű a "sajátcsoport", az "ingroup" jelenléte, különösen nagy a kockázat, tette hozzá Wike. Az előítéletes gondolkodásmód alapvető pszichológiai feltétele a sajátcsoport, amivel azonosítjuk magunkat, és a külcsoport, vagy "outgroup", ami a saját csoportunktól különböző összes többi közösség lehet. Az előítéleteket gerjesztheti a két csoport között létező vagy létrejövő versengéssel kapcsolatos társadalmi távolság. A kötődési szint, amit a diákok az iskolával kapcsolatban éreznek szintén befolyásolhatja az erőszak megnyilvánulásait. "Egyetlen mélyen kötődő és az iskolával szemben elkötelezett diák sem kezdeményezett lövöldözést" -mondta Wike.
Természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül a személyes tényezők sem, amik sokkal fontosabbak lehetnek a környezetieknél. Tim Kretschmer, aki bő egy héttel ezelőtt 15 embert ölt meg a németországi Winnendenben mielőtt fegyverét maga ellen fordította, számos olyan jellemvonást hordozott, amit az amerikai esetek elkövetőinél azonosítottak, ilyen a lányokkal szembeni gyűlölet, az erőszakos videojátékok iránti szenvedély és a fegyverekhez való hozzáférés, bár utóbbi már nem pszichológiai tényező. Ezeken felül azonban az iskolák is komoly szerepet játszhatnának az elidegenedés és az ellenségeskedés csökkentésében, ami látszólag perifériára szorítja az ilyen egyéneket. Ha sikerülne megbirkózni a kiközösítettség érzetével, jobb eredményeket érhetnének el, mintha "megpróbálnák kiválogatni azt a maroknyi gyereket, akik fegyvert ragadhatnak, hogy lemészárolják társaikat" - taglalta Catherine Bradshaw, a Baltimore-i Bloomberg Orvosi Egyetem tanára.