SG.hu·

Földművelés és vegyi fegyverkezés hangya módra

Az emberi civilizáció fejlődésének egyik legfontosabb tényezője a fenntartható mezőgazdaság gyakorlása volt.

Azonban koránt sem miénk az úttörő szerep ezen a területen, a levélvágó hangyák ugyanis már több mint 50 millió éve rendelkeznek a földművelés képességével, ami domináns növényevőkké és az egyik legsikeresebb közösségben élő rovarokká tette őket a természetben. A Microbiology Today novemberi számának egyik cikke szerint a levélvágó hangyák kifejlesztettek egy olyan rendszert, amivel megpróbálják kertjeiket maximálisan kártevőmentessé tenni. Ez egy olyan rendkívüli vívmány, amit még az emberi mezőgazdászoknak sem igazán sikerült elérni.

A levélvágó hangyák frissen vágott leveleiket "kertekbe" helyezik, ahol élelem céljából speciális gombát termelnek. A szorgos hangyák folyamatosan szállítják a friss leveleket a kertekbe, míg a régi anyagot a kolóniától távol, egy hulladékgyűjtő helyre viszik. A hangyák az idők során kitanulták a "gyomlálás" mesterségét. Amikor a kertekben cirkáló dolgozók megpillantanak egy parányi kártevőt, vagy inkább az élelemül szolgáló gomba számára kórokozót, azonnal viharos gyorsaságú munka bontakozik ki. A hangyák megkezdik a kártevő eltávolítását és az egész kert átfésülését. A káros "gyomokat" eltávolítják és az elhasznált anyagok temetőjéül használt területre viszik.

"Mivel a hangyák kertjeiket talajkamrákban tartják fenn, ezért kénytelenek számos potenciális kórokozóval szembenézni, amik megfertőzhetik és ellephetik a kertet. Valójában sok hangyakolóniában túlburjánzanak a gomba kórokozók, gyakran kiirtva az egész kolóniát" - magyarázta Cameron Currie, az amerikai Madison-Wisconsin Egyetem professzora. "A tudósok bebizonyították, hogy a gombatermelő hangyák legfőbb ellensége egy speciális mikrogomba patogén. Ezek a kórokozó gombák közvetlenül az élelemül szolgáló gombát támadják meg, és hasonló módon terjednek el a talajkamrákban, mint az ember által művelt kertekben a gyom és egyéb kártevők."

A tudósok egyik megfigyelése szerint a dolgozók egy fehér viasz-szerű anyagot viselnek a testükön. Amikor mikroszkóp alatt közelebbről szemügyre vették az anyagot, nagy meglepetésükre kiderült, hogy nem viaszról, hanem egy baktériumról van szó. A baktérium az aktinobaktérium csoport tagja, ami az emberek által alkalmazott antibiotikumok több mint 80%-át adja. A baktérium gomba elleni összetevőket termel, ami megállítja a mikrogomba kórokozókat. A felfedezés az első bizonyított példa arra, hogy az emberen kívül más állat is használ baktériumot, amivel a kórokozókkal szembeni antibiotikumot állít elő. "Laboratóriumi kutatásunk számos érdekes tulajdonságot fedett fel a baktérium és a patogén gomba között. A baktérium a vizsgálatok szerint kifejezetten a fertőző gombára szakosodott" - mondta Currie professzor.


A hangyák és az általuk termesztett gomba közötti, valamint a hangyák és a baktérium közötti kapcsolatot mutualizmusnak nevezik, ami jellemzően akkor jön létre, ha mindkét félnek előnye származik a kapcsolatból. A hangya-gomba mutualizmusban a hangya jóllakik és a gomba számára is biztosított a fennmaradás. Ez a kapcsolat olyan szoros, hogy ha a gomba elpusztul, az egész kolónia éhen halhat. Ellentételezésként a gomba folyamatos tápanyagot kap a növekedéshez, védelmet a környezeti viszontagságokkal és a kártevőkkel szemben. Ez a kapcsolatrendszer viszonylag egyértelmű is volt. De vajon mit kap a baktérium a hangyáktól a kert kártevő-mentesítéséért?

"Mindenekelőtt élelmet. A gombatermelő hangyák legtöbb faja speciális üregeket fejlesztett ki a testében, ahol ezek a baktériumok biztonságban élhetnek és szaporodhatnak. A tudósok szerint a hangyák az üregekhez kapcsolódó mirigyeken keresztül táplálják a baktériumot" - magyarázta dr. Garret Suen, Currie professzor laboratóriumának egyik kutatója. "A baktérium a rovarban egy védett közeget kap, amiben nyugodtan terjeszkedhet, távol a heves versenytől, ami a többi környezetet, például a talajt jellemzi."

"Érdekes, hogy a hangya, a baktérium és a patogén szoros kapcsolatának eredményeként időnként a kórokozó győzedelmeskedik. Ez egyfajta 'vegyi fegyverkezési' verseny a baktérium és a gomba között, ahol az győz, akinek hamarabb sikerül valami újat kifejlesztenie" - nyilatkozott Currie professzor. "Jelenleg ennek a kémiai hadviselésnek a genetikai szintű alapjait kezdjük megismerni, és nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy a hasonló típusú kölcsönhatások a természetben sokkal gyakoribbak, mint eddig feltételeztük."

Vajon hogyan alakul ki egy ilyen együttműködés egy hangya, egy gomba és főként egy baktérium között? Ezt senki sem tudja igazán. A technika fejlődésével, mint a teljes genom szekvenálás, Currie és Suen remélik, sikerül felfedezniük hogyan alakultak ki ezek a kapcsolatok, és megismerhetik hogyan vezettek el a hangyák gombatermesztő képességéhez.

Kapcsolódó cikkek és linkek

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© Temaruk2008. 12. 07.. 19:30||#31
Szimbiózis, a szóban benne van a jelentése.
Szim = szün = együtt
biózis = élés
Az nincs benne, milyen együttélés...
© physis2008. 12. 05.. 13:23||#30
Bocsánat, vadmacska helyett nagymacskát akartam mondani.

Összefoglalva: remélem, a tudomány eszközei hallatlanul kibõvülnek az elkövetkezõ évtizedekben. Remélem, ez egyben megteremti a lehetõségét annak is, hogy többet tudjunk az Általad felvetett kérdésrõl. Arról, hogy a most meglévõ ismereteink mit mondanak errõl, egy biológus többet tudna mondani, én sajnos nem értek hozzá.
© physis2008. 12. 05.. 12:55||#29
Talán az infrahangot érzékelik? De szerintem is keveset tudunk még az eleven állatvilágról, az állatok szabad természetben megélt életérõl, képességeirõl. Nem is olyan rég óta tudjuk csak, hogy a majmoknak micsoda nyelvük van, más hangjelzést adnak a kígyóra, minta vadmacskára, és az is valószínûsítetõ, hogy nem mechanisztikus módon használják a jelzéseket (egyik állat önkéntelenül kiadja félelmében a hangot, a másik észreveszi), hanem valami tudatelméletük is van, mert az egymagában menekülõ állat nem adja ki a vészjelzést, érzékeli, hogy ha nincs hallgatósága, akkor nincs értelme vészjelzést adni. És ezek még csak nem is emberszabású majmok.

Talán a robottechnika feljõdéáséável több képünk lesz az állatok természetes életének mélyebb megismerésére. A másik, ahol a robottechnikától segítséget várok:

RÉGÉSZET
Kivettem egy könyvet az emberiség erdetérõl. A tudós leggyakoribb szófordulata az volt, hogy a leletek kevés volta miatt ez, az, amaz még csak hipotézis. Egy régészrobot akár évekig turkál-furkálhatna majd a föld alatt, akkora lenne, mint egy ceruza, mindenhová beférküzne, nem zavarná a fölötte folyó normál életet, ezért egészen széles körben lehetne használnai. Kicsi lenne, talán olcsó is, ezért tízezerszámra lehetne bevetni mindenfele. Sok mindent megtudnánk fajuk erdetérõl.

KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA, természeti népek
A mai kulturális antriopológia szomorú dilemmája, hogy régen inkább csak misszionáriusok, prémkereskedõk készítettek feljegyzéseket a természeti nlpek életérõl. Mivel akkor még a mai korszerû módszerek nem voltak kidolgozva (részvevõ megfigyelés), ezért a szerencsén múlik, hogy a misstzionárius, prémkereskedõ stb. annak idején hitels módon vette-e megfigyeléseitt, vagy elõítéleteitõl, tévedésektõl torzítottan.

Persze lehetne ma terepmunkán kutatni a természeti népeket korszerû módon kiképzett antropológusokkal, de, bár antropológus már van, nincsen már ,,természeti nép''. Ez kicsit túlzás szerencsére, de sok minden nincs már: nincs már autentikus eszkimó samanizmus, meghaltak az utolsó autentikus nganaszan sámánok. Sõt sok nyelv is kihalt. Az eredeti anyagi kultúra is megsemmisült többnyire.

OFF: Az egyik utolsó mûködõ vadász-gyûjtögetõ népet, a hadzákat éppen most engedjük balga módon papírkosárba dobni: kényszerletepeítési tervek, földeladások... Ez nemcsak a tanzániai kormány hibája: a világnak kellene ,,megvesztegetni'' a tanzániai kormányt a hadzák után fizetett fejpénzzel (vagy az Eyasi tó területét mintegy kibérelni), ,,kiváltani''õket. A zöld turizmus szerintem nem optimális megoldás: a Large Hadron Collider finanszírozását sem úgy látják el, hogy két ütköztetés között tárlatvezetést tartanak a fizikusok turisták számára a járatokban.. Az utolsó természeti népek megmentése, fejpénzzel való ,,kiváltásuk'' a nemzetközösség dolga lenne, éppúgy, mint ahogy az LHC mûködtetése is az.

Vannak még ,,ismeretlen vadnépek'' (igaz, ezek nem mind annyira érintetlenek, néhányuk nagyon is jól ismer bennünket, éppen elõlünk bújtak el). Érdekes lenne a tanulmányozásuk, de a tapintat mellett járványügyi okokból sem szerencsés a kapcsolatfelvételt erõltetni (nem biztos, hogy védettek a azámunkra ártalmatlan betegségeinkkel szemben). Ha viszont tényleg lesznek kisméretû, mozgkony, intelligens robotjaink, sokat megtudhatnánk róluk biztonságos módon, a legtitkosabb szertartásaikat is élõben megnézhetnénk valami jól álcázott egérrobot közvetítésével, élõ ismeretekre tehetnénk szert, újra empirikus tudománnyá fiatalodhatna a haldokló ,,klasszikus'' kulturális antropológia.
http://www.youtube.com/v/wraEWqevbhA&hl=en&fs=1
© valamit2008. 12. 05.. 09:29||#28
Akadnak állatok, amelyek, legalábbis úgy tûnik idõnként, elõrejeleznek bizonyos dolgokat. (földrengés, cunami) Én arra gondolok, hogy ez a többi érzékszerv mellett egy és azért mûködik különleges esetekben fõleg, mert amúgy másra (hallásra, látásra vagy némely állatok meg szaglásra jobban) támaszkodunk általában és emiatt csökevényesebb. De persze ez csak egy fikció, csak eszembe jutott.
© physis2008. 12. 04.. 23:03||#27
Meg úgy tudom, az állatvilágban sok példa van arra, hogy az állatok blöffölnek, pózolnak, megtévesztik egymást egymás szándéka felõl, erõsebbnek, nagyobbnak, harciasabbnak mutatják magukat a valóságosnál, mindenféle érdekes játékelméleti játszmába bocsátkoznak. Ezek a blöffök talán nem lennének lehetségesek (vagy legalábbis nehezebb lenne elsütni õket), ha az állatoknak közvetlen hozzáférésük lenne a másik állat belsõ élményeihez, vagy legalábbis ha ez általánosan elterjedt képesség lenne az állatvilágban.

Úgy tudom most elképzelni, hogy az állatok is csak másik állat viselkedése alapján próbálkozhatnak meg ,,visszafejteni'' a másik állat feltehetõ belsõ élményét. Vagyis arra vannak õk is utalva, mint az ember, legfeljebb az ember tudatosabban teszi ezt.
© physis2008. 12. 04.. 16:08||#26
David Attenborough a levéltetveket ,,tehenészõ'' hangyákról:
http://www.youtube.com/v/Dhi-SYxNPFw&hl=en&fs=1
© physis2008. 12. 04.. 15:56||#25
A kutya bartáságosan, játékosan felemeli a mancsát, játszani akar. A macska számára meg a felemelt mancs az azonnali karmolási szándék jele. Szóval ilyen elemi félreértesekre gondolok.
© physis2008. 12. 04.. 15:49||#24
Sajnos nem értek sem a biológiához, és a természeti népek által megfigyelt dolgok hiteles valóságtartalmáról sem tudok sokat. Szóval nem tudom, van-e hiteles megfigyelés errõl.

Feltételezem, hogy az állatok jó megfigyelõi a számukra érdekes szagoknak, esetleg másviselkedésbeli rezdüléseknek is. Azonban mégsem számítok sok jóra e téren. Úgy hallottam, hogy a kutya és a macska ellenségeskedése egyszerûen abból fakad, hogy nem értik egymás testbeszédét. A félreértés szinte kabaréba illõen piti dolgokból fakad. A kutya barátságos farokcsóválását a macska a saját teste alapján értelmezi, márpedig a macskánál az idegesen ide-oda csapkodó farok, úgy tudom, legalábbis idegességet jelent. A macska barátságos dorombolása meg a kutya számára talán csak dühös morgás. Ezzel szemben a kölyökkoruktól együtt nevelt kutya és macska természetszerûen szokja meg egymás testbeszédét, így aztán nem is ellenségeskednek.

Persze ezt talán eredhet máshonnan is (a hû kutya a szeretett-tisztelt gazdi kedvéért még madarakkal is képes kijönni, ld. Konrad Lorenz élményei kutyák és háziszárnyasok viszonyáról, ahol az utóbbiak egészen elszemtelenedtek, sõt az egyik öreg gúnár rendszeresen provokálta a kutyát, míg végül az öreg gúnár hirtelen elpusztult, és valahogy ,,éppen azóta'' a kutya ,,valamiért'' sokáig igen bûntudatosan viselkedett a gazdája elõtt).

Egészében, nem tudom, hogy a kutya-macska ellenségeskedésének ez a fenti magyarázata igazság-e, vagy csak urban legend, mindenesetre mostanáig így tudom.

Mindenesetre ez alapján nem tartom valószínûnek, hogy követlenül elérhetõ lenne ez egyik állat számára a másik állat élménye. Ezt talán az állatok közül csak az ember valósította meg eddig az agyleképzõ technológiák feltalálásával.

Persze ettõl még lehetnek olyan állatok, amelyek kiválóan olvassák egymás jelnyelvét, fõleg, ha erre valami nyomás rákényszerítette õket, Úgy látszik, a kutya és a macska esetében nem jött össze a dolog. Végülis e két állat a természetben talán nem találkozik olyan sûrûn, szerintem inkább csak az ember hajlákában kényszerültek egymássalkomolyabban összejönni, márpedig az nem is olyan régóta van (a macskát, úgy tudom, viszonylag késõn háziasította az ember).
© physis2008. 12. 04.. 15:24||#23
Vita arról, hogy az emberen kívül együttmûködik-e más állattal is a mézkalauz.

Ami a hangyákat illeti:

Ant-fungus mutualism cikk.

Videók:

Levélvágó hangyák gomba-termesztése:
http://www.youtube.com/v/RH3KYBMpxOU&hl=en&fs=1

Hangyák és gombák koevolúciója:
http://www.youtube.com/v/R5piJCyHwtw&hl=en&fs=1

A hangyák ,,tehenész'' tevékenységérõl is vannak videók:

Életkép a levéltetveket gondozó hangyákról, kisérõszöveg nélkül:
http://www.youtube.com/v/pqSZC7btVsA&hl=en&fs=1
© valamit2008. 12. 04.. 15:09||#22
Állítólag az agy funkcionalitásában részt vesz az elektromosság és állítólag a testünk felszínén mért elektromosságból is következtetni lehet állapotunk bizonyos jellemzõira. Ez az elektromosság mindenkiben ott van, és (nyilván fikció, de) akár a levegõben is terjedhet. Azon gondolkodom, hogy elképzelhetõ e, hogy az élõlények közt van egy ilyen fajta kapcsolat? Ezt persze megérzésnek, intúíciónak vagy valami hasonlónak élnénk meg. De elképzelhetõ, hogy van valami ilyen?