SG.hu·
Miként éli túl a szúnyog a záporozó esőcseppeket?
A szúnyognak a esőcseppek hullása nagyjából annyit tesz, mintha az emberre autók potyognának az égből. Egy új kutatás azt mutatta meg, hogy a vérszívó rovar teste könnyűségének és taktikájának köszönheti megmenekülését a záporozó esőben. A Georgiai Műszaki Egyetem (GIT) munkatársai filmre vették, és elemezték, ahogyan a rovar esőcseppekkel ütközik.
A szúnyog teste olyan könnyű, hogy az esőcsepp nem loccsan szét rajta - állapították meg a kutatók az amerikai tudományos akadémia folyóirata, a PNAS legfrissebb számában. Ehelyett a szúnyog testével hozzátapad a csepphez, akár testhossza 20-szorosát is együtt esik vele, majd sértetlenül válik szét tőle. "A csepp egy üstökös sebességével érkezik, a szúnyog pedig ahelyett, hogy ellenállna a csepp által kifejtett erőnek, tulajdonképpen hozzátapad valamiféle potyautasként. A szúnyog ezzel valójában minimalizálja a csepp által kifejtett energiát" - magyarázta David Hu kutatásvezető, az egyetem gépészmérnök és biológia professzora a LiveScience portálnak.
Ez a képesség segíti a szúnyogot, hogy túlélje az esős éghajlatot, de a kutatás eredményét kis méretű, repülő robotok megtervezésében is hasznosíthatják. Hu elmondta, hogy eddig senki nem kutatta, hogy az ilyen apró robotok miként élik túl az esőt, ahogyan a szúnyogok reakcióját is először vizsgálták. Létrehoztak egy kísérleti helyzetet, amelyben a szúnyogokat egy néhány másodpercenként rezgő necchálóba tették, hogy megakadályozzák leszállásukat. Így hullajtottak rájuk vízcseppeket olyan erővel, mintha viharos esőzés zajlana.
Bár a cseppek nagyjából ötvenszer nagyobb súlyúak voltak, mint a szúnyogok, és az ütközési energia átszámítva a rovar testsúlyának tízezerszeresét képviselte volna, a találkozás nem vált halálossá. A szúnyogok cseppel való összetapadását, majd sértetlen különválást ebben az esetben is megfigyelték. Mint megállapították, az összetapadás egyúttal azt is jelenti, hogy a rovar testét a csepp energiájának csupán 10 százaléka éri. Amikor azonban a talajhoz közel repülve találja el az esőcsepp a szúnyogot, akkor a rovart veszély fenyegeti, mert nincs elegendő távolság a közös eséshez, vagyis a csepp energiájának abszorbeálásához. Ha a becsapódás még a csepptől való szétválás előtt történik meg, akkor másodpercenként 1000 szúnyoghossznyi sebességgel ütközik a talajnak a rovar.
Hu az eredmények értékelésekor emlékeztetett arra, hogy amit a szúnyogok tesznek, az megegyezik a kínai harcművészeti ág, a taj csi filozófiájával: "ha nem állsz ellen kihívód erejének, nem fogod érezni azt".
A szúnyog teste olyan könnyű, hogy az esőcsepp nem loccsan szét rajta - állapították meg a kutatók az amerikai tudományos akadémia folyóirata, a PNAS legfrissebb számában. Ehelyett a szúnyog testével hozzátapad a csepphez, akár testhossza 20-szorosát is együtt esik vele, majd sértetlenül válik szét tőle. "A csepp egy üstökös sebességével érkezik, a szúnyog pedig ahelyett, hogy ellenállna a csepp által kifejtett erőnek, tulajdonképpen hozzátapad valamiféle potyautasként. A szúnyog ezzel valójában minimalizálja a csepp által kifejtett energiát" - magyarázta David Hu kutatásvezető, az egyetem gépészmérnök és biológia professzora a LiveScience portálnak.Ez a képesség segíti a szúnyogot, hogy túlélje az esős éghajlatot, de a kutatás eredményét kis méretű, repülő robotok megtervezésében is hasznosíthatják. Hu elmondta, hogy eddig senki nem kutatta, hogy az ilyen apró robotok miként élik túl az esőt, ahogyan a szúnyogok reakcióját is először vizsgálták. Létrehoztak egy kísérleti helyzetet, amelyben a szúnyogokat egy néhány másodpercenként rezgő necchálóba tették, hogy megakadályozzák leszállásukat. Így hullajtottak rájuk vízcseppeket olyan erővel, mintha viharos esőzés zajlana.
Bár a cseppek nagyjából ötvenszer nagyobb súlyúak voltak, mint a szúnyogok, és az ütközési energia átszámítva a rovar testsúlyának tízezerszeresét képviselte volna, a találkozás nem vált halálossá. A szúnyogok cseppel való összetapadását, majd sértetlen különválást ebben az esetben is megfigyelték. Mint megállapították, az összetapadás egyúttal azt is jelenti, hogy a rovar testét a csepp energiájának csupán 10 százaléka éri. Amikor azonban a talajhoz közel repülve találja el az esőcsepp a szúnyogot, akkor a rovart veszély fenyegeti, mert nincs elegendő távolság a közös eséshez, vagyis a csepp energiájának abszorbeálásához. Ha a becsapódás még a csepptől való szétválás előtt történik meg, akkor másodpercenként 1000 szúnyoghossznyi sebességgel ütközik a talajnak a rovar.
Hu az eredmények értékelésekor emlékeztetett arra, hogy amit a szúnyogok tesznek, az megegyezik a kínai harcművészeti ág, a taj csi filozófiájával: "ha nem állsz ellen kihívód erejének, nem fogod érezni azt".