SG.hu·
India is elindult a Hold felé
Helyi idő szerint szerdán sikeresen elstartolt India első földkörüli pályán túli küldetése. Az Indiai Űrkutatási Szervezet, az ISRO saját PSLV (Polar Satellite Launch Vehicle) kilövőjárművével elliptikus átmeneti pályára állította a Chandrayaan-1 Hold-kutató műholdat. A PSLV rakétának, ami 1993-ban mutatkozott be, ez volt a 14. kilövése.
Az 1380 kilogrammos Chandrayaan-1 11 tudományos eszközt szállít fedélzetén, köztük három ESA, két NASA és egy bolgár műszert. A műhold november 8-án foglalja el a Hold felszín feletti 100 kilométeres pályáját. A 11 műszer mellett, melyek a felszínt és annak ásványtartalmát térképezik fel, a műhold rendelkezik egy kis becsapódási szondával is, amit még a fő küldetés megkezdése előtt lő ki a felszín irányába.
Ennek a szondának az adataiból az ISRO tudósai a későbbi leszálló küldetésekhez gyűjtenek ismereteket. Nem egy nemzet gyűjtögeti már az adatokat a Földhöz legközelebb eső égitestről, ami az utóbbi években egyre nagyobb tervek céltáblájává vált. Japán és Kína egyaránt rendelkeznek műholdakkal a Hold körül, Európa Hold-szondája 2006-ban tért vissza, az ESA jelenleg a jövő Hold-küldetésein gondolkozik. Az Egyesült Államok dédelgeti a legmerészebb terveket emberek felküldésével és egy bázis felállításával, a NASA 2009 elején indítja Lunar Reconnaissance Orbiterét.
Az indiai szonda jelenleg egy elnyújtott pályán kering, melynek a Földhöz eső legközelebbi pontja 255 kilométer, a legtávolabbi csúcsa pedig 22860 kilométer. A műhold folyékony üzemanyaggal működő hajtóműve öt beindításból álló sorozattal fogja kitolni ezt a pályát, közelebb víve a Chandrayaan-1-et a holdkörüli pályához. Az utolsó begyújtás után a műhold 1019 x 386194 kilométeres pályán fog keringeni, továbbra is a Föld körül, innen ugrik át a műhold a holdkörüli pályájára, ahol további négy alkalommal indítják be a hajtóművet, hogy fokozatosan elérje működési pályáját, ahol a tervek szerint két éven át fog adatokat gyűjteni.
Az ISRO mérnökei a Chandrayaan-1 műholdhoz csatlakoztatják a becsapódó szondát
Mint fentebb említettük, a Chandrayaan-1 két amerikai építésű műszert is magával vitt, ami az ISRO és a NASA közötti együttműködés eredménye. A NASA hajlandósága, amivel amerikai műszerek feljuttatását engedélyezte egy indiai rakétával, része a két űrügynökség közötti elszigeteltség fokozatos feloldásának, az USA kormánya ugyanis embargót rendelt el az űregyüttműködésekre India atomkísérleteit követően. Az új együttműködési hajlandóságnak köszönhetően egyre több NASA műhold juthat fel a világűrbe indiai rakétákon, ami anyagi szempontból sem előnytelen az Egyesült Államok számára.
India második Chandrayaan küldetése 2012-ben indul, az orbitális egység mellett egy leszállóegységgel és egy holdjáróval felszerelve. A projektet az ISRO az orosz űrügynökséggel, a Roszkozmosszal közösen kivitelezik, a műholdat az ISRO, a másik két egységet az orosz fél fejleszti.
Az 1380 kilogrammos Chandrayaan-1 11 tudományos eszközt szállít fedélzetén, köztük három ESA, két NASA és egy bolgár műszert. A műhold november 8-án foglalja el a Hold felszín feletti 100 kilométeres pályáját. A 11 műszer mellett, melyek a felszínt és annak ásványtartalmát térképezik fel, a műhold rendelkezik egy kis becsapódási szondával is, amit még a fő küldetés megkezdése előtt lő ki a felszín irányába.
Ennek a szondának az adataiból az ISRO tudósai a későbbi leszálló küldetésekhez gyűjtenek ismereteket. Nem egy nemzet gyűjtögeti már az adatokat a Földhöz legközelebb eső égitestről, ami az utóbbi években egyre nagyobb tervek céltáblájává vált. Japán és Kína egyaránt rendelkeznek műholdakkal a Hold körül, Európa Hold-szondája 2006-ban tért vissza, az ESA jelenleg a jövő Hold-küldetésein gondolkozik. Az Egyesült Államok dédelgeti a legmerészebb terveket emberek felküldésével és egy bázis felállításával, a NASA 2009 elején indítja Lunar Reconnaissance Orbiterét.Az indiai szonda jelenleg egy elnyújtott pályán kering, melynek a Földhöz eső legközelebbi pontja 255 kilométer, a legtávolabbi csúcsa pedig 22860 kilométer. A műhold folyékony üzemanyaggal működő hajtóműve öt beindításból álló sorozattal fogja kitolni ezt a pályát, közelebb víve a Chandrayaan-1-et a holdkörüli pályához. Az utolsó begyújtás után a műhold 1019 x 386194 kilométeres pályán fog keringeni, továbbra is a Föld körül, innen ugrik át a műhold a holdkörüli pályájára, ahol további négy alkalommal indítják be a hajtóművet, hogy fokozatosan elérje működési pályáját, ahol a tervek szerint két éven át fog adatokat gyűjteni.
Az ISRO mérnökei a Chandrayaan-1 műholdhoz csatlakoztatják a becsapódó szondát
Mint fentebb említettük, a Chandrayaan-1 két amerikai építésű műszert is magával vitt, ami az ISRO és a NASA közötti együttműködés eredménye. A NASA hajlandósága, amivel amerikai műszerek feljuttatását engedélyezte egy indiai rakétával, része a két űrügynökség közötti elszigeteltség fokozatos feloldásának, az USA kormánya ugyanis embargót rendelt el az űregyüttműködésekre India atomkísérleteit követően. Az új együttműködési hajlandóságnak köszönhetően egyre több NASA műhold juthat fel a világűrbe indiai rakétákon, ami anyagi szempontból sem előnytelen az Egyesült Államok számára.
India második Chandrayaan küldetése 2012-ben indul, az orbitális egység mellett egy leszállóegységgel és egy holdjáróval felszerelve. A projektet az ISRO az orosz űrügynökséggel, a Roszkozmosszal közösen kivitelezik, a műholdat az ISRO, a másik két egységet az orosz fél fejleszti.