Hunter
Európa is beszállna az űrturizmusba
Az amerikai kezdeményezésekhez látszik csatlakozni az európai űrrepülési óriás, az EADS, ami Astrium leányvállalatával egy szuborbitális utazásra alkalmas űrrepülőgép építésén dolgozik, melynek teljes méretű modelljét szerdán mutatták be Párizsban.
Az EADS-Astrium hordozó platform igénybevétele nélkül, egy hagyományos repülőtérről fog felszállni, hogy 100 kilométeres magasság fölé emelkedve 3-5 percnyi súlytalanságban részesítse a fedélzetén ülőket. A jegyek várhatóan 200.000 Euro körül mozognak majd, az első repüléseket 2012-re prognosztizálja a cég.
Paramétereit tekintve tehát az európai űrturista járat nagyon hasonlít a SpaceShipOne, a készülő SpaceShipTwo, vagy a Jim Benson -féle DreamChaser koncepciókhoz, az Astrium azonban az amerikai magán kezdeményezésekkel szemben Európa legnagyobb űrrepülési cége, ami komoly tapasztalatokkal rendelkezik. Az EADS-Astrium építi az Ariane rakétákat, igaz az űrrepülő egy teljesen más terület, ám Francois Auque, az Astrium elnöke a BBC-nek adott nyilatkozatában elmondta, koncepciójuk rendkívül biztonságos, kényelmes és költséghatékony.
Maga a gép a bemutatott modell alapján egy egyszerű magánjetre hasonlít, mérnökei azonban egész egyszerűen "forradalminak" titulálták a jövő űrrepülő eszközét. Az Astrium gépe más technikai megoldásokat fog alkalmazni, mint a Sir Richard Branson tulajdonában levő Virgin Galactic, ami 2009-re ígérte az első repülést. Branson a SpaceShipOne-t vette alapul, ami egy hordozógéppel jut el egy bizonyos magasságig, majd rakétahajtóművével eléri a világűr peremét, ahonnan siklórepülésben tér vissza.
Az Astrium gyártásba kerülő változata a felszálláshoz, majd 12.000 méteres magasságig hagyományos sugárhajtóműveket fog használni. Innen lép be egy rakéta hajtómű, ami mindössze 80 másodperc alatt 60.000 méterre repíti a gépet, ekkor a hajtóművek leállnak, a repülőgép pedig a kapott lendülettel éri el a 100 kilométer feletti magasságot és hajtja végre az űrugrást. A gép átbillenve a holtponton megkezdi az ereszkedés és a visszatérést a légkörbe, amit pilótája kis manőverező rakétákkal korrigálhat, majd a reptérre való visszatéréshez újra a sugárhajtóműveké lesz a főszerep. Auque szerint az egyfokozatos koncepció biztonságosabb és gazdaságosabb a Burt Rutan által kigondolt megoldásnál.
Jelen állás szerint az ausztrál Marc Newson által tervezett kabinban négy utas helyezkedhet el, akik ha elérték a súlytalanságot, kabinjukban szabadon lebeghetnek és a civil repülőgépablakokhoz hasonló, azoknál 30%-kal nagyobb, összesen 15 nyílásokon keresztül megcsodálhatják az alattuk elterülő bolygót. A fejlesztési költségeket egymilliárd euróra becsülik, így az idei év hátralevő része és feltehetően a jövő év is pénzügyi és ipari partnerek felkutatásával fog telni. Auque szerint ha 2008-ban bele tudnának fogni a fejlesztésbe, akkor 2012-ben már beindulhatna a kereskedelmi repülés.
Az Astrium állásfoglalásában úgy véli, egy ilyen gép a gyors közlekedés, a két pont közötti járművek és a világűr gyors elérésének előfutára lehet, fejlesztése hozzájárul Európa versenyképességének fokozásához az űrtechnológiák területén.
Az EADS-Astrium hordozó platform igénybevétele nélkül, egy hagyományos repülőtérről fog felszállni, hogy 100 kilométeres magasság fölé emelkedve 3-5 percnyi súlytalanságban részesítse a fedélzetén ülőket. A jegyek várhatóan 200.000 Euro körül mozognak majd, az első repüléseket 2012-re prognosztizálja a cég.
Paramétereit tekintve tehát az európai űrturista járat nagyon hasonlít a SpaceShipOne, a készülő SpaceShipTwo, vagy a Jim Benson -féle DreamChaser koncepciókhoz, az Astrium azonban az amerikai magán kezdeményezésekkel szemben Európa legnagyobb űrrepülési cége, ami komoly tapasztalatokkal rendelkezik. Az EADS-Astrium építi az Ariane rakétákat, igaz az űrrepülő egy teljesen más terület, ám Francois Auque, az Astrium elnöke a BBC-nek adott nyilatkozatában elmondta, koncepciójuk rendkívül biztonságos, kényelmes és költséghatékony.
Maga a gép a bemutatott modell alapján egy egyszerű magánjetre hasonlít, mérnökei azonban egész egyszerűen "forradalminak" titulálták a jövő űrrepülő eszközét. Az Astrium gépe más technikai megoldásokat fog alkalmazni, mint a Sir Richard Branson tulajdonában levő Virgin Galactic, ami 2009-re ígérte az első repülést. Branson a SpaceShipOne-t vette alapul, ami egy hordozógéppel jut el egy bizonyos magasságig, majd rakétahajtóművével eléri a világűr peremét, ahonnan siklórepülésben tér vissza.
Az Astrium gyártásba kerülő változata a felszálláshoz, majd 12.000 méteres magasságig hagyományos sugárhajtóműveket fog használni. Innen lép be egy rakéta hajtómű, ami mindössze 80 másodperc alatt 60.000 méterre repíti a gépet, ekkor a hajtóművek leállnak, a repülőgép pedig a kapott lendülettel éri el a 100 kilométer feletti magasságot és hajtja végre az űrugrást. A gép átbillenve a holtponton megkezdi az ereszkedés és a visszatérést a légkörbe, amit pilótája kis manőverező rakétákkal korrigálhat, majd a reptérre való visszatéréshez újra a sugárhajtóműveké lesz a főszerep. Auque szerint az egyfokozatos koncepció biztonságosabb és gazdaságosabb a Burt Rutan által kigondolt megoldásnál.
Jelen állás szerint az ausztrál Marc Newson által tervezett kabinban négy utas helyezkedhet el, akik ha elérték a súlytalanságot, kabinjukban szabadon lebeghetnek és a civil repülőgépablakokhoz hasonló, azoknál 30%-kal nagyobb, összesen 15 nyílásokon keresztül megcsodálhatják az alattuk elterülő bolygót. A fejlesztési költségeket egymilliárd euróra becsülik, így az idei év hátralevő része és feltehetően a jövő év is pénzügyi és ipari partnerek felkutatásával fog telni. Auque szerint ha 2008-ban bele tudnának fogni a fejlesztésbe, akkor 2012-ben már beindulhatna a kereskedelmi repülés.
Az Astrium állásfoglalásában úgy véli, egy ilyen gép a gyors közlekedés, a két pont közötti járművek és a világűr gyors elérésének előfutára lehet, fejlesztése hozzájárul Európa versenyképességének fokozásához az űrtechnológiák területén.
