SG.hu·
Közzétették a Nap első 3D-s felvételeit
Elkészítette első háromdimenziós felvételeit a Napról a NASA két szondából álló Nap-Föld Kapcsolatok Obszervatóriuma (STEREO). Az új ismeretek nagyban segítik a napfizika megértését, ezáltal pedig az űridőjárás előrejelzést is.
Michael Kaiser, a projekt egyik tudósa a STEREO eredményeit egy gyógyászati példával igyekezett hangsúlyozni, amikor a hagyományos röntgenfelvételek és a 3D-s CAT letapogatás közötti különbséghez hasonlította. A küldetés 2006. október 25-én indult útjára, majd 2007. január 21-én egy manőversorozatot követően vette fel tudományos pályáját. A két szonda a Nap körül kering, az egyik egy kicsit a Föld előtt, a másik a Föld mögött helyezkedik el, és mint egy szempár figyelik és térképezik fel három dimenzióban a Napot. Az adatokat a NASA pasadenai Sugárhajtómű Laboratóriumában gyúrják össze 3D-s képekké.
Az űridőjárást elsősorban a Nap atmoszférája, koronája határozza meg. A heves naptevékenység képes elnémítani a műholdakat, a rádiókommunikációt és károkat okozhat a földi energiahálózatokban is. A korona leheletfinom füstfelhőkre emlékeztet, melyek kifelé áramlanak a Nap kusza mágneses mezői mentén. "A Nap légkörében semmi nem segített a távolságok megbecsülésében. Eddig minden laposnak tűnt, a sztereo perspektíva éppen ezért jelent nagy előrelépést" - magyarázta Russel Howard, a szondák műszereinek főfelügyelője. "A STEREO 3D-s képeivel sokkal pontosabban meg tudjuk különböztetni, hogy mozog az anyag és az energia a Nap légkörében, mint az eddig rendelkezésünkre álló kétdimenziós felvételek alapján."
A küldetés a fentiek ismeretében előrelépést jelent az űridőjárás előrejelzésben is, különösen a számunkra is veszélyes korona-anyagkidobódásoknál (CME). Ezek az elektromos töltésű gáz-, más néven plazmakitörések a legpusztítóbb fajtái a napkitöréseknek. Egy CME több milliárd tonna plazmát tartalmazhat, és óránként másfélmillió kilométer órás sebességgel távozik a Napból.
Egy-egy ilyen felhőt mágneses mezők tarkítanak, melyek, ha a Föld felé haladnak, becsapódnak bolygónk mágneses mezejébe, energiát és részecskéket zúdítva rá, ami mágneses és sugárzási viharokat eredményez. Előbbiek képesek túltöltődést előidézni az elektromos hálózatokban, utóbbiak pedig tönkretehetik a műholdakat.
Az űridőjárás előrejelzése a károk minimalizálását szolgálná, azonban ehhez egész pontos adatokra lenne szükség. Az előrejelző központoknak ismerniük kell a koronai tömeg kilökődés felhőfrontjának elhelyezkedését, amire tökéletesen alkalmasak lesznek a STEREO adatai. Az ismeretek birtokában akár néhány órán belüli pontossággal meghatározhatóvá válik a felhő érkezése, illetve az adatokból az is kikövetkeztethető lesz, hogy milyen súlyos viharokra kell felkészülniük az űreszközök üzemeltetőinek.
Michael Kaiser, a projekt egyik tudósa a STEREO eredményeit egy gyógyászati példával igyekezett hangsúlyozni, amikor a hagyományos röntgenfelvételek és a 3D-s CAT letapogatás közötti különbséghez hasonlította. A küldetés 2006. október 25-én indult útjára, majd 2007. január 21-én egy manőversorozatot követően vette fel tudományos pályáját. A két szonda a Nap körül kering, az egyik egy kicsit a Föld előtt, a másik a Föld mögött helyezkedik el, és mint egy szempár figyelik és térképezik fel három dimenzióban a Napot. Az adatokat a NASA pasadenai Sugárhajtómű Laboratóriumában gyúrják össze 3D-s képekké.
Az űridőjárást elsősorban a Nap atmoszférája, koronája határozza meg. A heves naptevékenység képes elnémítani a műholdakat, a rádiókommunikációt és károkat okozhat a földi energiahálózatokban is. A korona leheletfinom füstfelhőkre emlékeztet, melyek kifelé áramlanak a Nap kusza mágneses mezői mentén. "A Nap légkörében semmi nem segített a távolságok megbecsülésében. Eddig minden laposnak tűnt, a sztereo perspektíva éppen ezért jelent nagy előrelépést" - magyarázta Russel Howard, a szondák műszereinek főfelügyelője. "A STEREO 3D-s képeivel sokkal pontosabban meg tudjuk különböztetni, hogy mozog az anyag és az energia a Nap légkörében, mint az eddig rendelkezésünkre álló kétdimenziós felvételek alapján."
A küldetés a fentiek ismeretében előrelépést jelent az űridőjárás előrejelzésben is, különösen a számunkra is veszélyes korona-anyagkidobódásoknál (CME). Ezek az elektromos töltésű gáz-, más néven plazmakitörések a legpusztítóbb fajtái a napkitöréseknek. Egy CME több milliárd tonna plazmát tartalmazhat, és óránként másfélmillió kilométer órás sebességgel távozik a Napból.
Egy-egy ilyen felhőt mágneses mezők tarkítanak, melyek, ha a Föld felé haladnak, becsapódnak bolygónk mágneses mezejébe, energiát és részecskéket zúdítva rá, ami mágneses és sugárzási viharokat eredményez. Előbbiek képesek túltöltődést előidézni az elektromos hálózatokban, utóbbiak pedig tönkretehetik a műholdakat.
Az űridőjárás előrejelzése a károk minimalizálását szolgálná, azonban ehhez egész pontos adatokra lenne szükség. Az előrejelző központoknak ismerniük kell a koronai tömeg kilökődés felhőfrontjának elhelyezkedését, amire tökéletesen alkalmasak lesznek a STEREO adatai. Az ismeretek birtokában akár néhány órán belüli pontossággal meghatározhatóvá válik a felhő érkezése, illetve az adatokból az is kikövetkeztethető lesz, hogy milyen súlyos viharokra kell felkészülniük az űreszközök üzemeltetőinek.