Új világok tárulnak fel a jég eltűnésével

Két déli-sarki jégpárkány összeomlása nyomán egy rendkívüli tengeri ökorendszer került napvilágra, soha nem látott rákféléket, tengeri pókokat és csalánozókat tárva a kutatók elé.

Az Antarktisz rejtett vízi világa a Larsen A és B jégpárkányok leválásával bukkant elő. Előbbi 12, utóbbi 5 évvel ezelőtt szakadt le a jeges kontinensről, hatalmas jéghegyekké alakulva. Összeomlásukkal 10 000 négyzetkilométernyi olyan tengerfenék vált láthatóvá, amit eddig évezredeken át vastag jégtakaró borított. Robot tengeralattjárók ereszkedtek alá egy tízhetes nemzetközi expedíció keretében, feltérképezve a jég fogságából - vagy inkább védelméből - kiszabadult terület egy részét.

A Larsen A esetében legalább 5000 év telt el a jégtakaró megjelenése és eltűnése között, míg a Larsen B-nél ez az időszak akár a 12 000 évet is elérheti, vélekedett az expedíció tudományos vezetője, dr. Julian Gutt.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Eddig a kutatók csak fúrások segítségével pillanthattak bele a jég alatti világba, most azonban hatalmas terület áll a rendelkezésükre, ahol a bolygó legérintetlenebb tengeri ökorendszerét tanulmányozhatják. A német Polarstern kutatóhajó fedélzetén dolgozó, 14 ország 52 szakértőjéből álló csoport közel 1000 fajt katalogizált, nem egy közülük teljesen új a tudomány számára. Az új lények között találunk két polipot, 15 rákszerű állatot, de találtak teljesen új, korallokkal, medúzákkal és tengeri liliomokkal rokonítható fajokat is.

Akadt olyan csalánozó is, ami egy csiga hátán él teljes szimbiózisban. A csiga biztosítja a mozgást a csalánozó számára, míg az védelmet nyújt a csigának. A felfedezéseket gazdagítja az a kék jéghal, ami legyezőszerű uszonyaival és különleges, vörös vértestek nélküli, jóval folyékonyabb vérével vívta ki a kutatók figyelmét. A különös vér könnyebben cirkulál a hal testében, ezzel is energiát takarít meg az alacsony hőmérsékletű vízben. Számos tengeri csillagot is találtak, melyek általában a szokásos ötnél több és hosszabb végtagokkal rendelkeznek, illetve megfigyeltek jókora tengeri uborka falkákat is, melyek tagjai mind egy irányba haladtak.


Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Az ökorendszernek otthont adó tengerfenék is rendkívül változatos. A kemény kőzetektől egészen az egyszerű sárig szinte minden előfordul, így a növény- és állatvilág is nagyon sokszínű. A viszonylag sekélynek mondható 800 méteres mélységben számtalan mélytengeri liliomra, tengeri uborkára és sünökre bukkantak, ami azért is meglepő, mert ezek a fajok többnyire a jóval nagyobb, 2000 - 2500 méteres mélységben fordulnak elő. A jégpárkányok eltűnésével megnyílt az út más fajok számára is, hogy meghódítsák az új területet. Ezt elsőként a zselés tengeri zsákállatok és üvegszivacsok használták ki, majd több emlős is megjelent.

"Meglepő milyen gyorsan és milyen nagy számban települtek meg az új lakók, mint például a csukabálnák, ami azt jelzi, hogy a terület élővilága jelentős változásokon megy keresztül" - nyilatkozott dr. Meike Scheidat, az egyik német specialista az ausztrál ABC hírcsatornának.

A megnyílt terület egyben egyfajta változásmérőként is szolgál, jól példázva, hogy a déli-sarki partvidékeken jóval nagyobb ütemben megy végbe a globális felmelegedés, mint a világ többi részén. Éppen ezért fontos minél gyorsabban és alaposabban feltérképezni az "új világot", hogy legyen valami támpontunk az elkövetkező évtizedekben végbemenő változásokhoz, melyet a tenger lakói és a globális klímaváltozás fog előidézni az ökorendszerben.