SG.hu·
Örvénygép, avagy a tornádó megcsapolása
Mesterségesen keltett tornádók jelenthetik a szélenergia újabb lépcsőfokát. Az úgy nevezett légköri örvény motor (Atmospherical Vortex Engine) egy kanadai mérnök, Louis Michaud találmánya, végcélja hogy az erőművek hőtöbbletét használható megawattokká alakítsa át.
Michaud szerkezetének prototípusát nyáron már tesztelték Utah államban. Az örvénymotor légköri hőáramláson alapul - ez akkor jön létre, amikor a Nap hője felmelegíti a felszínt, ennek következtében forró, nedves levegő száll fel, ami tágulni kezd. Mindez a lehűlés és a csapadékká sűrűsödés folyamatában energiát ad le, majd visszasüllyed a felszínre, ahol az egész folyamat elölről kezdődik. A természetben ez az emelkedési és süllyedési ciklus idézi elő a tornádókat és a hurrikánokat.
Michaud rájött, hogy ha meg tudná csapolni az erős függőleges légáramlatokat, akkor emisszió-mentes elektromossághoz juthatna. A Utah-ban felállított prototípus kívülről szemlélve egy 15 méter magas és 30 méter átmérőjű hengeres torony, belsejében jelenleg tüzelőanyaggal biztosítják a szükséges hőt. A torony alapja körül légbeömlők táplálják a benti forró, nedves levegőt, elrendezésével elősegítve az örvénylő mozgást. Az első kísérletek során Michaud több mint egy méter átmérőjű örvényeket tudott létrehozni.
A végleges szerkezet sokkal nagyobb lenne, körülbelül 100 méter magas és 400 méter átmérőjű, ami a torony aljában 50 méteres mesterséges tornádókat kelthetne, melyek akár 20 kilométeres magasságba is kiemelkedhetnek a tető nélküli építményből. Az örvényt a beömlő forró levegő növelésével vagy csökkentésével lehet szabályozni, és bár a prototípusban még nincsenek turbinák, a végleges változatban az alap körül helyezkednének el, hogy foglyul ejtsék, majd elektromossággá alakítsák a függőleges légáramlatok által keltett energiát.
Michaud szerint az örvénygép akkor lenne a leghatékonyabb, ha egy erőműhöz kapcsolva alkalmaznák - legyen az szén, atom vagy gáz üzemű -, hiszen ezek jelenleg is hűtőtornyokkal üzemelnek, melyek kondenzálják a gőzt, amit az elektromosságot előállító turbinák meghajtásához használnak. Mivel a hűtőtornyok több mint 100 millió dollárba kerülnek és 20 évente újjá kell építeni őket, ezért Michaud elképzelése szerint fokozatosan le lehetne cserélni azokat egy-egy örvénygépre. Ezek a hőtöbbletet energiává alakítják, ahelyett hogy az veszendőbe menne, így 20 százalékkal lehetne javítani az erőművek hatásfokán.
A szakértők óvatosan fogadták a találmányt. Nem tartják versenyképesnek a nappanelekkel, viszont viszonylagos egyszerűsége és alacsony költségei miatt el tudnák képzelni a harmadik világ gazdaságaiban. Michaud azonban nem ebbe az irányba tapogatózik, sokkal inkább a nagy energiatársaságok figyelmét próbálja felhívni gépére, egyelőre csekély sikerrel.
A utah-i telepen azonban folytatódnak a kísérletek, az eredményekről pedig az Amerikai Geofizikai Társaság decemberi ülésén fog beszámolót tartani a kanadai mérnök.
Michaud szerkezetének prototípusát nyáron már tesztelték Utah államban. Az örvénymotor légköri hőáramláson alapul - ez akkor jön létre, amikor a Nap hője felmelegíti a felszínt, ennek következtében forró, nedves levegő száll fel, ami tágulni kezd. Mindez a lehűlés és a csapadékká sűrűsödés folyamatában energiát ad le, majd visszasüllyed a felszínre, ahol az egész folyamat elölről kezdődik. A természetben ez az emelkedési és süllyedési ciklus idézi elő a tornádókat és a hurrikánokat.
Michaud rájött, hogy ha meg tudná csapolni az erős függőleges légáramlatokat, akkor emisszió-mentes elektromossághoz juthatna. A Utah-ban felállított prototípus kívülről szemlélve egy 15 méter magas és 30 méter átmérőjű hengeres torony, belsejében jelenleg tüzelőanyaggal biztosítják a szükséges hőt. A torony alapja körül légbeömlők táplálják a benti forró, nedves levegőt, elrendezésével elősegítve az örvénylő mozgást. Az első kísérletek során Michaud több mint egy méter átmérőjű örvényeket tudott létrehozni.
A végleges szerkezet sokkal nagyobb lenne, körülbelül 100 méter magas és 400 méter átmérőjű, ami a torony aljában 50 méteres mesterséges tornádókat kelthetne, melyek akár 20 kilométeres magasságba is kiemelkedhetnek a tető nélküli építményből. Az örvényt a beömlő forró levegő növelésével vagy csökkentésével lehet szabályozni, és bár a prototípusban még nincsenek turbinák, a végleges változatban az alap körül helyezkednének el, hogy foglyul ejtsék, majd elektromossággá alakítsák a függőleges légáramlatok által keltett energiát.
Michaud szerint az örvénygép akkor lenne a leghatékonyabb, ha egy erőműhöz kapcsolva alkalmaznák - legyen az szén, atom vagy gáz üzemű -, hiszen ezek jelenleg is hűtőtornyokkal üzemelnek, melyek kondenzálják a gőzt, amit az elektromosságot előállító turbinák meghajtásához használnak. Mivel a hűtőtornyok több mint 100 millió dollárba kerülnek és 20 évente újjá kell építeni őket, ezért Michaud elképzelése szerint fokozatosan le lehetne cserélni azokat egy-egy örvénygépre. Ezek a hőtöbbletet energiává alakítják, ahelyett hogy az veszendőbe menne, így 20 százalékkal lehetne javítani az erőművek hatásfokán.
A szakértők óvatosan fogadták a találmányt. Nem tartják versenyképesnek a nappanelekkel, viszont viszonylagos egyszerűsége és alacsony költségei miatt el tudnák képzelni a harmadik világ gazdaságaiban. Michaud azonban nem ebbe az irányba tapogatózik, sokkal inkább a nagy energiatársaságok figyelmét próbálja felhívni gépére, egyelőre csekély sikerrel.
A utah-i telepen azonban folytatódnak a kísérletek, az eredményekről pedig az Amerikai Geofizikai Társaság decemberi ülésén fog beszámolót tartani a kanadai mérnök.