SG.hu·
A szélturbinák a NATO szemei és fülei lesznek a Balti-tengeren
A lengyel partvidéken fekvő Leba városától 12 tengeri mérföldre 76 új szélturbina épül, és az elsők már jól láthatók. A Baltic Power projekt az ország egyik legnagyobb tengeri szélerőműparkja lesz, amely 1,5 millió háztartás számára biztosít elegendő áramot. De az európai biztonsághoz való hozzájárulása túlmutat az áramellátáson. A 120 méter magas tornyok őrszemekké válnak, fáradhatatlanul pásztázva a sós vizeket és az ólomszürke eget ellenséges tevékenységek után kutatva.
Ebben az új hidegháborúban, ahol kémkedés és szabotázs fenyegeti Európa energia- és kommunikációs infrastruktúráját, sőt talán területi integritását is, senki sem hagyhatja figyelmen kívül a szélerőműparkok katonai felderítési potenciálját. Ahogy Ignacy Niemczycki, a lengyel EU-ügyi államtitkár a helyszín felé tartó szeles hajóúton elmondta: „Másképp tekintünk az infrastruktúrára, mint egy évvel ezelőtt.” Amikor Finnország és Svédország 2023-ban és 2024-ben csatlakozott a katonai szervezethez, a védelmi elemzők a Balti-tengert "NATO-tónak” nevezték el, mivel a katonai szövetség tagjai gyakorlatilag körülvették. De három év után, amelynek során a stratégiailag fontos vizeket drónok, kémhajók, légi összecsapások és a villamosenergia- és kommunikációs kábelek nyílt szabotázsa sújtotta, ez a becenév kezd üresnek tűnni.
A Balti-tengeren csak két partszakasz nem tartozik a NATO-hoz, és mindkettő orosz. A terület geopolitikai feszültségpont, ezért most, több mint három évvel azután, hogy az orosz tankok átgázoltak a határon Ukrajnába, a katonai szövetség a tengeri szélturbinák, például a Baltic Power projekt sorait igyekszik mozgósítani Európa védelmére. Amikor 2022-ben felrobbantották a Nord Stream 2 gázvezetékeket, az kemény „figyelmeztetés” volt az Európai Unió számára – mondja Julian Pawlak, a hamburgi katonai egyetem (HSU) kutató munkatársa. A nyugati nemzetek a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy „nincs teljes körű ismeretük a balti-tengeri tengeri területről”. A tavaly karácsonykor történt, az északi villamosenergia-piacot a balti villamosenergia-hálózattal összekötő Estlink 2 tengeralatti kábel megsemmisítése, közvetlenül azelőtt, hogy ez utóbbi megszakította kapcsolatait Oroszországgal, újabb durva ébresztő volt, és arra késztette a NATO-t, hogy válaszul katonai műveletet indítson.
A NATO évek óta tárgyal a tengeri energiainfrastruktúra felügyeleti eszközökkel való ellátásáról. Pawlak szerint a múltban az olajfúrótornyok katonai bázisokká alakítása költség-, biztonsági és műszaki okokból kivitelezhetetlennek bizonyult. Itt jönnek képbe a szélturbinák: magasak, decentralizáltak, és több száz ilyen található az EU balti partjainál. Pawlak szerint a szélturbinák már most is madárérzékelőkkel és transzponderekkel vannak felszerelve, amelyek jelzik a tengeralattjáróknak a tartózkodási helyüket.
A Balti-tengeri létesítmények kevesebb mint 200 kilométerre fekszenek az orosz Kalinyingrád exklávétól. Az új turbinatornyokat a lengyel védelmi minisztérium által kidolgozott biztonsági ellenőrzőlista alapján radarokkal és érzékelőkkel szerelik fel, magyarázta Marcin Godek, a szélerőműpark üzemeltetési és karbantartási vezetője. "A tengeri szélturbinák és a partvédelem között tökéletes szimbiózis van” – mondja Kristof Verlinden, a belga parti őrség tartalékos tagja, aki a Parkwind cégnél tengeri szélerőműparkokat üzemeltet. Verlinden szerint ezek „őrségként vagy előretolt bázisként is szolgálnak, amelyek 50 kilométerre vagy annál távolabb figyelik a part menti helyzetet”.
A szélerőműparkok növekvő jelentősége nagyobb támadási kockázatot is jelent. "A tengeri energiainfrastruktúrát fenyegető veszélyek nagyon is valósak” – mondja Giles Dickson, a Wind Europe lobbicsoport vezérigazgatója. „Az eszközöket fizikailag is támadják, nem csak kibertámadásokkal” – tette hozzá, utalva a Balti-tengeren történt több kábelrobbantásra. A svéd kormány nemrég 13 tengeri szélerőműpark-projektet állított le a Balti-tengeren, hivatkozva „a svéd katonai védelemre gyakorolt elfogadhatatlan következményekre” és a katonai tevékenységek zavarására. A turbinák maguk is már korábban a Kreml megfigyelésének célpontjává váltak.
A Baltic Power a kivitelezés megkezdése előtt feltérképezte a régióban fennálló potenciális fenyegetéseket. Gyorsan áldozatul estek a spoofingnak, amikor hajók valaki másnak vagy más helynek tettetik magukat, és a jelzavarásos incidensek miatt a terveket át kellett dolgozni – mondta Godek. Ezzel az új helyzettel szembesülve a WindEurope volt katonákat vett fel, hogy kapcsolatot tartsanak a NATO-val. "Belgiumban ma már nem lehet tengeri szélerőműparkot építeni, ha nem vállalja az ember, hogy magas szintű adatmegosztást folytat a katonai hatóságokkal, és hogy azok kérésére befogadja a hardvereiket” – mondta Dickson.
Verlinden szerint a Parkwind rendelkezik az alapokkal ahhoz, hogy a parti őrség többfunkciós érzékelőket és észlelő rendszereket telepítsen. Az alkalmazottak szinte naponta felkeresik a tengeri turbinákat, és jelentik az esetleges rendellenességeket. Belgiumban a Parkwind közös gyakorlatokat tart a parti őrséggel, „hogy felkészüljünk, ellenőrizzük és bemutassuk biztonsági fenyegetésekkel szembeni készenlétünket” – mondta Verlinden. „És készek vagyunk megosztani adatainkat, például az AIS-adatokat, a kábeles DAS-adatokat, valamint hozzáférést biztosítani tengeri kameráinkhoz.”
De az a lehetőség, hogy a szélturbinák hálózata adatokat oszt meg egymás között, üzemeltetőik és a kormányok között, szintén kérdéseket vet fel. Pawlak rámutatott, hogy a törvényhozóknak tisztázniuk kell, hogy az üzemeltetők hozzáférhetnek-e az általuk gyűjtött információkhoz. A katonasággal való szoros együttműködés olyan jogi kérdéseket vet fel, amelyek „nem teljesen egyértelműek” – mondta.
Edward Zakrajsek, aki a DeTect radaros cég európai piacát kezeli, elmondta, hogy a szélturbináknak hosszú története van a környező terület megfigyelésében. „Először a madarak voltak a célpontok, de természetesen 10 évvel ezelőtt megjelentek a piacon a magáncélú drónok, és ma már mindenki repülhet velük” – mondja. A radarok már „24 órában figyelik az egyes madarakat 10 kilométeres hatótávolságon belül” – mondta Zakrajsek, hozzátéve, hogy „a drónok körülbelül akkora méretűek, mint egy madár”. Minél több tengeri szélerőműparkot lehet hálózatba kötni, annál jobb lesz a megfigyelési adat, és Zakrajsek szerint „minél távolabb vannak, annál jobb”.
Ebben az új hidegháborúban, ahol kémkedés és szabotázs fenyegeti Európa energia- és kommunikációs infrastruktúráját, sőt talán területi integritását is, senki sem hagyhatja figyelmen kívül a szélerőműparkok katonai felderítési potenciálját. Ahogy Ignacy Niemczycki, a lengyel EU-ügyi államtitkár a helyszín felé tartó szeles hajóúton elmondta: „Másképp tekintünk az infrastruktúrára, mint egy évvel ezelőtt.” Amikor Finnország és Svédország 2023-ban és 2024-ben csatlakozott a katonai szervezethez, a védelmi elemzők a Balti-tengert "NATO-tónak” nevezték el, mivel a katonai szövetség tagjai gyakorlatilag körülvették. De három év után, amelynek során a stratégiailag fontos vizeket drónok, kémhajók, légi összecsapások és a villamosenergia- és kommunikációs kábelek nyílt szabotázsa sújtotta, ez a becenév kezd üresnek tűnni.
A Balti-tengeren csak két partszakasz nem tartozik a NATO-hoz, és mindkettő orosz. A terület geopolitikai feszültségpont, ezért most, több mint három évvel azután, hogy az orosz tankok átgázoltak a határon Ukrajnába, a katonai szövetség a tengeri szélturbinák, például a Baltic Power projekt sorait igyekszik mozgósítani Európa védelmére. Amikor 2022-ben felrobbantották a Nord Stream 2 gázvezetékeket, az kemény „figyelmeztetés” volt az Európai Unió számára – mondja Julian Pawlak, a hamburgi katonai egyetem (HSU) kutató munkatársa. A nyugati nemzetek a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy „nincs teljes körű ismeretük a balti-tengeri tengeri területről”. A tavaly karácsonykor történt, az északi villamosenergia-piacot a balti villamosenergia-hálózattal összekötő Estlink 2 tengeralatti kábel megsemmisítése, közvetlenül azelőtt, hogy ez utóbbi megszakította kapcsolatait Oroszországgal, újabb durva ébresztő volt, és arra késztette a NATO-t, hogy válaszul katonai műveletet indítson.
A NATO évek óta tárgyal a tengeri energiainfrastruktúra felügyeleti eszközökkel való ellátásáról. Pawlak szerint a múltban az olajfúrótornyok katonai bázisokká alakítása költség-, biztonsági és műszaki okokból kivitelezhetetlennek bizonyult. Itt jönnek képbe a szélturbinák: magasak, decentralizáltak, és több száz ilyen található az EU balti partjainál. Pawlak szerint a szélturbinák már most is madárérzékelőkkel és transzponderekkel vannak felszerelve, amelyek jelzik a tengeralattjáróknak a tartózkodási helyüket.
A Balti-tengeri létesítmények kevesebb mint 200 kilométerre fekszenek az orosz Kalinyingrád exklávétól. Az új turbinatornyokat a lengyel védelmi minisztérium által kidolgozott biztonsági ellenőrzőlista alapján radarokkal és érzékelőkkel szerelik fel, magyarázta Marcin Godek, a szélerőműpark üzemeltetési és karbantartási vezetője. "A tengeri szélturbinák és a partvédelem között tökéletes szimbiózis van” – mondja Kristof Verlinden, a belga parti őrség tartalékos tagja, aki a Parkwind cégnél tengeri szélerőműparkokat üzemeltet. Verlinden szerint ezek „őrségként vagy előretolt bázisként is szolgálnak, amelyek 50 kilométerre vagy annál távolabb figyelik a part menti helyzetet”.
A szélerőműparkok növekvő jelentősége nagyobb támadási kockázatot is jelent. "A tengeri energiainfrastruktúrát fenyegető veszélyek nagyon is valósak” – mondja Giles Dickson, a Wind Europe lobbicsoport vezérigazgatója. „Az eszközöket fizikailag is támadják, nem csak kibertámadásokkal” – tette hozzá, utalva a Balti-tengeren történt több kábelrobbantásra. A svéd kormány nemrég 13 tengeri szélerőműpark-projektet állított le a Balti-tengeren, hivatkozva „a svéd katonai védelemre gyakorolt elfogadhatatlan következményekre” és a katonai tevékenységek zavarására. A turbinák maguk is már korábban a Kreml megfigyelésének célpontjává váltak.
A Baltic Power a kivitelezés megkezdése előtt feltérképezte a régióban fennálló potenciális fenyegetéseket. Gyorsan áldozatul estek a spoofingnak, amikor hajók valaki másnak vagy más helynek tettetik magukat, és a jelzavarásos incidensek miatt a terveket át kellett dolgozni – mondta Godek. Ezzel az új helyzettel szembesülve a WindEurope volt katonákat vett fel, hogy kapcsolatot tartsanak a NATO-val. "Belgiumban ma már nem lehet tengeri szélerőműparkot építeni, ha nem vállalja az ember, hogy magas szintű adatmegosztást folytat a katonai hatóságokkal, és hogy azok kérésére befogadja a hardvereiket” – mondta Dickson.
Verlinden szerint a Parkwind rendelkezik az alapokkal ahhoz, hogy a parti őrség többfunkciós érzékelőket és észlelő rendszereket telepítsen. Az alkalmazottak szinte naponta felkeresik a tengeri turbinákat, és jelentik az esetleges rendellenességeket. Belgiumban a Parkwind közös gyakorlatokat tart a parti őrséggel, „hogy felkészüljünk, ellenőrizzük és bemutassuk biztonsági fenyegetésekkel szembeni készenlétünket” – mondta Verlinden. „És készek vagyunk megosztani adatainkat, például az AIS-adatokat, a kábeles DAS-adatokat, valamint hozzáférést biztosítani tengeri kameráinkhoz.”
De az a lehetőség, hogy a szélturbinák hálózata adatokat oszt meg egymás között, üzemeltetőik és a kormányok között, szintén kérdéseket vet fel. Pawlak rámutatott, hogy a törvényhozóknak tisztázniuk kell, hogy az üzemeltetők hozzáférhetnek-e az általuk gyűjtött információkhoz. A katonasággal való szoros együttműködés olyan jogi kérdéseket vet fel, amelyek „nem teljesen egyértelműek” – mondta.
Edward Zakrajsek, aki a DeTect radaros cég európai piacát kezeli, elmondta, hogy a szélturbináknak hosszú története van a környező terület megfigyelésében. „Először a madarak voltak a célpontok, de természetesen 10 évvel ezelőtt megjelentek a piacon a magáncélú drónok, és ma már mindenki repülhet velük” – mondja. A radarok már „24 órában figyelik az egyes madarakat 10 kilométeres hatótávolságon belül” – mondta Zakrajsek, hozzátéve, hogy „a drónok körülbelül akkora méretűek, mint egy madár”. Minél több tengeri szélerőműparkot lehet hálózatba kötni, annál jobb lesz a megfigyelési adat, és Zakrajsek szerint „minél távolabb vannak, annál jobb”.
