MTI
Az áradások a klímaváltozással hozhatók összefüggésbe
Az egyedi időjárási jelenségekkel kapcsolatban mindig óvatosan nyilatkoznak a klímakutatók. Nem kivétel ez alól a jelenlegi esőzések és áradások esete sem.
A bécsi mezőgazdasági egyetem (Boku) meteorológiai intézetének munkatársa, Herbert Formayer meglátása szerint az elmúlt években tapasztalt szélsőséges időjárási jelenségek jól illeszkednek a globális felmelegedésen alapuló modellekbe és prognózisokba. Egyetlen magát komolyan vevő tudós sem állítaná egyetlen konkrét estről sem, így a jelenlegi áradásokról sem, hogy a klímaváltozás egyenes következményei lennének. Azt azonban biztonsággal ki merik jelenteni, hogy a globális felmelegedés megnöveli az ilyen szélsőséges jelenségek bekövetkeztének valószínűségét.
A magyarázat még a laikusok számára is egyértelmű: a magasabb hőmérséklet nagyobb energiát és magasabb légköri nedvességtartalmat jelent, ami viszont - globális szinten - több csapadékot és több szélsőséges előfordulást von maga után. "Az áradások 1999-es, 2002-es és 2005-ös viszonylag gyakori jelentkezése pontosan illeszkedik a modellbe."
Tirol és Voralberg esetében az esőzések bekövetkezése egybeesett a meleg időjárással amikor magasan húzódik a hóhatár. A csapadék 3000 méterig eső formájában hullott le, ami tovább súlyosbította a helyzetet. A havazás legkevesebb néhány napos késleltetést iktat be a folyamatba.
A Boku meteorológusai által készített tanulmány szerint a klímaváltozás hatásai jóval szélsőségesebb módon jelentkeznek Ausztriában a globális átlagnál. Az elmúlt 150 alatt 1,6-1,8 fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet az országban, miközben a globális átlag 0,6 fok. Az extrém időjárási jelenségek előfordulása és a 30 fok feletti hőmérsékletű nyári napok számának gyarapodása között szoros korreláció mutatható ki. Miközben 1950-ben még csak 6-10 ilyen nap volt egy évben, jelenleg 15-20-ra számíthatunk.
Kétségtelen tény, hogy az Alpok különösen ki van téve a klímaváltozás hatásának. Amennyiben bekövetkezik a 3-4 fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedés, az az Alpok gleccsereinek 90 százalékát tünteti el. A hóhatár és ezzel összefüggésben a flóra- és faunazónák fokonként 150 méterrel húzódnak feljebb.
A bécsi mezőgazdasági egyetem (Boku) meteorológiai intézetének munkatársa, Herbert Formayer meglátása szerint az elmúlt években tapasztalt szélsőséges időjárási jelenségek jól illeszkednek a globális felmelegedésen alapuló modellekbe és prognózisokba. Egyetlen magát komolyan vevő tudós sem állítaná egyetlen konkrét estről sem, így a jelenlegi áradásokról sem, hogy a klímaváltozás egyenes következményei lennének. Azt azonban biztonsággal ki merik jelenteni, hogy a globális felmelegedés megnöveli az ilyen szélsőséges jelenségek bekövetkeztének valószínűségét.
A magyarázat még a laikusok számára is egyértelmű: a magasabb hőmérséklet nagyobb energiát és magasabb légköri nedvességtartalmat jelent, ami viszont - globális szinten - több csapadékot és több szélsőséges előfordulást von maga után. "Az áradások 1999-es, 2002-es és 2005-ös viszonylag gyakori jelentkezése pontosan illeszkedik a modellbe."
Tirol és Voralberg esetében az esőzések bekövetkezése egybeesett a meleg időjárással amikor magasan húzódik a hóhatár. A csapadék 3000 méterig eső formájában hullott le, ami tovább súlyosbította a helyzetet. A havazás legkevesebb néhány napos késleltetést iktat be a folyamatba.
A Boku meteorológusai által készített tanulmány szerint a klímaváltozás hatásai jóval szélsőségesebb módon jelentkeznek Ausztriában a globális átlagnál. Az elmúlt 150 alatt 1,6-1,8 fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet az országban, miközben a globális átlag 0,6 fok. Az extrém időjárási jelenségek előfordulása és a 30 fok feletti hőmérsékletű nyári napok számának gyarapodása között szoros korreláció mutatható ki. Miközben 1950-ben még csak 6-10 ilyen nap volt egy évben, jelenleg 15-20-ra számíthatunk.
Kétségtelen tény, hogy az Alpok különösen ki van téve a klímaváltozás hatásának. Amennyiben bekövetkezik a 3-4 fokos globális átlaghőmérséklet-emelkedés, az az Alpok gleccsereinek 90 százalékát tünteti el. A hóhatár és ezzel összefüggésben a flóra- és faunazónák fokonként 150 méterrel húzódnak feljebb.