Hunter
Mesterséges kopoltyú búvároknak
Egy gépészmérnök olyan berendezéssel állt elő, amivel az emberek a víz alatt úgy lélegezhetnek, mint egy hal.
Az új tartály nélküli légzőrendszer a vízből vonja ki a levegőt, akárcsak a kopoltyú. A könnyűbúvárkodásnak is nagyban hódoló feltaláló, a Like-A-Fish Technologies alapítója, az izraeli Alan Bodner szerint egy nap ilyen rendszerek látják majd el a búvárokat, a tengeralattjárók legénységeit, sőt hogy némileg futurisztikus is legyen a dolog, a tengeralatti emberi kolóniákat is.
A jelenlegi vízalatti légzési módszereket senkinek sem kell különösképpen bemutatni. A búvárok sűrített levegős palackokat használnak, míg a másik véglet, az atom-tengeralattjárók kémiai úton különítik el a vízmolekulákból az oxigént. Utóbbi az elektrolízis - amit a Nemzetközi Űrállomáson is alkalmaznak - igen költséges és nagyon magas az energiaszükséglete. A hagyományos tengeralattjárók levegőtartályokkal biztosítják a legénység számára az oxigénellátást, azonban elég gyakran kell feljönniük a felszínre az újratöltés érdekében.
Bodner szabadalma a természetből igyekszik kamatoztatni. Kiderült, hogy a légköri nyomás kis mennyiségű levegőt kényszerít a tengervízbe, és ennek a nyomásnak a megfordításával kinyerhető a levegő a folyadékból. Ezt úgy lehet elérni, hogy a szerkezet centrifugális erőt alkalmazva megnöveli a nyomást egy tengervizet tartalmazó szigetelt kamrában. Amint a folyékony levegő elválik a víztől, automatikusan visszaalakul gázhalmazállapotúvá és belélegezhetővé válik.
A technika a nagyságrendek miatt elsősorban a tengeralattjáróknál lehet hasznos, bár szakértők szerint így is elég sok vizet kellene cirkuláltatni ahhoz, hogy elegendő levegőt generáljon a rendszer. Egy liter víznek csupán másfél százaléka folyékony levegő. Egy átlagos ember levegő szükségletének kielégítéséhez Bodner rendszerének percenként legalább 200, optimális esetben 2000 liter vizet kellene megforgatnia. Egy búvárrendszer esetében szükség lenne egy villanymotorra, egy szivattyúra, egy hengerre, egy centrifugára, légzsákra, légzőcsőre és persze a működtetéshez szükséges akkukra. A teljes apparátus nem nyomna többet 10 kilogrammnál, ezzel szemben egy tartályrendszer súlya meghaladhatja a 15 kilót is.
A fentebb felsorolt alkatrészek egy kicsi, könnyű mellénybe való bezsúfolása eltarthat néhány évig, így Bodner elsődleges célja technikáját a tengeralattjárókon működésre bírni. A rendszert elvileg hozzá lehetne kötni a tengeralattjáró hajtóművéhez, ahol a nagy vízbeömlési kapacitásnak köszönhetően tekintélyes levegőmennyiség lenne kinyerhető.
Az új tartály nélküli légzőrendszer a vízből vonja ki a levegőt, akárcsak a kopoltyú. A könnyűbúvárkodásnak is nagyban hódoló feltaláló, a Like-A-Fish Technologies alapítója, az izraeli Alan Bodner szerint egy nap ilyen rendszerek látják majd el a búvárokat, a tengeralattjárók legénységeit, sőt hogy némileg futurisztikus is legyen a dolog, a tengeralatti emberi kolóniákat is.
A jelenlegi vízalatti légzési módszereket senkinek sem kell különösképpen bemutatni. A búvárok sűrített levegős palackokat használnak, míg a másik véglet, az atom-tengeralattjárók kémiai úton különítik el a vízmolekulákból az oxigént. Utóbbi az elektrolízis - amit a Nemzetközi Űrállomáson is alkalmaznak - igen költséges és nagyon magas az energiaszükséglete. A hagyományos tengeralattjárók levegőtartályokkal biztosítják a legénység számára az oxigénellátást, azonban elég gyakran kell feljönniük a felszínre az újratöltés érdekében.
Bodner szabadalma a természetből igyekszik kamatoztatni. Kiderült, hogy a légköri nyomás kis mennyiségű levegőt kényszerít a tengervízbe, és ennek a nyomásnak a megfordításával kinyerhető a levegő a folyadékból. Ezt úgy lehet elérni, hogy a szerkezet centrifugális erőt alkalmazva megnöveli a nyomást egy tengervizet tartalmazó szigetelt kamrában. Amint a folyékony levegő elválik a víztől, automatikusan visszaalakul gázhalmazállapotúvá és belélegezhetővé válik.
A technika a nagyságrendek miatt elsősorban a tengeralattjáróknál lehet hasznos, bár szakértők szerint így is elég sok vizet kellene cirkuláltatni ahhoz, hogy elegendő levegőt generáljon a rendszer. Egy liter víznek csupán másfél százaléka folyékony levegő. Egy átlagos ember levegő szükségletének kielégítéséhez Bodner rendszerének percenként legalább 200, optimális esetben 2000 liter vizet kellene megforgatnia. Egy búvárrendszer esetében szükség lenne egy villanymotorra, egy szivattyúra, egy hengerre, egy centrifugára, légzsákra, légzőcsőre és persze a működtetéshez szükséges akkukra. A teljes apparátus nem nyomna többet 10 kilogrammnál, ezzel szemben egy tartályrendszer súlya meghaladhatja a 15 kilót is.A fentebb felsorolt alkatrészek egy kicsi, könnyű mellénybe való bezsúfolása eltarthat néhány évig, így Bodner elsődleges célja technikáját a tengeralattjárókon működésre bírni. A rendszert elvileg hozzá lehetne kötni a tengeralattjáró hajtóművéhez, ahol a nagy vízbeömlési kapacitásnak köszönhetően tekintélyes levegőmennyiség lenne kinyerhető.
