A gazdagok egyre csak gazdagodnak, míg a szegények továbbra is szegények maradnak. Fizikusok szerint az egyenlőtlenség egy egyszerű fizikai törvényeken alapuló modell segítségével megérthető.
Ha a fenti tényekről bárkinek kétsége lenne, akkor vegye szemügyre az Egyesült Államok mutatóit, ahol állítólag a tehetség és a kemény munka bárkit a gazdagok soraiba emelhet. 1979-ben az Egyesült Államok lakosságának legfelső 1 százaléka 33,1-szer többet keresett, mint az alsó 20 százalék. 2000-re ez a szorzó 88,5-re növekedett. Ha a különbség ilyen mértékű növekedést mutat Amerikában, akkor mi lehet a helyzet a többi országban? A Maryland Egyetem fizikusai szerint többnyire ugyanez, miközben tanulmányuk azt sugallja, hogy a piacgazdasági egyenlőtlenségtől igen nehéz megszabadulni.
Most közgazdászok is csatlakoznak az úgynevezett gazdasági-fizikusokhoz, hogy megtartsák első konferenciájukat a vagyonelosztásról. "Szeretnénk megtudni, vajon valamilyen társadalmi igazságtalanság rejtőzik-e az eltorzult elosztás mögött?" - mondta Sudhakar Yarlagadda, az indiai Saha Atomfizikai Intézet (SINP) munkatársa. "Összességében véve az emberekben szabályosan oszlanak meg a tulajdonságok, a tehetség és a motiváció, mégis olyan elosztáshoz jutunk, ami ennél sokkal egyenlőtlenebb" - mondta Robin Marris, brit közgazdaságtan professzor.
Csoportkép a konferencia résztvevőiről
1897-ben egy párizsi születésű mérnök, Vilfredo Pareto bebizonyította, hogy a vagyonelosztás Európában egy egyszerű erő-törvény sémát követett, ami leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a rendkívül gazdagok kisajátítják nemzetük javainak többségét. A közgazdászok később felismerték, hogy ez a törvény csak a nagyon gazdagokra alkalmazható és nem szükségszerűen magyarázza meg, hogyan oszlik meg a jólét a fennmaradó emberek között. A legújabb kutatások szerint bár a gazdagok Pareto törvénye szerint szerzik javaikat, az emberek döntő többségét egy teljesen más törvény vezérli.
Viktor Yakovenko és kollégái a Maryland Egyetemen az Egyesült Államok Belföldi Bevételi Szolgálatának 1983 és 2001 közötti adatait elemezték. Felfedezték, hogy míg a bevételeloszlás a szuper-gazdagok, a lakosság körülbelül 3%-a esetében Pareto törvényét követi, a fennmaradó 97% egy másik görbére illeszthető, egy olyanra, ami a gázokban található atomok energiájának eloszlását írja le. A gázmodellben az emberek véletlenszerű kölcsönhatásokban cserélik ki pénzüket, az atomok ütközésekkor kialakuló energiacseréihez hasonlóan.
Bár a közgazdászok modelljei az embereket mindig intelligens döntéseket hozó, racionális lényként kezelik, a fizikusok szerint nagy rendszerekben az egyének viselkedését annyi tényező befolyásolja, hogy a végeredmény véletlenszerűvé válik, ezért bár bizarr a hasonlat, mégis inkább a gáz atomjaihoz hasonlóan kell rájuk tekinteni. A hasonlat azért is ésszerű, mivel a pénz olyan, mint az energia, azáltal hogy állandó. "Olyan, mint egy kölcsönhatásokban áramló folyadék, nem képződik, nem semmisül meg, csupán újra eloszlik" - mondta Yakovenko.
Az emberek 97%-ára a gázatomok törvényei vonatkoznak
Más országok kutatási eredményeit is figyelembe véve két osztályra bonthatók az emberek. Az egyikben a gazdagok még gazdagabbá válnak, míg a másikban a szegények továbbra is szegények maradnak. Yakovenko ezt újra a gáz atomjainak hasonlatával magyarázza. Az atomokat, amikor hőegyensúlyban vannak, exponenciális energia eloszlás jellemzi és a gáz kibillentése ebből az állapotból rengeteg energiát igényel, ugyanolyan nehéznek bizonyul, mint egy gazdaságot eltolni egy másik állapot irányába. A véletlenszerűség a modellben azonban azt jelenti, hogy az egyének képesek átugrani egyik osztályból a másikba. "Ez azt sugallja, hogy bármilyen irányelv hatékony lehet" - mondta Yakovenko. "Nagyon nehéz egy vagyon újraelosztási politikát ráerőszakolni a társadalomra, hacsak nem sztálini módszereket alkalmaz az ember."
Bikas Chakrabarti és csapata, a SINP kutatói egy kifinomultabb modellel álltak elő, ami kevésbé rideg képet vázol fel a szegényeknek. Az indiai csapat úgy igazította a gázmodellt, hogy lehetővé tegye az embereknek pénzük különböző arányú megtakarítását. Ez a modell is a Yakovenko által felállított két vagyoni osztályt alkalmazza, miközben azt sugallja, hogy a megtakarításokkal valószínűbb, hogy az ember a gazdagok között találja magát, bár erre nincs igazán garancia. Az emberek takarékossági szokásainak megváltoztatása hatékony mód lehet a vagyonelosztás igazságosabbá tételére, mint az adók kivetése, mondta Chakrabarti, az indiai konferencia egyik szervezője.
Makoto Nirei, az amerikai Utah Állami Egyetem makro-ökonómusa, aki maga is bemutatja munkáját a konferencián, fenntartásokkal fogadta a fizikusok pénzcserélési modellezését. "Nekem ez a modell inkább egy rablási folyamatnak tűnik, mintsem egy gazdasági cserefolyamatnak. Az emberek véletlenszerűen összefutnak, az egyik jól elveri a másikat és elviszi a pénzét" - mondta.
Más közgazdászok is figyelmeztetnek, hogy túl korai még ezeknek a modelleknek az irányelvek megállapításához történő alkalmazása. "A modellek túl elvontak" - mondta Thomas Lux, a német Kiel Egyetem közgazdásza. A fizikusok szerint azonban igenis figyelembe kell venni modelljeiket, mivel a közgazdasági elméletek nagy részének köze sincs a vagyonelosztás gyakorlatához.
A jelenegi társadalmi berendezkedés se teljesen centralizált ... gondolj csak a gazdasági társaságokra vagy a kistermelõkre kis közösségekre. És a legkissebb alkozóelem a család.
Sõt. a jelenlegi rendszer hosszú társadalmi evolúció eredménye. Sajnos ahogy Cifu érzékeltette szükség van cetralizáltságra is mivel egy teljesen decentralizált társadalom nem életképes.
(az állatvilágban is létezik: pl a termeszek centralizált "nagyvárosokban" élnek és munkamegosztás van ami nagyban hasonlít az emberi aglomerációkra)
Más:
Az ideológiákra épült társadalomra jó példa a kommunizmus ahol ugye elvileg minenki egyenlõ lett volna. Csak aztán kialakult hogy az egyenlõbbek között is vannak egyenlõbbek.
Ha valai elolvassa Orwell állatfarm címû regényét (nagyon rövid de velõs) az érteni fogja mi lett egy nagyszerû ideológiából a valóségban.
Ajánlom mindenkinek.
"A pontos leírást Istenrõl
szerintem a Védikus irodalom tartalmazza."
Miért pont az a helyes? Mi van a többi vallások istenképével?
Elolvastam több cikket is, ami konkrétan errõl szól. Ebbõl nekem nagyon úgy tûnik, hogy ez ugyanolyan vallás, mint bármelyik másik, hiába próbálják tudományosabbnak feltüntetni. Ugyanazok a klisék, ugyanazok az eszközök, ugyanazok az érvek. Csak egy kicsit modernizálva van az interpretáció. Na meg az is kérdés, hogy miután minden erejükkel harcolnak a tudomány (szó szerint : természettudományos világkép) ellen, miért próbálnak tudományosnak látszani.
Csak pár érdekesebb idézet:
"Miért éppen a védikus irodalmat választottuk ki arra a feladatra, hogy alternatívát mutasson a természettudományos világképpel szemben?
Erre az egyik érvünk az, hogy a védikus írások saját magukról mint tökéletes, abszolút tudásról számolnak be, amely evilágon túli forrásból származik, és mentes mindennemû tévedéstõl és hiányosságtól."
Hát nem is tudom, milyen bizonyíték kellhet még ???
"A bizonyítási eljárás hipotézisbõl, kísérletbõl és megfigyelésbõl áll:
— Hipotézis: E szentírások állításai igazak.
— Kísérlet: A puránák által javasolt gyakorlatok precíz elvégzése (és a szövegek alapos tanulmányozása).
— Megfigyelés: A gyakorlatok eredményére vonatkozó állítások beigazolódása, aminek folytán a puránák közvetlenül nem ellenõrizhetõ állításai hitelt nyernek."
Ez is szép tudományosnak látszó modás, csak épp semmi köze a tudományhoz. Több alapvetõ probléma is van ezzel a "Kísérlettel" :
1. Alapvetõen szubjektív, ami ugye nem elfogadható egy kísérletnél.
2. Az eredményt nem tudod hitelesen átadni másoknak, épp a szubjektivitás miatt. Ráadásul túl macerás ahhoz, hogy csupán kíváncsiságból kipróbálja az ember.
3. A "kutatás" és az alkalmazás nem különül el, mint a tudománynál. Következésképp nem oldható meg, hogy egy ember munkjának eredményét többen élvezzék, vagyis rendkívül gazdaságtalan. Ezzel szemben egy moblitelefont úgy is remekül használhatsz, hogy gõzöd sincs az elektronikáról.
"A kis tisztogatóhal meglepõ módon beúszik a veszélyes ragadozóhal szájába, és ami még meglepõbb, a sügér nem eszi meg! Türelmesen megvárja, míg a kis hal leharapdálja a szájában lévõ élõsködõket, gombásodó bõrrészeket. Ezután a tisztogatóhal kiúszik a sügér szájából, s mindketten mennek a dolgukra. Nem létezik evolucionista magyarázat, amely számot adna arról, hogyan jöhetne létre egy ilyen kapcsolat "fokozatosan" egy ragadozó és egy lehetséges zsákmányállat között. Úgy tûnik, inkább eleve egymásnak lettek rendelve..."
Ezt már a múltkor is olvastam, és elsõre elég meggyõzõnek látszik. A leírt esetben valóban nem mûködik az evolúció. Viszont ha jobban átgondolja az ember, és van némi fogalma a biológiáról, rájöhet, hogy hol a hiba. A probléma azzal a naív feltevéssel van, hogy a ragadozó minden körülmények közt megeszik minden nála kisebb/gyengébb élõlényt. Így konkrétan leírva szerintem már látszik is, hogy nem egészen kalppol.
Valójában a ragadozóknak szinte mindíg van kedvenc zsákmányállata, és amíg teheti azt vadássza, nem mást. Emellett nem végtelen az étvágya egyiknek se, döntõ többségben csak akkor öl, ha éhes. Van egy híres felvétel, ami ezt gyönyörûen mutatja. Az történik, hogy egy csapat fiatal kardszárnyú delfin játszik egy pingvinnel (ami az egyik kedvenc zsákmánya), és amikor megunják, nem csak elengedik, de az egyik kiviszi a partra, és óvatosan leteszi ! De rengeteg más ragadozónál is meg lehet figyelni, hogy csak akkor bánt más állatokat, ha éhes, és akkor sem akármelyiket. Még az egyik legvérengzõbbnek tartott nagy fehér cápa is egészen békés tud lenni. Ma már nem ritka, hogy a biológusok mindenféle védõfelszerelés nélkül együtt úsznak egy csapat fehér cápával. A kisebbeket akár kézbõl is lehet etetni. A trükk az, hogy ismerni kell a viselkedésüket. Még azok az esetek is ezt igazoják, amikor a cápák megtámadnak egy embert. Ugyanis a cápa méretét, erejét, és fogazatát nézve világos, hogy ha a cápa komolyan gondolja, akkor az embernek egyáltalán semmi esélye túlélni a kalandot. Viszont a legtöbb esetben 1-2 kisebb harapással megússzák a dolgot. Ebbõl az következik, hogy amikor a cápa beleharap az emberbe, rájön, hogy nem finom, és elengedi.
Szóval, miután tudjuk, hogy a nagy hal nem mindíg eszi meg a kishalat már ki lehet találni, hogy hogyan is alakulhatott ki ez a szimbiózis. A kis hal nyílván jól ismeri a ragadozókat, hiszen együtt él velük. Tehát tudja, hogy mikor "biztonságos" közel menni. Az is lehet, hogy nem is rá vadászik a ragadozó, így szinte bármikor biztonságosan a közelébe mehet. Mivel a ragadozó szájában levõ ételmeradványok és élõsködõk táplálékot jelentenek, amelyik hal azt képes megszerezni, az nyílvánvalóan elõnyhöz jut a társaival szemben. A ragadozó közelében lenni önmagában is jó lehet, mert más halakat elriaszt (amiket tényleg megeszik). Ez megér egy kis kockázatot. A körülményektõl függõen ez elég lehet ahhoz, hogy a bátrabbak kilopjanak egy-egy darab maradékot a ragadozó fogai közül. Ez viszont nyílvánvalóan hasznos a ragadozó számára is, tehát egyre barátságosabb lesz a takarítókkal szemben. Mivel egyébként sem az volt a fõ zsákmánya, ez nem jelent neki hátrányt. Innentõl pedig a folyamat már öngerjesztõ, és az eredménye pont az, amit ma látunk.
Sõt, közben a résztvevõ felek alaposan meg is változhatnak. Lehet, hogy a takarító hal eredetileg olyan picike volt, hogy a nem volt érdemes megenni, és csak késõbb nõtt meg, a bõséges táplálék hatására.
De az is lehet, hogy kezdetben egészen fiatal korukban táplálkoztak csak így, amikor még túl picik ahhoz, hogy érdemes legyen õket megenni. Ezután pedig egyre idõsebb korukban is biztonságban lehettek, mert a nagyobb hal a nagyobb élõsködõt/maradékot is el tudja távolítani, ami elõny a páciensnek.
"Még maga Einstein is azt hitte, hogy az E=mc2 képlet mindent meg tud majd magyarázni. A késõbbiekben figyelembe kellett venni a kvantummechanikát is, amelyre ez a képlet már nem volt elegendõ, így újabb képletekkel gazdagították a leírásokat. Tehát e harmadik hiedelem szerint képesek vagyunk a valóságot egyszerû képletekkel megmagyarázni."
Ez is szép nagy ferdítés. Eleve az a híres képlet csupán egy fontos következménye az elméletnek, de nem az alapja. Valójában a hagyományos newtoni képleteket kell csak kicsit módosítani a Lorentz tranzformációval, és kész is vagyunk. Minden más ebbõl következik (ezért szép az elméleti fizika). A kvantummechnika lényege is egyetlen egyenlet, amit Schrödinger írt fel még az elején. Ma még mindkét egyenletet ki kell egészíteni a különféle erõket leíró egyenletekkel, de az egyesítésnek épp az a lényege, hogy ezeket is belegyúrjuk egyetlen képletbe.
"A kvantummechanikai számításoknál sokan figyelembe veszik ezt. Még egy tényezõvel számolnak: a megfigyelést végzõ személy tudatával. Egyre több ilyen irányú kísérletet végeznek. Például egy szubatomikus részecske pályáját - azt, hogy jobbra, balra vagy egyenesen haladjon - a megfigyelõ befolyásolni tudja a tudatával."
Na ez is egy emeletes baromság. Alaposan félreértelmezték a kvantummechanikát. Valójában szó sincs tudatról, maga a megfigyelés ténye kavar bele a kísérletbe, függetlenül attól, hogy tudat van-e a környéken. Másrészt pláne baromság, hogy akaratlagosan lehetne befolyásolni a kísérletet, hiszen az elmélet egyik lényeges állítása épp az, hogy ez teljesen véletlen, és elvileg sem lehet se megjósolni, se befolyásolni. Sõt, ezt az EPR kísérlettel igazolták is.
"A mai fizika a materializmus kategóriájába sorolható, mivel alapját az anyag képezi, és magyarázataiban csak az anyagra épít."
Ez sem igaz. Van még energia, és téridõ is. Emellett a modern elméleti fizikában egyre inkább kezd elmosódottá válni az ezek közti határvonal. Még a létezés fogalma is átértékelésre szorul. Lehet még ezek után materializmusról beszélni ?
"Ezen öt elemnek (éter, levegõ, tûz, víz, föld) több kombinációs változata létezik. Hányféle módon tudnak egymással kombinálódni? Öt faktoriális (5!), azaz 5x4x3x2x1=120. Szóval százhúsz kombináció létezik, melyek a periódusos táblázat vegyelemeivel azonosak."
Na ez is egy orbitális ferdítés. Eleve a számolással is baj van, hiszen ez a képlet a permutációk számát adja meg, vagyis, hogy hányféleképp lehet sorbarakni 5 objektumot. Viszont amikor különféle dolgokat összekeverünk nem szokott számítani a sorrend. Ha meg nem keverjük, csak összekapcsoljuk, akkor meg több dimenziós konfigurációk is kijöhetnek, és ez esetben lényegesen nagyobb számot kapunk. De még ha csak 1 dimenziót engedünk, akkor sem igaz, hiszen a tükörképek azonosak, hiszen minden elemnek ugyanaz a szomszédja. De ha feltesszük, hogy valamiért mégis ennek kell kijönné, még akkor is hülyeség az állítás. Eleve a jelenleg hivatalosan elfogadott elemek száma 111, ami nincs túl közel a 120-hoz. Elképzelhetõ, hogy 116-ig is sikerült elmenni, de még ez sem 120. Emellett elvi akadálya nincs tetszõleges számú elem elõállításának, csak ezek nem feltétlen stabilak. De ez nem számít, hiszen 110 környékén már egyik sem az. És könnyen lehet, hogy magasabb rendszámoknál újból vannak stabil elemek. De még itt sincs vége a dolognak, hiszen a periodusos rendszer és a hozzá kapcsolódó atom modell nagyon jól magyarázza, sõt elõrejelzi az elemek számtalan kémiai és fizikai tulajdonságát, míg a védikus elmélet ilyet nem tud.
"Az ok-okozat törvénye szerint az okozatban nem lehet több, vagy olyan tulajdonság, amely nincs jelen az okban."
Na, itt a következõ okosság. Ezt a szerencsétlen elvet is úgy kicsavarták, hogy az anyja se ismerne rá, ha lenne neki egyáltalán. És persze ha egy egészen picit is belegondol az ember, látszik, hogy nem csak téves az állítás, de teljesen értelmetlen is.
Ezek mellett van még sok más ferdítés is, de azokat már nagyrészt említettem korábban. Több szót nem is érdemel az egész (ennyit se).
"A pontos leírást Istenrõl
szerintem a Védikus irodalom tartalmazza."
Miért pont az a helyes? Mi van a többi vallások istenképével?
Elolvastam több cikket is, ami konkrétan errõl szól. Ebbõl nekem nagyon úgy tûnik, hogy ez ugyanolyan vallás, mint bármelyik
másik, hiába próbálják tudományosabbnak feltüntetni. Ugyanazok a klisék, ugyanazok az eszközök, ugyanazok az érvek. Csak egy
kicsit modernizálva van az interpretáció. Na meg az is kérdés, hogy miután minden erejükkel harcolnak a tudomány (szó szerint
: természettudományos világkép) ellen, miért próbálnak tudományosnak látszani.
Csak pár érdekesebb idézet:
"Miért éppen a védikus irodalmat választottuk ki arra a feladatra, hogy alternatívát mutasson a természettudományos
világképpel szemben?
Erre az egyik érvünk az, hogy a védikus írások saját magukról mint tökéletes, abszolút tudásról számolnak be, amely evilágon
túli forrásból származik, és mentes mindennemû tévedéstõl és hiányosságtól."
Hát nem is tudom, milyen bizonyíték kellhet még ???
"A bizonyítási eljárás hipotézisbõl, kísérletbõl és megfigyelésbõl áll:
— Hipotézis: E szentírások állításai igazak.
— Kísérlet: A puránák által javasolt gyakorlatok precíz elvégzése (és a szövegek alapos tanulmányozása).
— Megfigyelés: A gyakorlatok eredményére vonatkozó állítások beigazolódása, aminek folytán a puránák közvetlenül nem
ellenõrizhetõ állításai hitelt nyernek."
Ez is szép tudományosnak látszó modás, csak épp semmi köze a tudományhoz. Több alapvetõ probléma is van ezzel a "Kísérlettel"
:
1. Alapvetõen szubjektív, ami ugye nem elfogadható egy kísérletnél.
2. Az eredményt nem tudod hitelesen átadni másoknak, épp a szubjektivitás miatt. Ráadásul túl macerás ahhoz, hogy csupán
kíváncsiságból kipróbálja az ember.
3. A "kutatás" és az alkalmazás nem különül el, mint a tudománynál. Következésképp nem oldható meg, hogy egy ember munkjának
eredményét többen élvezzék, vagyis rendkívül gazdaságtalan. Ezzel szemben egy moblitelefont úgy is remekül használhatsz, hogy
gõzöd sincs az elektronikáról.
"A kis tisztogatóhal meglepõ módon beúszik a veszélyes ragadozóhal szájába, és ami még meglepõbb, a sügér nem eszi meg!
Türelmesen megvárja, míg a kis hal leharapdálja a szájában lévõ élõsködõket, gombásodó bõrrészeket. Ezután a tisztogatóhal
kiúszik a sügér szájából, s mindketten mennek a dolgukra. Nem létezik evolucionista magyarázat, amely számot adna arról,
hogyan jöhetne létre egy ilyen kapcsolat "fokozatosan" egy ragadozó és egy lehetséges zsákmányállat között. Úgy tûnik, inkább
eleve egymásnak lettek rendelve..."
Ezt már a múltkor is olvastam, és elsõre elég meggyõzõnek látszik. A leírt esetben valóban nem mûködik az evolúció. Viszont
ha jobban átgondolja az ember, és van némi fogalma a biológiáról, rájöhet, hogy hol a hiba. A probléma azzal a naív
feltevéssel van, hogy a ragadozó minden körülmények közt megeszik minden nála kisebb/gyengébb élõlényt. Így konkrétan leírva
szerintem már látszik is, hogy nem egészen kalppol.
Valójában a ragadozóknak szinte mindíg van kedvenc zsákmányállata, és amíg teheti azt vadássza, nem mást. Emellett nem
végtelen az étvágya egyiknek se, döntõ többségben csak akkor öl, ha éhes. Van egy híres felvétel, ami ezt gyönyörûen mutatja.
Az történik, hogy egy csapat fiatal kardszárnyú delfin játszik egy pingvinnel (ami az egyik kedvenc zsákmánya), és amikor
megunják, nem csak elengedik, de az egyik kiviszi a partra, és óvatosan leteszi ! De rengeteg más ragadozónál is meg lehet
figyelni, hogy csak akkor bánt más állatokat, ha éhes, és akkor sem akármelyiket. Még az egyik legvérengzõbbnek tartott nagy
fehér cápa is egészen békés tud lenni. Ma már nem ritka, hogy a biológusok mindenféle védõfelszerelés nélkül együtt úsznak
egy csapat fehér cápával. A kisebbeket akár kézbõl is lehet etetni. A trükk az, hogy ismerni kell a viselkedésüket. Még azok
az esetek is ezt igazoják, amikor a cápák megtámadnak egy embert. Ugyanis a cápa méretét, erejét, és fogazatát nézve világos,
hogy ha a cápa komolyan gondolja, akkor az embernek egyáltalán semmi esélye túlélni a kalandot. Viszont a legtöbb esetben 1-2
kisebb harapással megússzák a dolgot. Ebbõl az következik, hogy amikor a cápa beleharap az emberbe, rájön, hogy nem finom,
és elengedi.
Szóval, miután tudjuk, hogy a nagy hal nem mindíg eszi meg a kishalat már ki lehet találni, hogy hogyan is alakulhatott ki ez
a szimbiózis. A kis hal nyílván jól ismeri a ragadozókat, hiszen együtt él velük. Tehát tudja, hogy mikor "biztonságos" közel
menni. Az is lehet, hogy nem is rá vadászik a ragadozó, így szinte bármikor biztonságosan a közelébe mehet. Mivel a ragadozó
szájában levõ ételmeradványok és élõsködõk táplálékot jelentenek, amelyik hal azt képes megszerezni, az nyílvánvalóan
elõnyhöz jut a társaival szemben. A ragadozó közelében lenni önmagában is jó lehet, mert más halakat elriaszt (amiket tényleg
megeszik). Ez megér egy kis kockázatot. A körülményektõl függõen ez elég lehet ahhoz, hogy a bátrabbak kilopjanak egy-egy
darab maradékot a ragadozó fogai közül. Ez viszont nyílvánvalóan hasznos a ragadozó számára is, tehát egyre barátságosabb
lesz a takarítókkal szemben. Mivel egyébként sem az volt a fõ zsákmánya, ez nem jelent neki hátrányt. Innentõl pedig a
folyamat már öngerjesztõ, és az eredménye pont az, amit ma látunk.
Sõt, közben a résztvevõ felek alaposan meg is változhatnak. Lehet, hogy a takarító hal eredetileg olyan picike volt, hogy a
nem volt érdemes megenni, és csak késõbb nõtt meg, a bõséges táplálék hatására.
De az is lehet, hogy kezdetben egészen fiatal korukban táplálkoztak csak így, amikor még túl picik ahhoz, hogy érdemes legyen
õket megenni. Ezután pedig egyre idõsebb korukban is biztonságban lehettek, mert a nagyobb hal a nagyobb élõsködõt/maradékot
is el tudja távolítani, ami elõny a páciensnek.
"Még maga Einstein is azt hitte, hogy az E=mc2 képlet mindent meg tud majd magyarázni. A késõbbiekben figyelembe kellett
venni a kvantummechanikát is, amelyre ez a képlet már nem volt elegendõ, így újabb képletekkel gazdagították a leírásokat.
Tehát e harmadik hiedelem szerint képesek vagyunk a valóságot egyszerû képletekkel megmagyarázni."
Ez is szép nagy ferdítés. Eleve az a híres képlet csupán egy fontos következménye az elméletnek, de nem az alapja. Valójában
a hagyományos newtoni képleteket kell csak kicsit módosítani a Lorentz tranzformációval, és kész is vagyunk. Minden más ebbõl
következik (ezért szép az elméleti fizika). A kvantummechnika lényege is egyetlen egyenlet, amit Schrödinger írt fel még az
elején. Ma még mindkét egyenletet ki kell egészíteni a különféle erõket leíró egyenletekkel, de az egyesítésnek épp az a
lényege, hogy ezeket is belegyúrjuk egyetlen képletbe.
"A kvantummechanikai számításoknál sokan figyelembe veszik ezt. Még egy tényezõvel számolnak: a megfigyelést végzõ személy
tudatával. Egyre több ilyen irányú kísérletet végeznek. Például egy szubatomikus részecske pályáját - azt, hogy jobbra, balra
vagy egyenesen haladjon - a megfigyelõ befolyásolni tudja a tudatával."
Na ez is egy emeletes baromság. Alaposan félreértelmezték a kvantummechanikát. Valójában szó sincs tudatról, maga a
megfigyelés ténye kavar bele a kísérletbe, függetlenül attól, hogy tudat van-e a környéken. Másrészt pláne baromság, hogy
akaratlagosan lehetne befolyásolni a kísérletet, hiszen az elmélet egyik lényeges állítása épp az, hogy ez teljesen véletlen,
és elvileg sem lehet se megjósolni, se befolyásolni. Sõt, ezt az EPR kísérlettel igazolták is.
"A mai fizika a materializmus kategóriájába sorolható, mivel alapját az anyag képezi, és magyarázataiban csak az anyagra
épít."
Ez sem igaz. Van még energia, és téridõ is. Emellett a modern elméleti fizikában egyre inkább kezd elmosódottá válni az ezek
közti határvonal. Még a létezés fogalma is átértékelésre szorul. Lehet még ezek után materializmusról beszélni ?
"Ezen öt elemnek (éter, levegõ, tûz, víz, föld) több kombinációs változata létezik. Hányféle módon tudnak egymással
kombinálódni? Öt faktoriális (5!), azaz 5x4x3x2x1=120. Szóval százhúsz kombináció létezik, melyek a periódusos táblázat
vegyelemeivel azonosak."
Na ez is egy orbitális ferdítés. Eleve a számolással is baj van, hiszen ez a képlet a permutációk számát adja meg, vagyis,
hogy hányféleképp lehet sorbarakni 5 objektumot. Viszont amikor különféle dolgokat összekeverünk nem szokott számítani a
sorrend. Ha meg nem keverjük, csak összekapcsoljuk, akkor meg több dimenziós konfigurációk is kijöhetnek, és ez esetben
lényegesen nagyobb számot kapunk. De még ha csak 1 dimenziót engedünk, akkor sem igaz, hiszen a tükörképek azonosak, hiszen
minden elemnek ugyanaz a szomszédja. De ha feltesszük, hogy valamiért mégis ennek kell kijönné, még akkor is hülyeség az
állítás. Eleve a jelenleg hivatalosan elfogadott elemek száma 111, ami nincs túl közel a 120-hoz. Elképzelhetõ, hogy 116-ig
is sikerült elmenni, de még ez sem 120. Emellett elvi akadálya nincs tetszõleges számú elem elõállításának, csak ezek nem
feltétlen stabilak. De ez nem számít, hiszen 110 környékén már egyik sem az. És könnyen lehet, hogy magasabb rendszámoknál
újból vannak stabil elemek. De még itt sincs vége a dolognak, hiszen a periodusos rendszer és a hozzá kapcsolódó atom modell
nagyon jól magyarázza, sõt elõrejelzi az elemek számtalan kémiai és fizikai tulajdonságát, míg a védikus elmélet ilyet nem
tud.
"Az ok-okozat törvénye szerint az okozatban nem lehet több, vagy olyan tulajdonság, amely nincs jelen az okban."
Na, itt a következõ okosság. Ezt a szerencsétlen elvet is úgy kicsavarták, hogy az anyja se ismerne rá, ha lenne neki
egyáltalán. És persze ha egy egészen picit is belegondol az ember, látszik, hogy nem csak téves az állítás, de teljesen
értelmetlen is.
Ezek mellett van még sok más ferdítés is, de azokat már nagyrészt említettem korábban. Több szót nem is érdemel az egész
Paks:
azért nem mindegy hogy egy 5dkg-os szerelt TNT töltettel nem egy családi háznyi elektromos áramot veszel el, hanem 10 000-et, még ha a többi blokk üzemel is, nem?
Egy néhány tucat fõs gerilla hadsereg már viszonylag jól nyomonkövethetõ a jelenlegi felderítõ eszközökkel is (a terroristák meg nem!!!). Nem beszélve arról, hogy egy századnyi katona azért már meglepõen nagy logisztikai támogatást igényel. Szal ez a kis magánhadsereg lehet hogy lemészárolna az elsõ kibucot és aztán akkorát kapna a fejérha hogy csak na. Elbúni sem tudna, mert ahhoz ugye túl nagy. Manapság viszont simán felszívódik egy városban/menekülttáborban (lásd izrael/palesztina)
"Pardon, de a Centralizált társadalom alatt én nem kizárólag a Demokráciát értem, hanem ide jönnek a királyságtól kezdve a diktatúráig minden centralizált irányítású rendszer."
Én is így értem, egy királyság/diktatúra még anyival szarabb, hogy ha hüle a király akkor nincs semmi csak háború.
Ûrtech: szerintem a SC nem fogja a két szép szemedért a rendselkezésedre bocsájtani a SS1 teljes gyártástechnológiáját. Azonkívül nem tudnál össze szedni két három olyan ismerõst sem akinek megfelelõ gyártási kapacitás van a kezében egy ilyen vállakozáshoz.
A hálózatos modellben mindkettõ rendelkezésedre állhatna.
Támadd be Paksot, aztán meg egy családi házban levõ aggregátort és majd meglátod!
Especiel az energiatermelésben és elosztásban én is hajlok a decentrializációra, viszont ahhoz, hogy mondjuk megbénisd Magyarország energiahálózatát, mindnégy Paksi blokknak ki kellene esni, ráadásul elvileg még ekkor is pótolható a hiány külföldrõl.
2. A jelenlegi hisztérikus hangulat részben télleg mesterségesen keltett. De azért még a jelenleginél is sokkal szigorúbb lenne mindenki hangulata, ha nap mint nap kellene egy támadás okozta lyukat nézegetni a Kossuth téren, meg minden nagyvárosban.
Akkor nem, ha külön-külön támadgatnák a kis csoportok városait v. falvait? Ráadásul a jelenlegi bombarobbangatós terrorista támadás éppen azért terjedt el, mert a jelenlegi állapotoknál ez a leghatékonyabb. Egy decentralizált társadalomnál inkább a gerrilatámadás lenne hatékonyabb, vagyis max. néhány tucat fõs, jól felfegyverzett kis banda támadná be sorra a falvakat meglepetésszerûen. Ahhoz a falvak saját védelmi ereje aligha lehet elegendõ, hogy egy-egy ilyen támadással szemben meg tudják védeni magukat, amire pedig odaérne egy kellõ számú erõsítés, máris elszeleltek a támadók. Ez a fajta támadási mód viszont egy nagyváros ellen életképtelen.
Szal fenntartom, azt az álláspontomat, hogy nem meggyõzõ a számomra az a hatékonyság ahogy ez a mai rendszer mûködik.
Pardon, de a Centralizált társadalom alatt én nem kizárólag a Demokráciát értem, hanem ide jönnek a királyságtól kezdve a diktatúráig minden centralizált irányítású rendszer.
Na közben találtam neked egy példát: ûrturizmus ûripar. Imádni fogod;)))
A probléma az, hogy nem csak az SC foglalkozik szuborbitális ûrjármûvek fejlesztésével, tehát ez nem centralizált rendszer. Ráadásul a technológia maga nincs "egy kézben", hiszen megfelelõ hozzáállás esetén szinte bármelyik komolyabb ûripari cég (Lockheed-Martin, NorthropGrumman, Boeing, Astrium, Energia, stb.) képes lenne hasonló jármû megépítésére, legfeljebb kicsit drágábban. Ha innen nézzük, akkor a helyzet pont az, hogy nagyon is decentralizáltak a jelenlegi fejlesztés, hiszen egymással versenve próbálnak révbe érni, a helyett, hogy elosztanák a feladatokat egymás között...
Na közben találtam neked egy példát: ûrturizmus ûripar. Imádni fogod;)))
szal, lenne rá igény ma is ?
Hát hogy a Q-rva életbe ne, már kitudja hány ezren jelentkeztek a Virginnél?
1. Csak éppen a technológia a SC kezében van, és nem hozzáférhetõ.
2. Nincsenek elegendõ termelõ erõforrások szétosztva ahhoz, hogy több kis közösség összeállva létrehozzon, továbbfejlesszen ilyen eszközöket.
A hálózatos társadalomnál mindkettõ rendelkezésre állhatna, és már tucatszám épülnének, repülnének SS1-ek. Ráadásul a Linux példájából kiindulva, a továbbfejlesztésére is nagyobb erõk állnának rendelkezésre, mint egy olyan kis cégnek, mint a SC.
Nem tökéletes példa sok kérdést vet fel, de azthiszem látszik az a különbség, hogy milyen "hatékony" a jó kis centralizált rendszer a hálózatossal szemben.
"Nem azért van gazdasági válság, mert a terrortámadás célpontja gazdasági/katonai célpont volt, hanem mert az emberekben félelem alakult ki. "
Asszem télleg összekeveredett a dolog ezért tegyük gyorsan tisztába:
1: Miért sebezhetõ a centralizált társadalom a decentralizálttal szemben?
Támadd be Paksot, aztán meg egy családi házban levõ aggregátort és majd meglátod!
2. A jelenlegi hisztérikus hangulat részben télleg mesterségesen keltett. De azért még a jelenleginél is sokkal szigorúbb lenne mindenki hangulata, ha nap mint nap kellene egy támadás okozta lyukat nézegetni a Kossuth téren, meg minden nagyvárosban.
Másrészt ki is kelti a hisztériát, nahát csak nem a centralizált szenzáció ipar?
"Ez az adott társadalmi helyzet is befolyásolja, lásd Afrikai közösségek."
Szerintem nem annyira a társadalmi helyzet, mint az adott társadalomban alkalmazott kommunikációs technológia.
"A nácipárt is a "nép" akaratából került hatalomra Németországban, nem? Nem lehet kizárni újabb szélsõséges diktatúrák létrejöttét, márpedig ezek a legveszélyesebbek mindig, függetlenül milyen társadalom van a "másik oldalon". "
A náci párt hatalomrajutásában nagy szerepe volt az egész nyugati világon eluralkodott kommunistafóbiának.
Asszem vagy 3-szor nyert a szocdem párt, de egyszer sem jelölték ki õket kormányalakításra, a végére a polgár már azt se tudta kire szavazzon. Ezen kívül mindíg nagy szerepe volt a nagyhatalmaknak a diktatúrák megtartásában is, valahogy mindíg kaptak valakitõl támogatást.
Mondjuk tény, hogy még talán a demokrácia sem biztosíték arra, hogy eccercsak ne menjen át diktatúrába.
"Ez eléggé rossz példa, leginkább a politika és a politikusok "érdeme" ez a csodás állapot, plusz a meglehetõsen nyakatekert belvilága a HM-nek. "
Csúnya és rossz vagyok, mert tudtam hogy magaslabdaként fogom ezt visszakapni.;))))
Szal a mai -centralizált- világnak bizony szükséges velejárói a csúnya rossz politikusok, eccerûen hozzá tartozik. Õk döntik el hogy mire van szükség és abba sem átallanak beleszolni, hogy ezt hogyan valósítják meg.
És itt felidézném a demokratikus rendszer két dilemmáját:
1. A választópolgárnak okosabbnak kéne lennie, mint a politikusoknak, hiszen reálisan kéne felmérnie azok szellemi képességeit ahhoz hogy döntsön.
2. Hiába gyûlik össze akár több száz hozzá nem értõ politikus egy egy képviseletben, akkor sem tudnak jól/szakszerûen dönteni.
Felesleges tehát fikázni, olyan ez mint amikor a szüleinket szídjuk, hogy mér csináltak bennünket erre a világra.
Szal fenntartom, azt az álláspontomat, hogy nem meggyõzõ a számomra az a hatékonyság ahogy ez a mai rendszer mûködik.
Szal volt "csupán" 3 támadás, erre a nyugati világ gazdasága 5 éve recesszióban van, végeláthatatlan politikai gabajodásban 2 háborúval megtarkítva halvány remény nélkül vergõdünk egy olyan szituációban, aminek nem látszik a vége.
Hóhó, ez a szezon vs. fazon esete. Eleddig a centralizált társadalom hibája az volt, hogy könnyen sebezhetõ a centralizált erõforrások miatt. Viszont most te a társadalmi hatásról beszélsz. Nem azért van gazdasági válság, mert a terrortámadás célpontja gazdasági/katonai célpont volt, hanem mert az emberekben félelem alakult ki. Ez a probléma egy decentralizált társadalomban is fentállhat!
Mi lett volna, ha havonta betámad az alkaida egy nagyvárost, és csak egy egy szobrot robbant fel? Asszem más lenne a véleményed!
Ha elszórva az egész világon egy-egy kisebb áldozattal járó támadás lenne, a hatás talán még nagyobb lenne, méginkább félnének az emberek.
emberiség/emberi közösségek által létrehozható berendezések, rendszerek összetettsége egyenes arányban van az adott civilizációt alkotó egyedek számával (munkamegosztás, specializáció stb).
Ez az adott társadalmi helyzet is befolyásolja, lásd Afrikai közösségek.
Engem már csak az érdekelne hogy egy ilyen hálózatos társadalomban, hogyan képzeled el a háborút? Ki-kiellen háborúzna?
A mai világban is már csak elszigetelt diktatúrákat lehet mumusnak beállítani, ráadásuk ezek száma is rohamosan csökken;)))
A nácipárt is a "nép" akaratából került hatalomra Németországban, nem? Nem lehet kizárni újabb szélsõséges diktatúrák létrejöttét, márpedig ezek a legveszélyesebbek mindig, függetlenül milyen társadalom van a "másik oldalon".
ezen belül kiemelném a honvédség reformját, hogy haza is beszéljek;))))
Ez eléggé rossz példa, leginkább a politika és a politikusok "érdeme" ez a csodás állapot, plusz a meglehetõsen nyakatekert belvilága a HM-nek.
