SG.hu·
A számítógépvezérlés fényes jövője
Fényérzékeny szálakból szőtt anyagok a számítógépek képernyőibe történő beágyazásával hamarosan lehetővé válhat a gép lézer pointerekkel vagy más fényforrások nyomon követésével való irányítása, jelentették be a kutatók.
A Massachusettsi Technológiai Intézet kutatója, Yoel Fink és csapata a száloptikai iparágból kölcsönözte azt a technikát, mellyel hosszú, fényérzékeny fonalakat állítottak elő. A csapat egy pár centiméteres vastagságú rúddal kezdte, ami alapvetően egy műanyag tokba foglalt, fémvezetékekkel bélelt félvezető mag. Ezután a rudat 300 Celsius-fok fölé hevítették, majd egy több száz méteres, kevesebb mint egy milliméter széles szállá húzták szét.
A művelet nehézségét a különböző anyagok a rúd nyújtása közbeni összetapadásának elérése adta. "Volt jó pár balesetünk, ami nem kis felfordulással járt" - mondta Fink, azonban amint a csapat megtalálta azokat az anyagokat, amik azonos hőfokon olvadtak és ugyanabba az irányba folytak, minden tökéletesen működött. A műanyagot, félvezetőket és fémeket tartalmazó szálak jelenlegi eljárásai jóval összetettebbek, a különböző anyagokat külön lépésekben egyesítik.
A Fink csapata által előállított szálak reagálnak a fényre, mert a félvezető maggal találkozó fotonok elektromos töltéseket mozdítanak ki, ezáltal befolyásolva a szál fémvezetékeinek feszültségét. Az áram változásai a szálakban pontosan behatárolják hol érte a fényforrás a felületet. A szálakból készült rácsok beültetése a számítógépek monitorjaiba egy új típusú interfészt eredményeznek, hangoztatta Fink. "Egy mechanikus egér helyett egy fénysugárral is kommunikálhatunk a számítógéppel, mivel a képernyő pontosan tudja hova mutatunk" - tette hozzá.
A szálak átszabhatók úgy, hogy egy bizonyos színű fényre reagáljanak, amennyiben egy rést hagynak a félvezető réteg és a polimerbevonat között. Ez egyfajta szűrőként működik, ami csupán egyetlen fény hullámhosszt enged át. A kutatók egy közel 30 négyzetcentiméteres szövetté fonták össze a szálakat, de meggyőződésük, hogy a technika alkalmazásával sokkal nagyobb fényérzékeny struktúrák előállítása is lehetséges. Azon is gondolkoznak, hogy a szálszerkezetekbe tranzisztorok beépítésével számítási erővel ruházzák fel alkotásukat. "Igen izgalmas jövőt jósolunk a technikának" - mondta Fink.
A Massachusettsi Technológiai Intézet kutatója, Yoel Fink és csapata a száloptikai iparágból kölcsönözte azt a technikát, mellyel hosszú, fényérzékeny fonalakat állítottak elő. A csapat egy pár centiméteres vastagságú rúddal kezdte, ami alapvetően egy műanyag tokba foglalt, fémvezetékekkel bélelt félvezető mag. Ezután a rudat 300 Celsius-fok fölé hevítették, majd egy több száz méteres, kevesebb mint egy milliméter széles szállá húzták szét.
A művelet nehézségét a különböző anyagok a rúd nyújtása közbeni összetapadásának elérése adta. "Volt jó pár balesetünk, ami nem kis felfordulással járt" - mondta Fink, azonban amint a csapat megtalálta azokat az anyagokat, amik azonos hőfokon olvadtak és ugyanabba az irányba folytak, minden tökéletesen működött. A műanyagot, félvezetőket és fémeket tartalmazó szálak jelenlegi eljárásai jóval összetettebbek, a különböző anyagokat külön lépésekben egyesítik.A Fink csapata által előállított szálak reagálnak a fényre, mert a félvezető maggal találkozó fotonok elektromos töltéseket mozdítanak ki, ezáltal befolyásolva a szál fémvezetékeinek feszültségét. Az áram változásai a szálakban pontosan behatárolják hol érte a fényforrás a felületet. A szálakból készült rácsok beültetése a számítógépek monitorjaiba egy új típusú interfészt eredményeznek, hangoztatta Fink. "Egy mechanikus egér helyett egy fénysugárral is kommunikálhatunk a számítógéppel, mivel a képernyő pontosan tudja hova mutatunk" - tette hozzá.
A szálak átszabhatók úgy, hogy egy bizonyos színű fényre reagáljanak, amennyiben egy rést hagynak a félvezető réteg és a polimerbevonat között. Ez egyfajta szűrőként működik, ami csupán egyetlen fény hullámhosszt enged át. A kutatók egy közel 30 négyzetcentiméteres szövetté fonták össze a szálakat, de meggyőződésük, hogy a technika alkalmazásával sokkal nagyobb fényérzékeny struktúrák előállítása is lehetséges. Azon is gondolkoznak, hogy a szálszerkezetekbe tranzisztorok beépítésével számítási erővel ruházzák fel alkotásukat. "Igen izgalmas jövőt jósolunk a technikának" - mondta Fink.
