SG.hu·
Rossz irányba haladnak a Napból feltörő gázok
A várakozással szemben a Nap gázfelhői a megfigyelések alapján visszasüllyednek a Napba. A furcsa viselkedés megvilágíthatja a Nap rejtélyes mágnesességét, mely megvédi a Földet a halálos kozmikus sugaraktól.
Európai csillagászok egy napszonda segítségével már több alkalommal észlelték a rejtélyes kitöréseket. Legtöbbjüket heves naptevékenységek idején sikerült bemérni, jelenlétét napfoltok sokasága jelezte. A visszaáramlás körülbelül 2.7 millió kilométerre kezdődik a napfelszíntől, ez a távolság a csillag átmérőjének kétszerese. Ismeretlen okokból képes az erőteljes napszéllel szemben haladni, mely gázokat és ionokat lövell ki a Napból közel a másodpercenkénti 120 kilométeres sebességhez.
"Megdöbbentem amikor az első filmet láttam ezekről az áramlatokról" - mondta Bernard Fleck, az Európai Űrhivatal tudósa. Ő és kollégái észlelték elsőként ezt a különös jelenséget a Solar and Heliospheric Obsevatory (SOHO), mely az ESA és a NASA közös készítésű műholdja segítségével. "A SOHO által tett felfedezés előtt senki nem feltételezte volna, hogy gázok haladhatnak a Nap irányába."
A tudósok megfigyelések ezrein rostálták át az adatokat minták után kutatva. Bizonyos körülmények között 20 beáramlást találtak naponta a Nap baloldalán, ezt két hét csend követte, majd hasonló számú beáramlás következett, ezúttal a hatalmas égitest jobb oldalán. A jelenség azonban nincs igazán összhangban a napfoltok tevékenységének váltakozásával.
A mágneses vonalak mentén haladva a Napból kitörő anyagok által képzett kiugró hurkok új hurkokba gabalyodhatnak, majd ez az egész összeomolva újra a napfelszín irányába süllyed, melyért a feltételezések szerint a Nap mágneses mezeje a felelős. A magyarázat azonban elég ingatag lábakon áll.
"Az ellenkezőjét látjuk, mint amire számítottunk" - mondta Neil Sheeley, a Haditengerészet Kutató Laboratóriumának naptevékenységekkel foglalkozó tudósa, aki segített a SOHO felvételeiből a gázfelhőkről készített film összeállításában. Sheeley és munkatársai elmélete szerint a beáramlások akkor történnek, amikor a Nap újra feldolgozza mágneses mezejét saját atmoszférájában. A folyamat hatással van a bolygóközi mágneses mezőre, ami a mi bolygónkon túl nyúlik és védelmet nyújt a földi élet számára más csillagok pusztító kozmikus sugárzásával szemben.
Európai csillagászok egy napszonda segítségével már több alkalommal észlelték a rejtélyes kitöréseket. Legtöbbjüket heves naptevékenységek idején sikerült bemérni, jelenlétét napfoltok sokasága jelezte. A visszaáramlás körülbelül 2.7 millió kilométerre kezdődik a napfelszíntől, ez a távolság a csillag átmérőjének kétszerese. Ismeretlen okokból képes az erőteljes napszéllel szemben haladni, mely gázokat és ionokat lövell ki a Napból közel a másodpercenkénti 120 kilométeres sebességhez.
"Megdöbbentem amikor az első filmet láttam ezekről az áramlatokról" - mondta Bernard Fleck, az Európai Űrhivatal tudósa. Ő és kollégái észlelték elsőként ezt a különös jelenséget a Solar and Heliospheric Obsevatory (SOHO), mely az ESA és a NASA közös készítésű műholdja segítségével. "A SOHO által tett felfedezés előtt senki nem feltételezte volna, hogy gázok haladhatnak a Nap irányába."
A tudósok megfigyelések ezrein rostálták át az adatokat minták után kutatva. Bizonyos körülmények között 20 beáramlást találtak naponta a Nap baloldalán, ezt két hét csend követte, majd hasonló számú beáramlás következett, ezúttal a hatalmas égitest jobb oldalán. A jelenség azonban nincs igazán összhangban a napfoltok tevékenységének váltakozásával.
A mágneses vonalak mentén haladva a Napból kitörő anyagok által képzett kiugró hurkok új hurkokba gabalyodhatnak, majd ez az egész összeomolva újra a napfelszín irányába süllyed, melyért a feltételezések szerint a Nap mágneses mezeje a felelős. A magyarázat azonban elég ingatag lábakon áll.
"Az ellenkezőjét látjuk, mint amire számítottunk" - mondta Neil Sheeley, a Haditengerészet Kutató Laboratóriumának naptevékenységekkel foglalkozó tudósa, aki segített a SOHO felvételeiből a gázfelhőkről készített film összeállításában. Sheeley és munkatársai elmélete szerint a beáramlások akkor történnek, amikor a Nap újra feldolgozza mágneses mezejét saját atmoszférájában. A folyamat hatással van a bolygóközi mágneses mezőre, ami a mi bolygónkon túl nyúlik és védelmet nyújt a földi élet számára más csillagok pusztító kozmikus sugárzásával szemben.