SG.hu
Sikeres volt a második generációs Starship utolsó repülése
A Starship V3 jövőre érkezik nagyobb tartályokkal, fejlettebb Raptor 3 motorokkal és bővített teherkapacitással.
A SpaceX a Starship rakétaprogramjának problémás, de tanulságos fejezetét egy szinte tökéletes tesztrepüléssel zárta le, amely során a rozsdamentes acéltest Dél-Texastól az Indiai-óceánig a világ felét átszelte. A rakéta 33 metánüzemű Raptor hajtóműve ottani idő szerint hétfő este 18:23-kor, magyar idő szerint kedd hajnal 01:23-kor dübörgött fel, és mintegy 7,57 millió kg tolóerőt generált, ami jóval nagyobb teljesítmény, mint bármelyik Starship előtti rakéta. Pillanatokkal később a 123,1 méter magas rakéta függőleges emelkedésbe kezdett a SpaceX tesztelési helyszínétől, a texasi Starbase-től, az amerikai-mexikói határ közelében.
Ettől kezdve a rakéta óramű pontossággal hajtotta végre repülési tervét. Vitathatatlanul a SpaceX eddigi legsikeresebb Starship tesztrepülése zajlott le. Az egyetlen hasonló eredményt elérő repülés egy évvel ezelőtt történt, amikor a vállalat a rakéta Super Heavy hordozórakétája visszatért a kilövőállomásra miután a légkör legfelső rétegeibe emelkedett. Azonban az a repülés nem ért el ilyen eredményeket az űrben.
"A Starship tizenegyedik tesztrepülése minden célkitűzést elért, és értékes adatokat szolgáltatott a Starship és a Super Heavy következő generációjának előkészítése során” - írta a SpaceX az X-en. A cég ezen a repülésen nem próbálta meg visszaszerezni a Super Heavy hordozórakétát, de a vállalat a kilövés előtt kitűzött céljai között szerepelt egy kísérlet arra, hogy a hatalmas alkatrészt pontosan a dél-texasi partoknál fekvő Mexikói-öbölbe irányítsák. A cég a márciusban egy korábbi repülésből újrahasznosított hordozórakéta új motorkonfigurációját is tesztelte a leszálláshoz szükséges fékezés során: először 13 motort indítottak be újra, majd öt motorra váltottak, végül háromra a végső lebegéshez. Mindez működött, és szinte minden más is, kivéve a SpaceX élő közvetítésén látható jelzést, miszerint a Starship Super Heavy hordozórakéta-fokozat egy motorját elvesztették a leszállás korai szakaszában. A meghibásodott motor nem volt hatással a repülés többi részére.
Ez volt a Starship második generációs konfigurációjának, az úgynevezett Version 2 vagy V2 ötödik, és egyben utolsó repülése. Ez volt a Starship 11. teljes körű tesztrepülése. Az első három Starship V2 indítás januárban, márciusban és májusban a rakéta hajtóművének problémái és üzemanyag-szivárgás miatt idő előtt véget értek, megszakítva a 2023 óta egyre sikeresebb Starship repülések sorozatát. Egy másik Starship V2 júniusban felrobbant egy texasi tesztállványon, tovább rontva a második generációs rakéta eredményeit.
A SpaceX csapata azonban augusztusban egy sikeres tesztrepüléssel helyrehozta a programot, amikor a Starship V2 először jutott el a vízre szállásig. A mérnökök sok tanulságot levontak abból a repülésből, többek között azt, hogy az új fém hővédő burkolat kialakítása nem megfelelő, mivel az űrhajó oldalán narancssárga oxidációs foltok maradtak. Azt is megállapították, hogy a hővédő burkolat egy másik része ígéretes eredményeket hozott. Ez a módszer egy puha, un. "crunch wrap” anyag használatát jelentette, amely lezárta a hajó kerámialapjai közötti réseket, és megakadályozta, hogy a túlhevített plazma elérje a rakéta rozsdamentes acél burkolatát. A technikusok több helyre is felszerelték a crunch wrap anyagot a 11. repüléshez, és a hajó teljesítménye a visszatérés és a vízre szállás során arra utalt, hogy a hőpajzs módosítása jól működött.
Az űrbe érkezés után a Starship leállította hat Raptor hajtóművét, és az Atlanti-óceán és Afrika felett repült, majd közvetlenül a visszatérés előtt az Indiai-óceán felett bukkant fel. Az űrben töltött idő alatt a Starship nyolc Starlink műholdmakettet bocsátott ki, amelyek a vállalat következő generációs Starlink eszközeinek nagyobb méretét utánozzák. Ezek az új Starlink műholdak csak a Starship segítségével indíthatóak. A Starship a hat motorjának egyikét újra beindította egy rövid manőverhez, hogy beállítsa a hajó visszatérési pályáját. Ezzel megvolt a végső konfiguráció a tesztrepülés utolsó szakaszához.
Bár a SpaceX már többször is visszahozta a Starshipeket a Földre egy darabban, ez volt az első alkalom, hogy a hajó viszonylag sértetlenül vette az újbóli belépést. A Starship fedélzetén lévő kamerák élő videóközvetítése azt mutatta, hogy a rakétát a belépéskor narancssárga és lila plazma borította. Ez mára már megszokott látvány. Ami kedden más volt, az az, hogy a Starship leszállása során nem volt látható sérülés a hőpajzson vagy a szárnyakon, ami ígéretes jel a SpaceX számára, hogy a járművet és hőpajzsát felújítás nélkül újra és újra felhasználhatja. Elon Musk, a SpaceX vezérigazgatója szerint ez a Starship általános sikerének meghatározó próbája.
A repülés utolsó pillanataiban a Starship kinyitotta szárnyait, hogy „dinamikus dőléses manővert” hajtson végre az Indiai-óceán felett, majd beindította hajtóműveit, hogy lassítson a vízre szálláshoz, szimulálva azokat a manővereket, amelyeket a rakéta a jövőbeli küldetéseken fog végrehajtani, amikor visszatér a kilövőhelyre. Ez lesz az egyik fő célja a Starship tesztkampánya következő szakaszának, amely jövőre kezdődik.
Valószínűleg legalább néhány hónapba telik, mire a SpaceX készen áll a következő Starship repülés indítására. A Starbase technikusai jelenleg a következő Super Heavy hordozórakétát és az első Starship V3 járművet szerelik össze. Az integrálás után a hordozórakéta és a hajó várhatóan kriogenikus és statikus tűzpróbán esik át, mielőtt a SpaceX továbbhaladna a kilövéssel. "A figyelem most a Starship és a Super Heavy következő generációjára irányul, amelynek több járműve jelenleg aktív építés alatt áll és tesztelésre készül” - írja a SpaceX a weboldalán. "Ezt a következő verziót fogjuk használni az első Starship orbitális repülésekhez, operatív hasznos teher szállítási küldetésekhez, hajtóanyag-átvitelhez és egyebekhez, miközben egy teljesen és gyorsan újrahasznosítható járművet fejlesztünk ki, amely a Föld körüli pályára, a Holdra, a Marsra és azon túlra is képes repülni.”
A Starship V3 nagyobb hajtóanyagtartályokkal rendelkezik majd, hogy növelje a rakéta emelési kapacitását, továbbá továbbfejlesztett Raptor 3 motorokkal és egy továbbfejlesztett hasznos tehertérrel, hogy támogassa a valódi Starlink műholdak indítását. A SpaceX ezt a rakétaváltozatot orbitális üzemanyag-feltöltési kísérletekhez is felhasználja, ami a Starship program régóta várt mérföldköve, és amelyet most a jövő évre terveznek. Az orbitális üzemanyag-feltöltés elengedhetetlen a Starship jövőbeli, alacsony Föld körüli pályán túli repüléseihez, és szükséges ahhoz, hogy a SpaceX megvalósítsa Musk vágyát, miszerint űrhajókat küld a Marsra, ami a cég alapítójának régóta dédelgetett célja.
Szükséges továbbá a Starship Holdra irányuló repüléseihez is. A NASA több mint 4 milliárd dollár értékű szerződést kötött a SpaceX-szel a Starship ember szállítására alkalmas változatának kifejlesztésére, amelynek célja űrhajósok Holdra szállítása az ügynökség Artemis programjának részeként. Az orbitális üzemanyag-feltöltési demonstráció kulcsfontosságú pont a NASA holdszállító szerződésében. Ennek a lehető leghamarabb történő megvalósítása rendkívül fontos a NASA számára, amelynek Artemis Holdra szállási ütemterve részben a Starship késedelmei miatt csúsznak.
Mindez addig nem kezdődhet el, amíg a Starship V3 nem repül megbízhatóan és gyakran. Ha az első Starship V3 repülés jól sikerül, a SpaceX megkísérelheti a következő járművet - a Flight 13-at - pályára állítani, hogy ellenőrizze a hajó űrbeli tartósságát. Egy bizonyos ponton a SpaceX megkísérli majd, hogy egy hajót a pályáról hazahozzon a kilövőtoronyhoz, hasonlóan ahhoz, ahogy a SpaceX fogta meg a Super Heavy rakétákat, amikor azok visszatértek az űr széléről.
De először a földi személyzet befejezi a munkát a második Starship indítóállomáson, amelyet a továbbfejlesztett, magasabb Starship V3 rakéta befogadására terveztek. A mostani repülés volt az utolsó indítás a Pad 1-ről a jelenlegi formájában. A második indítóállomással szembeni különbségek között szerepel a lángárok, amely a világ számos indítóállomásán megtalálható. A Pad 1-et nem lángárokra építették, hanem egy emelt indítóállványra, a rakéta a felszállás előtt ezen helyezkedik el.
A SpaceX várhatóan a következő hónapokban felújítja az 1. kilövőállást, hogy újraaktiválja azt a Starship V3 második kilövőállásaként. Mindezek a munkálatok Texasban zajlanak, miközben a SpaceX arra készül, hogy további Starship kilövőállásokat helyez üzembe a floridai Cape Canaveral Space Force Station és a Kennedy Space Center területén. A SpaceX szerint sok kilövőállásra lesz szükség ahhoz, hogy a Starship havi, heti, majd végül napi repülésekre álljon át.
A SpaceX a Starship rakétaprogramjának problémás, de tanulságos fejezetét egy szinte tökéletes tesztrepüléssel zárta le, amely során a rozsdamentes acéltest Dél-Texastól az Indiai-óceánig a világ felét átszelte. A rakéta 33 metánüzemű Raptor hajtóműve ottani idő szerint hétfő este 18:23-kor, magyar idő szerint kedd hajnal 01:23-kor dübörgött fel, és mintegy 7,57 millió kg tolóerőt generált, ami jóval nagyobb teljesítmény, mint bármelyik Starship előtti rakéta. Pillanatokkal később a 123,1 méter magas rakéta függőleges emelkedésbe kezdett a SpaceX tesztelési helyszínétől, a texasi Starbase-től, az amerikai-mexikói határ közelében.
Ettől kezdve a rakéta óramű pontossággal hajtotta végre repülési tervét. Vitathatatlanul a SpaceX eddigi legsikeresebb Starship tesztrepülése zajlott le. Az egyetlen hasonló eredményt elérő repülés egy évvel ezelőtt történt, amikor a vállalat a rakéta Super Heavy hordozórakétája visszatért a kilövőállomásra miután a légkör legfelső rétegeibe emelkedett. Azonban az a repülés nem ért el ilyen eredményeket az űrben.
"A Starship tizenegyedik tesztrepülése minden célkitűzést elért, és értékes adatokat szolgáltatott a Starship és a Super Heavy következő generációjának előkészítése során” - írta a SpaceX az X-en. A cég ezen a repülésen nem próbálta meg visszaszerezni a Super Heavy hordozórakétát, de a vállalat a kilövés előtt kitűzött céljai között szerepelt egy kísérlet arra, hogy a hatalmas alkatrészt pontosan a dél-texasi partoknál fekvő Mexikói-öbölbe irányítsák. A cég a márciusban egy korábbi repülésből újrahasznosított hordozórakéta új motorkonfigurációját is tesztelte a leszálláshoz szükséges fékezés során: először 13 motort indítottak be újra, majd öt motorra váltottak, végül háromra a végső lebegéshez. Mindez működött, és szinte minden más is, kivéve a SpaceX élő közvetítésén látható jelzést, miszerint a Starship Super Heavy hordozórakéta-fokozat egy motorját elvesztették a leszállás korai szakaszában. A meghibásodott motor nem volt hatással a repülés többi részére.
Ez volt a Starship második generációs konfigurációjának, az úgynevezett Version 2 vagy V2 ötödik, és egyben utolsó repülése. Ez volt a Starship 11. teljes körű tesztrepülése. Az első három Starship V2 indítás januárban, márciusban és májusban a rakéta hajtóművének problémái és üzemanyag-szivárgás miatt idő előtt véget értek, megszakítva a 2023 óta egyre sikeresebb Starship repülések sorozatát. Egy másik Starship V2 júniusban felrobbant egy texasi tesztállványon, tovább rontva a második generációs rakéta eredményeit.
A SpaceX csapata azonban augusztusban egy sikeres tesztrepüléssel helyrehozta a programot, amikor a Starship V2 először jutott el a vízre szállásig. A mérnökök sok tanulságot levontak abból a repülésből, többek között azt, hogy az új fém hővédő burkolat kialakítása nem megfelelő, mivel az űrhajó oldalán narancssárga oxidációs foltok maradtak. Azt is megállapították, hogy a hővédő burkolat egy másik része ígéretes eredményeket hozott. Ez a módszer egy puha, un. "crunch wrap” anyag használatát jelentette, amely lezárta a hajó kerámialapjai közötti réseket, és megakadályozta, hogy a túlhevített plazma elérje a rakéta rozsdamentes acél burkolatát. A technikusok több helyre is felszerelték a crunch wrap anyagot a 11. repüléshez, és a hajó teljesítménye a visszatérés és a vízre szállás során arra utalt, hogy a hőpajzs módosítása jól működött.
Az űrbe érkezés után a Starship leállította hat Raptor hajtóművét, és az Atlanti-óceán és Afrika felett repült, majd közvetlenül a visszatérés előtt az Indiai-óceán felett bukkant fel. Az űrben töltött idő alatt a Starship nyolc Starlink műholdmakettet bocsátott ki, amelyek a vállalat következő generációs Starlink eszközeinek nagyobb méretét utánozzák. Ezek az új Starlink műholdak csak a Starship segítségével indíthatóak. A Starship a hat motorjának egyikét újra beindította egy rövid manőverhez, hogy beállítsa a hajó visszatérési pályáját. Ezzel megvolt a végső konfiguráció a tesztrepülés utolsó szakaszához.
Bár a SpaceX már többször is visszahozta a Starshipeket a Földre egy darabban, ez volt az első alkalom, hogy a hajó viszonylag sértetlenül vette az újbóli belépést. A Starship fedélzetén lévő kamerák élő videóközvetítése azt mutatta, hogy a rakétát a belépéskor narancssárga és lila plazma borította. Ez mára már megszokott látvány. Ami kedden más volt, az az, hogy a Starship leszállása során nem volt látható sérülés a hőpajzson vagy a szárnyakon, ami ígéretes jel a SpaceX számára, hogy a járművet és hőpajzsát felújítás nélkül újra és újra felhasználhatja. Elon Musk, a SpaceX vezérigazgatója szerint ez a Starship általános sikerének meghatározó próbája.
A repülés utolsó pillanataiban a Starship kinyitotta szárnyait, hogy „dinamikus dőléses manővert” hajtson végre az Indiai-óceán felett, majd beindította hajtóműveit, hogy lassítson a vízre szálláshoz, szimulálva azokat a manővereket, amelyeket a rakéta a jövőbeli küldetéseken fog végrehajtani, amikor visszatér a kilövőhelyre. Ez lesz az egyik fő célja a Starship tesztkampánya következő szakaszának, amely jövőre kezdődik.
Final descent and splashdown of Starship on Flight 11, captured by the SpaceX recovery team in the Indian Ocean pic.twitter.com/TzvFnf8Z6d
— SpaceX (@SpaceX) October 14, 2025
Valószínűleg legalább néhány hónapba telik, mire a SpaceX készen áll a következő Starship repülés indítására. A Starbase technikusai jelenleg a következő Super Heavy hordozórakétát és az első Starship V3 járművet szerelik össze. Az integrálás után a hordozórakéta és a hajó várhatóan kriogenikus és statikus tűzpróbán esik át, mielőtt a SpaceX továbbhaladna a kilövéssel. "A figyelem most a Starship és a Super Heavy következő generációjára irányul, amelynek több járműve jelenleg aktív építés alatt áll és tesztelésre készül” - írja a SpaceX a weboldalán. "Ezt a következő verziót fogjuk használni az első Starship orbitális repülésekhez, operatív hasznos teher szállítási küldetésekhez, hajtóanyag-átvitelhez és egyebekhez, miközben egy teljesen és gyorsan újrahasznosítható járművet fejlesztünk ki, amely a Föld körüli pályára, a Holdra, a Marsra és azon túlra is képes repülni.”
A Starship V3 nagyobb hajtóanyagtartályokkal rendelkezik majd, hogy növelje a rakéta emelési kapacitását, továbbá továbbfejlesztett Raptor 3 motorokkal és egy továbbfejlesztett hasznos tehertérrel, hogy támogassa a valódi Starlink műholdak indítását. A SpaceX ezt a rakétaváltozatot orbitális üzemanyag-feltöltési kísérletekhez is felhasználja, ami a Starship program régóta várt mérföldköve, és amelyet most a jövő évre terveznek. Az orbitális üzemanyag-feltöltés elengedhetetlen a Starship jövőbeli, alacsony Föld körüli pályán túli repüléseihez, és szükséges ahhoz, hogy a SpaceX megvalósítsa Musk vágyát, miszerint űrhajókat küld a Marsra, ami a cég alapítójának régóta dédelgetett célja.
Szükséges továbbá a Starship Holdra irányuló repüléseihez is. A NASA több mint 4 milliárd dollár értékű szerződést kötött a SpaceX-szel a Starship ember szállítására alkalmas változatának kifejlesztésére, amelynek célja űrhajósok Holdra szállítása az ügynökség Artemis programjának részeként. Az orbitális üzemanyag-feltöltési demonstráció kulcsfontosságú pont a NASA holdszállító szerződésében. Ennek a lehető leghamarabb történő megvalósítása rendkívül fontos a NASA számára, amelynek Artemis Holdra szállási ütemterve részben a Starship késedelmei miatt csúsznak.
Mindez addig nem kezdődhet el, amíg a Starship V3 nem repül megbízhatóan és gyakran. Ha az első Starship V3 repülés jól sikerül, a SpaceX megkísérelheti a következő járművet - a Flight 13-at - pályára állítani, hogy ellenőrizze a hajó űrbeli tartósságát. Egy bizonyos ponton a SpaceX megkísérli majd, hogy egy hajót a pályáról hazahozzon a kilövőtoronyhoz, hasonlóan ahhoz, ahogy a SpaceX fogta meg a Super Heavy rakétákat, amikor azok visszatértek az űr széléről.
De először a földi személyzet befejezi a munkát a második Starship indítóállomáson, amelyet a továbbfejlesztett, magasabb Starship V3 rakéta befogadására terveztek. A mostani repülés volt az utolsó indítás a Pad 1-ről a jelenlegi formájában. A második indítóállomással szembeni különbségek között szerepel a lángárok, amely a világ számos indítóállomásán megtalálható. A Pad 1-et nem lángárokra építették, hanem egy emelt indítóállványra, a rakéta a felszállás előtt ezen helyezkedik el.
A SpaceX várhatóan a következő hónapokban felújítja az 1. kilövőállást, hogy újraaktiválja azt a Starship V3 második kilövőállásaként. Mindezek a munkálatok Texasban zajlanak, miközben a SpaceX arra készül, hogy további Starship kilövőállásokat helyez üzembe a floridai Cape Canaveral Space Force Station és a Kennedy Space Center területén. A SpaceX szerint sok kilövőállásra lesz szükség ahhoz, hogy a Starship havi, heti, majd végül napi repülésekre álljon át.