Szuper­számítógéppel szimulálták a Hold keletkezését

A készülék alátámaszthatta vagy cáfolhatta a legnépszerűbb elméletet.

A brit Durham Egyetem kutatói egy szuperszámítógépet is felhasználtak annak szimulálására, hogy 4,5 milliárd évvel ezelőtt miként keletkezett a Hold. A csillagászok legnépszerűbb elmélete abból indul ki, hogy a korai Föld összeütközött egy Theia nevű, körülbelül Mars méretű ősi bolygóval és az ütközés hatására hatalmas mennyiségű anyag repült ki a világűrbe. Ebből a törmelékből született a Hold.

A The Next Web írta meg, hogy a szakemberek most a szuperszámítógép segítségével ezt az elméletet akarták bebizonyítani és számos olyan szimulációt készítettek, amely azt mutathatta meg, hogy hogyan zajlott le több milliárd évvel ezelőtt a Föld és a Theia ütközése. A tudósok a szimulációk kidolgozásakor számos tényezőt vettek figyelembe, így például a Theia sebességét éppúgy, mint az ütközés szögét vagy az égitestek forgását.

Az ütközés néhány vizsgált hatása a korai Föld és a Theai összeolvadásához vezetett, míg mások azt mutatták be, hogy a két bolygó között csak egy gyors ütközés történt. Néhány szimulált ütközés esetében ugyanakkor a törmelékekben találtak egy olyan anyagdarabot, amelyeknek a tömege körülbelül akkora volt, mint a Holdé és ugyanúgy 1 százalék vasat tartalmazott, mint a Hold. Ezt az eredményt a kutatók publikálták is a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society szakmai folyóiratban.

Sergio Ruiz-Bonilla, a Durham Egyetem Számítógépes Kozmológiai Intézetének munkatársa azt nyilatkozta, hogy teljes bizonyossággal nem lehet azt állítani, hogy a világűrbe került anyagdarabokból jött létre a Hold, de a lefolytatott eljárás mindenképpen érdekes kiindulópontja lehet a Hold keletkezésével kapcsolatos további vizsgálatoknak.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • VolJin #12
    Folyamatosan távolodik, így visszavezetgető, hogy 20 ezer kilométerrel kezdtük a táncot.
    Az is tény, hogy folyamatosan nyújtja egy nap hosszát. Ahhoz képest extrém gyors forgással kezdtük, hogy most hol tartunk. Ha befogtuk, akkor az nem lehetett régen. Ha viszont nem régen volt, akkor mitől stabil a forgástengelyünk? Az összetett biológiának ez alapfeltétele. Tehát minimum azóta itt van, amióta a kambriumi robbanás történt. Ez még lehetséges is lenne. De nem valószínű... Egy befogás sokkal valószínűtlenebb, mint egy kiparittyázás, aminek a végkifejlete egy későbbi újratalálkozás, ahol megint valószínűbb a becsapódás, mint a befogás.
    Továbbá alacsony a sűrűsége, tehát inkább becsapódásból visszamaradt törmelékből van.
  • Sequoyah #11
    Onmagaban egyik sem, de ha tobb egymastol fuggetlen jel is ugyanarra a magyarazatra utal, akkor az mar eleg nagy valoszinulseggel megadja a valaszt.

    Ha jol tudom ott pedig meg senki nem tart hogy 100% bizonyossaggal kijelentse hogy igy keletkezett.
  • NEXUS6 #10
    A becsapódásos elmélet csak egy lehetséges magyarázat, szép szimulációkat is lehet rávonatkozóan csinálni. De ugyan így magyarázat lehet hogy eleve egyfajta ketős bolygóként jött létre a Föld Hold páros. Hasonlóra példát jelent a Pluto és a Charon. De úgyszintén lehetséges egy becsapódás nélküli befogás.

    A becsapódásos elmélet alátámasztására több helyütt a Főld és a Hold összetételének, ásványainak a hasonlóságát hozzák fel. Ami, tekintve, hogy nem ismerjük hogy mennyire kéne különbözni az egyes közeli égitesteknek, nincs jelentős mennyiségű mintánk a Marsról, a Vénuszról a Merkúrról és a közeli kisbolygőkból, így ez eléggé megalapozatlannak tűnik. Véleményem szerint.

    Szal jobbhiján lehet ilyen szimulációkat csinálgatni, ami akár lehet hogy fedi is a valóságot, de az is lehet hogy marha messze van tőle, önmagában ez nem ad választ a Föld és a Hold kialakulására.
  • VolJin #9
    Neki is volt, csak mivel kicsi, hamar ki is hűlt a magja, ezért nincs már számottevő mágneses mezeje. A Vénusznak is van még mágneses mezeje, és pont akkora, mint a Föld.
  • T_I #8
    "altalaban van magneses mezejuk" kivéve pl. a Mars, ahol a jelentős mágneses mező HIÁNYA miatt 10.000x nagyobb a részecskesugárzás
  • bunny #7
    Sehol egy jó kis animáció? Eh. És amúgy is, sajtból van a hold, nem?
  • Sequoyah #6
    Dehogynem. Ez az egyik legnepszerubb hipotezis hogy hogyan keletkezhet az elet. Sot, gyanus hogy a foldon is a viz alatt keletkezett eloszor...
    A jelenlegi tudasunk alapjan azt feltetelezzuk hogy a leggyakoribb elofordulasa az eletnek a jeg alatt van, egesz egyszeruen azert mert sokkal tobb ilyen bolygo van, mig a foldfelszinen eleg specialis korulmenyek kellenek.

    Mas kerdes persze hogy KOMPLEX (vagy akar intelligens) elet milyen esellyel fejlodik ki a viz alatt. Lehet hogy az univerzumunk ki van tomve elettel, amik algakhoz, esetleg meduzakhoz hasonlo fejlettseguek, de kommunikalni egyikkel sem fogunk.
  • Sequoyah #5
    Ebben a tanulmanyban szo sincs magneses mezokrol, a bolygoknak altalaban van magneses mezejuk, fuggetlenul attol hogy van-e hasonlo hold korulottuk.

    Magaban az utkozesben nincsen semmi kulonos, hasonlo utkozesek a bolygokepzodes szerves reszet kepezik. Minden bolygo csillagkozi porbol alakul, es kisebb-nagyobb utkozesek soran novekednek bolygo-meretuve.
    Mi csak szeretnenk megerteni hogy pontosan hogyan is zajlanak ezek az utkozesek, es errol az utkozesrol maradt vissza a minimalisnal valamivel tobb nyom hogy valos eselyunk legyen a szimulalasara.
  • __z #4
    Én laikus vagyok, de pl. egy sok-sok kilométer vastag jégréteg nem tudja ugyanazt a védelmet biztosítani az élet számára, mint a mágneses tér?
    Amennyire én tudom, a naprendszeren belül több holdnál is felmerült a felszíni jég alatti óceán lehetősége. Ott nyilván a fotoszintézis ki van zárva, de nem lehetnek a földihez hasonló hidrotermális kürtők?
    Tényleg csak kíváncsiságból kérdezem...
  • wraithLord #3
    Vagy legalábbis azt valószínűtlenebbé teszi, hogy találunk életet a Földön kívül. Mert csak földi élethez hasonló életet tudunk keresni, olyat nem, amit nem ismerünk. Viszont a földi élethez hasonló élethez a földi körülményekhez hasonló körülmények kellenek.