Gyurkity Péter
Víz után kutakodna az új holdjáró
Három évtized után indul újabb hosszú küldetés, mert a vízre később még szükségünk lesz.
A NASA számára ismét a Hold van célkeresztben, ezt jól tudják azok, akik figyelemmel követik az űrkutatás területén elhangzó fontosabb bejelentéseket. Azt is tudhatjuk, hogy a Hold felszínén megtalálható víz, illetve jég került kiemelt helyre, erre ugyanis a későbbi, még hosszabb küldetések során nagy szükségünk lesz, így most az új holdjáró többek között ez után vizsgálódik majd a helyszínen.
Az űrügynökség október végén tette közzé hivatalos bejelentését, amelyben már a VIPER (Volatiles Investigating Polar Exploration Rover) névre keresztelt holdjárót is megemlítik. A részletes anyagban arról olvashatunk, hogy 1972 után most először térünk vissza a Holdra egy hosszabb küldetés keretében, vagyis egy csaknem 4 évtizedes szünetet törünk meg azzal, hogy (a Mars elérése előtt) állandó kísérőnkre szállunk le egy hosszabb időtartamú expedíció résztvevőivel, annak főbb szereplőivel. Erre azonban a tervek szerint egészen 2022 decemberéig várni kell, ekkor kerülne ugyanis sor a fontos leszállásra, amelyet az állandóan sötétbe boruló sarkvidéki régióban lefolytatandó kutakodás követne a sorban.
A közvetlen napfény és sugárzás hiánya miatt a Hold ezen területén gyakorlatilag évmilliók óta lassan gyülemlik a vízjég, ennek jelenlétét pedig már közvetlen módon is sikerült visszaigazolni, amikor az amerikai illetékesek egy szonda ottani becsapódását intézték el, részletesen kielemezve az általa szolgáltatott adatokat. Ennél persze jóval hasznosabb a helyszíni, hosszabb ideig tartó felszíni vizsgálódás, többek között az úgynevezett Neutron Spectrometer System révén, amely a felszín alatti vízkészletet is pontosan megmutatja majd nekünk. A pozitív eredmények után a TRIDENT-fúrót is üzembe helyeznék, amely begyűjtené a helyszíni mintákat, hogy azután ezeket két másik műszer segítségével elemezzük ki. Egy viszonylag nagy területen kutakodnának, abban a reményben, hogy ezzel részletesen is felvázolhatjuk majd a régió vízkészletét.
Tekintettel arra, hogy a holdjárónak is szüksége lenne a beérkező napfényre, ennek hiánya miatt a küldetés nem tart majd nagyon sokáig. Nagyjából 100 napra elegendő energia áll majd rendelkezésre, ennek során több helyen is megfúrnák a talajt. Érdekesség, hogy a landolóegység már a Commercial Lunar Payload Services program keretében készülne el, vagyis ezt egy külsős magáncég építheti meg a közeljövőben.
A NASA számára ismét a Hold van célkeresztben, ezt jól tudják azok, akik figyelemmel követik az űrkutatás területén elhangzó fontosabb bejelentéseket. Azt is tudhatjuk, hogy a Hold felszínén megtalálható víz, illetve jég került kiemelt helyre, erre ugyanis a későbbi, még hosszabb küldetések során nagy szükségünk lesz, így most az új holdjáró többek között ez után vizsgálódik majd a helyszínen.
Az űrügynökség október végén tette közzé hivatalos bejelentését, amelyben már a VIPER (Volatiles Investigating Polar Exploration Rover) névre keresztelt holdjárót is megemlítik. A részletes anyagban arról olvashatunk, hogy 1972 után most először térünk vissza a Holdra egy hosszabb küldetés keretében, vagyis egy csaknem 4 évtizedes szünetet törünk meg azzal, hogy (a Mars elérése előtt) állandó kísérőnkre szállunk le egy hosszabb időtartamú expedíció résztvevőivel, annak főbb szereplőivel. Erre azonban a tervek szerint egészen 2022 decemberéig várni kell, ekkor kerülne ugyanis sor a fontos leszállásra, amelyet az állandóan sötétbe boruló sarkvidéki régióban lefolytatandó kutakodás követne a sorban.
A közvetlen napfény és sugárzás hiánya miatt a Hold ezen területén gyakorlatilag évmilliók óta lassan gyülemlik a vízjég, ennek jelenlétét pedig már közvetlen módon is sikerült visszaigazolni, amikor az amerikai illetékesek egy szonda ottani becsapódását intézték el, részletesen kielemezve az általa szolgáltatott adatokat. Ennél persze jóval hasznosabb a helyszíni, hosszabb ideig tartó felszíni vizsgálódás, többek között az úgynevezett Neutron Spectrometer System révén, amely a felszín alatti vízkészletet is pontosan megmutatja majd nekünk. A pozitív eredmények után a TRIDENT-fúrót is üzembe helyeznék, amely begyűjtené a helyszíni mintákat, hogy azután ezeket két másik műszer segítségével elemezzük ki. Egy viszonylag nagy területen kutakodnának, abban a reményben, hogy ezzel részletesen is felvázolhatjuk majd a régió vízkészletét.
Tekintettel arra, hogy a holdjárónak is szüksége lenne a beérkező napfényre, ennek hiánya miatt a küldetés nem tart majd nagyon sokáig. Nagyjából 100 napra elegendő energia áll majd rendelkezésre, ennek során több helyen is megfúrnák a talajt. Érdekesség, hogy a landolóegység már a Commercial Lunar Payload Services program keretében készülne el, vagyis ezt egy külsős magáncég építheti meg a közeljövőben.