MTI
Kiderült, hogy miért ringatják inkább baloldalt az újszülöttjüket az anyák
Sikerült megoldani annak rejtélyét, hogy az anyák miért inkább baloldalt ringatják az újszülöttjeiket. A kutatók szerint ez a pozíció aktiválja a gyermek jobb agyféltekéjét, amelynek nagy szerepe jut a kommunikációt és a kötődést segítő agyi funkciókban.
A Szentpétervári Állami Egyetemen dolgozó Jegor Malasicsev és amerikai, valamint ausztrál kollégái az ember mellett tíz vadon élő állatra - a vadlóra, a rozmárra, a rénszarvasra, az antilopra, a pézsmatulokra, a juhra, a bálnára, a kardszárnyú delfinre és a kengurura - terjesztették ki a vizsgálatukat - írja a BBC News. "Amennyiben nincs szemkontaktus, vagy az nem megfelelő, akkor az újszülött jobb agyféltekéje nem aktivizálódik. Márpedig a jobb agyfélteke felelős a társas interakciókért" - mondta a szakember, hozzátéve, hogy a tanulmányban vizsgált mind a tizenegy fajnál megfigyelhető volt ez az "oldalirányú tartás". "Úgy sejtjük, hogy ez a pozíció sokkal elterjedtebb és talán az emlősök közös jellegzetessége, néhány kivételt leszámítva" - tette hozzá.
A szakemberek már régen megfigyelték, hogy az emberek és az emberfélék is előszeretettel ringatják baloldalt az utódjukat, különösen az újszülött életének első pár hetében. A gyakorlatra számos lehetséges magyarázat született, például, hogy a csecsemő így hallani tudja az édesanyja szívverését. A Nature Ecology & Evolution című folyóiratban közölt mostani tanulmány szerint amikor az anya a saját balján, szemtől szembe ringatja a babáját, akkor a bal szemük közvetlenül egymás felé néz.
Ebben a helyzetben a vizuális információ nagy része a jobb agyféltekéjükbe jut, amely a figyelemmel, a memóriával, a gondolkodóképességgel és a problémamegoldással áll összefüggésben. Ezek pedig mind szükségesek a hatékony kommunikációhoz. A kutatók szerint a megfigyelt fiatal állatok az anyjuk jobb oldalához maradtak közel, ami azt jelenti, hogy főleg a bal szemükkel nézték az anyjukat, ami a jobb agyféltekéjüket aktiválta. Ebben a helyzetben kisebb valószínűséggel váltak külön az anyjuktól és könnyebben is találták meg őt, ha esetleg elkeveredtek.
Stresszhelyzetben az anyaállatok szintén a bal szemükkel figyelték a kicsinyüket. Ez azt jelenti, hogy a nőstény kardszárnyú delfinek a borjuk jobb oldalára úsztak, amikor a kutatók - bármelyik irányból - megközelítették őket a csónakkal. A mostani eredmények segíthetik az olyan, gyenge szemkontaktussal összefüggő betegségek tanulmányozását, mint az autizmust és az Asperger-szindrómát is magában foglaló autizmus spektrumzavar (ASD).
A Szentpétervári Állami Egyetemen dolgozó Jegor Malasicsev és amerikai, valamint ausztrál kollégái az ember mellett tíz vadon élő állatra - a vadlóra, a rozmárra, a rénszarvasra, az antilopra, a pézsmatulokra, a juhra, a bálnára, a kardszárnyú delfinre és a kengurura - terjesztették ki a vizsgálatukat - írja a BBC News. "Amennyiben nincs szemkontaktus, vagy az nem megfelelő, akkor az újszülött jobb agyféltekéje nem aktivizálódik. Márpedig a jobb agyfélteke felelős a társas interakciókért" - mondta a szakember, hozzátéve, hogy a tanulmányban vizsgált mind a tizenegy fajnál megfigyelhető volt ez az "oldalirányú tartás". "Úgy sejtjük, hogy ez a pozíció sokkal elterjedtebb és talán az emlősök közös jellegzetessége, néhány kivételt leszámítva" - tette hozzá.
A szakemberek már régen megfigyelték, hogy az emberek és az emberfélék is előszeretettel ringatják baloldalt az utódjukat, különösen az újszülött életének első pár hetében. A gyakorlatra számos lehetséges magyarázat született, például, hogy a csecsemő így hallani tudja az édesanyja szívverését. A Nature Ecology & Evolution című folyóiratban közölt mostani tanulmány szerint amikor az anya a saját balján, szemtől szembe ringatja a babáját, akkor a bal szemük közvetlenül egymás felé néz.
Ebben a helyzetben a vizuális információ nagy része a jobb agyféltekéjükbe jut, amely a figyelemmel, a memóriával, a gondolkodóképességgel és a problémamegoldással áll összefüggésben. Ezek pedig mind szükségesek a hatékony kommunikációhoz. A kutatók szerint a megfigyelt fiatal állatok az anyjuk jobb oldalához maradtak közel, ami azt jelenti, hogy főleg a bal szemükkel nézték az anyjukat, ami a jobb agyféltekéjüket aktiválta. Ebben a helyzetben kisebb valószínűséggel váltak külön az anyjuktól és könnyebben is találták meg őt, ha esetleg elkeveredtek.
Stresszhelyzetben az anyaállatok szintén a bal szemükkel figyelték a kicsinyüket. Ez azt jelenti, hogy a nőstény kardszárnyú delfinek a borjuk jobb oldalára úsztak, amikor a kutatók - bármelyik irányból - megközelítették őket a csónakkal. A mostani eredmények segíthetik az olyan, gyenge szemkontaktussal összefüggő betegségek tanulmányozását, mint az autizmust és az Asperger-szindrómát is magában foglaló autizmus spektrumzavar (ASD).
