SG.hu·
Cinkhiány végzett a Franklin-expedíció tagjaival
A növekvő ólomszint helyett a cinkhiány lehetett végzetes az egykori sarkkutatók számára.
Idén szeptemberben számoltunk be arról, hogy rábukkantak a 19. század közepén elveszett Franklin-expedíció egy újabb hajójára, amely csaknem 100 kilométerrel volt délebbre, mint ahogy azt a szakemberek előzetesen feltételezték. Az ezt követő hónapokban folytatódott a kutatás, immár azonban a résztvevők maradványainak segítségével, a halálhoz vezető valószínű okokat vizsgálva.
A Saskatchewan Egyetem adott hírt az eddigi eredményekről, amelyek máris megváltoztatják a nyolcvanas években nyilvánosságra hozott és azóta elfogadottnak számító elméletet. Eszerint a jég fogságába került brit tengerészek a hajó elhagyását követően nem a konzervekből eredő ólom szintjének megnövekedésének estek áldozatul, a legfőbb problémát ugyanis a cinkhiány okozta, amely az immunrendszer legyengüléséhez és tuberkolózishoz vezetett. A HMS Terror legénységnek egyik tagja, John Hartnell, maradványai szolgáltatták az ehhez szükséges mintákat, az ő körmének adatai adtak alapot az új teóriának.
Az eredetileg az északnyugati átjárót kereső, ám az akkor még csak részben (és olykor hibásan) feltérképezett területen rossz irányba forduló és a jég fogságába került expedíció tagjai a most lézerrel és szinkotron segítségével megvizsgált köröm alapján cinkhiánnyal és annak tüneteivel küszködtek, az ólomszint csak életük utolsó 2-3 hetében emelkedett meg. Ezt egyébként többek között a cink hiánya (vagyis nem a rosszul tartósított konzervek) okozták, ennek következtében ugyanis a csontokban tárolt ólom a véráramba kerülhet. A most alkalmazott eljárás a nyolcvanas években még nem volt elérhető, ezért jelölték meg az ólomszintet elsődleges okként.
A HMS Terror és a HMS Erebus (amelyet két évvel ezelőtt találtak meg) 1845-ben hajózott el Angliából. Mindkét jégbe fagyott hajót három évvel később, 1848-ban hagyták el végleg a legénység tagjai – a sikeres utódok több évtizeddel később, jóval kisebb hajókon és kisebb legénységgel érték el az áhított célt, ami az egyik fő problémát is megmutatta.
Idén szeptemberben számoltunk be arról, hogy rábukkantak a 19. század közepén elveszett Franklin-expedíció egy újabb hajójára, amely csaknem 100 kilométerrel volt délebbre, mint ahogy azt a szakemberek előzetesen feltételezték. Az ezt követő hónapokban folytatódott a kutatás, immár azonban a résztvevők maradványainak segítségével, a halálhoz vezető valószínű okokat vizsgálva.
A Saskatchewan Egyetem adott hírt az eddigi eredményekről, amelyek máris megváltoztatják a nyolcvanas években nyilvánosságra hozott és azóta elfogadottnak számító elméletet. Eszerint a jég fogságába került brit tengerészek a hajó elhagyását követően nem a konzervekből eredő ólom szintjének megnövekedésének estek áldozatul, a legfőbb problémát ugyanis a cinkhiány okozta, amely az immunrendszer legyengüléséhez és tuberkolózishoz vezetett. A HMS Terror legénységnek egyik tagja, John Hartnell, maradványai szolgáltatták az ehhez szükséges mintákat, az ő körmének adatai adtak alapot az új teóriának.
Az eredetileg az északnyugati átjárót kereső, ám az akkor még csak részben (és olykor hibásan) feltérképezett területen rossz irányba forduló és a jég fogságába került expedíció tagjai a most lézerrel és szinkotron segítségével megvizsgált köröm alapján cinkhiánnyal és annak tüneteivel küszködtek, az ólomszint csak életük utolsó 2-3 hetében emelkedett meg. Ezt egyébként többek között a cink hiánya (vagyis nem a rosszul tartósított konzervek) okozták, ennek következtében ugyanis a csontokban tárolt ólom a véráramba kerülhet. A most alkalmazott eljárás a nyolcvanas években még nem volt elérhető, ezért jelölték meg az ólomszintet elsődleges okként.
A HMS Terror és a HMS Erebus (amelyet két évvel ezelőtt találtak meg) 1845-ben hajózott el Angliából. Mindkét jégbe fagyott hajót három évvel később, 1848-ban hagyták el végleg a legénység tagjai – a sikeres utódok több évtizeddel később, jóval kisebb hajókon és kisebb legénységgel érték el az áhított célt, ami az egyik fő problémát is megmutatta.