Gyurkity Péter
Több millió tonna műanyag kerül évente az óceánokba
A becslés szerint akár 12,7 millió tonna is lehet az éves mennyiség, a kulcs a megelőzés lehet.
Tavaly már olvashattunk arról, hogy az óceánok felszínén lebegő, hatalmas kiterjedésű szeméthegyek mellett a fenéken megtalálható mennyiség is komoly környezeti károkat okozhat. Ez utóbbi leginkább a planktonok méretéhez fogható mikroműanyagokat jelenti, ami legalább olyan veszélyes, pláne úgy, hogy évente több millió tonna további szeméttel pótoljuk ki azt.
A kaliforniai UC Santa Barbara kutatói most közzétett anyagukban igyekeztek megfelelő módon felmérni és összefoglalni ezen szemét összetételét és származását, kiegészítve mindezt a lehetséges megoldásra vonatkozó javaslatokkal. Munkájuk eredményéből megtudhatjuk, hogy még a szemét éves mennyiségének megbecslése is igen nehéz, ezt ők 4,8 és 12,7 millió metrikus tonnára teszik, ám a 8 milliós középadatot felhasználva is aggasztó a helyzet. Ez utóbbi ugyanis Manhattan területének 34-szeresét borítaná be bokáig érő műanyag szeméttel, ez pedig megfelel az 1961-ben előállított teljes mennyiségnek, vagyis évente ennyivel bővül az óceánok mélyére kerülő mesterséges mocsok.
A kutatók a már meglévő régiós tanulmányokat igyekeztek felhasználni a becslés során, ennek során oceanográfusokkal, valamint a hulladékfeldolgozásban és a műanyagok előállításában járatos szakemberekkel konzultáltak. Ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az éves mennyiség 83 százalékáért mindössze 20 ország felel, közülük pedig Kína emelkedik ki a maga 3,5 millió tonnájával – az USA a huszadik helyre volt jó évi 110 ezer metrikus tonnával. Mivel itt leginkább a már említett mikroműanyagokról van szó, ennek eltakarítása szinte lehetetlen: az átlagos mélység 4-5 ezer méter, az apró méretek miatt pedig jó eséllyel a planktonokat is eltávolítanánk az óceánokból, ami nyilván nem lenne helyes lépés. A szemét azonban számos különböző fajra veszélyt jelent, hiszen ezek sokszor megrágcsálják azt, így magukban hordozzák tovább a különböző káros anyagokat.
A kulcs a megelőzés lenne, ehhez azonban az szükséges, hogy a területet eddig elhanyagoló országok alaposan összekapják magukat. A hulladékfeldolgozás által igényelt megfelelő infrastruktúra kiépítése és annak alkalmazása nyilván éveket venne igénybe, de legalább ilyen előnyös lehet a különböző termékekben felhasznált műanyag mennyiségének csökkentése, hiszen ennek megfelezésével akár 40 százalékkal is csökkenthetnénk az évente az óceánokba kerülő szemetet.
Tavaly már olvashattunk arról, hogy az óceánok felszínén lebegő, hatalmas kiterjedésű szeméthegyek mellett a fenéken megtalálható mennyiség is komoly környezeti károkat okozhat. Ez utóbbi leginkább a planktonok méretéhez fogható mikroműanyagokat jelenti, ami legalább olyan veszélyes, pláne úgy, hogy évente több millió tonna további szeméttel pótoljuk ki azt.
A kaliforniai UC Santa Barbara kutatói most közzétett anyagukban igyekeztek megfelelő módon felmérni és összefoglalni ezen szemét összetételét és származását, kiegészítve mindezt a lehetséges megoldásra vonatkozó javaslatokkal. Munkájuk eredményéből megtudhatjuk, hogy még a szemét éves mennyiségének megbecslése is igen nehéz, ezt ők 4,8 és 12,7 millió metrikus tonnára teszik, ám a 8 milliós középadatot felhasználva is aggasztó a helyzet. Ez utóbbi ugyanis Manhattan területének 34-szeresét borítaná be bokáig érő műanyag szeméttel, ez pedig megfelel az 1961-ben előállított teljes mennyiségnek, vagyis évente ennyivel bővül az óceánok mélyére kerülő mesterséges mocsok.
A kutatók a már meglévő régiós tanulmányokat igyekeztek felhasználni a becslés során, ennek során oceanográfusokkal, valamint a hulladékfeldolgozásban és a műanyagok előállításában járatos szakemberekkel konzultáltak. Ennek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az éves mennyiség 83 százalékáért mindössze 20 ország felel, közülük pedig Kína emelkedik ki a maga 3,5 millió tonnájával – az USA a huszadik helyre volt jó évi 110 ezer metrikus tonnával. Mivel itt leginkább a már említett mikroműanyagokról van szó, ennek eltakarítása szinte lehetetlen: az átlagos mélység 4-5 ezer méter, az apró méretek miatt pedig jó eséllyel a planktonokat is eltávolítanánk az óceánokból, ami nyilván nem lenne helyes lépés. A szemét azonban számos különböző fajra veszélyt jelent, hiszen ezek sokszor megrágcsálják azt, így magukban hordozzák tovább a különböző káros anyagokat.
A kulcs a megelőzés lenne, ehhez azonban az szükséges, hogy a területet eddig elhanyagoló országok alaposan összekapják magukat. A hulladékfeldolgozás által igényelt megfelelő infrastruktúra kiépítése és annak alkalmazása nyilván éveket venne igénybe, de legalább ilyen előnyös lehet a különböző termékekben felhasznált műanyag mennyiségének csökkentése, hiszen ennek megfelezésével akár 40 százalékkal is csökkenthetnénk az évente az óceánokba kerülő szemetet.