A korábban gondoltnál jóval fiatalabbak a Hold vulkánjai, ezekből ráadásul sokkal több is akad.

A területtel foglalkozó kutatók eddig nagyjából egyetértettek abban, hogy az égi kísérőnkön fellelhető vulkánok, pontosabban azok maradványai egy mintegy 1 milliárd évvel ezelőtt véget ért tevékenység mementói, ezen vulkanikus tevékenység legintenzívebb periódusa pedig 3-4 milliárd évvel ezelőttre tehető. Egy új kutatás ellentmond ezen feltételezésnek.

Az Arizona Állami Egyetem szakemberei közleményben jelezték, hogy saját kutatásuk, legalábbis annak eddig elvégzett szakasza, ennél jóval fiatalabb vulkánok egész sorát mutatta ki. Munkájuk során a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) nevű szondájára támaszkodtak, ez 2009 óta kering a Hold körül, és eddig számos felvételt küldött vissza annak felszínéről. Ezen felvételeken rengeteg topográfiai anomália látható, amelyeket a kutatók Irregular Mare Patches (IMP) néven emlegetnek. Ezen anomáliák kisebb kitörések maradványai, mégpedig letisztult és jóval durvább részekkel, amely azzal magyarázható, hogy a kiömlő láva elfedte az eredetileg durvább összetételű talaj bizonyos felületeit.

Az IMP-k átmérője 100 métertől egészen 5 km-ig terjed, ezekből pedig immár több mint 70 felfedezhető a felvételeken. A kutatók eredetileg az Ina névre keresztelt IMP-re koncentráltak, ezt még az Apollo-15 pillantotta meg 1971-ben, ez szolgált mintaként a további példányok felfedezéséhez. A maradványok körüli felszín részletes vizsgálatával, az ott látható becsapódások száma révén, ezek hozzávetőleges kora is megállapítható (minél több becsapódás nyoma látható ott, annál régebbi maradványokról van szó), ez pedig a korábban gondolt legalább 1 milliárd évnél jóval fiatalabb, későbbi tevékenységre utal, amely mindössze 35-50 millió évvel ezelőtt mehetett végbe.

A kutatás révén az is egyértelműnek látszik, hogy a Hold belseje is több hőt tartalmaz az eddig gondoltnál.