SG.hu·
Biológiai fegyveren dolgozott a Waffen-SS
Archív anyagokból vonható le a következtetés, miszerint a nácik a maláriát is felhasználták volna.
Klaus Reinhardt, a Tüblingeni Egyetem kutatója, a második világháborúból visszamaradt archív anyagok tanulmányozását követően jutott arra a következtetésre, hogy a dachaui koncentrációs táborban létrehozott labor nem a hivatalosan kitűzött cél elérésén, hanem egy egészen más projekten dolgozott, amelynek célja a védekezés helyett a támadás volt, mégpedig biológiai fegyver bevetésével.
A Waffen-SS Rovartani Intézet 1942 januárjában maga Heinrich Himmler parancsára hozta létre új kutatólaboratóriumát a dachaui lágerben, ahol a hivatalos anyagok szerint a különböző rovarok, így például a legyek és a tetvek által terjesztett kórok elleni védekezés főbb pontjainak kidolgozása volt a cél, ez ugyanis komoly problémát jelentett a frontkatonák számára, akik sokszor szegényes ellátás mellett, mostoha körülmények között voltak kénytelenek harcolni, ezáltal fogékonnyá váltak a különböző betegségekre. Ehhez képest a csoport vezető kutatójától származó jelentésekben egy ettől eltérő munkára utaló mondatokat találunk, amely első alkalommal igazolhatja, hogy a Harmadik Birodalom tömegesen bevethető biológiai fegyvereken is dolgozott.
Ez némileg meglepő lenne, hiszen a vegyi és biológiai fegyverekre vonatkozó tiltás személyesen Hitlertől származott, aki valószínűleg első világháborús élményei miatt nem támogatta ezen eszközök tökéletesítését és alkalmazását (1918-ban egy gáztámadásban például rövidebb időre megvakult). A Szovjetunió és a Német Birodalom pedig azért nem vetette be egymás ellen a meglévő készleteket (harci gázt), mert a húszas években még közösen dolgoztak azokon, így nagyjából fel tudták mérni, hogy a másik oldalnak mennyi áll rendelkezésére ezen eszközökből.
A Reinhardt által tanulmányozott jelentésekben ennek ellenére maláriaszúnyogokra találunk utalásokat, amelyeket tömegesen vetettek volna be, akár repülőkről ledobva azokat, hogy betegségeket terjesszenek az ellenséges katonák között. Tekintettel arra, hogy később Hitler is jóváhagyta a drasztikus védekezési formák alkalmazását, az SS valószínűleg ezt felhasználva igyekezett megkerülni a korábbi tiltást, és akár támadó jellegű biológiai fegyvereket is bevetettek volna az előrenyomuló ellenséges erőkkel szemben. A részletek kibogozása azonban még időt igényel, mivel bár azt tudjuk, hogy a koncentrációs táborban más orvosok maláriával oltottak be egyes foglyokat, arra nincs bizonyíték, hogy a két projekt egyesült volna, vagy a kutatók egyeztették volna az eredményeket.
Klaus Reinhardt, a Tüblingeni Egyetem kutatója, a második világháborúból visszamaradt archív anyagok tanulmányozását követően jutott arra a következtetésre, hogy a dachaui koncentrációs táborban létrehozott labor nem a hivatalosan kitűzött cél elérésén, hanem egy egészen más projekten dolgozott, amelynek célja a védekezés helyett a támadás volt, mégpedig biológiai fegyver bevetésével.
A Waffen-SS Rovartani Intézet 1942 januárjában maga Heinrich Himmler parancsára hozta létre új kutatólaboratóriumát a dachaui lágerben, ahol a hivatalos anyagok szerint a különböző rovarok, így például a legyek és a tetvek által terjesztett kórok elleni védekezés főbb pontjainak kidolgozása volt a cél, ez ugyanis komoly problémát jelentett a frontkatonák számára, akik sokszor szegényes ellátás mellett, mostoha körülmények között voltak kénytelenek harcolni, ezáltal fogékonnyá váltak a különböző betegségekre. Ehhez képest a csoport vezető kutatójától származó jelentésekben egy ettől eltérő munkára utaló mondatokat találunk, amely első alkalommal igazolhatja, hogy a Harmadik Birodalom tömegesen bevethető biológiai fegyvereken is dolgozott.
Ez némileg meglepő lenne, hiszen a vegyi és biológiai fegyverekre vonatkozó tiltás személyesen Hitlertől származott, aki valószínűleg első világháborús élményei miatt nem támogatta ezen eszközök tökéletesítését és alkalmazását (1918-ban egy gáztámadásban például rövidebb időre megvakult). A Szovjetunió és a Német Birodalom pedig azért nem vetette be egymás ellen a meglévő készleteket (harci gázt), mert a húszas években még közösen dolgoztak azokon, így nagyjából fel tudták mérni, hogy a másik oldalnak mennyi áll rendelkezésére ezen eszközökből.
A Reinhardt által tanulmányozott jelentésekben ennek ellenére maláriaszúnyogokra találunk utalásokat, amelyeket tömegesen vetettek volna be, akár repülőkről ledobva azokat, hogy betegségeket terjesszenek az ellenséges katonák között. Tekintettel arra, hogy később Hitler is jóváhagyta a drasztikus védekezési formák alkalmazását, az SS valószínűleg ezt felhasználva igyekezett megkerülni a korábbi tiltást, és akár támadó jellegű biológiai fegyvereket is bevetettek volna az előrenyomuló ellenséges erőkkel szemben. A részletek kibogozása azonban még időt igényel, mivel bár azt tudjuk, hogy a koncentrációs táborban más orvosok maláriával oltottak be egyes foglyokat, arra nincs bizonyíték, hogy a két projekt egyesült volna, vagy a kutatók egyeztették volna az eredményeket.