SG.hu·

Megvan az eddigi legidősebb csillag 

Megvan az eddigi legidõsebb csillag 
A második generációs csillag nagyon korán, az elődei által visszahagyott szupernóvákból jött létre.

Ausztrál egyetemi kutatók közölték a napokban, hogy sikerült megtalálniuk az eddig ismert legrégebbi csillagot, amely még az első generáció által visszahagyott szupernóvák anyagából jöhetett létre. Az ehhez hasonló csillagok nagyon ritkák az univerzumban, ezért alig néhányat ismerünk belőlük.

A szakemberek a csillagból érkező fény hullámhosszát vizsgálva igyekeztek megállapítani annak összetételét és ebből kiindulva felvázolni a valószínű életkort. Úgy vélik, hogy az ilyen felfedezések nagyon ritkák, mivel 60 millió csillagból mindössze 1 bizonyul ilyen korosnak, amivel besorolható a második generációba. Ezen második generáció kutatása azonban kiemelten fontos, mivel tagjai még az első generáció (a Napnál több tízszer, vagy akár több százszor nagyobb csillagok) által visszahagyott szupernóvák anyagából alakult, túlnyomórészt könnyű anyagokat tartalmaznak, vagyis a héliumnál nehezebb összetevő nemigen található meg bennük.

Amíg az első generáció példányai méretben nagyok és rövid életűek voltak, a második "sorozat" tagjai már jóval kisebbek, ezáltal pedig igen hosszú életkorral bírnak - ez akár a 13 milliárd évet is elérheti, míg Napunk mindössze 4,5 milliárd éves. Tanulmányozásukkal felmérhető, hogy pontosan miből álltak az elődök szupernóvái, ebből pedig következtethetünk születésük körülményeire, a univerzum akkor állapotára. Eddig például nem sikerült megállapítani, hogy ezen korai szupernóvák pontosan mennyi vasat tartalmaztak, mivel egyetlen csillag esetében sem tudták igazolni, hogy egyetlen robbanás anyagából született. A mostani példány viszont ilyennek tűnik, a kutatók szerint egy Napnál 60-szor nagyobb csillag robbanása után jött létre, amely után a fekete lyuk is visszamaradt.

Az eddig rendelkezésre álló információkból állítható, hogy a korai univerzumban meglehetősen gyakoriak voltak a szupernóvák, de még további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy ezek következményeit pontosan felvázoljuk.

Kapcsolódó cikkek és linkek

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© Irasidus2015. 02. 20.. 12:56||#29
A látható vagy barionos anyag nagy része, kb. 98%(!) molekuláris hidrogénfelhők anyagában van, nem barna törpékben. Ez ma már kimért dolog.
© Irasidus2015. 02. 20.. 12:53||#28
"Ahhoz hogy első generációs csillagot találjunk, az kéne hogy olyan izolált helyen leljünk csillagot, amit nem szennyeztek be az elmúlt 13 milliárd év szupernovái. Ez szerintem ritkaság. A be nem gyulladt csillagkezdeményeket pedig felfedezni nehézkes, hiszen se látható fényt se egyebet nem nagyon bocsátanak ki. "

Vagy elég messzire kell nézni (-múltba), amikor csak az első csillagok égtek; már tervben vannak azok a űrtávcsövek amik képesek lesznek az első csillagokat vizsgálni. Illetve még néhány fehér,-barna,- és bizonyos vörös törpéknek még itt kell lenniük.
Utoljára szerkesztette: Irasidus, 2015.02.20. 12:53:51
© Jakuza12015. 02. 20.. 12:46||#27
"mi Tejútrendszerünkben" Latom, mar azt is kisajatitottuk magunknak. Mikor indulnak a conquistadorok ? 😊
© Astrojan2015. 02. 20.. 11:44||#26
A hiányzó anyagmennyiség már vagy húsz éve meglett, a sötét anyag egyszerűen molekuláris hidrogén. Nagy égés, nem is verik nagydobra, inkább maradjanak a wimpek meg az axionok. Az ESA mutatta ki a H2-t amikor egy IR spektroszkópot telepített az űrbe, a H2 mennyisége 5-10 szerese az atomos hidrogénnek (amivel feltérképezték az Univerzum hidrogéntartalmát, mert a földfelszínről csak az atomos hidrogén látszik, 21 cm-en. A H2 IR vonalait ugyanis a légkör elnyeli.

Az Univerzum nem tágul gyorsulva, ez mérési hiba. Csak egyetlenegy SN vizsgálatából következtettek a gyorsulva tágulásra, de ez a mérés óriási hibával és bizonytalansággal terhelt, a Nobel tévedés volt.
© gforce92014. 02. 22.. 09:38||#25
A spektroszkópia igencsak fejlett tudományág és eléggé precíziós mérésekre épül, úgyhogy ja 😊 Megmondták egy 2x2mm-es pöttybõl. 😊
© kastil2014. 02. 22.. 09:15||#24
áhh, ezt megmondták egy 2x2 miliméteres pöttybõl?
© Vol Jin2014. 02. 17.. 14:43||#23
Nem is elnyelõdik, hanem inkább szóródik.
© Vol Jin2014. 02. 17.. 14:42||#22
"Tudtommal a csillag belsõ részeibõl a látható fény tartományában semmiféle fény nem jön ki, nem látható így nem is analizálható."

Egy foton centiméteres nagyságrendû utat tud megtenni a magban. Egyszerûen megsemmisül, pontosabban elnyelõdik. Ugye az elsõ foton a pozitron-elektron emisszióban keletkezik, és miután elnyeletõdik már mint termikus sugárzás termelõdik újra egy millió éves elnyelés, kibocsátás ciklusban, míg kijut a felszínre.
© Vol Jin2014. 02. 17.. 14:35||#21
"Tudtommal a csillag magjában zajló fúzióban keltõdõ fotonok nagyonsok idõ (éves nagysángrend), mire elérik a felszínt és kisugárzódnak."

Egymillió év.
© gforce92014. 02. 17.. 10:49||#20
Tudtommal a csillag belsõ részeibõl a látható fény tartományában semmiféle fény nem jön ki, nem látható így nem is analizálható. Egész egyszerûen azért, mert a hidrogén-hélium plazma a látható fény tartományában nem átlátszó. Amelyik foton ott benn keltõdik, az nagyonsokszor elnyelõdik és kisugárzódik És mi valójában csak a felszíni sugárzást látjuk. Utána persze már a csillag légköre és a körülötte lévõ porok gázok szûrhetik, torzíthatják. De a kiinduló sugárzás a színképe a csillag felszíni színképével egyezik meg. Mivel egy fotont egy gerjesztett atommag csak diszkrét energiaszinteken tud kibocsátani, mégpedig a rá jellemzõ frekvenciákon. A felszíni anyagok a rájuk jellemzõ frekvencián bocsátják ki a fotonokat, amik a csillag belsejébõl érkezve elnyelõdtek bennük. Így közvetlen tudomásunk a csillag belsõ anyagáról és az ott zajló folyamatokról nincs. Egyrészt ezért is találgattak olysokáig, hogy mi a fenéért világíthat a csillag. A csillag magjából neutrínókat tudunk csak fogni. Legalábbis én így tudom. De persze csak érdeklõdõ vagyok a témnában nem szakértõ.