SG.hu·
Mexikói növények lehetnek a Voynich-kód kulcsai
Elképzelhető, hogy a rejtélyes Voynich-kézirat, amit sokan csupán a gyűjtőket megtévesztő zagyvaléknak tartanak, valójában egy kihalt mexikói nyelven íródott. A kézirat illusztrációi közül a növények, melyeket eddig egyetlen fajjal sem sikerült azonosítani, úgy tűnik mégis létező fajokat ábrázolnak, melyek Amerikában honosak.
A kézirat 1912 óta okoz fejtörést a kutatóknak, amikor Wilfrid Voynich, egy könyvkereskedő rábukkant egy olasz apátságban. A több száz oldalnyi megfejtetlen írást többek közt meztelen nimfák, csillagászati és botanikai ábrázolások színesítik, melyeket eddig senkinek sem sikerült azonosítani. A kézirat körül komoly viták robbantak ki, volt aki szerint valódi nyelven íródott, ami idővel megfejthető, volt aki szerint csupán egy ügyes hamisítvány, mellyel jókora pénzeket csalhattak ki a gyűjtőktől.
Mindeddig Európából eredeztették a kéziratot, ahol Voynich fellelte, Arthur Tucker az amerikai Delaware Állami Egyetem botanikusa azonban hasonlóságokat fedezett fel az illusztrációkon szereplő növények és a 16. századból származó mexikói feljegyzésekben szereplő növények között. Tucker, aki jó ideje gyűjti a helyi növények történelmével foglalkozó mexikói botanikai könyvek másolatait, nem rég puszta véletlenségből futotta át a Voynich-kéziratot, és megdöbbent az abban szereplő növényi ábrázolások láttán.
A legnagyobb hasonlóságot egy szappan növény (xiuhamolli) mutatta, ami egy 1552-re dátumozott mexikói könyvben is szerepel. Tucker egy nyugalmazott IT kutatóval, a NASA-nál és az USA hadügyminisztériumánál is megfordult Rexford Talberttel a kéziratban szereplő 303 növényből 37-et, továbbá hat állatot és egy ásványt tudott társítani azokkal a 16. századi fajokkal, amik a Texas, Kalifornia és Nicaragua közötti területen helyezkedtek el. Véleményük szerint a növények többsége a mai Közép-Mexikóból származhatott.
Tucker és Talbert úgy vélik, a kézirat az új világból származik és elképzelhető, hogy a mexikói nahuatl nyelven íródott, ezáltal a növények nevének megfejtésével feltörhető az úgynevezett Voynich-kód.
A témában természetesen megszólaltak a kézirattal szemben szkeptikusok is. Gordon Rugg, a brit Keele Egyetem munkatársa szerint egy gondos hamisító készíthette a valódinak tűnő növények ábrázolásait. "Elég jó az esélye annak, hogy a világban valahol találhatók olyan növények, amik véletlenül hasonlítanak a Voynich-kéziratban szereplőkre"- mondta. "Ha leülök egy véletlenszerű növénygeneráló szoftverrel és készítek számomra 50 teljesen képzeletbelinek tűnő növényt, akkor abból biztosan lesz 20 olyan, ami hasonlít 20 valódi növényre"
Alain Touwaide, a washingtoni Smithsonian Intézet botanikusa érdekesnek találja az új felfedezéseket, de ő is úgy gondolja, hogy ez nem több egy újabb hipotézisnél. "Szerintem ez nem bizonyít semmit. Amennyiben hamisítvány, akkor jó eséllyel valaki az új világ növényei alapján készítette el a képeket. Végső esetben a hamisítás egy lehetséges forrására utal" - vélekedett.
Tucker nem hagyná ennyiben, szeretné alaposabban tanulmányozni a kéziratot, mielőtt elméletét kidobná a kukába. Az egyik, a Viola bicolorra feltűnően hasonlító növényt különösen érdekesnek tartja, ez a mezei ibolya ugyanis kizárólag Észak-Amerikában honos. Európai rokona a Viola tricolor, a két növény közötti megkülönböztető jegyek azonban csak a Voynich-kézirat felfedezése után váltak ismertté. Ha kizárjuk az időutazás eshetőségét, akkor ez elég érdekesnek ígérkezik. "Ha ez egy hamisítvány, akkor irgalmatlanul jó munkát végeztek és egy szakértő botanikus is részt vehetett benne, olyan tudással, ami csak 1912 után állt rendelkezésre" - összegzett.
A kézirat 1912 óta okoz fejtörést a kutatóknak, amikor Wilfrid Voynich, egy könyvkereskedő rábukkant egy olasz apátságban. A több száz oldalnyi megfejtetlen írást többek közt meztelen nimfák, csillagászati és botanikai ábrázolások színesítik, melyeket eddig senkinek sem sikerült azonosítani. A kézirat körül komoly viták robbantak ki, volt aki szerint valódi nyelven íródott, ami idővel megfejthető, volt aki szerint csupán egy ügyes hamisítvány, mellyel jókora pénzeket csalhattak ki a gyűjtőktől.
Mindeddig Európából eredeztették a kéziratot, ahol Voynich fellelte, Arthur Tucker az amerikai Delaware Állami Egyetem botanikusa azonban hasonlóságokat fedezett fel az illusztrációkon szereplő növények és a 16. századból származó mexikói feljegyzésekben szereplő növények között. Tucker, aki jó ideje gyűjti a helyi növények történelmével foglalkozó mexikói botanikai könyvek másolatait, nem rég puszta véletlenségből futotta át a Voynich-kéziratot, és megdöbbent az abban szereplő növényi ábrázolások láttán.
A legnagyobb hasonlóságot egy szappan növény (xiuhamolli) mutatta, ami egy 1552-re dátumozott mexikói könyvben is szerepel. Tucker egy nyugalmazott IT kutatóval, a NASA-nál és az USA hadügyminisztériumánál is megfordult Rexford Talberttel a kéziratban szereplő 303 növényből 37-et, továbbá hat állatot és egy ásványt tudott társítani azokkal a 16. századi fajokkal, amik a Texas, Kalifornia és Nicaragua közötti területen helyezkedtek el. Véleményük szerint a növények többsége a mai Közép-Mexikóból származhatott.
Tucker és Talbert úgy vélik, a kézirat az új világból származik és elképzelhető, hogy a mexikói nahuatl nyelven íródott, ezáltal a növények nevének megfejtésével feltörhető az úgynevezett Voynich-kód.A témában természetesen megszólaltak a kézirattal szemben szkeptikusok is. Gordon Rugg, a brit Keele Egyetem munkatársa szerint egy gondos hamisító készíthette a valódinak tűnő növények ábrázolásait. "Elég jó az esélye annak, hogy a világban valahol találhatók olyan növények, amik véletlenül hasonlítanak a Voynich-kéziratban szereplőkre"- mondta. "Ha leülök egy véletlenszerű növénygeneráló szoftverrel és készítek számomra 50 teljesen képzeletbelinek tűnő növényt, akkor abból biztosan lesz 20 olyan, ami hasonlít 20 valódi növényre"
Alain Touwaide, a washingtoni Smithsonian Intézet botanikusa érdekesnek találja az új felfedezéseket, de ő is úgy gondolja, hogy ez nem több egy újabb hipotézisnél. "Szerintem ez nem bizonyít semmit. Amennyiben hamisítvány, akkor jó eséllyel valaki az új világ növényei alapján készítette el a képeket. Végső esetben a hamisítás egy lehetséges forrására utal" - vélekedett.
Tucker nem hagyná ennyiben, szeretné alaposabban tanulmányozni a kéziratot, mielőtt elméletét kidobná a kukába. Az egyik, a Viola bicolorra feltűnően hasonlító növényt különösen érdekesnek tartja, ez a mezei ibolya ugyanis kizárólag Észak-Amerikában honos. Európai rokona a Viola tricolor, a két növény közötti megkülönböztető jegyek azonban csak a Voynich-kézirat felfedezése után váltak ismertté. Ha kizárjuk az időutazás eshetőségét, akkor ez elég érdekesnek ígérkezik. "Ha ez egy hamisítvány, akkor irgalmatlanul jó munkát végeztek és egy szakértő botanikus is részt vehetett benne, olyan tudással, ami csak 1912 után állt rendelkezésre" - összegzett.