SG.hu·

A kiskorúakra is kiterjeszthetik az eutanáziát

Belgiumban olyan lépésre készülnek, amire eddig még soha senki: a kiskorúakra is kiterjesztenék az eutanáziát, de azért akadnak megkötések is.

Az eutanázia...

Kevés olyan téma van, ami végletekig megosztja az embereket. Ilyen például a halálbüntetés, az abortusz vagy éppen az eutanázia. Bár utóbbira nincs hivatalos megfogalmazás, de a kegyes halálnak is nevezett megoldás lényege, hogy a beteg érdekében az orvos a gyógyíthatatlan (és halálos) betegét halálba segíti, életfenntartó beavatkozásokat megszüntet, illetve elmulaszt. Ez történhet a beteg kérésére (önkéntes eutanázia) és beleegyezése nélkül, ha már nincs megkérdezhető állapotban (nem önkéntes eutanázia). Aki többet szeretne megtudni, annak ajánlom a TASZ oldalát tanulmányozás céljából.

A világ számos országában engedélyezett az eutanázia, melyet azonban először 2002-ben Hollandiában vezettek be hivatalos formában. Belgium egy évvel később követte szomszédját és 18 éves kor felett, szigorúan alapos mérlegelés és vizsgálatok után lehet kérvényezni az eljárást. Az ilyen jellegű kérések és eljárások évről évre növekvő tendenciát mutatnak az országban, mivel 2003-ban 235-en, 2012-ben pedig már 1432-en távoztak így az életből.

Most pedig a kormányzó párt egy felmérésre hivatkozva úgy döntött, hogy jövő év elején beterjesztenek egy törvénymódosítást, melyben engedélyeznék a 18 év alattiak eutanáziáját is. A dolog elég komoly vitát váltott ki, az ellenzékben lévő kereszténydemokraták már jelezték is, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak, mivel szerintük "abszurd, hogy a fiatalok nem elég érettek például a házassághoz, de a halálukról dönthetnek." Ráadásul teljesen feleslegesnek is tartják, mivel ma is el lehet utasítani a fájdalomcsillapítókat illetve a kezelést, így - bár napokig is eltarthat - de végül eltávozhat az élők sorából, aki nem szeretne tovább szenvedni.

A kormánypárt ugyanakkor hátrányos megkülönböztetésnek érzi, hogy a társadalom bizonyos rétegei élhetnek ezzel a lehetőséggel, míg mások nem. Ugyanígy érvényes lesz a kezdődő elmebajban szenvedők számára is az eutanázia. Ennek azonban előfeltétele, hogy még "egészséges tudattal" írjon egy kérvényt éppen úgy, ahogy a szervdonorok szokták. A demencia hatására ugyanis jelentősen megváltozhatnak az érzései, a világról alkotott képe, így már nem biztos, hogy akkor ki tudna tölteni egy ilyen lapot.

A vita még nem ért véget, hosszú hónapokig is eltarthat a különböző módosítok benyújtásával, de ha minden halad a maga útján, akkor 2014 első felében már a 18 év alatti fiatalok is dönthetnek a saját halálukról. Ehhez azonban a szülők beleegyezése, két orvosi vizsgálat és egy pszichiáteri vélemény is szükséges lesz. Csak ezen négy okmány benyújtásával lehet kérvényezni a kegyes halált.

Kapcsolódó cikkek és linkek

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© pjke2013. 11. 13.. 10:29||#50
Rögtön az elején leszögezem, hogy elég sok tapasztalatom van a súlyosabb betegségek, idõskori és gyermekek halálos betegségei kapcsán, voltam egy "kis" idõt súlyos daganatos, epilepsziás gyerekek között. Dolgoztam több idõs otthonban, "fogyatékosok" otthonában, ismerem a gyámság rendszerét, van tapasztalatom abortuszt elkövetõkkel és vetélést elszenvedõkkel. Saját családomon belül is tudnék hozni az abortusz kivételével mindegyikre példát.
Akár, hogy próbálják szépíteni, magyarázni, indokolni, az abortusz 99%-a legalizált gyilkosság! Bizony 12év alattiakat legálisan ölnek le, nem csak Hollandiában! Vajon helyette, mért nem kötelezõ örökbe adás? Az eutanázia szintén gyilkosság, kurvára nem tudjuk mi játszódik le, a teljesen demens, kómában lévõ, fogyatékos, vagy szenvedõ ember agyában, lelkében. A halál közelsége sosem egyszerû, szenvedéssel jár, a hozzátartozóknak is, de ne mi szabályozzuk, egyszerûen nem vagyunk kompetensek ebben. Én magam sem. Még ha ott is tart az orvos technika, akinek meg kell halnia az meg is fog halni. Nem a könnyebb út a helyes út. Keresztyének figyelmébe, lehet azért is imádkozni, hogy a szenvedéssel járó idõ lerövidüljön és ha nincs más mód haljon meg az illetõ, de mi ebben dönteni nem tudunk!
© fszrtkvltzttni2013. 11. 12.. 22:42||#49
Igen, kapok gyámot, aki látva, hogy ragaszkodom az élethez, minden bizonnyal ellenezni fogja az eutanáziámat. A kérdés ugyanaz, ha korábban beleegyeztem, és most a gyámomon keresztül ezzel ellentétes utasítás érkezik a rendszerbe, akkor mit csinál a rendszer?
© Tetsuo2013. 11. 11.. 02:57||#48
Egyetértek veled. A reakcióm is durva volt, elismerem. A szmájlik nemigen tudnak árnyaltan kifejezni komoly érzelmeket, én is 3-4-et használok csupán.
Viszont a nagyhangú sg-fórumozók tobbsége, élettapasztalat nélkuli, muveletlen, kiszámítható, materialista szájhos, ezért gyakran provokálom oket szarkasztikus vagy más módon. A "sztorik" jórésze pedig - úgy vélem - minimum nagyítva van.
Én pedig bunkó vagyok kicsit, talán mert a munkahelyemen vissza kell fognom magam. 😉
© caius marius2013. 11. 10.. 22:53||#47
Az elõzõ neked ment.
© caius marius2013. 11. 10.. 22:53||#46
"Minden napom úgy éltem hogy kerestem a boldogságot"
Innen úgy tûnik, hogy nem találtad meg...
Lehet bennem van a hiba, de úgy gondolom, hogy az életet úgy kell élni ahogy az jutott. Egy buddhista mondás jutott eszembe:
A fájdalom elkerülhetetlen, a szenvedés választás dolga.
+1
© WoodrowWilson2013. 11. 10.. 22:11||#45
Az, hogy valakinek szenvedés az utolsó x hosszúságú idõszak, és ott szívesebben halna inkább meg, nem jelenti azt, hogy az addig tartó évek nem érték volna meg az életet.
© Szefmester2013. 11. 10.. 22:01||#44
Én ismertem olyat (nem személyesen ugyan, de barátomon keresztül igen, aki õket gondozta) akik 70-80%os esélyû betegség tudatában akartak saját gyereket. Többszörösen fizikai fogyatékosok akiknek kellett a segítség mert egyedül egyikük sem lett volna úgymond életképes.

Ferrer: nem vagyok übermensch, sõt haverok untermenschnek szoktak hívni, mert a modern orvostudomány nélkül jó eséllyel (olyan 90%) már halott lennék évek óta. Az orvosok pl nem jósoltak túl sokat nekem, olyan 5-10 év még kb, a családi kórelõzmények alapján. Mindezt tudom már bõ 10 éve. Minden napom úgy éltem hogy kerestem a boldogságot, de mostanra már el kell kezdenem szépen lassan felkészíteni a környezetem hogy nem feltétlen fognak tõlem karácsonyi, születésnapi ajándékot kapni. Gyerekem nincs, és nem is kívánom örökíteni ezeket a géneket.

Caius Marius: "Jobbat mondok, mutass nekem te olyan embert aki azért született mert meg akar halni." Öhm.. öngyilkosok? Oké hogy effektíve nem azért születtek mert meg AKARTAK halni, de késõbb kialakult ez az akarat. Míg a nem akarok meghalni hiába alakul ki.. meg fog.

Valamint nem 3 sor után akarom eldönteni ki alkalmas utódot nemzeni vagy sem (bár pl Richard Donkiesrõl már a második után el lehet dönteni), hanem a rendelkezésre álló infók alapján. Mert azok alapján teljesen logikus és realista elképzelés.

Nekem az egyik mamám temetésén volt kb 2-3 síró ember a 30emberbõl mert a többiek úgymond megkönnyebbültek. Nem azért mert nem szerettük. Szimplán már rossz volt látni ahogy úgy beszélget a szobában nem tartózkodó alakokkal mint jó ismerõsökkel. Rossz volt látni hogy ha a rokonság nem járt volna hozzá gondozni akkor évekkel hamarabb meghalt volna. Az sem volt kellemes amikor a saját gyerekét és unokáját nem ismerte meg, és elzavarta õket mert biztos azért jöttek hogy tálcára fektessék és elvigyék elföldelni hogy megkaphassák a házát. Otthonba pedig nem akart menni, mert az a kis lakásocska volt mindene amit bérelnie kellett mert már nem volt semmije miután a férjét az agyvérzése után egy ismerõsük olyan elõnytelen szerzõdést íratott vele alá hogy azt tanítani kellene a szélhámos képzõben. (és akkortájt még nem nagyon pereskedtek az emberek, és ez bukta lett volna mert nagyfater nem mindig volt elszállt állapotban)... ohh.. és nagszüleimbõl 2-t nem is ismertem mert "fiatalon" meghaltak azonos jellegû betegségben. Ahogy az anyám is.. kb azonos korban. Én pedig közelítem ezt a kort. Ohh.. és a nagyfaterék felmenõi is ilyesmiben haltak meg. Szóval van némi minta... Ezt pedig nem kívánom örökül hagyni senkire.
© caius marius2013. 11. 10.. 18:02||#43
Az elõzõ hsz neked ment.
© caius marius2013. 11. 10.. 18:01||#42
"Erõsen õrültnek kell lenni ahhoz, hogy szándékosan beteg utódot segíts a világra."
Nem ismertem olyan embert aki erre hajlandó lenne. Viszont az, hogy valakinek rákos betegek voltak a családjában, nem jelenti azt, hogy nem szabad utódot létrhoznia. Baszki nagyon nem ismeritek ti az életet. Fogadjátok el, hogy az élet nem minden mozzanata logikus. Ha az lenne, már régen nem létezne.
© caius marius2013. 11. 10.. 17:45||#41
"Mellesleg, lehet hogy téged az én véleményem taszít, de ez van."
Nem a véleményed taszít hanem a disztingválás teljes hiánya.
"A véleményem különben sem parancs, csak vélemény."
Nem állítottam, hogy parancsot adtál volna.
"A szaporodásról történõ önkéntes lemondás meg néha szükséges, hogy a többség túlélési lehetõségei nõjenek."
Nonszensz...
Hallottál már az önzõ génekrõl?
Kiváncsi lennék, hogy te lemondtál e róla, fõleg annak a tudatában, hogy földünk kezd túlnépesedni. Az nem ér, ha valamely okból alkalmatlan vagy a gyermeknemzésre, és ezt aztán "érveléssel" alátámasztod. 😉