Ötvös Tibor
Az év legnagyobb játékos csalódásai

Marvel's Avengers, Cyberpunk 2077, XIII Remake, WarCraft III Forged. Csak pár cím, mely nem azt nyújtotta, amit vártunk és mindenképpen kidobott pénz volt megvenni őket.
2020-ban is akadtak olyan játékok, melyeket nagyon vártunk és hatalmas csalódást okoztak. Nem fértek be a legrosszabbak listájára, de az elvárásainkhoz egyszerűen képtelenek voltak felnőni. Ez természetesen abszolút szubjektív lista és akadnak benne meglepetések is benne, szóval zárjuk le ezt az évet ezzel a listával.
Warcraft III: Reforged
Mikor kiderült, hogy a Blizzard feldolgozza WarCraft harmadik részét, örömtüzeket gyújtottak a rajongók. A Warcraft III: Reign of Chaos zseniális program volt és így elég lett volna egy új grafikai motor illetve pár finomhangolás, és már kész is. Sajnos azonban a fejlesztők nem tudtak felnőni a feladathoz és szinte semmilyen ponton nem történt előrelépés az eredetihez. Az étvezető jeleneteken jöttek ki a hibák a leginkább, de említhetnénk még az életünket megkeserítő bugokat és a hiányzó tartalmakat.
Ráadásul a The Frozen Throne DLC is jött a csomagban, ami szintén ugyanezen hibáktól hemzsegett. Persze akit érdekel a játék, az tehet vele egy próbát, de azért egy ilyen klasszikus ilyen slendrián feldolgozását nem igényeljük. Nem ez az egyetlen remaster a listán, de talán ez a legfájóbb.
Marvel's Avengers
A Square Enix részvényeinek esését okozta a Bosszúállók játék, mellyel mi is rengeteget foglalkoztunk és nehéz volt elképzelni, hogy ennyire el lehet tolni egy ilyen címet. Hiszen a rajongók már annak örültek volna, ha az ismert szuperhősökkel verhetjük az ismertebb gonosztevőket egy jól kidolgozott (vagy akár a Spider-Man-ból és Batman: Arkham-ból lopott) harcrendszerrel. helyette mit kaptunk?
Egy nagyon egysíkú, egy ismeretlen hőst a központba helyező és rémesen repetitív játékmentet. Ezen felül a "korszakalkotónak" beharangozott live service vonal is csúnyán elbukott. Az "éveken át folyamatosan frissül majd a játék" mondattal szemben alig egy hét alatt meg lehetet oldani az összes ilyen feladatot, majd aztán várták a rajongók a csodát. Mostanra azért már jobb a helyzet, de a rajtot sosem bocsájtják meg a vásárlók.
Disintegration
Marcus Lehto neve talán nem mond senkinek semmit, de ha azt mondom, hogy a Halo-franchise egyik megálmodójáról van szó, akkor mindenki el tudja azért helyezni őt a játékvilágban. Saját csapata, a V1 Interactive idén adta ki első játékát, mely a Disintegration címet kapta és közepes elvárásokat támasztottak a sci-fi shooter rajongók elé.
A stratégiai elemeket akcióval keverő játékment sajnos cseppet sem volt kiforrott, a multis mód támogatását pedig fél év után befejezték. Aki pedig szólóban akarta letudni, azt sem izgatta a nagyon sablonos és érdektelen történet. A Disintegration megbukott, így kérdés, hogy merre megy tovább a V1 Interactive.
Cyberpunk 2077 (PlayStation 4, Xbox One)
Azt gondolom, hogy a Cyberpunk 2077-et senkinek nem kell bemutatni. A CD Project RED messiásként várt játéka ez, melyet kétféleképpen ítélnek meg a játékvilágban. Az egyik fele azt várja, hogy a jó sztorit élvezhetetlenné tevő bugokat a következő fél évben majd kijavítják és kapnak egy jó játékot. A másik fele viszont felháborítónak tartja, hogy egy alfa-állapotban lévő játékot adtak ki, ráadásul több tízezer forintért. Igazából egy 13 milliós tesztelőbázist kapott a csapat.
A legrosszabb állapotban azonban az előző generációs portok vannak, melyeket kiadni is bűn volt. Épp ezért aki szeretne tenni akár csak egy kört is a Cyberpunk 2077-tel, az várjok minimum nyárig és csak és kizárólag a PC-s vagy jelenlegi generációs változatok megvásárlásában gondolkodjon.
XIII Remake
Őszintén megmondva számomra a XIII Remake jelenti az év legnagyobb csalódását és mutatja meg azt is, hogy nem kell mindenből mindenáron Remasered/Remake/Enhanced Edition. A XIII alapból egy jól sikerült FPS volt és nehéz volt elképzelni, hogy el lehet rontani. Pedig sikerült.
A legnagyobb bakit kétségtelenül a 2003-as játék grafikai stílusának megváltoztatása jelenti. Az eredetiben úgy érezhettük, hogy egy képregény lapjait látjuk, de az új kiadásban ennek nyoma sincs. Próbálkoznak a készítők, de a megvalósítás sokkal gyengébb. Ezen felül a szokásos bugok és a lusta megoldások (az eredeti nyitó képsorokat nézi egy fickó az új kiadásban) megmutatták, hogy az ilyen feldolgozásokra semmi szükség.
Predator: Hunting Grounds
Érdekes tény, hogy a Predator eddigi legemlékezetesebb játékos felbukkanása a Mortal Kombat X-ben volt, pedig korábban kapott jó pár programot. Talán még az Aliens vs. Predator 2-t lehetne kiemelni és sokan azt várták a Predator: Hunting Grounds-tól, hogy végre egy jó kis játékot kap a Ragadozó. Az alapötlet, mely szerint egy csapatra vadászik az űrlény, adta magát. Ráadásul a fejlesztő IllFonic a Friday the 13th: The Game kapcsán már szerzett tapasztalatot, szóval mi sülhetne el rosszul?
Nos, a premier megmutatta, hogy szinte minden. A játék számtalan bugot tartalmazott, melyek szinte élvezhetetlenné tette a programot. Ezen felül nagyon unalmas is volt és sajnos a legtöbb játékmeneti elem is csalódást okozott. Ettől függetlenül nem lett rossz játék, de közel sem hozta az elvárt szintet.
Mafia II: Definitive Edition
Azt hiszem, hogy a Mafia-trilógia feldolgozása mutatja meg jól, hogy mikor érdemes belevágni egy ilyenbe és mikor nem. A harmadik rész alapból rossz volt, azon az új kiadás semmit nem javított. Az első részre ráfért az újítás, amit becsületesen meg is csináltak a készítők és példaértékű lett a végeredmény. És itt van a második fejezet, ami botrányos.
Sokak számára az év legrosszabb kiadása a Mafia II: Definitive Edition, melyben benne maradtak az eredetiben is komoly gondot okozó hibák, a grafika szinte alig lett szebb és a játékment sem kapott semmi finomítást. Egy teljesen felesleges produktum, mely nem éri meg a pénzét és valóban nagy csalódást okozott.
2020-ban is akadtak olyan játékok, melyeket nagyon vártunk és hatalmas csalódást okoztak. Nem fértek be a legrosszabbak listájára, de az elvárásainkhoz egyszerűen képtelenek voltak felnőni. Ez természetesen abszolút szubjektív lista és akadnak benne meglepetések is benne, szóval zárjuk le ezt az évet ezzel a listával.
Warcraft III: Reforged
Mikor kiderült, hogy a Blizzard feldolgozza WarCraft harmadik részét, örömtüzeket gyújtottak a rajongók. A Warcraft III: Reign of Chaos zseniális program volt és így elég lett volna egy új grafikai motor illetve pár finomhangolás, és már kész is. Sajnos azonban a fejlesztők nem tudtak felnőni a feladathoz és szinte semmilyen ponton nem történt előrelépés az eredetihez. Az étvezető jeleneteken jöttek ki a hibák a leginkább, de említhetnénk még az életünket megkeserítő bugokat és a hiányzó tartalmakat.
Ráadásul a The Frozen Throne DLC is jött a csomagban, ami szintén ugyanezen hibáktól hemzsegett. Persze akit érdekel a játék, az tehet vele egy próbát, de azért egy ilyen klasszikus ilyen slendrián feldolgozását nem igényeljük. Nem ez az egyetlen remaster a listán, de talán ez a legfájóbb.
Marvel's Avengers
A Square Enix részvényeinek esését okozta a Bosszúállók játék, mellyel mi is rengeteget foglalkoztunk és nehéz volt elképzelni, hogy ennyire el lehet tolni egy ilyen címet. Hiszen a rajongók már annak örültek volna, ha az ismert szuperhősökkel verhetjük az ismertebb gonosztevőket egy jól kidolgozott (vagy akár a Spider-Man-ból és Batman: Arkham-ból lopott) harcrendszerrel. helyette mit kaptunk?
Egy nagyon egysíkú, egy ismeretlen hőst a központba helyező és rémesen repetitív játékmentet. Ezen felül a "korszakalkotónak" beharangozott live service vonal is csúnyán elbukott. Az "éveken át folyamatosan frissül majd a játék" mondattal szemben alig egy hét alatt meg lehetet oldani az összes ilyen feladatot, majd aztán várták a rajongók a csodát. Mostanra azért már jobb a helyzet, de a rajtot sosem bocsájtják meg a vásárlók.
Disintegration
Marcus Lehto neve talán nem mond senkinek semmit, de ha azt mondom, hogy a Halo-franchise egyik megálmodójáról van szó, akkor mindenki el tudja azért helyezni őt a játékvilágban. Saját csapata, a V1 Interactive idén adta ki első játékát, mely a Disintegration címet kapta és közepes elvárásokat támasztottak a sci-fi shooter rajongók elé.
A stratégiai elemeket akcióval keverő játékment sajnos cseppet sem volt kiforrott, a multis mód támogatását pedig fél év után befejezték. Aki pedig szólóban akarta letudni, azt sem izgatta a nagyon sablonos és érdektelen történet. A Disintegration megbukott, így kérdés, hogy merre megy tovább a V1 Interactive.
Cyberpunk 2077 (PlayStation 4, Xbox One)
Azt gondolom, hogy a Cyberpunk 2077-et senkinek nem kell bemutatni. A CD Project RED messiásként várt játéka ez, melyet kétféleképpen ítélnek meg a játékvilágban. Az egyik fele azt várja, hogy a jó sztorit élvezhetetlenné tevő bugokat a következő fél évben majd kijavítják és kapnak egy jó játékot. A másik fele viszont felháborítónak tartja, hogy egy alfa-állapotban lévő játékot adtak ki, ráadásul több tízezer forintért. Igazából egy 13 milliós tesztelőbázist kapott a csapat.
A legrosszabb állapotban azonban az előző generációs portok vannak, melyeket kiadni is bűn volt. Épp ezért aki szeretne tenni akár csak egy kört is a Cyberpunk 2077-tel, az várjok minimum nyárig és csak és kizárólag a PC-s vagy jelenlegi generációs változatok megvásárlásában gondolkodjon.
XIII Remake
Őszintén megmondva számomra a XIII Remake jelenti az év legnagyobb csalódását és mutatja meg azt is, hogy nem kell mindenből mindenáron Remasered/Remake/Enhanced Edition. A XIII alapból egy jól sikerült FPS volt és nehéz volt elképzelni, hogy el lehet rontani. Pedig sikerült.
A legnagyobb bakit kétségtelenül a 2003-as játék grafikai stílusának megváltoztatása jelenti. Az eredetiben úgy érezhettük, hogy egy képregény lapjait látjuk, de az új kiadásban ennek nyoma sincs. Próbálkoznak a készítők, de a megvalósítás sokkal gyengébb. Ezen felül a szokásos bugok és a lusta megoldások (az eredeti nyitó képsorokat nézi egy fickó az új kiadásban) megmutatták, hogy az ilyen feldolgozásokra semmi szükség.
Predator: Hunting Grounds
Érdekes tény, hogy a Predator eddigi legemlékezetesebb játékos felbukkanása a Mortal Kombat X-ben volt, pedig korábban kapott jó pár programot. Talán még az Aliens vs. Predator 2-t lehetne kiemelni és sokan azt várták a Predator: Hunting Grounds-tól, hogy végre egy jó kis játékot kap a Ragadozó. Az alapötlet, mely szerint egy csapatra vadászik az űrlény, adta magát. Ráadásul a fejlesztő IllFonic a Friday the 13th: The Game kapcsán már szerzett tapasztalatot, szóval mi sülhetne el rosszul?
Nos, a premier megmutatta, hogy szinte minden. A játék számtalan bugot tartalmazott, melyek szinte élvezhetetlenné tette a programot. Ezen felül nagyon unalmas is volt és sajnos a legtöbb játékmeneti elem is csalódást okozott. Ettől függetlenül nem lett rossz játék, de közel sem hozta az elvárt szintet.
Mafia II: Definitive Edition
Azt hiszem, hogy a Mafia-trilógia feldolgozása mutatja meg jól, hogy mikor érdemes belevágni egy ilyenbe és mikor nem. A harmadik rész alapból rossz volt, azon az új kiadás semmit nem javított. Az első részre ráfért az újítás, amit becsületesen meg is csináltak a készítők és példaértékű lett a végeredmény. És itt van a második fejezet, ami botrányos.
Sokak számára az év legrosszabb kiadása a Mafia II: Definitive Edition, melyben benne maradtak az eredetiben is komoly gondot okozó hibák, a grafika szinte alig lett szebb és a játékment sem kapott semmi finomítást. Egy teljesen felesleges produktum, mely nem éri meg a pénzét és valóban nagy csalódást okozott.