Marvel's Avengers, Cyberpunk 2077, XIII Remake, WarCraft III Forged. Csak pár cím, mely nem azt nyújtotta, amit vártunk és mindenképpen kidobott pénz volt megvenni őket.

2020-ban is akadtak olyan játékok, melyeket nagyon vártunk és hatalmas csalódást okoztak. Nem fértek be a legrosszabbak listájára, de az elvárásainkhoz egyszerűen képtelenek voltak felnőni. Ez természetesen abszolút szubjektív lista és akadnak benne meglepetések is benne, szóval zárjuk le ezt az évet ezzel a listával.

Warcraft III: Reforged
Mikor kiderült, hogy a Blizzard feldolgozza WarCraft harmadik részét, örömtüzeket gyújtottak a rajongók. A Warcraft III: Reign of Chaos zseniális program volt és így elég lett volna egy új grafikai motor illetve pár finomhangolás, és már kész is. Sajnos azonban a fejlesztők nem tudtak felnőni a feladathoz és szinte semmilyen ponton nem történt előrelépés az eredetihez. Az étvezető jeleneteken jöttek ki a hibák a leginkább, de említhetnénk még az életünket megkeserítő bugokat és a hiányzó tartalmakat.

Ráadásul a The Frozen Throne DLC is jött a csomagban, ami szintén ugyanezen hibáktól hemzsegett. Persze akit érdekel a játék, az tehet vele egy próbát, de azért egy ilyen klasszikus ilyen slendrián feldolgozását nem igényeljük. Nem ez az egyetlen remaster a listán, de talán ez a legfájóbb.


Marvel's Avengers
A Square Enix részvényeinek esését okozta a Bosszúállók játék, mellyel mi is rengeteget foglalkoztunk és nehéz volt elképzelni, hogy ennyire el lehet tolni egy ilyen címet. Hiszen a rajongók már annak örültek volna, ha az ismert szuperhősökkel verhetjük az ismertebb gonosztevőket egy jól kidolgozott (vagy akár a Spider-Man-ból és Batman: Arkham-ból lopott) harcrendszerrel. helyette mit kaptunk?

Egy nagyon egysíkú, egy ismeretlen hőst a központba helyező és rémesen repetitív játékmentet. Ezen felül a "korszakalkotónak" beharangozott live service vonal is csúnyán elbukott. Az "éveken át folyamatosan frissül majd a játék" mondattal szemben alig egy hét alatt meg lehetet oldani az összes ilyen feladatot, majd aztán várták a rajongók a csodát. Mostanra azért már jobb a helyzet, de a rajtot sosem bocsájtják meg a vásárlók.


Disintegration
Marcus Lehto neve talán nem mond senkinek semmit, de ha azt mondom, hogy a Halo-franchise egyik megálmodójáról van szó, akkor mindenki el tudja azért helyezni őt a játékvilágban. Saját csapata, a V1 Interactive idén adta ki első játékát, mely a Disintegration címet kapta és közepes elvárásokat támasztottak a sci-fi shooter rajongók elé.

A stratégiai elemeket akcióval keverő játékment sajnos cseppet sem volt kiforrott, a multis mód támogatását pedig fél év után befejezték. Aki pedig szólóban akarta letudni, azt sem izgatta a nagyon sablonos és érdektelen történet. A Disintegration megbukott, így kérdés, hogy merre megy tovább a V1 Interactive.


Cyberpunk 2077 (PlayStation 4, Xbox One)
Azt gondolom, hogy a Cyberpunk 2077-et senkinek nem kell bemutatni. A CD Project RED messiásként várt játéka ez, melyet kétféleképpen ítélnek meg a játékvilágban. Az egyik fele azt várja, hogy a jó sztorit élvezhetetlenné tevő bugokat a következő fél évben majd kijavítják és kapnak egy jó játékot. A másik fele viszont felháborítónak tartja, hogy egy alfa-állapotban lévő játékot adtak ki, ráadásul több tízezer forintért. Igazából egy 13 milliós tesztelőbázist kapott a csapat.

A legrosszabb állapotban azonban az előző generációs portok vannak, melyeket kiadni is bűn volt. Épp ezért aki szeretne tenni akár csak egy kört is a Cyberpunk 2077-tel, az várjok minimum nyárig és csak és kizárólag a PC-s vagy jelenlegi generációs változatok megvásárlásában gondolkodjon.


XIII Remake
Őszintén megmondva számomra a XIII Remake jelenti az év legnagyobb csalódását és mutatja meg azt is, hogy nem kell mindenből mindenáron Remasered/Remake/Enhanced Edition. A XIII alapból egy jól sikerült FPS volt és nehéz volt elképzelni, hogy el lehet rontani. Pedig sikerült.

A legnagyobb bakit kétségtelenül a 2003-as játék grafikai stílusának megváltoztatása jelenti. Az eredetiben úgy érezhettük, hogy egy képregény lapjait látjuk, de az új kiadásban ennek nyoma sincs. Próbálkoznak a készítők, de a megvalósítás sokkal gyengébb. Ezen felül a szokásos bugok és a lusta megoldások (az eredeti nyitó képsorokat nézi egy fickó az új kiadásban) megmutatták, hogy az ilyen feldolgozásokra semmi szükség.


Predator: Hunting Grounds
Érdekes tény, hogy a Predator eddigi legemlékezetesebb játékos felbukkanása a Mortal Kombat X-ben volt, pedig korábban kapott jó pár programot. Talán még az Aliens vs. Predator 2-t lehetne kiemelni és sokan azt várták a Predator: Hunting Grounds-tól, hogy végre egy jó kis játékot kap a Ragadozó. Az alapötlet, mely szerint egy csapatra vadászik az űrlény, adta magát. Ráadásul a fejlesztő IllFonic a Friday the 13th: The Game kapcsán már szerzett tapasztalatot, szóval mi sülhetne el rosszul?

Nos, a premier megmutatta, hogy szinte minden. A játék számtalan bugot tartalmazott, melyek szinte élvezhetetlenné tette a programot. Ezen felül nagyon unalmas is volt és sajnos a legtöbb játékmeneti elem is csalódást okozott. Ettől függetlenül nem lett rossz játék, de közel sem hozta az elvárt szintet.


Mafia II: Definitive Edition
Azt hiszem, hogy a Mafia-trilógia feldolgozása mutatja meg jól, hogy mikor érdemes belevágni egy ilyenbe és mikor nem. A harmadik rész alapból rossz volt, azon az új kiadás semmit nem javított. Az első részre ráfért az újítás, amit becsületesen meg is csináltak a készítők és példaértékű lett a végeredmény. És itt van a második fejezet, ami botrányos.

Sokak számára az év legrosszabb kiadása a Mafia II: Definitive Edition, melyben benne maradtak az eredetiben is komoly gondot okozó hibák, a grafika szinte alig lett szebb és a játékment sem kapott semmi finomítást. Egy teljesen felesleges produktum, mely nem éri meg a pénzét és valóban nagy csalódást okozott.