Kiadó: 3DO
Fejlesztő: New World Computing

Minimum követelmény: P166, 32MB RAM, 2MB videokártya
Hasonló játékok: Might & Magic VII
Kategória: RPG


Annak ellenére, hogy mostanában egyre több játékból csinálnak sorozatot, csak nagyon kevés játék érdemes arra, hogy elkészítsék a második, harmadik, stb. részeit. Ennek ellenére manapság szinte mindennek megjelenik egy-két folytatása, gyakran igen silány klónokkal árasztva el a piacot. Csak kevés játék az, aminek az újabb és újabb részeire megéri várakozni - a Quake, Ultima ilyen örökzöldek. A Might & Magic sorozat gyökerei igen régre nyúlnak vissza, azonban az első 5 rész után gyakorlatilag teljesen eltűntek a színről, majd több évnyi kihagyás után tért vissza a 3DO mögött álló fejlesztőcsapat az igen vegyes fogadtatású VI, majd VII. részekkel, és kb egy év kihagyás után most itt a VII. is. A fejlesztésre fordított viszonylag rövid idő elgondolkodtató, vajon mennyi újdonsággal találkozhatunk majd a játékban elmélyedve.

   
Az előző részek politikai töltöttségétől némileg elkalandozva a Might & Magic VIII. fő témája A Pusztító (The Destroyer), aki egy napon megnyitotta a négy elemi síkra vezető kapukat Enrótia négy sarkában. Ezek a síkok a föld, a víz, a tűz és a levegő, és akinek szerencséje volt a M&M IV-V részek valamelyikéhez, annak már ismerős lehet a felállás. A kapuk a nekik megfelelő elementális szörnyeket okádnak ki magukból, és mi valahol itt kapcsolódunk be a történetbe, egy zsoldosként, aki épp egy szállítmányra vigyáz a hangzatos, Dagger Wound nevű szigeten. Rögtön a játék legelején két problémával szembesülünk: egy vulkánkitörés miatt (amit egyébiránt a közelben garázdálkodó Tűz elem okozott) a sziget kapcsolata megszakadt a környező szigetekkel, valamint egy éppen arrafelé portyázó kalózhajó cseppet sem békés utasai is úgy döntöttek, hogy megrohamozzák a szigetet.

   
Újdonság az előző részekhez képest, hogy most csupán egyetlen induló karaktert választhatunk. Ez szerintem nagyban lecsökkenti a játék variálhatóságát, számomra mindig is fontos volt az RPG műfajban, hogy egy nekem tetsző csapatot hozhassak létre a nekem tetsző karakterekkel. Ezt ellensúlyozandó az eddiginél többféle fajt választhatunk, akár minotauruszt is, természetesen minden fajnak megvannak a maga előnyei és hátrányai is. A trollok például gyakorlatilag minden mentális képességet nélkülöznek, viszont akár egy tankból is papírgalacsint hajtogatnának - már ha lennének tankok a játékban. A M&M VIII. részében csak egy állandó karakterünk lehet, viszont a játék során csatlakoznak majd hozzánk vállalkozó szellemű kalandorok, így természetesen nem egy szem hőssel kell megmenteni a világot. Némi változtatás az előző részekhez képest, hogy már nemcsak rajtunk múlik egy-egy NMJ csatlakozása, hanem előfordulhat az is, hogy az NMJ nem csatlakozik az általa túl szedett - vedettnek vélt társasághoz (azaz hozzánk). Az előző két rész szerelmesei már megszokhatták a mesterségek rendszerét, ez nem is igazán változott. Bizonyos kereskedők megtaníthatnak bizonyos pénzösszeg fejében bizonyos mesterségekre, feltéve, hogy megfelelünk bizonyos alapvető elvárásoknak. Ilyen mesterség lehet pl. a kardforgatás, a lándzsa, a pajzsok mestersége, és még rengeteg másfélével találkozhatunk majd a játékban. A kalandjaink során tapasztalat-pontokat gyűjthetünk, és bizonyos ponthatárokat átlépve a gyakorlótermekben mesterek fejleszthetik a karakter szintjét - természetesen nem ingyen. Minden szintlépésnél kapunk mesterség-pontokat, amiket a mesterségek fejlesztésére áldozhatunk, vagy elrakhatunk későbbre is, ha már egy adott mesterség-szint lépéshez nem elegendőek. A mesterség fejlesztése természetesen növeli az adott mesterség hatását, illetve léteznek profi, mester és nagymester fokozatok, amik tovább erősítik a mesterség hatását - esetleg bizonyos dolgokat nem is tudunk megtenni, csak mester vagy nagymester fokozaton.

   
A Might & Magic sorozatban mindig is nagy szerepe volt a harcrendszernek, ez így van a nyolcadik részben is. A sorozat különlegessége, hogy válthatunk valós idejű és körökre osztott játékmenet között - a valós idejűben érdemes pl. kalandozni, a körökre osztott mód pedig a harcra jó. Ez utóbbi biztosítja, hogy ne szabdaljanak darabokra, amíg a varázslatok között keressük a nekünk épp megfelelőt, vagy a hátizsákban turkálunk.

    Összességében egy igényes, jópofa játékkal állunk szemben, azonban az előző részhez képest nem nyújt semmi lényeges többletet. Nagyon hiányzik már például egy multiplayer mód, de erre valószínűleg még egy pár részen át várni kell majd.

Grafika: A Might & Magic VI. grafikája anno nem volt különösebben szép, inkább célszerűnek mondható. Ez akkoriban még elégnek bizonyult, azonban a játék grafikája gyakorlatilag még mindig azon a szinten mozog. Egy pillantás is elég, hogy észrevegyük, a grafikus motor csak apróbb fejlesztéseken ment keresztül... A különböző tájakon kalandozva előbb - utóbb unalmassá válnak a lapos 2D fák és egyéb tárgyak. Ennek ellenére természetesen vannak apróbb újítások, például a valós időben számolt fényeffektek nagyon jól néznek ki, például egy tűzlabda fénye. A házak sajnos eléggé egyformák, így térkép nélkül gyakorlatilag lehetetlen eligazodni köztük. Ráadásul a falak textúrái is elég egyhangúak, és így egy idő múlva unalmasakká, lehangolóvá válnak, hiába a sokféle térkép, a különböző labirintusok, ha minden fal egyforma, és csupán a kapcsolók, lámpák, faliszőnyegek törik meg a monotonitást. Ugyanez vonatkozik a nem játékos karakterekre (NMJ) is. Rengeteg NMJvel találkozhatunk kalandozásaink során, sokkal, de nem sokfélével. A M&M sorozatban már megszokott módon az azonos kinézetű karakterek csak színükben térnek el egymástól, és így lehet megkülönböztetni őket - pl a ruhájuk színe. A sprite -ok (így nevezik az előre kiszámolt, és később csak képként kivetített tárgyakat) megjelenítése ugyan valamelyest javult, pl. a széleken nem annyira láthatóak a pixelek, ez a monotonitás nagyon fárasztó tud lenni.
Ezt a nem túl igényes kidolgozást ellensúlyozzák a gyönyörűre sikerült átvezető animációk, illetve a karakterek arcképei, mintha azok egy másik játékból cseppentek volna oda.

Kezelőfelület: A játék grafikája mindenre rányomja a bélyegét, a 640*480 -as felbontású grafikán legfeljebb a gammát tudjuk állítgatni. Nagyon jó viszont a fordulás érzékenységének a beállítása, így mindenki a neki tetsző értékkel játszhat. A játék egyik nagy erőssége az RPG stílusából adódó nagy mennyiségű információ mindig rendezett és áttekinthető megjelenítése, ezt a rendszert a sorozat egyes darabjaiban mindig egy kicsit továbbfejlesztették, csiszolták. Példának okáért a karakter egészségi állapota az arcképe alatt látható, és az arckép mutatja ha pl. valaki beteg, fáradt, vagy éppen minden rendben van vele. Ezen kívül iránytű, a varázspontok, az élelmiszer mennyisége, az éppen aktív varázslatok, egyszóval minden ott van a képernyőn, és elég egy pillantás, hogy mindenről információt szerezzünk.
A Might & Magic sorozat egyik érdekessége már régóta az automatikus napló. Ez azt jelenti, hogy minden, a történet szempontjából fontosabb esemény bekerül a naplóba, és bármikor elolvashatjuk. A naplóba kerülnek még a nagymesteri, stb. mesterség-szinteket oktató egyének és fellelhetőségük, az összekeverhető varázsitalok receptjei is, mind automatikusan természetesen.

Játékmenet: Egy RPG stílusú játéknak a játékmenet az igazi erőssége. Lehet a grafika egy kicsit rosszabb az átlagosnál, lehetnek összevissza kavarva a dolgok, ha jó a játékmenet, akkor az jó sok órára a monitor elé ragasztja a játékosokat. Bizonyára sokaknak tetszik majd, hogy a játék készítői eltekintettek az eddig megszokott politikai tölteléktől, de nem biztos, hogy a tradicionális "mentsük meg a világot a pusztulástól" klisé beválik helyette. Ráadásul a történet nem igazán változatos, a játékmenetet nagy vonalakban már előre sejthetjük: egy-egy kulcsot kell találni a kristályokhoz, a négy elemi erő hadaival kell megküzdeni, és végül legyőzni a Pusztítót, és megmenteni a világot - egy kicsit kockás és gyerekes a story, de ha a játékos bele tudja élni magát, akkor feltétlenül jó szórakozást biztosít. Fura ezt az egyszerűséget együtt látni egy kifinomult RPG rendszerrel, de legalább ebből a szempontból egyedi a játék. A játékos csapatának kezelése is beépült a játékmenetbe, ez egyrészről jó, hiszen mindig új és új csapattagokat kell keresni, és ez a viszonylag lapos alaptörténetet sok - sok apró színfolttal látja el. Izgalmas az új tagokat keresni, és aztán még meg is kell győzni őket, hogy csatlakozzanak, ez minden eddig játéknál realisztikusabb eleme a játéknak. A nem játékos karakterek azonban hamar idegesítővé tudnak válni - mivel mindegyik ugyanazt mondja. Ráadásul semmi értelme annak, amit mondanak. A játék készítői ugyanazt a hibát követték el, mint a grafikánál - túl egysíkú az egész, túlságosan a célszerűségre koncentráltak.

A játékmenetben komoly szerepe van a harcnak - a játék körülbelül 75%-a harcolással, különböző méretű, színű, szagú ellenfeleket kell miszlikbe aprítanunk. Nagyon jó a már megszokott rendszer, amiben válthatunk a valós idejű játék és a körökre osztott között, az utóbbi a harc szerves alapeleme. Egy idő azonban ez is megunható, megunjuk az újabb és újabb fegyvereket, ha pedig a legjobb fegyverek közül sikerült egyet megkaparintani, akkor onnantól nem is érdemes tovább vacakolni a csereberéléssel. Ezen kívül különösen frusztráló hatású tud lenni, ha egy nyugis, könnyű terepen már régóta nem mentettünk játékállást, és egyszercsak belefutunk 4-5 bikaerős ellenfélbe - és játszhatjuk újra az elmúlt 2 órát.

Hangeffektek: A karakterek hangjai, a portrékkal összhangban sokfélék, és bőven nyakon öntötték a M&M sorozatra jellemző sajátos humorral - ami miatt egyesek valószínűleg az idióta jelzőt fogják rásütni. A karakterek egyszerűen imádnak beszélni, és sose mulasztanak el egy-egy beszólást, ez komoly hajtóerőt jelenthet a "tovább, csak még egy kicsit, majd kicsit kevesebbet alszom" stb. című lejtőn való lefelé guruláshoz. Magyarul érdekes, és ez által a monitor elé bilincsel, ráadásul minden karakter egy kicsit más és más személyiséget is kap így. A többi hang azonban eléggé szürke, egyhangú, ráadásul nincs is túl sok belőlük - itt is érvényesült a célszerűség mindenek felett elve. Ami van, az viszont nagyon jó - például az ágyúk elsütése.

Zene: A zene megoldása egy kicsit a Tomb Raider 2 -re emlékeztet, ott volt ennyire erős a zenék eseményhez való kötődése. Ez egyrészt nagyon jó, hiszen így nem válik egy-egy betétdal túl unalmassá, hanem sok-sok kis zeneszámot kapunk. Van más háttérzene is, ami szintén érdekes, viszont elég egyhangúvá válik egy (rövid) idő után.

Intelligencia és Nehézség: A játék technikai megoldása alapján (FPS stílus) nem is gondolná az ember, hogy mennyi féle feladatot kell majd megoldani. A dolognak azonban van egy hatalmas szépséghibája, az ellenfelek értelmi szintje ugyanolyan lapos, mint a grafikai megjelenítésük - egyszerűek, kiszámíthatóak, semmi csel vagy ilyesmi. Elég egyszerűen vannak megoldva - rohand le a játékost és támadj alapelven "működnek" szinte kivétel nélkül mind, aztán ha már nagyon véreznek, akkor visszavonulnak, terepet engedve a frissebb, élettanilag jobban álló társaiknak. Vannak apró, váratlan meglepetések is - például az ellenünk felsorakozott két faj egyszercsak egymást kezdi kaszabolni, ilyesmik, azonban ez sovány vigasz a kiszámíthatósággal szemben. Az egyetlen előny, hogy egy gyakorlott játékos könnyebben elbánik nagyobb, erősebb szörnyekkel, csak jól kell taktikázni - de ez olyan, mintha egy autóverseny cikkcakkos pályáján az autóval egyenes vonalban, a füvön, kavicson haladva átvágnánk mindenféle lassítás nélkül.

Összegzés: Nagyon egyszerűen és tömören összefoglalhatjuk a Might & Magic VIII -ról kialakult véleményt: mindent tud, amit az elődei, néhol belejavítottak ugyan, de túl kevés helyen. Amit csináltak, az viszont jó. Reméljük, a következő résznek nemcsak ilyen "küldetéslemez" íze lesz, hanem egy teljesen új és újszerű grafikai motorral lepnek meg bennünket a játék alkotói - hiszen az hiányzik a legjobban, és az húzza le az amúgy remek játék élvezetét.