Napi Online
Munkahelymegőrzés és agyelszívás
Ha nem tudjuk megállítani a szürkeállomány elvándorlását, akkor vagy mi is követjük a fiatal tehetségeket, vagy megpróbáljuk a hiányzó szakértelmet máshonnan idecsábítani.
Hamlet híres monológját mindenki ismeri: To be or not to be? Ma ez így hangozna: Brain drain or brain gain? Agyleszívás vagy agyfelszívás? Az a cég, amelynek briliáns agyak állnak a rendelkezésére, sikeres lesz, amelyiknek elviszik a szürkeállományát, az előbb vagy utóbb elbukik. Cégvezetőként megtehetem, hogy követem a Magyarországról elcsábított szakembereket és ott alkalmazom őket, ahol jól érzik magukat. Ebben az esetben azonban az agy, a tőke és a vállalkozó szellem is itt hagyja Magyarországot. Nem vonzó perspektíva, tenni kell ellene.
Nemrégiben olvastam egy felmérést, miszerint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem végzős hallgatóinak 38 százaléka dolgozna szívesebben külföldön, mint Magyarországon, és 15 százalékuk már meg is szervezte külföldi munkavállalását. A nem reprezentatív felmérés tanúsága szerint a külföldi munkát tervezők 79 százaléka a magasabb fizetés, 41 százaléka pedig az ezzel összefüggő magasabb életszínvonal miatt menne másik országba.
Nem célom ismertetni ezt a kutatást, sokkal inkább a gyakorlati tapasztalataimat osztanám meg, hiszen nap mint nap szembesülünk vele, annak ellenére is sokan külföldre mennek, hogy nemcsak Magyarországon, de európai viszonylatban is versenyképes jövedelmet kínálunk nekik. Az informatikusok jellemzően itthon is jól keresnek, azaz a hazai és a nyugati bérek közötti különbség sokkal kisebb, mint például a rezidensek esetében, akiknek nehéz helyzetét minden magyar hírfogyasztó pontosan ismeri.
Állítom: egy nyelveket beszélő kezdő informatikus ma Magyarországon magasabb életszínvonalat tud fenntartani a jövedelméből, mint Európa nyugati felén. Cégem, az IND a szektoron belül is a "jó csomagot kínáló" társaságok közé tartozik − nemzetközi versenyben kell helytállnunk, és ezt csak nemzetközileg is kimagasló termékkel tudjuk elérni. Ergo, a juttatásoknak is nemzetközileg versenyképeseknek kell lenniük. Mégis érezzük az agyelszívás okozta nehézségeket.
A kérdés az, hogy miért mennek el tömegével az informatikusok, ha máshol sem tudnak jobban megélni a munkájuk ellenértékeként kapott jövedelemből. A válasz komplex, ezért az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) elindított egy kutatást, amely választ ad erre a fundamentális kérdésre. Én azonban elébe megyek az eredményeknek és vázolom, miben látom az okokat, hol látom a kivezető utat.
Nem a kezdő fizetésekkel van a probléma, sokkal inkább a magyarországi társaságok által kínált perspektívával. Ennek pedig csak az egyik oka az, hogy itthon még igencsak gyerekcipőben jár a karriertervezés, s a cégek − különösen a kis- és középvállalatok − nem tudnak felmutatni a pályakezdőknek egy olyan karrierutat, amely versenyezhet a külföldi lehetőségekkel. A másik óriási probléma, hogy a fiatal szakemberek, akik képzésük során többször és szoros kapcsolatba kerültek az európai viszonyokkal, felismerték az "országkockázatot".
Londonban ugyan napi két-három órát kell utaznia a munkahelyére, ott gyakran 10-12 órát kell dolgoznia és végül hullafáradtan ér haza a méregdrága és a magyarországi komfortszintet el nem érő lakásába, de összességében boldog. Pedig a hónap végén nincs több a számláján, mintha Magyarországon dolgozna és az itteni keresetéből takarítana meg. Eközben a környezetében is mindenki elégedett, de legalábbis kiegyensúlyozott.
Ha Klagenfurtba veti el a sorsa − hogy Londontól igencsak eltérő helyszínt említsek −, akkor ott az átlátható távolságok, a jól megszervezett és túlórákkal nem nehezített munka és a komfortos lakás van a mérleg egyik serpenyőjében és a szintén nem nagyon gyarapodó megtakarítás a másikban. De ez csak a pillanatnyi helyzet, a kezdő informatikus látja azt a karrierlétrát, amin fel tud kapaszkodni.
Természetesen nem az a baj, hogy világot látnak a magyar szakemberek, tapasztalatot gyűjtenek külföldön. A problémát az okozza, hogy az elmúlt időszakban elsősorban a pályakezdők hagyják el az országok, s a fiataloknál egyre gyakoribb, hogy ilyen esetben már családot is külföldön alapítanak, így nem térnek vissza Magyarországra.
Mit lehet tenni? Ellentétben a rezidensekkel, itt nem megoldás a mindenkori kormányt megszólítani. Értelmes és lényegre törő párbeszédet kell kezdeni az iparág munkavállalói és a munkáltatók között. Mindkét oldalnak sok tennivalója van − elsősorban a saját részünket mutatnám be. Nekünk, munkáltatóknak el kell fogadnunk, hogy a Magyarországon igencsak versenyképes csomag nem elégséges. El kell fogadnunk saját jól felfogott érdekünkben, hogy az individuális döntések nem hálátlanságról tanúskodnak, hanem jól mutatják egy teljes generáció elégedetlenségét, frusztráltságát. A házi feladatunk az, hogy láttassuk: számos magyar informatikai vállalkozásnál olyan lehetőséget kapnak a kezdő informatikusok, amilyenről a Lajtától nyugatra még csak álmodniuk sem lehet. Azt kell képviselnünk, hogy itt meghatározó részt vállalhatsz egy olyan sikersztoriból, mint a Prezi.com, az Indextools vagy éppen az IND.
Ehhez a széles közönségnek is meg kell mutatnunk, hogy vannak szép számban olyan hazai hátterű, egykori startup cégek, amelyek ma már sikert sikerre halmoznak a nemzetközi porondon. Ha a közvélemény tisztában van vele, hogy Miskolcon, Szegeden és Budapesten információs technológiai mérföldköveket tesznek le, akkor a végzős egyetemisták sokkal inkább itt keresnek nagy kihívásokat magában rejtő munkát, minthogy elmenjek "egérvadásznak" Nyugatra.
Emellett azt is világossá kell tennünk, hogy a piaci alapokon működő infokommunikációs szakma nem fogja ölbe tett kézzel nézni az agyleszívást. Ha nem tudjuk megállítani a szürkeállomány elvándorlását, akkor világos alternatíva előtt állunk: vagy mi is követjük a fiatal tehetségeket és odatelepítjük a fejlesztőközpontjainkat, ahol van megfelelő munkaerő. Vagy pedig megpróbáljuk a hiányzó szakértelmet máshonnan idecsábítani, s magunk is agyfelszívókká válunk.
Az IND egyszerre három fronton küzd: továbbra is fenntartjuk együttműködéseinket a magyar felsőoktatási intézményekkel és megpróbálunk "szexinek" maradni a végzős hazai informatikusok szemében. Már évekkel ezelőtt elindítottunk a környező országokban is hasonló programokat: Kolozsváron és Kassán is osztunk ki ösztöndíjakat. És tavaly elkezdtünk fejlesztői kapacitást kiépíteni Németországban, Közép-Európa talán legdrágább munkaerőpiacán. Ez a mi munkahelymegőrző programunk. Csak félő, hogy az adókat és a járulékokat egy idő után már nem a NAV-nak fizetjük be...
Vinnai Balázs, az IND alapítója és ügyvezetője
Hamlet híres monológját mindenki ismeri: To be or not to be? Ma ez így hangozna: Brain drain or brain gain? Agyleszívás vagy agyfelszívás? Az a cég, amelynek briliáns agyak állnak a rendelkezésére, sikeres lesz, amelyiknek elviszik a szürkeállományát, az előbb vagy utóbb elbukik. Cégvezetőként megtehetem, hogy követem a Magyarországról elcsábított szakembereket és ott alkalmazom őket, ahol jól érzik magukat. Ebben az esetben azonban az agy, a tőke és a vállalkozó szellem is itt hagyja Magyarországot. Nem vonzó perspektíva, tenni kell ellene.
Nemrégiben olvastam egy felmérést, miszerint a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem végzős hallgatóinak 38 százaléka dolgozna szívesebben külföldön, mint Magyarországon, és 15 százalékuk már meg is szervezte külföldi munkavállalását. A nem reprezentatív felmérés tanúsága szerint a külföldi munkát tervezők 79 százaléka a magasabb fizetés, 41 százaléka pedig az ezzel összefüggő magasabb életszínvonal miatt menne másik országba.
Nem célom ismertetni ezt a kutatást, sokkal inkább a gyakorlati tapasztalataimat osztanám meg, hiszen nap mint nap szembesülünk vele, annak ellenére is sokan külföldre mennek, hogy nemcsak Magyarországon, de európai viszonylatban is versenyképes jövedelmet kínálunk nekik. Az informatikusok jellemzően itthon is jól keresnek, azaz a hazai és a nyugati bérek közötti különbség sokkal kisebb, mint például a rezidensek esetében, akiknek nehéz helyzetét minden magyar hírfogyasztó pontosan ismeri.
Állítom: egy nyelveket beszélő kezdő informatikus ma Magyarországon magasabb életszínvonalat tud fenntartani a jövedelméből, mint Európa nyugati felén. Cégem, az IND a szektoron belül is a "jó csomagot kínáló" társaságok közé tartozik − nemzetközi versenyben kell helytállnunk, és ezt csak nemzetközileg is kimagasló termékkel tudjuk elérni. Ergo, a juttatásoknak is nemzetközileg versenyképeseknek kell lenniük. Mégis érezzük az agyelszívás okozta nehézségeket.
A kérdés az, hogy miért mennek el tömegével az informatikusok, ha máshol sem tudnak jobban megélni a munkájuk ellenértékeként kapott jövedelemből. A válasz komplex, ezért az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetsége (IVSZ) elindított egy kutatást, amely választ ad erre a fundamentális kérdésre. Én azonban elébe megyek az eredményeknek és vázolom, miben látom az okokat, hol látom a kivezető utat.
Nem a kezdő fizetésekkel van a probléma, sokkal inkább a magyarországi társaságok által kínált perspektívával. Ennek pedig csak az egyik oka az, hogy itthon még igencsak gyerekcipőben jár a karriertervezés, s a cégek − különösen a kis- és középvállalatok − nem tudnak felmutatni a pályakezdőknek egy olyan karrierutat, amely versenyezhet a külföldi lehetőségekkel. A másik óriási probléma, hogy a fiatal szakemberek, akik képzésük során többször és szoros kapcsolatba kerültek az európai viszonyokkal, felismerték az "országkockázatot".
Londonban ugyan napi két-három órát kell utaznia a munkahelyére, ott gyakran 10-12 órát kell dolgoznia és végül hullafáradtan ér haza a méregdrága és a magyarországi komfortszintet el nem érő lakásába, de összességében boldog. Pedig a hónap végén nincs több a számláján, mintha Magyarországon dolgozna és az itteni keresetéből takarítana meg. Eközben a környezetében is mindenki elégedett, de legalábbis kiegyensúlyozott.
Ha Klagenfurtba veti el a sorsa − hogy Londontól igencsak eltérő helyszínt említsek −, akkor ott az átlátható távolságok, a jól megszervezett és túlórákkal nem nehezített munka és a komfortos lakás van a mérleg egyik serpenyőjében és a szintén nem nagyon gyarapodó megtakarítás a másikban. De ez csak a pillanatnyi helyzet, a kezdő informatikus látja azt a karrierlétrát, amin fel tud kapaszkodni.
Természetesen nem az a baj, hogy világot látnak a magyar szakemberek, tapasztalatot gyűjtenek külföldön. A problémát az okozza, hogy az elmúlt időszakban elsősorban a pályakezdők hagyják el az országok, s a fiataloknál egyre gyakoribb, hogy ilyen esetben már családot is külföldön alapítanak, így nem térnek vissza Magyarországra.
Mit lehet tenni? Ellentétben a rezidensekkel, itt nem megoldás a mindenkori kormányt megszólítani. Értelmes és lényegre törő párbeszédet kell kezdeni az iparág munkavállalói és a munkáltatók között. Mindkét oldalnak sok tennivalója van − elsősorban a saját részünket mutatnám be. Nekünk, munkáltatóknak el kell fogadnunk, hogy a Magyarországon igencsak versenyképes csomag nem elégséges. El kell fogadnunk saját jól felfogott érdekünkben, hogy az individuális döntések nem hálátlanságról tanúskodnak, hanem jól mutatják egy teljes generáció elégedetlenségét, frusztráltságát. A házi feladatunk az, hogy láttassuk: számos magyar informatikai vállalkozásnál olyan lehetőséget kapnak a kezdő informatikusok, amilyenről a Lajtától nyugatra még csak álmodniuk sem lehet. Azt kell képviselnünk, hogy itt meghatározó részt vállalhatsz egy olyan sikersztoriból, mint a Prezi.com, az Indextools vagy éppen az IND.
Ehhez a széles közönségnek is meg kell mutatnunk, hogy vannak szép számban olyan hazai hátterű, egykori startup cégek, amelyek ma már sikert sikerre halmoznak a nemzetközi porondon. Ha a közvélemény tisztában van vele, hogy Miskolcon, Szegeden és Budapesten információs technológiai mérföldköveket tesznek le, akkor a végzős egyetemisták sokkal inkább itt keresnek nagy kihívásokat magában rejtő munkát, minthogy elmenjek "egérvadásznak" Nyugatra.
Emellett azt is világossá kell tennünk, hogy a piaci alapokon működő infokommunikációs szakma nem fogja ölbe tett kézzel nézni az agyleszívást. Ha nem tudjuk megállítani a szürkeállomány elvándorlását, akkor világos alternatíva előtt állunk: vagy mi is követjük a fiatal tehetségeket és odatelepítjük a fejlesztőközpontjainkat, ahol van megfelelő munkaerő. Vagy pedig megpróbáljuk a hiányzó szakértelmet máshonnan idecsábítani, s magunk is agyfelszívókká válunk.
Az IND egyszerre három fronton küzd: továbbra is fenntartjuk együttműködéseinket a magyar felsőoktatási intézményekkel és megpróbálunk "szexinek" maradni a végzős hazai informatikusok szemében. Már évekkel ezelőtt elindítottunk a környező országokban is hasonló programokat: Kolozsváron és Kassán is osztunk ki ösztöndíjakat. És tavaly elkezdtünk fejlesztői kapacitást kiépíteni Németországban, Közép-Európa talán legdrágább munkaerőpiacán. Ez a mi munkahelymegőrző programunk. Csak félő, hogy az adókat és a járulékokat egy idő után már nem a NAV-nak fizetjük be...
Vinnai Balázs, az IND alapítója és ügyvezetője