A Google évek óta meghatározza az online keresési piacot. A cég azonban nem ül a babérjain, hanem továbbfejleszti a keresőmotorját, így az megfelelhet a jövőbeli követelményeknek is.
A társaság egy olyan keresőt akar megalkotni, ahol a rendszer pontosan érti, hogy mit kérdez a felhasználó és precíz válaszokat ad vissza. Ugyan ettől még messze van a szolgáltatás, azonban három fontos változást jelentett be Amit Singhal, a Google keresőért felelős vezetője. Blogbejegyzése szerint az első változás, hogy globálisan elérhetővé válik a Knowledge Graph, amit az Egyesült Államokban élő internetezők már tavaly május óta használhattak. Amennyiben valaki Leonardo Da Vinci nevét gépeli be a keresőbe, akkor a jobb oldalon felbukkanó infoboxban megjelennek a művész és feltaláló életének és műveinek legfontosabb információi. Mindez akkor is működik, ha valaki egy helységnevet vagy egy sportklub nevét adja meg. Tehát már nem is lesz szükséges megnyitni egy újabb oldalt, hanem a Google oldalán látható a keresett adat.
Még inkább személyre szabható lesz a keresés, és lehetőség lesz akár a saját e-mailjeink között is keresni. Amennyiben valaki a saját repüléseire keres rá, akkor a program ki fogja listázni neki az e-mailes jegyfoglalásait is, feltéve, ha ehhez a Gmailt használta. Ugyanakkor az új funkció közel sem lesz annyira részletes, mint a tavaly leállított Google Desktop Search.
A harmadik újdonság, hogy a kimondott szó még fontosabbá válik, a Google ugyanis komolyan gondolja, hogy harcba száll az Apple Siri funkciójával. A konszern hamarosan elérhetővé teszi az App Store kínálatában az iOS operációs rendszer alatt, vagyis az iPhone és az iPad készülékeken egyaránt használható programot, amely lehetővé teszi a keresési címszavak szóban való megadását és a felhasználók a válaszokat is így kaphatják meg. A találatok között szintén megjelennek a Knowledge Graph adatok.
Amit Singhal már májusban jelezte, hogy azt szeretnék, ha a kereső a jövőben képes lenne megválaszolni akár a bonyolultabb kérdéseket is. A cél egyrészt az internetezők hatékonyabb segítése, másrészt a reklámok célzottabb elhelyezése. A szakember ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a címszavas keresésről a szemantikus keresésre való teljes átállás több évig fog tartani. A változások a keresések 10-20 százalékát érinthetik majd, ez több millió lekérdezést jelent naponta. Legutóbb idén januárban módosult a Google keresője.
Amit fölvázoltál, az egy eléggé materialista világnézet. Van olyan világnézet, ami szerint az érzelmek csak elektromos kisülések az agyban, és a szeretet sem egy létezõ dolog, csak valami amit az emberek kitaláltak. Az én véleményem szerint a szeretet, a szabadság és más dolgok nem csupán fogalmak, hanem létezõ dolgok amikrõl van valamiféle fogalmunk. De ezzel kapcsolatban nem akarlak meggyõzni. Jogod van a saját magad módját látni a világot. :-) Örülök neki hogy meg tudjuk egymással osztani a különbözõ nézeteinket, és tanulhatunk belõle.
> Egy bölcs is lehet önzõ, az igazságos lehet hazug, a felelõsségteljes lehet rossz.
Igen, ez is elõ szokott fordulni. De nem látom hogy ez bármiféle ellentétben lenne azzal, amit én írtam. Minden mindennel összefügg. A hazugság meg a felelõsség meg a bölcsesség is relatív. A fejlettség sem egy egysíkú skála aminek két végpontja van. Lehet egy ember valamilyen szempontból fejlettebb, egy másik szempontból fejletlenebb. A különbözõ aspektusok szembeállítása talán arra jó hogy észrevegyük: sokfajta síkon kell tanulnunk és fejlõdnünk, és hogy ezek közül egyiket sem szabad lebecsülni, mert mindegyikre szükségünk van valamilyen mértékben. De ez nem cáfolata annak, hogy az emberek nem egyformán fejlettek. Sõt, inkább erõsíti azt. Egyébként amit írtál az szerintem is igaz - ezeknek az ideáloknak a megvalósítása nem kivitelezhetõ. Én még csak azt sem mondanám hogy nagyon nehezen kivitelezhetõ. Szerintem tényleg lehetetlen. De akkor is szükségünk van az ideákra. Olyan dolgokra amik felé haladva jobbá tehetjük mások életét, és saját életünket. Személy szerint én, ha már választanom kell életcélt, akkor próbálok olyat választani ami a lehetõ legkevésbé önzõ. (Természetesen nem sok sikerrel, de azért próbálkozom.) Akinek materialista a hozzáállása, az képes elvetni mindenféle pozitív életcélt pusztán azért, mert a materialista nézet szerint az élet értelmetlen, és ha már úgysincs értelme akkor a rossz és a jó tulajdonképpen nem is létezik. Van aki önzõ elvek alapján próbálja kormányozni az életét, és ebben még az is segíti ami médiából meg a csapból folyik. Ebben is egyetértünk! Másban is. Tényleg szoktak bölcselkedõket is kiirtani. Már Arisztotelész is megmondta hogy a demokráciát az isteneknek találták ki, és hogy nem lehet mindenkit egyformán kezelni, mert az emberek nem egyformák. Ki is végezték. :-)
> Ez egy utópia. Az emberi természetbõl fakad hogy ha valaki hatalmi helyre kerül akkor elõbb utóbb vissza is él a hatalmával.
Az lenne az utópia ha azt mondanám, hogy minden hatalommal való visszaélés azonnal visszahat arra aki a visszaélést elkövette. De ilyet én nem mondtam. Maga a hatalommal való visszaélés következménye nem utópia, hanem egy valós dolog. Minden visszaélésnek van valamilyen következménye. Lehet, hogy nem hat vissza közvetlenül arra aki a visszaélést elkövette, de ha más embereknek szenvedést okoz vele, akkor az mindenkire hatással van. És igen, abban is egyetértünk hogy ÁLTALÁBAN az emberi JELENLEGI természete olyan, hogy visszaél a hatalmával. De nem mindenki átlagos, és ez csak jelenleg van így. Már nem a középkorban élünk. Dúl a globalizáció, és fordulóponton vagyunk. Talán megtanuljuk fenntartható módon az egymás mellett élést. Vagy talán kipusztítjuk magunkat.
>A mottónk "Dolgozz! Fogyassz! Pusztulj!"
Igen, most ezt nevelik az emberekbe. De ez egy önpusztító folyamat. Van aki már látja, hogy ez nem mûködik. Természetesen lehet erõltetni, aminek max. az lesz a hatása hogy hamarabb rombolja le saját magát ez az idejétmúlt rendszer.
> A Google meg hogy jön ide? Multi cég, nagy hatalommal amit az információ birtoklása és eladása árán kapott meg. De neki nem elég az ami van, hanem még-még-még-még kell több és több.
Valóban! :-) Bár mi nem nagyon szólhatunk bele abba, hogy a Google mit csinál és mit nem. De a saját kis életünkön belül csinálhatunk változást. Például megpróbálhatod kevésbé materialista, pozitívabb világképre nevelni a gyermekeidet. Megpróbálhatod nekik megtanítani, hogy nem csak az anyagi értékek fontosak. És a saját hétköznapi életeddel is példát mutathatsz. Nem olyan nagy a hatalmad mint a Google-nak, és nem olyan nagy a felelõsséged sem. De azzal a kis hatalmaddal amit van, meg kellene tenned azt, ami tõled telik.
"A szabadságról van egy fogalmunk, de ez nem teszi magát a szabadságot fogalommá. Ugyan úgy ahogy pl. a testek sebességérõl vagy az idõrõl is van egy fogalmunk, de ezek sem fogalmak. Csak mi nem vagyunk képesek máshogy gondolkodni róluk, mint fogalmakban." Azért a tér, idõ, szabadság nem egy kategória. Az egyiknek van mértékegysége a másiknak nincs. A szabadság egy fogalom, hiszen kézzel nem tapintható, nem mérhetõ, de mégis körülírható, megfogalmazható. A szabadság egy ember által kreált fogalom, a tér jóval elõttünk létezett az idõnek meg nem csak a pszichológiai változatát ismerjük (amit érzékelsz hogy múlik).
"Szerintem te félreértettél." Elképzelhetõ. De üsse kõ 😊
"Egy magasan fejlett (pl, bölcs, igazságos, felelõsségteljes stb.) személy jobban tudja élni az életét, és több jót tesz mint egy alacsonyan fejlett (pl. a civilizált vagy a barbár) ember." Egy bölcs is lehet önzõ, az igazságos lehet hazug, a felelõsségteljes lehet rossz. A három együtt a mai társadalomban nem kivitelezhetõ, vagy csak nehezen. Az alacsonyan fejlett egyedek pedig falkába tömörülnek és a belterjesség idõvel kihalásra ítéli az alfajt. Vagy kiirtják a bölcselkedõket, igazságosokat. Netán õk jutnak hatalomra. Sajnos sok a változó amivel számolni kellene.
"senki nem élhet vissza a hatalmával következmények nélkül. Meg arra, hogy minél többen látják be hogy csak közösen, együtt tudunk fejlõdni, annál kevesebb olyan ember lesz aki visszaél a hatalmával." Ez egy utópia. Az emberi természetbõl fakad hogy ha valaki hatalmi helyre kerül akkor elõbb utóbb vissza is él a hatalmával. Számos pszichológiai kísérlet bizonyította már ezt, illetve a saját tapasztalat is ezt mutatja. Nem egy ismerõsöm sem akar magas pozícióban vezetõ szerepet játszani, mert fél hogy végül olyanná válni mint a mostani fõnökei. A hatalom részegít, megront és kevesen képesek olyan önuralomra hogy felelõsségteljesen, igazságosan és bölcsen éljenek ezzel a hatalommal.
"Ha a hatalom szempontjából vizsgálod az embereket" Most így vizsgáltam, de nem az embereket hanem a társadalmat.
"Az anyagi érdekek azért tartják vissza a technológiai fejlõdést, mert a jelenlegi "civilizált" emberek az anyagi értékeket tartják fontosnak" Sajnos a mai társadalomban ezt nevelik az emberekbe.
- Pénz=hatalom, és neked márpedig szükséged van a hatalomra. A hatalmat úgy tudod gyakorolni ha megveszed a legújabb dolgokat, majd még újabbakat és így tovább...stb... A mottónk "Dolgozz! Fogyassz! Pusztulj!"
A Google meg hogy jön ide? Multi cég, nagy hatalommal amit az információ birtoklása és eladása árán kapott meg. De neki nem elég az ami van, hanem még-még-még-még kell több és több. Hiszen minél több az információ annál nagyobb a hatalom, annál nagyobb befolyása lehet a világ mûködésére, ami által még növelheti a hatalmat...
Lehet befolyásolni. Nem egyforma mértékben persze, mert vannak velünk született tulajdonságaink, és az sem mindegy hogy mennyire vagy eszes. Aki okos, és sokat tapasztal az egy idõ után magától észreveszi hogy manipulálni akarják. (Bizonyos mértékben.)
Ha így nézzük akkor a társadalmakat tényleg lehet alakítani, bár csak közvetett módon. Akinek erre eszköze van, annak nagyon nagy a hatalma, és a felelõssége is nagyon nagy. Van amikor nem tudod elkerülni a szenvedést.
> A szabadság egy fogalom.
A szabadságról van egy fogalmunk, de ez nem teszi magát a szabadságot fogalommá. Ugyan úgy ahogy pl. a testek sebességérõl vagy az idõrõl is van egy fogalmunk, de ezek sem fogalmak. Csak mi nem vagyunk képesek máshogy gondolkodni róluk, mint fogalmakban.
> A kutya is szabad, mégis parancsra cselekszik, mert ezt nevelték bele. Te is ugyanez vagy. Ha nem, akkor a társadalom peremére kerülsz. Vagy valamilyen törvényt áthágva börtönbe.
Igen, a szabadságnak mindenki számára van egy határa. És ez a határ nem mindenki számára egyforma. Aki jól használja azt a kis szabadságát ami van neki, az többet ér vele, mint az aki sokat kapott, de visszaél vele. A szabadság megfelelõ kihasználásához sokoldalú képességekre (pl. észre is) szükség van. Persze elõfordul, hogy arra nem érdemes emberek kezében öszpontosul a hatalom (mások fölötti szabadság), de ez csak rövid ideig szokott tartani. Fõleg az olyan bomló társadalmakban mint a miénk - most épp azon dolgozunk hogy kipusztítsuk magunkat. Hogy jöhessen valami új.
> Az alacsonyan fejlett polgárok és magasan fejlett polgárok? Ezt a nézetet csak egy lépés választja el az "ária" nézetektõl. A polgárok nem alacsonyan és magasan fejlettek. Bár eltérõ képességekkel bírnak, mégis a törvény szemében egyenrangúak.
Szerintem te félreértettél. Egy magasan fejlett (pl, bölcs, igazságos, felelõsségteljes stb.) személy jobban tudja élni az életét, és több jót tesz mint egy alacsonyan fejlett (pl. a civilizált vagy a barbár) ember. Azt nem lehet letagadni, hogy az emberek között vannak különbségek. De ez nem jelenti azt, hogy nem vonatkoznak rájuk egyformán a törvények. A törvény elõtt valóban mindenki egyenlõ kellene hogy legyen. (Az isteni, igazi törvények elõtt valóban egyenlõek az emberek, az emberek által kreált szabályok vagy "törvények" elõtt annyira egyenlõek, amennyire ezt az emberek által kingondolt igazságszolgáltatási rendszerek lehetõvé teszik.)
> Én gyorsabban tudok futni, te képes vagy elvégezni egy Riemann-integrálást. Most ki a fejlettebb?
A futásban te vagy a fejlettebb, a Riemann-integrálásban én. Nem volt célom a társadalmi rétegek szembeállítása, vagy ezek elválasztása egymástól. Sõt, éppen arra akartam rávilágítani, hogy senki nem élhet vissza a hatalmával következmények nélkül. Meg arra, hogy minél többen látják be hogy csak közösen, együtt tudunk fejlõdni, annál kevesebb olyan ember lesz aki visszaél a hatalmával. A vezetõknek (pl. egy ország vezetõinek) nagy ebben a felelõssége. De arról most kár vitázni, hogy ki lenne a jó vezetõ. Nem mi leszünk azok. A jelenleg rendszer hanyatlik, ennek már mutatkoznak a jelei. Ez elkerülhetetlen.
> Mielõtt rád sütnék a Német Nemzetszocialista Munkáspárt rövidítésének a bélyegét, korrigálnálak:
Á igen, persze rám lehet sütni sokmindent. A szélsõségesek biztosan meg is fogják tenni. :-) Ha a hatalom szempontjából vizsgálod az embereket, akkor fogalmazhatsz úgy, hogy "a hatalmat gyakorlók különbözõ fajtái". Ha az egyes emberek fejlõdését nézed, akkor mondhatod azt hogy fejlõdési stádiumok. Ez a kettõ egymás mellett létezik, és nem mondanak ellent egymásnak. Lehet beleképzelni Ária-elméletet meg nemzeti szocializmust vagy mittudomén. De én nem ezekre gondoltam amikor írtam. :-)
> Ám a technológiai fejlõdés legnagyobb visszatartó ereje az anyagi érdek.
A technológiai fejlõdés jó dolog, de az ember fejlõdésének csak egy nagyon szûk része. Az ember lelkileg, érzelmileg, mentálisan, fizikálisan is fejlõdik (vagy legalábbis, kellene neki.) Az anyagi érdekek azért tartják vissza a technológiai fejlõdést, mert a jelenlegi "civilizált" emberek az anyagi értékeket tartják fontosnak. Közben elhanyagolják a fejlõdés sok fontos aspektusát: a békés egymás mellett élés, a megértés, a szép érzések kifejlesztésének módjait. Sõt, még a racionális gondolkodásnál is többre tartják (hiszen ha józanul gondolkodnának akkor rájönnének, hogy amit most csinálunk az öngyilkosság). Mindenki részt vesz ebben. Én is. De nem mindenki egyforma mértékben.
"A társadalmak az éppen aktuális népesség kollektív jellemvonásának megfelelõen alakulnak ki."
A jellemvonásokat lehet alakítani. Nem elnyomással, hanem befolyásolással. Ha sokat sulykolnak egy eszmét, akkor az beivódik az emberekbe. Nem mindenkibe de a nagy hányadukba igen. Egy érdekes pszichológiai példával élve:
- Fogsz egy papírt, meg egy tollat. Odamész valakihez és leírsz a papírra 4 db számot, véletlen sorrendben, majd megkéred a delikvenst (a papírt elé tartva), hogy mondjon egy számot. Az esetek 80-85%-ban az illetõ a papírról fogja mondani, holott te nem arra kérted, onnan mondja, hanem csak hogy mondjon egyet.
Ez egy ékes példája a nem "erõszakos" tudat befolyásolásának. Felállítanak 5-6 viselkedési formát eléd és te akaratlanul is felveszed az egyiket. Ha pedig körülötted 10-20 ember megtesz valamit, akkor néha akaratlanul is de leutánozod õket. Másik jó példa a piros lámpa. Ha megindul egy valaki, legalább a tömeg fele utána mozdul, holott a lámpa még mindig piros. Ha pedig egyszerre többen mozdulnak akkor a tömeg megindul.
"A szabadság nem más, mint a mások élete fölötti hatalom" A szabadság egy fogalom. A jelentése pedig elvont. Általános értelemben véve a mozgás a gondolkodás és a választás szabadságát jelenti. De a szabadság nem értelmezhetõ korlátok nélkül. Mint ahogy a vaknak született sem tudja mi az a fény. A jelenlegi társadalmi normák szerint a szabadság az ha te megválaszthatod a vallásod, a filozófiai nézeteid, a lakhelyed, a munkád és azokat a személyeket akik a törvényeket alakítják a nevedben. Valójában pedig a törvények és a jog határolta erõdben laksz, úgy hogy azt teszed amit az aktuális társadalmi normák szerint beléd neveltek. A kutya is szabad, mégis parancsra cselekszik, mert ezt nevelték bele. Te is ugyanez vagy. Ha nem, akkor a társadalom peremére kerülsz. Vagy valamilyen törvényt áthágva börtönbe.
"Ha alacsonyan fejlett polgárok kezébe túl nagy szabadságot adsz, akkor annak káosz lesz a vége." Az alacsonyan fejlett polgárok és magasan fejlett polgárok? Ezt a nézetet csak egy lépés választja el az "ária" nézetektõl. A polgárok nem alacsonyan és magasan fejlettek. Bár eltérõ képességekkel bírnak, mégis a törvény szemében egyenrangúak. Én gyorsabban tudok futni, te képes vagy elvégezni egy Riemann-integrálást. Most ki a fejlettebb? Te mert okosabb vagy, vagy én mert erõsebb, gyorsabb? A társadalom szemében egyenlõek a polgárok. Tény azonban hogy a társadalmon belüli rétegek között gyakran hatalmas szakadék húzódik. Vannak a hatalommal nem rendelkezõ, a korlátozottan hatalmat gyakorlók és a nagy hatalmat gyakorlók. Ezt a rangsort csak is a felhalmozott vagyon határozza meg, illetve a társadalomra gyakorolt befolyás.
Amit szerintem te próbálsz magyarázni azaz intelligencia eloszlása. Természetes hogy vannak okosak és kevésbé okosak. Sajnos az okosság antropológiai tényezõ is. Függ a genetikai állománytól, a neveltetéstõl és környezeti, társadalmi hatásoktól a fejlõdés korai szakaszában. Éppen ezért nehéz meghatározni egy "alacsonyan fejlett" határvonalat.
"társadalomban egyszerre vannak jelen a fejlõdés különbözõ stádiumaiban levõ emberek" Mielõtt rád sütnék a Német Nemzetszocialista Munkáspárt rövidítésének a bélyegét, korrigálnálak: A társadalomban egyszerre vannak jelen a hatalmat gyakorlók különbözõ fajtái. Egy utópisztikus társadalomban mindenki egy szinten van, és akad pár aki képes megszervezni ezt a társadalmat úgy hogy az tökéletesen mûködjön. Ám neki is csak addig van hatalma míg a társadalom megszavazza neki. Ez a jog pedig bármikor visszavonható a többség akarata és érdeke szerint. A jelenlegi társadalmi szerkezetek nem teszik lehetõvé egy ilyen utópisztikus világ megteremtését.
"magasan fejlett polgárok egy alacsonyabb társadalmi struktúrába (a szabadság korlátozásába!) vannak kényszerítve, akkor ennek az eredménye a fejlõdés lassulása lesz." magasan fejlett = Tudományos fejlõdést segítõ (vagy legalábbis a lehetõségével rendelkezõ) polgárok elnyomása mindig az ország/régió lassabb fejlõdését, egyes esetekben hanyatlását eredményezheti. Ám a technológiai fejlõdés legnagyobb visszatartó ereje az anyagi érdek. Ha az olajiparban nem lenne érdekeltsége lényegében mindenkinek aki jelenleg hatalommal bír a társadalom és a tudományos fejlõdés fölött, akkor már olyan alternatív energiaforrások léteznének amiket csak a sci-fikben látunk. Ugyanez igaz a számítástechnikára, az orvostudományra és lényegében mindenre. A világ mételye a pénz, illetve hogy az eloszlási aránya úgy néz ki hogy a világ vagyonának 99%-a a világ lakosságának 1%-ánál van.
> De mivel a hatalmuk a társadalmi szerkezeten alapszik, ezért a társadalmat alakítják úgy hogy elérjék a céljuk.
Szerencsére a társadalmakat nem lehet erõszakkal kialakítani. A társadalmak az éppen aktuális népesség kollektív jellemvonásának megfelelõen alakulnak ki. Persze mindig vannak kivételek, minden országban vannak gyilkosok és szentek is. De alapjában véve a társadalom sok emberbõl áll, és olyan lesz mint az emberek akik alkotják. Egy fejlettebb társadalom kialakításához fejlettebb polgárokra van szükség, és fejlettebb polgárokat nem lehet erõszakkal "kialakítani".
És nem ér azt mondani, hogy a diktatúrát erõszakkal ki lehet alakítani, mert a diktatúra az nem egy társadalom. Az csak egy társadalmi forma. Általában az ország népe szokta lehetõvé tenni a diktatúra kialakítását, sokszor demokratikus eszközökkel.
Olyan persze van hogy egy ország elnyom egy másikat, bábkormányt alakít stb. De ha a nagyobb képet nézed, akkor itt is fölfedezhetõ egy törvényszerûség. Az elnyomó és az elnyomott ország népességének együttes aktuális fejlettségi szintje alakítja ki az elnyomást és a diktatúrát.
A szabadság nem más, mint a mások élete fölötti hatalom. És mint minden hatalmat, ezt is ki kellene egyensúlyozni a neki megfelelõ felelõsséggel. Ha alacsonyan fejlett polgárok kezébe túl nagy szabadságot adsz, akkor annak káosz lesz a vége. (Ez megfigyelhetõ jelenleg is: a demokrácia álcájába bújtatva megpróbálják úgy értelmezni a szabadságot, mint jogot a másokkal szembeni önkényességhez.) Hasonlóképp ha magasan fejlett polgárok egy alacsonyabb társadalmi struktúrába (a szabadság korlátozásába!) vannak kényszerítve, akkor ennek az eredménye a fejlõdés lassulása lesz. (Bár egy magasan fejlett polgárokból álló diktatúra ideálisabb lehet, mint a barbárok demokráciája.)
Plusz ne felejtsük el, hogy egy társadalomban egyszerre vannak jelen a fejlõdés különbözõ stádiumaiban levõ emberek. Szóval nincs elõre meghatározott ideális társadalmi forma. De van olyan társadalmi forma, ami egy ország népének az adott idõpontban ideálisabb, mint a többi.
Én a hatalmat úgy definiálom mint eszköz. Egy puska is hatalommal ruház fel az mások fölött, amellyel megvédheted az oroszlántól a gyermeked, vagy megölheted a sarki fûszerest a pénzéért. Mind a kettõ esetben ugyanazt a hatalmat használtad fel, de ugye a cél nem mindegy. Persze ez is nézõpont kérdése mint az egész világ.
Én azt veszem észre hogy a hatalommal felruházott emberek mind arra használják fel ezt, hogy még több befolyást, még több hatalmat és vagyont szerezzenek általa. De mivel a hatalmuk a társadalmi szerkezeten alapszik, ezért a társadalmat alakítják úgy hogy elérjék a céljuk.
Az információ korában ezt információ gyûjtéssel érik el. Persze a te érdekedben, hiszen neked lesz jobb ha a rendõrség látja mi történik a hálószobában, mert amikor betörnek azonnal ki tudnak menni. Elõször még csak választható, majd jön a törvény mint kard amivel feléd vágnak, hogy ez kötelezõ, mert ha nem akkor te a közrend megbontója vagy. Sõt terrorista aki a tevékenységét akarja takarni. Hiszen ha ártatlan vagy nincs mit rejtegetned...
Ezzel pedig el is érkeztünk ahhoz hogy mindenkirõl elérhetõ minden információ és ezzel irányítani tudják a népet. A paradicsom holnaptól egészségtelen, tessék itt egy kimutatás... az emberek utána nem esznek paradicsomot. A klasszikus könyvek olvasása felbujtó, holnaptól be vannak tiltva....stb. Végül az emberek azt hiszik, azt gondolják, azt teszik amit a felsõbb hatalom akar. Nekik meg ez perverz örömet jelent, mert onnantól fogva a világ a sakktábla, az emberek meg a bábuk.
Én ezt látom jelenlegi iránynak... remélem tévedni fogok.
Visszatérve a hatalom fogalmára, ugye azt mondjátok hogy lehet jóra és rosszra használni. Szerintem nincs olyan hogy jó vagy rossz, csupán egy viszonyítási rendszer, ami mindenki egyéni nézõpontja. Meg persze van egy társadalmilag elfogadott mértékrendszer is, ami viszont elég rugalmas is tud lenni. Lássuk a példákat:
- Van egy kenyerem, ami pont annyi étel hogy a következõ hétig, amikor is kapok egy újabbat, kihúzzam. Jössz te aki szintén a jövõ héten kapsz majd kenyeret, viszont neked most nincs. Elkéred tõlem.
a. eset) odaadom és én éhen halok.
b. eset) nem adom oda és te éhen halsz.
Az elsõ esetben te szerinted jót cselekszem, hisz élhetsz. Viszont nekem rossz lesz, mert meghalok. A második esetben nekem jó, hisz élhetek, neked rossz hisz meghalok. De ki dönti el hogy mikor cselekszem jót és rosszat?
Adagoljuk az infókat, elõször az elsõ esethez:
- a/1: Neked van egy gyereked, akit eltartasz abból a munkából aminél neked már nem jutott kenyér csak neki. Ha te meghalsz, a gyerek is meghal. Tehát az elsõ esetben én rossz vagyok.
- a/2: Egy csaló vagy, aki elvette mások kenyerét és eljátszotta mindet. Tehát jó vagyok, hiszen meggátolom hogy még több embernek árts.
Ebbõl is látszik hogy a jó és rossz fogalma csupán viszonyítási rendszer kérdése.
De egy hétköznapi példa amivel gyakran találkozol:
- Politikus vagy és kell neked pár millió hogy építs egy tengerparti házat ahol a beteg nagymamád leélheti hátralévõ napjait. Ezért te kivetsz egy új adót ami miatt százezrek lesznek munkanélküliek.
Te akkor jó vagy, hisz a szegény sokat megélt nagymamád kényelemben és békében élheti le hátralévõ életét, egy gyönyörû helyen ahová mindig is vágyott.
De rossz vagy hiszen százezrek életét keserítetted meg, akár tetted õket örökre tönkre.
Ezért nem szeretem ha valaki abszolút igazságokban definiálja a jó és rossz fogalmát, mert csupán viszonyítás kérdése.
usererror: A természeti erõnek nem áll hatalmában semmi. Az egy értelem nélküli jelenség. Mint ahogy a kalapácsnak sem áll hatalmában beverni a szöget, mert a te szándékod és cselekedeted nélkül az csak ott van. A hatalom az nem jelenség, hanem egy alaktalan eszköz, aminek sok formája létezhet.
Az oroszlán pont hogy visszaél a hatalmával, ha nem tenné éhen maradna és rég kihalt volna a faja. Az oroszlánnak hatalmában áll elpusztítani a gazellát és mikor éhség gyötri akkor megteszi. A kis gazellát éppolyan jó ízûen rágcsálja el mint a nagyot. Sõt talán még jobb ízûen is hiszen könnyû préda.
Még egyszer: A hatalom egy eszköz, amivel lehet élni, nem élni és visszaélni. Az értelem, a tudat és a tapasztalat határozza meg hogy amikor alkalmad van hatalmat gyakorolni valami/valaki felett, akkor élsz vele, nem élsz vele, vagy visszaélsz vele. Ez a szándék és szándék hatására meginduló eseménylánc határozza meg azt hogy te most az általános mérce szerint jó vagy, vagy éppen rossz. A saját mércédet viszont csak te határozod meg, illetve a lelkiismereted.
Szerintem a hatalom pusztán a létezésébõl adódóan még se nem rossz, se nem jó. Számos példát lehet felhozni rá, például az árvíznek is hatalmában áll, hogy elmossa a házadat, még sem gondolod, hogy eredendõen gonosz szándék vezéreli. A hatalomra épül az egész természetes kiválasztódás is, nem él vissza a hatalmával az oroszlán sem, mégis elropogtatja a jó szaftos gazellabordát.