Berta Sándor

Az interneten is vannak íratlan szabályok

Az elmúlt években kialakult egy bizonyos netetikett, amit a felhasználók többsége betart. Ugyanakkor vannak olyan kérdések is, amelyekben megoszlik az emberek véleménye, mint például az SMS-ben való szakítás megítélése.

Hans-Michael Klein, a Knigge Társaság elnöke. A szervezet névadója Adolph Franz Friedrich Ludwig Knigge író, aki a 18. században élt és aki egyik művében az emberi viselkedésre tért ki. Az ő nyomdokait követi Hans-Michael Klein is, aki szintén kiadott egy művet, melynek címe: "eEtikett - 101 irányelv a digitális világhoz". A szakember szerint rendkívül fontos, hogy etikett az interneten és a digitális világban is létezik.

A Knigge Társaság elnöke szerint azért tűnhet úgy, hogy az udvariasság kiveszik az elektronikus sajtóorgánumok világából, mert az e-mail, az SMS és a chatbeszélgetés mind a gyors információtovábbítást és -cserét szolgálja. Éppen ezért sokan nem is koncentrálnak a részletekre, csak gyorsan leírják a mondanivalójukat és máris várják a választ, amire reagálhatnak. A betűhibák, vagy a helyesírás alapvető szabályainak be nem tartása ettől függetlenül még zavaró lehet, éppen ezért nem árt, ha valaki az elküldés előtt átnézi, hogy mit is írt le. A digitális és az analóg világ között ez is különbség: egy klasszikus levelet mindig végigolvasunk, az e-maileknél viszont nem ez a helyzet.

Különböző vizsgálatok kimutatták, hogy az emberek többsége legfeljebb az e-mailek első hét sorát olvassa el. Ezért ajánlatos röviden, de nem rövidítve írni. Aki hosszabb levelet ír, az jobban teszi, ha már az első sorokban felhívja erre a címzett figyelmét és természetesen ne várja el azt, hogy majd az illető ugyanilyen hosszan fog neki válaszolni.

"Ha nem akarjuk elfogadni a digitális barátnak való felkéréseket, akkor a legegyszerűbb, ha figyelmen kívül hagyjuk őket. Senkit sem kell pusztán udvariasságból barátunkká fogadnunk. Ha minket utasít el valaki, azt se vegyük személyes sértésnek, általában jó oka van egy ilyen döntésnek. Szintén nem kell azon sem megsértődni, ha valaki a vállunk mögött nézi a monitorunk tartalmát, ilyenkor a legegyszerűbb megoldás, ha bezárjuk az adott ablakot. Nyilvánvaló, hogy más a helyzet, ha mondjuk egy bankautomata képernyője előtt állunk." nyilatkozta Hans-Michael Klein.

"Általában el kell fogadnunk, hogy minden kultúra más és éppen ezért minden országban másként kezelik az emberek a nyitottságot. Az arab világban teljesen elfogadott dolog, hogy a beszélgetőpartnerek egymáshoz érnek, a nyugati világban azonban ez irritáló lehet. Mindez a világhálón is megjelenik. Sokakat érdekel, hogy miként viselkedjünk udvariasan és helyesen az interneten, az emberek többsége főleg a munkahelyi kapcsolataiban bizonytalan. De tudomásul kell vennünk, hogy nem csinálhatunk mindig mindent tökéletesen. Ettől függetlenül nem árt, ha figyelünk a viselkedésünkre és az általunk továbbított levelek, üzenetek tartalmára, stílusára. Ezáltal ugyanis megspórolhatunk néhány kényelmetlen szituációt" - hangsúlyozta a szakember.

Egy tavalyi felmérés szerintt egyre növekszik az online szakítások száma. A kínos pillanatok helyett sokan választják az e-mailt vagy a közösségi portálokat, hogy közöljék partnerükkel a megváltoztathatatlant. A megkérdezett több mint kétezer ember 34 százaléka állította, hogy már szakított e-mailen, 13 százalékuk pedig egyszerűen átállította a Facebook-profilján a családi állapotát "egyedülállóra". A válaszolók hat százaléka csupán egy rövidke Twitter-üzenetben jelentette be a hírt, míg az SMS-ben való szakítás lehetőségével a megkérdezettek két százaléka élt. Sean Wood, a DateTheUk társkereső szolgálat marketingvezetője szerint a digitális szakítás lassan egyeduralkodóvá válik, mert könnyebb és elkerülhető általa minden félreértés. Az persze már egy másik kérdés, hogy egy ilyen lépés rendkívül udvariatlannak tűnhet.

"A legsúlyosabb viselkedési csapdák gyakorlatilag bárhol felbukkanhatnak. Az egyik legfontosabb probléma, ha valaki túl hangosan telefonál a mobilján. Különösen az üzletembereknek és az ügyvédeknek kell ügyelniük arra, hogy nyilvános telefonbeszélgetéseik során nehogy kiadjanak fontos személyes vagy bizalmas információkat. De ugyanígy udvariatlanság, ha valaki tárgyalás közben SMS-t ír és sokan ide sorolják az SMS-ben való szakítást is. Utóbbi azonban a véleményem szerint nem az, mivel az új csatornák új kommunikációs formákat kívánnak meg. Elég csak arra gondolni, hogy a távíró feltalálása után divat lett mindent tömören megfogalmazni. Ezt idővel mindenki elfogadta."

"A rövid szöveges üzeneteket vagy az e-maileket napjainkban mindig a klasszikus levelekhez hasonlítják, pedig nagyon drága mulatság lenne, ha minden SMS-t e-maillé kellene átváltoztatni. Ebből a szempontból az SMS-ben való szakítás is elfogadható. Azt kell megértenünk, hogy nem az üzenettovábbítási mód tehet arról, ha egy kapcsolat nem működött, azonban az is érthető, hogy pont a nők nagyon érzékenyek ezekre a dolgokra, így ezt a szempontot is figyelembe kell vennie annak, aki így dönt" - mondta Klein.

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • Looooser #38
    itt nem az a baj hogy katona vagy sem, ne erre verje a fa**át és a nyálát itt nekünk, mert kb ennyi jut el hogy "blablablablablablaKATONAblablablablaVAGYOKblablablablaTÖBBVAGYOKMINTTIblablablablablaKUTYÁK!" mert erre az lesz az első reakció hogy "jó oké húzzál vissza codozni hülye gyerek"...
  • Merces #37
    Különben meg nemtudom ti hol voltatok katona, de ha csak lopni, csalni, sumákolni tanultatok meg akkor részvétem, ha nálunk valaki a saját érdekeit helyezte előtérbe az bizony szégyenletesnek számitott, és nem azért mer a tisztek azt mondták..........
  • Merces #36
    ...ha nem tiszteled a kukásokat, akkor ne tedd ki a szemetedet.
  • Looooser #35
    "Megveted a katonákat? Te aztán igazi
    kemény gyerek vagy! Megveted azokat az
    embereket, akik a hazáért, a népért (elvileg
    érted is) adják életüket ha úgy adódik
    MESSZE a szülőhontól, a szeretteitől. Büszke
    lehetsz magadra!"
    végig olvastam amit írtál nem vetem meg a katonákat, de hülyeségnek tartom ezt a messze a szülő otthontól dolgot, mi a picsának kimenni a közel keleti háborús régióba?? Közünk nincs azokhoz az emberekhez, sőt dolgunk sincs velük és a nagy "békefentartósdiból" is lehet még hátrányunk, elég csak egy túlbuzgó baka aki véletlen fejbe lő egy kölköt mert az megijeszti, onnantól meg egyenes út az ott élők és a békefenntartók közti harchoz ami akár háborúig is vezethet... Példa van rá a múltban hogy kisebb dolgokból is lehet nagy háború... Amúgy meg kevesebb olyan hősi halottunk is lehetne aki a semmiért halt meg ha kivonulnánk és szarnánk az ottani helyzetre, tudtommal nem a mi háborúnk és kevesebb anyának is kellene sírnia azért mert a fia autója alatt pokolgép vagy akna robbant.

    Nekem meg az állam ajánlhatna bármit, leszarnám, én egész az egész testemet akarom hogy temessék, a többi ember meg megpusztulhat nem érdekel, én sem kapok senkitől semmi jót, hát nehogy már én osztogassam azaz bocsi az állambácsi osztogassa a darabjaim.

    A rendőrikről meg annyit hogy nem izgatnak, mivel amikor kellett a segítségok szartak rá magasívből - mondmom ezt úgy hogy 2 járőr autó mellett akartak megkéselni, benne ült a 4 közeg, és mégmajdnem hogy én lettem bevöve az örsre, az aki csak megvédte magát, és azok is mikor kászálódtak elő a kényelmes kocsiból? Amikor már elfutottak a támadóimá..- pozitív tapasztalart viszont az egyik exem bátyja aki rendőr és halál normális, azt hogy mennyi respekciót mutatok a közeg felé mindig a jelenlevő embeerek határozzák meg...

    Viszünt azt meg te nefeledd hogy lehetünk még bajtársak mert szükség állapot idején minden harcképes embert besorozhatnak, és így hogy ekkora az arcod nem biztos hogy beállnék egy golyó és kizéd, amíg te nem respektálsz addig téged sem fognak ezt jegyezd meg... És verheted a melled hogy "én vagyok a nagy katona te meg a közember", de sokszor a kizember is megmentheti a katona életét...
  • KutViZ #34
    Nagyon is igazad van. Én elolvastam. Sőt én olyan véleményen vagyok, hogy minden embernek fontos a munkája. Lehet hogy a kukás nem az életét áldozza a "hazáért", de megnézném hogy nézne ki egy utca kukások nélkül, mert ma egy embernek se ideje se türelme nincs hogy a saját hulladékját elszállítsa vagy szelektálja. A vízvezeték szerelő is legalább annyira kell mint egy miniszter, (sőt utóbbinak sokkal kevesebb haszna van), képzeld csak el ha egyszer eltörik egy vízcsap a házadban.

    Szintén hozzátenném, hogy vannak azért elléggé alulértékelt és alulfizetett munkák is. útépítő például. Naponta 8-10 kár 12 órát a tűző napon, többféle feladatot kell egyszerre ellátni (nyomni le az utat, egyengetni, a fogalmat biztosítani), és igen veszélyes lehet mert bármikor jöhet egy őrült/részeg autós aki belerohan abba aki a táblát tartja a szalag mellett. És ez csak egy a sok közül.

    Mindenkinek meg kellene értenie a körülötte folyó munkát és megtanulni tisztelni.
  • sube #33
    Megveted a katonákat? Te aztán igazi kemény gyerek vagy! Megveted azokat az embereket, akik a hazáért, a népért (elvileg érted is) adják életüket ha úgy adódik MESSZE a szülőhontól, a szeretteitől. Büszke lehetsz magadra!

    Mielőtt azzal jönnek a csőlátású emberek, hogy a magyar katonák, a magyar tisztek mekkora egy ingyenélő társaság, azoknak elárulom, hogy igen, kapnak ezt azt az államtól, meg korábban is mehet nyugdíjba (habár ez most változik), de ha azt kapja parancsba, hogy te fiam, most oda kimész és kockáztatod az életedet, akkor megteszi, mert meg kell tennie, erre esküdött fel!

    Mondd csak, ha az állam biztosítana számodra egy luxus életszínvonalat a következő 10 évedre, azzal a feltétellel, hogy utána felkoncolnak és a szerveidet szétszórják a beteg embereknek, belemennél? Vállalnád? ...és ha igen akkor ingyenélőnek neveznéd magad?

    Emiatt tart Magyarország ott ahol, mert semmi tisztelet nincs a szerencsétlen pofátokba. A rendőrt is csak rugdalni bírjátok, persze mikor kéne valami segítség a köztöl akkor jaj drága biztosúr, mert megszólítani se bírsz egy rendőrt normálisan.

    Továbbá van egy nagyon találó mondat így a végére, amit vagy felfogsz vagy nem, hozzáteszem, nem túl bonyolult, miszerint addig örüljetek, amég a katonáknak nincsen dolguk.

    Most akkor ki is derül az, hogy ki jut túl a 7. soron, ha valaki veszi a fáradtságot a válaszra.
  • Sir Ny #32
    Ebből az egy hszdből meg merném kockáztatni, hogy gyakrabban fordul elő az, hogy te nem érted, amit a másik mond, mint fordítva.
  • Bronx South #31
    E-maileknél nem tudom mi a helyzet, mert nagyon ritkán írok e-mailt, viszont ha egy kúltúrált vitában egy fórumon hosszan írok, egy idő után azt szűröm le hogy nem olvassák el amit írtam. Sokszor kell átfogalmazva ugyanazt leírnom, azt az 5-6 -ik hsz után megint ott tartunk az elején és olyan dolgok hangzanak el az ellenérvben amire én már válaszoltam, de olyan is előfordult hogy valaki az ellenérvben megerősítette az én álláspontomat, bár ez annak a jele is lehet hogy a vitapartner nem értette amit leírtam.
  • Petka #30
    Az Internet és a szokások változnak. De talán jobb is, mert így nem annyira unalmas. Egyébként meg mindenkinek a magánügye, hogy hogyan szakít...
  • B0nFire #29
    "mert aki nem volt katona, az frusztrált.

    el kéne gondolkozni, hogy talán azért nem kapsz segítséget, azért lép fel veled szemben a többség támadólag, mert a stílusod, és az amögött megbújó, de azért lépten-nyomon felszínre törő világlátásod nem éppen szimpatikus."


    Én ezzel annyira egyet tudok érteni, hogy még meg is erősítem. Én is 36 vagyok, voltam is katona egy évid, de engem meg a katonaság frusztrált nem is kicsit. Ha visszamenőlegesen be lehetne érte perelni az államot, bizony belemennék, mert egy évet elvettek az életemből, olyan dolgokra kényszerítettek, amelyekhez sem kedvem, sem tehetségem nem volt, megaláztak az emberi méltóságomban ésatöbbi.

    És ekkor már javában dúlt a "demokrácia", meg az emberi jogok, mert 1995-96-ban volt. Csak épp ott nincs demokrácia. Rosszabb volt, mint a börtön lehet. Börtönben még nem voltam, de oda büntetésből kerül az ember, ide meg úgy, hogy semmit nem követtem el, amiért fizetnem kellett volna.

    Aztán mit tanult ott meg a katona? Kummantani, sumákolni, aludni, zabálni, egymás cuccát ellopni, mert ha neked ellopták a derékszíjadat, akkor muszáj voltál a másiktól lopni; hazudni, csalni. Ezt tanította a katonai szolgálat. Lehet vele dicsekedni. Az egész században egyetlen barátom volt. Az összes többi vagy semleges, vagy rosszindulatú szemétláda, aki az apró genyózásban élte ki minden perverz hajlamát.

    Kár, hogy nincs itt egy köpős szmájli!