MTI
A WikiLeaks a hagyományos média jelentőségét bizonyítja
A WikiLeaks kiszivárogtatásai azt mutatják, hogy a hagyományos média feladata még mindig nagyon jelentős, hiszen a nagy lapoknak komoly szerepük volt abban, hogy felhívták a figyelmet a dokumentumokra - mondta David McCraw, a New York Times (NYT) jogi ügyekért felelős alelnöke szerdán Budapesten.
A Média és Kommunikációs Tanulmányok Központ és a Közép-Európai Egyetem (CEU) Nyílt Társadalom Archívuma által szervezett eseményen David McCraw kifejtette: amikor először felmerült, hogy a brit The Guardiannel és a német Der Spiegellel közösen titkos dokumentumokat jelentetnek meg az afganisztáni háborúról, még nem tudták, hogyan reagál majd az akcióra az amerikai kormány, milyen jogi következményei lehetnek az esetnek. Azt sem látták világosan, hogy törvénybe ütközik-e már az is, ha csak birtokolják a dokumentumokat, de azokat nem publikálják - jelentette ki, hozzátéve, akkoriban még nem sokat tudtak a WikiLeaks oldalról.
Úgy fogalmazott, mindazonáltal, amikor a NYT-nál kikérték a véleményét, hogy szerinte megjelentessék-e az iratokat, tudta, hogy az újságírók csak egyféle választ fogadnak el tőle. Természetesen már akkor is lehetett sejteni, hogy nem lesz problémáktól mentes az ügy - jegyezte meg. David McCraw szerint az is dilemmát okozott, hogy kitehetik-e ekkora kockázatnak a munkatársaikat. Aggódtak a Guardiannel kötött szövetség miatt is, hiszen a két lap két eltérő jogrendszerben működik, így eltérő szabályok kötik őket - mondta. Mint közölte, az eredeti terv alapján az amerikai, a brit és a német lap egyszerre publikálta volna internetes oldalán az iratokat, végül ezt néhány perces eltéréssel tették meg. Mindeközben a WikiLeaks eredeti formájukban tette fel az összes dokumentumot az oldalára - emlékeztetett.
Az iratokat három nagyobb csomagban jelentették meg, és a WikiLeaks először, az afganisztáni háborúról szóló dokumentumok esetében minden nevet, adatot benne hagyott az iratokban. Viszont emiatt annyi kritika érte, hogy a második alkalommal, amikor az iraki háborúról hoztak nyilvánosságra dokumentumokat, sokak szerint olyan sok adatot húzott ki, hogy az iratok használhatatlanná váltak - idézte fel. Hozzáfűzte: a NYT-t azonban egyik esetben sem kritizálták amiatt, hogy ne kezelte volna megfelelően az adatokat. David McCraw kitért arra is, hogy nézeteltérés támadt a lap és Julian Assange, a WikiLeaks alapítója között, amikor a NYT nem volt hajlandó a WikiLeaks oldalára mutató linket elhelyezni a honlapján.
A jogász szerint a WikiLeaksszel kapcsolatban felvetődik a kérdés, hogy esetleg nemcsak az információk forrásait, hanem az azokat publikáló sajtót is védeni kellene, azonban nehéz jogi szempontból definiálni, ki számít pontosan a sajtó munkatársának, meddig terjedjen a védelem. A WikiLeaks kiszivárogtató portál tavaly november 28-án kezdte meg titkos amerikai diplomáciai iratok publikálását, a honlap több mint 250 ezer irat nyilvánosságra hozatalát jelentette be.
A Média és Kommunikációs Tanulmányok Központ és a Közép-Európai Egyetem (CEU) Nyílt Társadalom Archívuma által szervezett eseményen David McCraw kifejtette: amikor először felmerült, hogy a brit The Guardiannel és a német Der Spiegellel közösen titkos dokumentumokat jelentetnek meg az afganisztáni háborúról, még nem tudták, hogyan reagál majd az akcióra az amerikai kormány, milyen jogi következményei lehetnek az esetnek. Azt sem látták világosan, hogy törvénybe ütközik-e már az is, ha csak birtokolják a dokumentumokat, de azokat nem publikálják - jelentette ki, hozzátéve, akkoriban még nem sokat tudtak a WikiLeaks oldalról.
Úgy fogalmazott, mindazonáltal, amikor a NYT-nál kikérték a véleményét, hogy szerinte megjelentessék-e az iratokat, tudta, hogy az újságírók csak egyféle választ fogadnak el tőle. Természetesen már akkor is lehetett sejteni, hogy nem lesz problémáktól mentes az ügy - jegyezte meg. David McCraw szerint az is dilemmát okozott, hogy kitehetik-e ekkora kockázatnak a munkatársaikat. Aggódtak a Guardiannel kötött szövetség miatt is, hiszen a két lap két eltérő jogrendszerben működik, így eltérő szabályok kötik őket - mondta. Mint közölte, az eredeti terv alapján az amerikai, a brit és a német lap egyszerre publikálta volna internetes oldalán az iratokat, végül ezt néhány perces eltéréssel tették meg. Mindeközben a WikiLeaks eredeti formájukban tette fel az összes dokumentumot az oldalára - emlékeztetett.
Az iratokat három nagyobb csomagban jelentették meg, és a WikiLeaks először, az afganisztáni háborúról szóló dokumentumok esetében minden nevet, adatot benne hagyott az iratokban. Viszont emiatt annyi kritika érte, hogy a második alkalommal, amikor az iraki háborúról hoztak nyilvánosságra dokumentumokat, sokak szerint olyan sok adatot húzott ki, hogy az iratok használhatatlanná váltak - idézte fel. Hozzáfűzte: a NYT-t azonban egyik esetben sem kritizálták amiatt, hogy ne kezelte volna megfelelően az adatokat. David McCraw kitért arra is, hogy nézeteltérés támadt a lap és Julian Assange, a WikiLeaks alapítója között, amikor a NYT nem volt hajlandó a WikiLeaks oldalára mutató linket elhelyezni a honlapján.
A jogász szerint a WikiLeaksszel kapcsolatban felvetődik a kérdés, hogy esetleg nemcsak az információk forrásait, hanem az azokat publikáló sajtót is védeni kellene, azonban nehéz jogi szempontból definiálni, ki számít pontosan a sajtó munkatársának, meddig terjedjen a védelem. A WikiLeaks kiszivárogtató portál tavaly november 28-án kezdte meg titkos amerikai diplomáciai iratok publikálását, a honlap több mint 250 ezer irat nyilvánosságra hozatalát jelentette be.