Berta Sándor
Megoldatlan a hosszú távú adattárolás kérdése
Bár a kutatók régóta foglalkoznak a témával, megnyugtató választ eddig még nem sikerült találni arra a kérdésre, hogy miként lehet biztonságosan eltárolni akár évtizedekre is a digitális információkat.
A digitális emlékezetvesztés leginkább a kultúra területét érinti. A helyzet ennél ironikusabb nem is lehet. Pont abban a korszakban tűnhetnek el a történelemkönyvek, amelyben minden korábbinál többet kommunikálnak az emberek. A digitalizálás ugyanis egy óriási problémát hozott magával, a hosszú távú digitális adattárolásra azonban máig nem sikerült megoldást találni.
A helyzet leginkább az 1970-es évek első videóinak, elektronikus zeneszámainak és számítógépes remekműveinek megőrzése szempontjából nevezhető aggasztónak. Ezek az alkotások ma leggyakrabban múzeumokban és különböző archívumokban találhatók meg. A fő probléma az, hogy miközben egy festmény akár évszázadokon át is megőrizhető az utókor számára, addig ugyanez nem mondható el egy VHS-kazettáról.
"Minél fiatalabb egy technológia, annál törékenyebb. A videokazettákon tárolt filmek mostanra részben eltűntek. A néhány évvel ezelőtt használt CD-lemezek, már hibásak" - közölte Horwath, az Osztrák Filmmúzeum vezetője. A szakember egyik fő feladata a régi művek megőrzése, de ez közel sem egyszerű feladat, sőt. "A nagy hollywoodi filmstúdiók álláspontja ebben a kérdésben az, hogy még ha egy alkotást digitálisan készítenek is, akkor is gyártanak belőle egy 35 mm-es változatot és egy negatívot. Ez is bizonyítja, hogy mennyire nehéz a helyzet" - tette hozzá a múzeumvezető.
Azonban az igazi probléma, hogy nem elég megőrizni a régi műveket, azoknak ugyanis bármikor elérhetőknek kell lenniük. Ezt rendkívül nehéz megvalósítani, hiszen ki tudja, hogy milyen formátumokat fognak használni mondjuk 15 esztendő múlva? De az sem megoldás, hogy DVD-re másolnak mindent, hiszen lehet, hogy akkor már nem lesznek DVD-olvasók. "Jön a formátumháború korszaka. Kaotikus idők várhatók" - szögezte le nem véletlenül a szakember.
Az egyik megoldást az jelenthetné, hogy a felhasználók ezrei tárolnák el egy bizonyos fájl másolatait. De ez egyrészt szerzői jogi szempontból sem elfogadható, másrészt ha sokaknál megvan a fájl, akkor senki nem vigyáz rá igazán. A másik lehetőség, hogy az online adattárolást számítási felhő alapú szolgáltatások biztosítják, míg a harmadik egy hosszú távú adattárolást biztosító formátum kifejlesztése és elterjedése.
Van egy másik jelenség is, megjelentek az örökké elérhető adatok ellen kampányolók. Ezt a megoldást támogatják Viktor Mayer-Schönberger professzor és a Zürichi Műszaki Főiskola (ETH ) kutatói is.
A digitális emlékezetvesztés leginkább a kultúra területét érinti. A helyzet ennél ironikusabb nem is lehet. Pont abban a korszakban tűnhetnek el a történelemkönyvek, amelyben minden korábbinál többet kommunikálnak az emberek. A digitalizálás ugyanis egy óriási problémát hozott magával, a hosszú távú digitális adattárolásra azonban máig nem sikerült megoldást találni.
A helyzet leginkább az 1970-es évek első videóinak, elektronikus zeneszámainak és számítógépes remekműveinek megőrzése szempontjából nevezhető aggasztónak. Ezek az alkotások ma leggyakrabban múzeumokban és különböző archívumokban találhatók meg. A fő probléma az, hogy miközben egy festmény akár évszázadokon át is megőrizhető az utókor számára, addig ugyanez nem mondható el egy VHS-kazettáról.
"Minél fiatalabb egy technológia, annál törékenyebb. A videokazettákon tárolt filmek mostanra részben eltűntek. A néhány évvel ezelőtt használt CD-lemezek, már hibásak" - közölte Horwath, az Osztrák Filmmúzeum vezetője. A szakember egyik fő feladata a régi művek megőrzése, de ez közel sem egyszerű feladat, sőt. "A nagy hollywoodi filmstúdiók álláspontja ebben a kérdésben az, hogy még ha egy alkotást digitálisan készítenek is, akkor is gyártanak belőle egy 35 mm-es változatot és egy negatívot. Ez is bizonyítja, hogy mennyire nehéz a helyzet" - tette hozzá a múzeumvezető.
Azonban az igazi probléma, hogy nem elég megőrizni a régi műveket, azoknak ugyanis bármikor elérhetőknek kell lenniük. Ezt rendkívül nehéz megvalósítani, hiszen ki tudja, hogy milyen formátumokat fognak használni mondjuk 15 esztendő múlva? De az sem megoldás, hogy DVD-re másolnak mindent, hiszen lehet, hogy akkor már nem lesznek DVD-olvasók. "Jön a formátumháború korszaka. Kaotikus idők várhatók" - szögezte le nem véletlenül a szakember.
Az egyik megoldást az jelenthetné, hogy a felhasználók ezrei tárolnák el egy bizonyos fájl másolatait. De ez egyrészt szerzői jogi szempontból sem elfogadható, másrészt ha sokaknál megvan a fájl, akkor senki nem vigyáz rá igazán. A másik lehetőség, hogy az online adattárolást számítási felhő alapú szolgáltatások biztosítják, míg a harmadik egy hosszú távú adattárolást biztosító formátum kifejlesztése és elterjedése.
Van egy másik jelenség is, megjelentek az örökké elérhető adatok ellen kampányolók. Ezt a megoldást támogatják Viktor Mayer-Schönberger professzor és a Zürichi Műszaki Főiskola (ETH ) kutatói is.
