Kruza Richárd
Sony DSC-S930 ismertető
|
Kívülről
Ránézésre jól néz ki a tesztgép - bizonyos távolságon túl, és főleg elölről. A Sony évtizedek óta nagyon nagy hangsúlyt fektet termékei dizájnjára, és ragaszkodik a diszkrét, vagy látványos extravaganciához. Ez már hagyománynak is mondható, ami miatt például főleg bizonyos múltbéli elektroakkusztikai vagy hifi készülékei birtoklása és használata önmagában élményt jelentett, de ez érvényes egyes mai termékére is. Azonban a vállalat mindig is hajlamos volt arra, hogy időnként eme jó hírnévbe kapaszkodva a különféle termékek alsó kategóriájú verzióinál a megszokott esztétikum kritikán aluli, a márkához abszolút nem illő technikai színvonalú készüléket takarjon, vagyis amolyan "Sony imitátumot".
A DSC-S930 elölről tehát úgy néz ki, mint egy igényes ultrakompakt kisgép, mivel az előlap csiszolt fém, és az optika hatalmas díszes fémkeretbe van foglalva. Kézbevételkor azonban azonnal gyanússá válik a dolog, mivel a nagy díszkeret ellenére az optika nagyon pici, és a gyártó fotómasináin egyébként megszokott "Carl Zeiss" feliratnak nyoma sincs sehol. A gép ráadásul rendkívül vaskos, és a festett műanyag hátlap színe ugyan szép, tapintása viszont olcsóságot sugall. A hátlapi gombok fokozzák ezt a benyomást, formájuk és mozgásuk a 80-as évekbeli kézi LCD játékokat idézik - ahogy a bekapcsolást és a teljes működést kísérő idétlen pittyegő hanghatások méginkább.
A gép bumszliságával egyébként a gyár honlapjának készítői sem lehettek kibékülve, ugyanis elkövettek egy turpisságot. A gyári weboldalon a gépről készített egyik fotón a gép olyan ügyes szögben áll, hogy pont nem látni rajta a gép vaskosságát, vagyis a hátsó rész kiemelkedését:
A gyári fotó és a realitás
Emellett a fenti linken lejjebb, a hátlapi fotón nem a DSC-S930 látható, hanem valami más, esztétikusabb típus, melyen sokkal nagyobb a képenyő. Ráadásul a kép mellett az egyik mondat így kezdődik: " A nagy méretű és jól látható LCD-kijelző". Ejnye.
Maga az ergonómia amúgy nem rossz, erős közepesnek mondható. A gép fogása viszonylag jó, aminek jót tesz a vaskosság, az előlapról viszont nagyon hiányzik egy gumiborítás vagy ujjtámasz, mivel csúszós a felület. A gombok elrendezése logikus, és egykezes fogás mellett zoomolni is lehet. A ki-be kapcsoló gomb viszont kitapinthatatlan, az exponálógomb mozgása pedig kellemetlen: a félig lenyomást nagyjából még érezni, azonban továbbnyomáskor a mozgás már semmit nem éreztet.
Kijelző, kereső
Bekapcsoláskor a nagyobb csalódások sora a képernyő megszemlélésekor kezdődik. A 2,4 collos LCD panel felbontása 112 300 pixel. Ez a felbontás a mai képernyőkhöz szokott szemnek olyan, mintha szúnyoghálón keresztül szemlélnénk a világot. Ehhez párosul az irrealiszikus és kontrasztszegény színvilág. Ilyen színvonalú kijelzővel nagyon régen nem találkoztunk, de régebben is inkább gyerekjátékokba építettek ilyeneket a gyártók. Átnézeti kereső nincs a gépen.
Menürendszer, üzemmódok
A fejlesztők a lehető legjobban leegyszerűsítették a gép kezelését, ami a gombok kevés számában nyilvánul meg. Lényegében a "Menu" gombbal tudunk belekeveredni a gép funkcióiba, a három (felvétel, mozgókép, lejátszás) üzemmód közül pedig az erre hivatott kapcsoló segítségével választhatunk. Maga a menüszerkezet jó, a márkától megszokott le- és oldalragördülő menüvel navigálhatunk, ezért vizuálisan elvileg jól értelmezhető minden.
A fő probléma, hogy nagyon kicsi a fontok és a piktogramok mérete, ehhez párosul a fakó, sötét színvilág és az erősen pixeles látvány. Emiatt nagyon nehezen látható és olvasható minden, és a helyzet erős fényben még rosszabb. Olyan, mintha a menüszerkezet megjelenését nem ehhez a kijelzőhöz tervezték volna (ami nem meglepő, minek is terveznének bármit is külön egy ilyen képernyőhöz). A másik kellemetlenség a menü sebessége, ami elég lassúcska. Minden egyes lépésnél következetesen kicsit késve "mozdul meg" a menü, ami miatt nem lehet pergően lépegetni benne: megvan a saját tempója. A mai gépekre ez nem jellemző.
A gép a gyár kommunikációja szerint az egyszerű fotózás nevében készült. Automata témaválasztás nincs, van viszont az automata, program és magas ISO módokon kívül hat témamód: a hatalmas választékba való balagabalyodás veszélyétől tehát nem fog szenvedni a felhasználó. Optikai stabilizálás van a gépen, a Sony-hoz híven "Steady Shot"-nak van elnevezve. Ez kétségtelenül jó pont, főleg a gép vételárához képest. Alkalmazható kikapcsolt és automata módban - folyamatoan bekapcsolt mód tehát nincs, valószínűleg így növelik az akkumulátor élettartamát.
Arcfelismerés már kötelezően van, arról azonban nincs adat, hány arcot képes felismerni. Persze ez nem is nagyon számít, mert működése lassú, szokás szerint csak mozdulatlan modellek esetében használható. Maga az autofókusz egyébként pontos, mindig megtalálja az élességet. Sebessége már inkább erősen közepesnek mondható, és a körülmények (fény, gyújtótávolság) nemigen vannak erre hatással. Programmódban szabályozhatjuk még az expozíciót, az ISO érzékenységet és felvételi módot, valamint a fehéregyensúlyt. Utóbbi esetében a szokásos lehetőségek mellett nincs kézi beállítás, van viszont 3 fénycső mód. Automata módban hajlamos ugyanazon helyzetben többféle beállítást is eszközölni az automatika, tehát nem igazán megbízható.
Optika, érzékelő
A "Sony Lens" feliratú 3-szoros zoom optika 35mm-es ekvivalens gyújtótávolsága 36-108 mm. Fényáteresztése f2,9-f5,4, ami elvileg nem egy rossz érték, azonban ebből önmagában még nem szabad túlságosan jó következtetést levonni. A szintén Sony gyártmányú picike, 1/2,3-as "Super HAD CCD" érzékelő 10,1 effektív megapixel felbontással rendelkezik és legnagyobb felbontásban 3648x2736 pixeles képeket készít. Ekkora képméret ebben a kategóriában természetesen teljesen felesleges, ennek az adatnak kizárólag reklámértéke van.
Az érzékenység ISO 100 és 3200 között képes működni - automata módban. Program módban, kézzel ugyanis csak az ISO100 - ISO400-as intervallumban szólhatunk bele a dolgok menetébe. Ha ennél nagyobb érzékenységre van szükségünk, akkor "Magas érzékenység" módba kell váltani, és a többit a gép dönti el. Ebben a vonatkozásban tehát elég korlátozottak a lehetőségeink. A képzaj némileg alacsonyabb az átlagnál, de ennek megvan az ára, ugyanis a szoftveres korrekcióknak (is) megvan a képminőségre vonatkozó negatív hatása.
Képminőség
Legfőképpen a képminőség az, ami miatt a vevő választása - amennyiben veszi a fáradtságot és több gépet is kipróbál - más típusra eshet. A Sony gépek képminősége általában jó, azonban a DSC-S930 nem ezek közé tartozik. Az első, felületes vizsgálat természetellenességet sugall - annak ellenére, hogy érezhetően élénkek a színek. Általában túlságosan is telítettek, lehet hogy ezzel próbálván kompenzálni a komoly hibákat, és kellemes benyomást tenni a szemlélőre.
Ez azonban csak akkor sikerül neki, ha valaki tökéletesen járatlan a fotózásban tehát kezdő, esetleg gyermek. Vagy mindkettő. A túlhangsúlyozott színvilág ugyanis már természetellenes (portrézáskor például hajlamos narancssárga arcokat produkálni), miközben a szoftveres korrekció - annak ellenére hogy otthagyja nyomát a képeken - szintén nem áll a helyzet magaslatán. Igaz, a képzaj viszonylag alacsony, azonban a finom részleteket el kell felejteni. A kép szélei felé a problémák meredeken növekszenek és drámai mértéket érnek el. Itt már komoly mosottság, és a létező összes optikai hiba szinte megeszi egymást. Ezt részletesen kielemezni nem érdemes, nagyítani és rácsodálkozni azonban már igen.
A hatalmas mértékű hordósodás a bekapcsolható torzítás csökkentés miatt végül is nem probléma, és kis méretben természetesen az optikai hibák sem látszanak annyira. Ami ilyenkor látszik, az a természetellenes színvilág, a szűk dinamikatartomány és a felületesség, valamint a képszélek felé látható káosz. Azonban nagyításkor már valóban drámai a helyzet - legalábbis egy vezető gyártótól nem ezt várja el az ember.
Vaku
A belső vaku ereje nagyon átlagos, 3 méteres távolságra van méretezve, ami egy kicsit kevés. Kétségtelen azonban, hogy használata jótékony hatással van a képminőségre, tehát ahol lehet, ott használni kell. Vagyis kellene - ugyanis megpróbáltam bekapcsolni, de nem sikerült. Minden létező programmódban (nincs belőle túl sok) a jobb oldali, vakus piktogrammal megjelölt iránygomb megnyomására a képernyőn csupán a "A vaku beállításai nem változtathatóak" üzenet jelent meg. Nem tudom mit csinálhattam rosszul, hiszen annyira egyszerű a művelet, hogy ezt nemigen lehet elrontani. Elképzelhető hogy hibás volt a tesztpéldány.
Sorozatfelvétel, videorögzítés
A kis Sonyval készített, 320x240 pixeles maximális felbontású MPEG felvételek 30 képkocka/másodperc sebességgel kerülnek rögzítésre. A DSC-S930 tehát ebből a szempontból sem remekel, pontosabban alul marad az átlaghoz képest.
Áramellátás, memória
2 db AA elemmel működik a gép, ami a gyári adatok szerint a mellékelt Stamina Plus alkáli elemekkel 120 fotó elkészítésére képes. Ez önmagában sem túl jó érték, gyengébb minőségű elemekkel nyilván még kevesebbre képes a gép. Ha tehát egy DSC-S930-as birtokába jutunk, érdemes betankolni nagy teljesítményű tölthető ceruzaelemekkel. Sony gép lévén Memory Stick Duo (Pro) memóriakártyát fogad a gép, valamint csekélyke, 12 MB-nyi belső memóriával is fel van szerelve.
Összegzés
Nagyon tanulságos felismerni, milyen módszerekkel lehet egy terméket eladni, mivel nem ez az első ilyen tapasztalatunk. A Sony DSC-S930 még azoknak sem ajánlható, akik a márka megrögzött hívei, mivel ennyi pénzért lehet jobb gépet is találni a piacon. Kétségtelen, hogy a vállalat sok remek készüléket, közöttük fényképezőgépet is gyártott és gyárt ma is, azonban a mostani tesztkészülék nem ezek közé tartozik.
Létezik persze más sikertelen gép is a piacon. Némi rosszindulattal azonban arra a következtetésre jutottunk, hogy a DSC-S930 nem egyszerűen rosszul sikerült, hanem nagyon úgy tűnik, hogy a gyártó szándékosan poros, régi, elavult technikát alkalmazott. Ráírta, hogy "Sony", szépen becsomagolta és megcélzott vele egy hozzá nem értő célközönséget. Ha így van, nem volt szép tőle.
A fényképezőgépet a FotoMarket bocsátotta rendelkezésünkre.
