Napi Online
Tényleg rákkeltő a mobil?
Közzétették az Interphone kutatás előzetes eredményeit, ám úgy tűnik, a sokakat foglalkoztató kérdésre továbbra sincs kielégítő válasz. A mintegy 30 millió dolláros költségvetésű kutatássorozat sem tudott tiszta vizet önteni a pohárba.
A mobiltelefonok egészségre gyakorolt káros hatásairól szóló cikkek száma a vezetéknélküli kommunikáció népszerűségének növekedésével párhuzamosan emelkedett világszerte. A rádiótelefon-sugárzás szerepe a rosszindulatú daganatok kifejlődésében azonban továbbra sem tisztázott, annak ellenére, hogy a témában már a kilencvenes évek második felében nagy visszhangot kiváltott, szakmai körökben mértékadónak tartott tanulmányok jelentek meg, amelyek a rendelkezésre álló bizonyítékok ellentmondásos voltát hangsúlyozták, egyúttal további kutatásokat szorgalmaztak - vázolta a Nemzetközi Rákkutató Intézet (AIRC) az Interphone kutatás előzményeit.
Ezek az ellentmondások azért is szembetűnők, mert azokat azt követően sem sikerült eloszlatni, hogy az ENSZ egészségügyi világszervezetének (WHO) megbízásából (melynek az AIRC is része) 13 országban hat éven keresztül végeztek vizsgálatokat a témában. Az Economist legújabb számában arra próbált választ találni, miért nem sikerült a mintegy 30 millió dolláros költségvetésű kutatássorozatnak tiszta vizet öntenie az egyre zavarosabbá váló pohárba.
A kutatás során olyan betegek mobilhasználati szokásait vizsgálták, majd hasonlították össze egy kontrollcsoporttól beszerzett eredményekkel, akik a vizsgálat szempontjából kiemelkedően fontosnak ítélt daganatoktól (glioma, meningioma, akusztikus neurinoma, illetve parotid mirigydaganat) szenvedtek. A mintavételnél azt a feltételezést vették alapul, hogy a rádiófrekvenciájú elektromágneses sugárzás szerepet játszhat ezeknek a daganatoknak a kialakulásában. Az összehasonlítás során a kutatók arra szerettek volna választ kapni, hogy a daganatos betegségben szenvedő és a kontrolcsoport tagjainak mobilhasználati szokásai között milyen különbségeket tudnak felfedezni, amelyek esetleg megmagyarázhatják a rádiósugárzás szerepét a rákos megbetegedéseknél.
Az Interphone kutatás 2000-ben kezdődött. Közel 50 kutató közreműködésével, 14 ezer kutatási alany megkérdezésével 13 országban hat éven át gyűjtötték az adatokat, amelyeknek első összegzését idén júniusban tették közzé. A kutatásvezető Elisabeth Cardis, a barcelonai Centre for Research in Environmental Epidemiology vezetője egészen mostanáig úgy nyilatkozott, hogy a végső összegzés akár már szeptember végére elkészülhet. Mint mostanra kiderült, erre legkorábban 2009-ben kerülhet sor.
Az Interphone eredményességét korábban is sokan vitatták, elsősorban azért, mert a résztvevő országok egymásnak gyökeresen ellentmondó részeredményeket tettek közzé. A zavart tovább fokozta, hogy a kutatási alanyok kiválasztásával kapcsolatban is sok - az Economist szerint nagyrészt megalapozott - kritika érte az Interphone-t. Az Interphone kutatási eredményeit kritikával illetők többek között azt is nehezményezték, hogy az alanyok kiválasztásakor rendszeres mobilhasználónak soroltak be minden olyan személyt, aki legalább hat hónapja legalább havonta egyszer használta mobiltelefonját. Mint azt az Economist is megállapította, ezzel a módszerrel olyanokat is beválogattak, akik meglehetősen keveset mobiloztak, azaz - egy jobban megválogatott kutatási minta esetében - egyáltalán nem számítanának mérvadónak egy olyan kutatás során, ahol a kiemelt rádióelektromos sugárzás káros fiziológiai hatásait vizsgálják.
A kutatással szembeni legnagyobb módszertani ellenérzést mégis az váltotta ki, hogy a vizsgálat retrospektív volt, azaz a megkérdezett személyek múltbeli mobilhasználati szokásait vizsgálta, teret engedve ezáltal a visszaemlékezésekből eredő félretájékoztatásoknak. A kutatási anyagok összegyűjtését követő utólagos (mobilszolgáltatóktól származó) adatgyűjtés során kiderült: a megkérdezettek 20 százalékkal alulbecsülték hívásaik számát, ám még ennél is fontosabb, hogy 40 százalékkal túlbecsülték hívásaik idejét, azaz hibásan becsülték meg az őket ért sugárzás mennyiségét.
Az Economist szerint a kutatók most felgyűrt ingujjakkal masszírozzák az adatsorokat, abban a reményben, hogy a statisztikai hibákból eredő torzulásokat elsimíthatják és nem kell végleg az ablakon kidobottnak tekinteniük az elmúlt nyolc év munkáját. A kutatócsoport azonban már az előzetes eredmények értelmezését tekintve is rendkívül megosztott. Vannak, akik az adatok alapján (amelyek az Economist beszámolója szerint a tumorok magasabb előfordulásáról tanúskodnak a rendszeres mobilhasználók körében) igazolva látják feltevésüket, miszerint a rádiófrekvenciás sugárzás táptalajul szolgálhat egyes daganatos megbetegedéseknek, míg mások az ebbe az irányba mutató eredményt az elhibázott adatfelvételnek tulajdonítanak.
A kutatók egy dologban ennek ellenére továbbra is egyetértenek: a kutatási eredményeket megerősítő követéses vizsgálatokat a jelenlegitől eltérő módszertan alapján, prospektív (előremutató) adatgyűjtéssel kell végezni. A későbbiekben az Interphone kutatás alanyait véletlenszerűen választják ki, és hosszasan megfigyelik őket, első kézből (nem pedig személyes emlékeik alapján) tanulmányozva mobilhasználati szokásaikat. Az újabb adatokra így ugyan még többet kell majd várni, ám meglehet, a mostaninál talán pontosabbak lesznek.
A mobiltelefonok egészségre gyakorolt káros hatásairól szóló cikkek száma a vezetéknélküli kommunikáció népszerűségének növekedésével párhuzamosan emelkedett világszerte. A rádiótelefon-sugárzás szerepe a rosszindulatú daganatok kifejlődésében azonban továbbra sem tisztázott, annak ellenére, hogy a témában már a kilencvenes évek második felében nagy visszhangot kiváltott, szakmai körökben mértékadónak tartott tanulmányok jelentek meg, amelyek a rendelkezésre álló bizonyítékok ellentmondásos voltát hangsúlyozták, egyúttal további kutatásokat szorgalmaztak - vázolta a Nemzetközi Rákkutató Intézet (AIRC) az Interphone kutatás előzményeit.
Ezek az ellentmondások azért is szembetűnők, mert azokat azt követően sem sikerült eloszlatni, hogy az ENSZ egészségügyi világszervezetének (WHO) megbízásából (melynek az AIRC is része) 13 országban hat éven keresztül végeztek vizsgálatokat a témában. Az Economist legújabb számában arra próbált választ találni, miért nem sikerült a mintegy 30 millió dolláros költségvetésű kutatássorozatnak tiszta vizet öntenie az egyre zavarosabbá váló pohárba.
A kutatás során olyan betegek mobilhasználati szokásait vizsgálták, majd hasonlították össze egy kontrollcsoporttól beszerzett eredményekkel, akik a vizsgálat szempontjából kiemelkedően fontosnak ítélt daganatoktól (glioma, meningioma, akusztikus neurinoma, illetve parotid mirigydaganat) szenvedtek. A mintavételnél azt a feltételezést vették alapul, hogy a rádiófrekvenciájú elektromágneses sugárzás szerepet játszhat ezeknek a daganatoknak a kialakulásában. Az összehasonlítás során a kutatók arra szerettek volna választ kapni, hogy a daganatos betegségben szenvedő és a kontrolcsoport tagjainak mobilhasználati szokásai között milyen különbségeket tudnak felfedezni, amelyek esetleg megmagyarázhatják a rádiósugárzás szerepét a rákos megbetegedéseknél.
Az Interphone kutatás 2000-ben kezdődött. Közel 50 kutató közreműködésével, 14 ezer kutatási alany megkérdezésével 13 országban hat éven át gyűjtötték az adatokat, amelyeknek első összegzését idén júniusban tették közzé. A kutatásvezető Elisabeth Cardis, a barcelonai Centre for Research in Environmental Epidemiology vezetője egészen mostanáig úgy nyilatkozott, hogy a végső összegzés akár már szeptember végére elkészülhet. Mint mostanra kiderült, erre legkorábban 2009-ben kerülhet sor.
Az Interphone eredményességét korábban is sokan vitatták, elsősorban azért, mert a résztvevő országok egymásnak gyökeresen ellentmondó részeredményeket tettek közzé. A zavart tovább fokozta, hogy a kutatási alanyok kiválasztásával kapcsolatban is sok - az Economist szerint nagyrészt megalapozott - kritika érte az Interphone-t. Az Interphone kutatási eredményeit kritikával illetők többek között azt is nehezményezték, hogy az alanyok kiválasztásakor rendszeres mobilhasználónak soroltak be minden olyan személyt, aki legalább hat hónapja legalább havonta egyszer használta mobiltelefonját. Mint azt az Economist is megállapította, ezzel a módszerrel olyanokat is beválogattak, akik meglehetősen keveset mobiloztak, azaz - egy jobban megválogatott kutatási minta esetében - egyáltalán nem számítanának mérvadónak egy olyan kutatás során, ahol a kiemelt rádióelektromos sugárzás káros fiziológiai hatásait vizsgálják.
A kutatással szembeni legnagyobb módszertani ellenérzést mégis az váltotta ki, hogy a vizsgálat retrospektív volt, azaz a megkérdezett személyek múltbeli mobilhasználati szokásait vizsgálta, teret engedve ezáltal a visszaemlékezésekből eredő félretájékoztatásoknak. A kutatási anyagok összegyűjtését követő utólagos (mobilszolgáltatóktól származó) adatgyűjtés során kiderült: a megkérdezettek 20 százalékkal alulbecsülték hívásaik számát, ám még ennél is fontosabb, hogy 40 százalékkal túlbecsülték hívásaik idejét, azaz hibásan becsülték meg az őket ért sugárzás mennyiségét.
Az Economist szerint a kutatók most felgyűrt ingujjakkal masszírozzák az adatsorokat, abban a reményben, hogy a statisztikai hibákból eredő torzulásokat elsimíthatják és nem kell végleg az ablakon kidobottnak tekinteniük az elmúlt nyolc év munkáját. A kutatócsoport azonban már az előzetes eredmények értelmezését tekintve is rendkívül megosztott. Vannak, akik az adatok alapján (amelyek az Economist beszámolója szerint a tumorok magasabb előfordulásáról tanúskodnak a rendszeres mobilhasználók körében) igazolva látják feltevésüket, miszerint a rádiófrekvenciás sugárzás táptalajul szolgálhat egyes daganatos megbetegedéseknek, míg mások az ebbe az irányba mutató eredményt az elhibázott adatfelvételnek tulajdonítanak.
A kutatók egy dologban ennek ellenére továbbra is egyetértenek: a kutatási eredményeket megerősítő követéses vizsgálatokat a jelenlegitől eltérő módszertan alapján, prospektív (előremutató) adatgyűjtéssel kell végezni. A későbbiekben az Interphone kutatás alanyait véletlenszerűen választják ki, és hosszasan megfigyelik őket, első kézből (nem pedig személyes emlékeik alapján) tanulmányozva mobilhasználati szokásaikat. Az újabb adatokra így ugyan még többet kell majd várni, ám meglehet, a mostaninál talán pontosabbak lesznek.
