Alex

Korszakváltás előtt az Apple

A termékskála szélesedésével egyre több probléma van a vállalat gyártmányaival, és ha a cég nem tud úrrá lenni a gyors növekedés okozta gondokon, hamar hasonlóvá válhat Windows-alapú termékekkel házaló konkurenseihez.

Az Apple hírnevét néhány gondosan megalkotott terméknek köszönheti, melynek kialakítását, gyártását szoros felügyelet alatt tartják. A Mac piaci részesedése az Egyesült Államokban már több mint 20%, de világszerte is meghaladta a 10 százalékot. Az emberek az iPod és az iPhone mellé MacBookot is vesznek, ami bizonyára boldoggá teszi a részvényeseket. Elméletben tehát minden szép és jó, egyesek szerint mégis sötét felhők gyülekeznek.

Az Apple sok szempontból úgy működik, mint egy régivágású ipari titán, a meghatározás összes előnyével és hátrányával együtt. Steve Jobs notórius mikromenedzserként működik, jóváhagyása nélkül semmi sem hagyhatja el a cupertinoi központot. Figyelme olyan ezoterikus részletekre is kiterjed, mint a laptopok alján lévő csavarok száma, vagy a monitorok sarkának íve. Hatalmát ellenállhatatlan karizmája ellensúlyozza, miáltal az alkalmazottak mindent megtesznek, hogy tetszését elnyerjék.

A cégnek nincs vállalati blogja, és nem látják szívesen az alkalmazotti blogokat sem. Sokszor a munkatársak maguk sem tudják, min is dolgozik a cég: a szoftver és hardvertervezők külön épületben dolgoznak, így csak a vezetőknek van teljes rálátása a tevékenységekre. A paranoia ellenére mégis sikeresek, és a titoktartás tette lehetővé számukra az új szegmensekbe való betörést még azelőtt, hogy a konkurencia felébredt volna.

Az információhiány miatt a bejelentésekre hatalmas médiafigyelem irányul, például az iPhone bejelentésekor a sok ezernyi címlapos beszámoló több százmillió dollárba került volna. Persze ez kockázatos módszer, ellenkező módon is elsülhet, ha a bejelentett termék a várakozások alatt marad. A MacBook Air megjelenésekor mindenki egy érintőképernyős tábla PC-re számított, amihez képest a szupervékony notebook csalódás volt.

A vetélytársak ha akarnák se tudnák utánozni a céget ebben, hiszen például az Intel és a Microsoft vállalatok százaival működik együtt, hónapokra előre meghatározzák az ütemterveket, hogy partnereik elkészíthessék a termékeikre épülő eszközöket. De mivel az Apple mindent házon belül készít, így megengedheti magának a magába fordulás luxusát. Eközben mindenki kifelé nyit: a Google mobilos operációs rendszere, az Android bármely felkészített készülékre telepíthető, és még a Microsoft is elmozdult a webes alkalmazások, a bármely platformon futattható szoftverek felé. Azonban az Apple nem változtat. Az iTunesről letöltött zene csak iPodon hallgatható, az OS X futtatásához Mac szükséges, az iPhone használatához országonként csak egy - kizárólagos - szolgáltatónál lehet előfizetni. Jobs büszke arra, hogy cége még az Amiga idejében megszokott módszerekre épít, azaz mindent saját erejükből állítanak elő.

A vállalat a számítógéppiacról kilépett a zeneeladás, a videóletöltés és tavaly a mobiltelefonok arénájába is, ami jelentősen megnehezítette a minden szegmensben fontos helytállást. A növekvő számú új, Apple terméket eddig sose látott felhasználó kezelése, problémáik megoldása jelentős erőforrásokat köt le. A frontvonalak hosszabbodnak, például a Sony és a Microsoft E3-mon bejelentett letöltési szolgáltatásai az iTunes egyenes konkurenciái lesznek.


Az elektronikai ágazatban a siker veszélyes dolog. Míkor az Apple még exkluzív vállalat volt, mely speciális termékeket állított elő, a rajongók még a tapasztalt hibákkal is gyorsan kibékültek. A Crunchgear szerkesztője, John Biggs egyenesen átoknak tartja a sikert a vállalat számára, hiszen a piaci részesedés növekedésével együtt egyre heterogénebb, egyre változatosabb a vásárlói kör. "Az Apple most már átlagos Joeval üzletel, és átlagos Joet nehezebb kezelni, mint a SoHo loftlakásaiban lakó rajongót." Analógiaként a Sonyt hozza fel: hasonlóan népszerű, jól ismert márkanév, melyről azonban az utóbbi években csak problémák jelentek meg a sajtóban. Laptop akkumulátoraik felrobbannak, a zenei albumokkal rootkiteket telepítenek, és ezek csak a legjelentősebbek.

Egyre nő azon felhasználói csoportok tábora, melyeknek igényeit ki kell elégíteni: iPhone felhasználók, iTunes vásárolók, iPod tulajdonosok, MobileMe előfizetők, vagy a Mac gépek előtt ülők. Problémák vannak az iPhone 3G képességeivel, bugok vannak OS X Leopardban és a iPhone 2.0-s frissítésében, gyenge a MacBook Air akkumulátorának üzemideje... Vajon bírni fogja ezt a vállalat? - teszi fel a kérdést a Wired cikkírója. Ráadásul az internet révén gyorsan egymásra találnak az elégedetlen Apple felhasználók, ami az eddig elért hírnév gyors erodálodását hozhatja. Persze az elégedetlen Apple felhasználók gyarapodásának egyik legfőbb oka, hogy több vásárlója van a cégnek, mint valaha, és míg egy hangos kisebbség elégedetlenkedik, addig a felhasználóik többsége boldogan használja termékeiket.

Az Apple még nem módosított útján, a vállalat élete továbbra is zárt ajtók mögött zajlik. Hibák esetén - mint például a MobileMe ügy - mindössze egy állapotjelentést közölnek, miközben 20 000 ember email nélkül marad egy hétre, ráadásul ledegradálják a problémát, mondván "alig 1%-ot" érint a kiesés. Nem kommunikálnak, ami a felhasználók számára a probléma megoldatlan volta miatt növekvő frusztrációt is okoz. A cég a médiát szinte teljesen ignorálja. Amellett, hogy Steve Jobs csak újságírók kis csoportjának adja elő terveit, a készülő termékeket hét lakat alatt tartják. Ráadásul érdeklődés esetén híresek arról, hogy semmit nem válaszolnak a megkeresésekre.


Steve Jobs látványosan lefogyott, ami nem tesz jót a részvényárfolyamnak

A médiakapcsolatok teljes hiánya kiválóan meglátszott a minap, amikor a blogoszférában elterjedt a hír, hogy kiújult Steve Jobs, a vállalat egyeduralkódó vezetőjének 2004-ben kezelt rákja. A márka sikere olyannyira a nevéhez kötődik, hogy nélküle sokak számára elképzelhetetlen a további menetelés. A cég részvényárfolyama azonnal 10 dollárt zuhant, és hiába a kiváló negyedéves eredmények, ha a sajtó információ híján maga kezdi el latolgatni a lehetőségeket, "mi lenne ha...". A növekedés okozta gondok sora tehát elméletben könnyen kezelhető, azonban nagy változásra addig nem lehet számítani, míg Steve Jobs áll a kormánykerék mögött - ami ha a betegségéről szóló hírek hamisak, még jóideig fog tartani.

"Az Apple mindig is élvezte a zárt környezet előnyeit, de olyan helyzetbe hozták magukat, hogy egyre több ember kiváncsi rájuk és termékeikre. Ezek az emberek sokkal nagyobb nyitottsághoz, rugalmassághoz és nyíltabb rendszerekhez szoktak" - világít rá a helyzetre Ken Dulaney, a Gartner elemzője. "Ezzel a helyzettel nemsokára szembe kell nézniük. Maradnak továbbra is zártak és szabályozottak, vagy nyitnak a közönség felé?"

Hozzászólások

A témához csak regisztrált és bejelentkezett látogatók szólhatnak hozzá!
Bejelentkezéshez klikk ide
(Regisztráció a fórum nyitóoldalán)
  • turul16 #129
    Szabvanyositva az van, hogy hogyan fersz hozza libc(vagy testveren) -n keresztul a "kernelhez".

    pl. POSIX standard int aio_write(struct aiocb *aiocbp); -ot ad meg, ami Linuxnal
    "int io_submit(io_context_t ctx, long nr, struct iocb *iocbs[]);" (sys_io_submit -rendszerhivas) -t fog hasznalni.

    Es ahogy nezem, OSX -nel , mintha meg nagyobb furcsasagok lennenek a POSIX api alatt.
  • Turdus #128
    Tévedés. "Currently POSIX documentation is divided in three parts: POSIX Kernel APIs, POSIX Commands and Utilities, POSIX Conformance Testing".

    Hogy jön ez egyébként ide? A kérdés, amire válaszoltam az volt, hogy szabványosított-e felület, és a válasz egyértelműen igen.
  • turul16 #127
    POSIX a libc -s interfacet irja elo, nem kernel interfacet.
    POSIX nem szol user space driverekrol.
  • Turdus #126
    Nekem a Sony VAIO 2 napig bírta a gyári Vistát. Semmi speciálisat nem csináltam, nem telepítettem (csak egy ff2-őt), nem registryztem, nem tettem fel új drivert, sem codec-et. Ennek ellenére a második nap végére csúnya hexa számokkal teli driver error ablakok ugráltak elő, és lefagyott a billentyűzet, ha bejött a képernyővédő.
    Gyorsan leszedtem az egészet, tettem rá Linuxot, azóta is megy, mint a kisangyal, könnyen, kényelmesen használható. (Megjegyzés: a gép a feleségé, aki számítástechnikai analfabéta, és azt mondja, jobb, mint a win, mert szereti a nagy bumszli indítóikonokat a gnome-panelen . Általában webezik (firefox), szövegszerkeszt (ooffice), rajzol (gimp, wine+photoshop) és stúdiózik (audacity) gond nélkül, de van passziánsz és aknakereső is, így mindet tud csinálni, amit winen szokott).
  • Turdus #125
    Azt a részt nem értettem, hogy a driverekről semmit nem ír. Elolvastad legalább a tartalomjegyzéket?!?

    "Majd áruld el , hogy POSIX -ot minek linkelted, és azt az user space API -val kapcsolatos pdf-et."

    Azért, mert a POSIX az a szabványos illesztőfelület, ami miatt megbízhatóbbak a driverek (gyk: Portable Operating System Interface for uniX). A driverek ezeket a hívásokat valósítják meg (sysctl a legspeciálissabb, ezt küldtem át, a többi triv), ugyanis UNIX-on az API az egész egyszerűen filekezelés. Pl.: ha olvasni akarsz soros vonalról, akkor egyszerűen megnyitod a "/dev/ttyS0"-t, és szabvány file olvasás művelettel olvasol belőle. VAGY: le akarod kérni a processzor paramétereit? Megnyitod a "/proc/cpuinfo"-t, és kiolvasod belőle sima ASCII formátumban. Hangkártya? Dettó, csak a filenév "/dev/audio". stb.

    A user space API-t pedig azért linkeltem, mert ha egy drivernek nem kell privilegizált hardware io portokat kezelnie, akkor azt user space-ben kell megírni, így ha el is hasal, semmiképp nem tudja magával rántani a rendszert (ilyen pl a network stack, filesystem driver stb.). Mindezzel arra akartam utalni, hogy a driver csatlakozási felület átgondolt, letisztult, és jól dokumentált, programozói oldalról pedig egyszerű fileműveletekkel kezelhető, ezért sosem lesz akkora gány, mint a winfosos driverek (a Vista esetében pont azért lázadtak fel a hardware gyártók, mert az ilyen illesztési felület specifikációt nem adta ki időben a picipuha).

    Ha nem erre voltál kiváncsi, hanem konkrétan a hardware driver programozásra, akkor a nemolyan rég linkelt I/O Kit-et javaslom (bár kétlem, hogy otthon új hardware eszközt forrasztgatsz).
  • Turdus #124
    "De a racionális kitétel nem mindig érvényes, ezért az is érthető, ha szakmabeliként mégis úgy dönt, hogy Apple terméket vesz - akár érzelmi alapon. Biztos van benne valamennyi plusz, ami miatt azt lehet mondani, megérte ezt magasabb árat."

    Úgy van, bár nem érzelmi alapon, hanem azért, mert a plusz a minőség. Én rengeteg PC-t raktam már össze (>100), de mindig volt vele valami nyűg. Azért döntöttem úgy, váltok Macre, mert egyrészt megbízható, másrészt mivel kompakt, mindent át lehet srófolni a szervízre. Azt mondhatom, hogy "nem érdekel, a gép és az os is a tietek, működjön". És mivel az árát ígyis-úgyis kitermeli (legrosszabb esetben 3-4 hónap alatt), innentől kezdve nem érdekel, hogy mennyibe kerül. Bőven megtérül, és ez a fő.
  • coolbboy83 #123
    úgyértem val....

  • coolbboy83 #122
    de ez relatív...nekem a Vista is tetszik...de csak Sony VAIO-vak :-D
  • coolbboy83 #121
    ott valami más volt a gebasz...nekem geci gyors a netem, előbb nyílnak a weboldalak, mint a haver Vista PC-jén.... direkt összenéztük...
    PDF sokkal előbb nyílik....meg hasonlók..... keresés másodpercek...nem 2 perc winyócsavargatás, mint a windowsnál.
  • tarBubbles #120
    mac minit próbáltam, szörnyű... netezésre is lassú volt... szerintem szörnyű az egész, összeraknak egy pc-t, rá a saját oprendszert és geci drágán eladják, kösz nem.