Alex
6 megapixeles az optimális kompakt gép
Nyolc megapixeles digitális fényképezőgép került a karácsonyfa alá? Ne örüljön, a szakértők szerint a kevesebb ebben az esetben több.
Az új ajándéknak elsőre csak örülni lehet, de egy dologról nem szabad megfeledkezni: egy 8-12 megapixeles kompakt gépnél a fényérzékelő lapkán lévő képpontok mérete olyan pici, hogy a felbontás növekedése nemcsak hogy már semmi előnyt nem jelent, de mivel zajosabbak lesznek a felvételek, gyengébb képeket tud csak készíteni mint kisebb felbontású társa. A megállapítás egy független tesztlaboratóriumtól, az Image Engineering műhelyéből származik, mely digitális fényképezőgépeket vizsgál a német Color Photo és c't magazin számára. "Az utóbbi időben azt vettük észre, hogy a termékek képminősége ahelyett, hogy javulna, rosszabb lesz. Ennek oka, hogy napjaink szenzorain több, kisebb méretű képpont van. Weboldalunk célja ennek következményeire világít rá" - írják lapjukon.
1995 - ebben az évben jelentek meg az első digitális fényképezőgépek (Casio QV-10, Kodak DC 40 stb.). Ezek pixelszáma alacsony volt, kinyomtatott képeik nem voltak elfogadható minőségűek. A sajtó kritizálta alacsony felbontásukat, amire a gyártók a megfelelő választ adták, növelték azt. Az átlagos fényképezőgép 1996-ban 800 ezer, 1998-ban már 2 megapixeles volt. Ez már elég volt egy 10×15-ös jóminőségű nyomat készítésére, de A4-es méretben már elbuktak. Ekkor még igaz volt az a megállapítás, hogy "a több megapixel jobb képet jelent". A minőség szempontjából a pixelek száma volt a szűk keresztmetszet, mindenki hallott erről a tényről, és ez beleégett a fejekbe.
A képen balról jobbra nő a felbontás - egy kompaktba épített érzékelővel 6 megapixel az optimális, alatta pixelesek, felette már zajosak a felvételek
Az idő telt, a 2004-es Photochinán megjelentek a 6 megapixeles termékek. A szakértők egyetértettek abban, hogy egy ilyen gép átlagos körülmények között már egy 35 mm-es filmmel összevethető minőséget hoz. A szerzők visszatekintve megállapítják, hogy azóta azonban csak folyamatosan romlott a helyzet. Felhívásuk szerint a 2005-ben megjelent nyolc megapixeles fényképezőgépek felvételein extrém képhibák (ún. képzaj) jelentek meg. A probléma napjaink 10-12 megapixeles gépeinél csak rosszabbodott. A gyártók a hibák kiküszöbölésére szoftveres zajszűrést és képszerkesztést alkalmaztak, de az elérhető eredmény behatárolt. A honlap célja figyelemfelhívás révén az ördögi kör megtörése: a legtöbb ember szerint annál jobb egy fényképezőgép, minél több megapixeles, így a gyártók alkalmazkodnak ehhez, és egyre nagyobb felbontású masinákat dobnak piacra. Viszont ez nem javítja a képminőséget, erre akarnak rávilágítani a szerzők.
A kompakt fényképezőgépek kicsik és olcsók, ennélfogva apró, 0,5×9,4 vagy 5,4×6,8 mm-es fényérzékelő lapka van bennük. A gyártók ahhoz, hogy növeljék a megapixelek számát, ezt a méretet osztják fel egyre több részre. Az eredmény az érzékenység csökkenése és a képzaj emelkedése, mivel a kisebb képpont kevesebb fényt gyűjt össze. Az eredeti cél persze a felbontás növelése volt, azonban ennek eléréséhez jobb lencsék is szükségesek, melyek mérete szükségszerűen nagyobb, és a gép máris nem felel meg a méretbeli követelményeknek. Ezzel együtt a pixelek mára olyan aprók lettek, hogy a fény hullámhosszával kapcsolatos fizikai akadályok is felmerültek, amik szintén rontják a képminőséget. Ráadásul egy 12 megapixeles gép által készített tömörítetlen kép mérete 36 MB körül van, ami aránytalanul hosszú szerkesztési időt és nagy tárolókapacitást igényel.
Digitális fényképezőgépek fényérzékelő lapkái
Markáns megállapításuk szerint manapság már nem a pixelek mennyiségének, hanem azok méretének növelése a fejlődés útja. Azonban a nagyobb pixelekhez növelni kellene a szenzor méretét, és ezzel együtt a lencsék, azaz a fényképezőgép is nagyobb lesz. Azaz találni kell egy optimális méretet ami minőségileg még megfelelő, és egyben kielégíti az átlagfogyasztók méretre vonatkozó elképzeléseit is. Véleményük szerint képzaj szempontjából a 6 megapixel a kompromisszumos érték, nagyobb felbontás a hibák túlzott növekedését okozza, amit nem ellensúlyoz a részletesség javulása.
Kalkulációjuk abból indult ki, hogy a szenzoron egy képpontnak legalább 3 mikrométeresnek kell lennie ahhoz hogy magasabb érzékenységen, ISO 400 felett is tűrhető képminőséget produkáljon. Mivel a kompakt gépekben használatos lapka mérete kétharmad inch, azaz 8,8×6,6 mm, ezt felszorozva jön ki a hatmillió pixel. Végül leszögezik, hogy a tükörreflexes gépek helyzetével elégedettek, ez a piaci szegmens véleményük szerint rendben van, amit a nagyobb érzékenység mellett készített képek csekély zajosodása mutat.
Az új ajándéknak elsőre csak örülni lehet, de egy dologról nem szabad megfeledkezni: egy 8-12 megapixeles kompakt gépnél a fényérzékelő lapkán lévő képpontok mérete olyan pici, hogy a felbontás növekedése nemcsak hogy már semmi előnyt nem jelent, de mivel zajosabbak lesznek a felvételek, gyengébb képeket tud csak készíteni mint kisebb felbontású társa. A megállapítás egy független tesztlaboratóriumtól, az Image Engineering műhelyéből származik, mely digitális fényképezőgépeket vizsgál a német Color Photo és c't magazin számára. "Az utóbbi időben azt vettük észre, hogy a termékek képminősége ahelyett, hogy javulna, rosszabb lesz. Ennek oka, hogy napjaink szenzorain több, kisebb méretű képpont van. Weboldalunk célja ennek következményeire világít rá" - írják lapjukon.
1995 - ebben az évben jelentek meg az első digitális fényképezőgépek (Casio QV-10, Kodak DC 40 stb.). Ezek pixelszáma alacsony volt, kinyomtatott képeik nem voltak elfogadható minőségűek. A sajtó kritizálta alacsony felbontásukat, amire a gyártók a megfelelő választ adták, növelték azt. Az átlagos fényképezőgép 1996-ban 800 ezer, 1998-ban már 2 megapixeles volt. Ez már elég volt egy 10×15-ös jóminőségű nyomat készítésére, de A4-es méretben már elbuktak. Ekkor még igaz volt az a megállapítás, hogy "a több megapixel jobb képet jelent". A minőség szempontjából a pixelek száma volt a szűk keresztmetszet, mindenki hallott erről a tényről, és ez beleégett a fejekbe.
A képen balról jobbra nő a felbontás - egy kompaktba épített érzékelővel 6 megapixel az optimális, alatta pixelesek, felette már zajosak a felvételek
Az idő telt, a 2004-es Photochinán megjelentek a 6 megapixeles termékek. A szakértők egyetértettek abban, hogy egy ilyen gép átlagos körülmények között már egy 35 mm-es filmmel összevethető minőséget hoz. A szerzők visszatekintve megállapítják, hogy azóta azonban csak folyamatosan romlott a helyzet. Felhívásuk szerint a 2005-ben megjelent nyolc megapixeles fényképezőgépek felvételein extrém képhibák (ún. képzaj) jelentek meg. A probléma napjaink 10-12 megapixeles gépeinél csak rosszabbodott. A gyártók a hibák kiküszöbölésére szoftveres zajszűrést és képszerkesztést alkalmaztak, de az elérhető eredmény behatárolt. A honlap célja figyelemfelhívás révén az ördögi kör megtörése: a legtöbb ember szerint annál jobb egy fényképezőgép, minél több megapixeles, így a gyártók alkalmazkodnak ehhez, és egyre nagyobb felbontású masinákat dobnak piacra. Viszont ez nem javítja a képminőséget, erre akarnak rávilágítani a szerzők.
A kompakt fényképezőgépek kicsik és olcsók, ennélfogva apró, 0,5×9,4 vagy 5,4×6,8 mm-es fényérzékelő lapka van bennük. A gyártók ahhoz, hogy növeljék a megapixelek számát, ezt a méretet osztják fel egyre több részre. Az eredmény az érzékenység csökkenése és a képzaj emelkedése, mivel a kisebb képpont kevesebb fényt gyűjt össze. Az eredeti cél persze a felbontás növelése volt, azonban ennek eléréséhez jobb lencsék is szükségesek, melyek mérete szükségszerűen nagyobb, és a gép máris nem felel meg a méretbeli követelményeknek. Ezzel együtt a pixelek mára olyan aprók lettek, hogy a fény hullámhosszával kapcsolatos fizikai akadályok is felmerültek, amik szintén rontják a képminőséget. Ráadásul egy 12 megapixeles gép által készített tömörítetlen kép mérete 36 MB körül van, ami aránytalanul hosszú szerkesztési időt és nagy tárolókapacitást igényel.
Digitális fényképezőgépek fényérzékelő lapkái
Markáns megállapításuk szerint manapság már nem a pixelek mennyiségének, hanem azok méretének növelése a fejlődés útja. Azonban a nagyobb pixelekhez növelni kellene a szenzor méretét, és ezzel együtt a lencsék, azaz a fényképezőgép is nagyobb lesz. Azaz találni kell egy optimális méretet ami minőségileg még megfelelő, és egyben kielégíti az átlagfogyasztók méretre vonatkozó elképzeléseit is. Véleményük szerint képzaj szempontjából a 6 megapixel a kompromisszumos érték, nagyobb felbontás a hibák túlzott növekedését okozza, amit nem ellensúlyoz a részletesség javulása.
Szenzorméret |
Pixelek száma |
Szenzorméret |
Pixelek száma |
---|---|---|---|
35 mm |
96 MP |
2/3″ |
6 MP |
APS-C |
37 MP |
1/1,8″" |
4 MP |
4/3″ |
27 MP |
1/2,5″" |
2,7 MP |
Kalkulációjuk abból indult ki, hogy a szenzoron egy képpontnak legalább 3 mikrométeresnek kell lennie ahhoz hogy magasabb érzékenységen, ISO 400 felett is tűrhető képminőséget produkáljon. Mivel a kompakt gépekben használatos lapka mérete kétharmad inch, azaz 8,8×6,6 mm, ezt felszorozva jön ki a hatmillió pixel. Végül leszögezik, hogy a tükörreflexes gépek helyzetével elégedettek, ez a piaci szegmens véleményük szerint rendben van, amit a nagyobb érzékenység mellett készített képek csekély zajosodása mutat.