Napi Online
Túl sokat tud rólunk a Google
Ahogy egyre bővül a legnagyobb keresőprogramhoz kapcsolódó egyéb szolgáltatások köre, úgy válik egyre hasznosabbá a Google. A folyamat azonban kétirányú - a vállalat kezében egyre több személyes adat halmozódik fel. Egyelőre nem világos, mit kezd ezzel a hatalmas információtömeggel a cégóriás.
"Ne légy gonosz!", illetve "Nem az a célunk, hogy pénzt keressünk, hanem hogy megváltoztassuk a világot" - aligha volt a Google előtt olyan nagyvállalat a világtörténelemben, mely akár csak ehhez hasonló jelmondatokkal pozícionálta volna magát. Azonban ha ehhez hozzávesszük, hogy arra sem volt még példa, hogy egy vállalat ilyen rövid idő alatt (a Google Inc. 1998 óta létezik) a Google-éhoz fogható jelentőségre tegyen szert, és ilyen mennyiségű adat halmozódjon fel egyetlen cég "kezében", indokoltnak tűnhet a növekvő gyanakvás az önmagát mindenáron szimpatikusnak feltűntetni próbáló óriás ellen. Ezen gyanakvásokat foglalta össze a The Economist.
A lap szerint a közeljövőben eldőlhet, milyen is a Google igazi arca. Az egyszerű keresőprogramnak indult Google mára ingyenes szolgáltatások egész sorát kínálja a felhasználóknak. Ilyen többek között a Gmail levelezőprogram, a Google Earth online-térkép, a termékek árainak összehasonlítására használható Google Produst Search és számos további lehetőség. A vállalat szerverein tehát adatokat tárol a felhasználók leveleiről, naptárbejegyzéseiről, dokumentumairól, kapcsolatairól, fotóiról, videóiról - az újabb szolgáltatásoknak köszönhetően pedig hamarosan egészségügyi adatairól és konkrét tartózkodási helyéről is. (Az Apple iPhone-ján ugyanis szintén a Google fut.) Mindezek a The Economist szerint komolyan felvetik a kérdést: mit is kezd a cég a személyes adatokkal.
A Google-t eddig is számos kritika érte a vállalati és a politikai életből egyaránt. A televíziós társaságok, könyv- és újságkiadók szerint a Google az ő tartalmaiknak köszönhetően nőtt hatalmasra anélkül, hogy bármit is fizetett volna érte. A telekommunikációs cégek kárhoztatják, mert szerintük a vállalat az általuk biztosított széles sávú elérésnek köszönheti a sikerét, a közeljövőben pedig vetélytársként lép ringbe a rádióspektrum megszerzéséért. A liberálisok szemében a kínai kormánynak tett engedmények (vagyis a cenzúrázott kereső) jelentik a szálkát, míg a konzervatívok épp a cenzúrázatlan videotartalmak elérhetősége miatt ostorozzák a vállalatot. A személyes adatok kezelése azonban mindezeknél fajsúlyosabb kérdés.
A Google felemelkedését gyakran állítják párhuzamba a Microsoftétal, valójában azonban sokkal inkább a banki sikertörténetek jelentik a mintát - jegyzi meg a brit lap. Ahogy a pénzügyi intézmények ez emberek pénze és a financiális helyzetükre vonatkozó információ felett őrködnek, a Google ugyanezt csinálja a személyes adatokkal. Ez önmagában igaz lenne a vetélytársakra, például a Yahoo!-ra vagy a Microsoftra is, ám a Google-nél érte el az információmennyiség azt a kritikus szintet, amely már próbára teszi a társadalom tűrőképességét.
Igaz ugyanakkor, hogy a Google egyelőre egyetlen konkrét esetben sem bizonyult méltatlannak a bizalomra. A vállalat részvényeinek értéke így is folyamatosan nő, és eddig nem került sor olyan krízisre, amilyet a vetélytársak mind átéltek már. A személyes adatokkal kapcsolatos érdekek ütközése ugyanakkor elkerülhetetlen - ennek mentén pedig két irány közül választhat a cég. Az egyik, hogy önkéntesen megsemmisíti az összegyűjtött személyes adatokat, amivel eloszlathatja a kételyeket, igaz, ezzel egyrészt saját profitját csökkentené, másrészt szolgáltatásai is kevésbé lennének hatékonyak.
Ennek ellentéte ha folytatódik az információ felhalmozása. A programok ezzel még hasznosabbak lesznek, de a gyanakvás tovább növekszik a Google-lel szemben. A megoldás minden bizonnyal valahol középúton található. A Google hasznos eszköze a kapitalizmusnak - összegez a The Economist - ugyanakkor átláthatóbbá kellene válnia, és nyilvánosságra kellene hoznia pontosabb részleteket a működésről és a jövőbeni terveiről a bizalmatlanság eloszlatására.
A Google Inc. bevételei továbbra is egyetlen forrásból származnak - a találati oldalakon elhelyezett személyre szóló hirdetésekből származó, kattintásonként kapott 50 centekből (a vállalat tehát csak akkor kapja meg ezt az összeget, ha a felhasználó valóban rákattint a reklámra). A felhasználó személyre szabott reklámokat kap, amely korábbi Google-keresésein alapul (ezeket ugyanis tárolja a vállalat, éppen ebből ered az ilyen reklámok hatékonysága). Mindebből 2006-ban 3,07 milliárd dollár nettó bevétel származott - a Google ugyanis a keresőprogramok amerikai piacából 64 százalékos részt hasít ki (mely mintegy háromszorosa a második helyezett Yahoo! részarányának), Európában pedig még ennél is nagyobb a fölénye.
A vállalat azonban újabb bevételi források után néz: megvásárolta a DoubleClick internetes reklámcéget. Ez a vállalkozás olyan reklámszolgáltatást üzemeltet, amely akkor is fizet, ha a felhasználó csak megnézi az adott oldalt, de nem kattint rá. Igaz, ez mindössze 1 cent alkalmanként - mivel azonban a Google lényegében fix költségekkel dolgozik, szinte minden újabb bevétel profitként jelentkezik.
"Ne légy gonosz!", illetve "Nem az a célunk, hogy pénzt keressünk, hanem hogy megváltoztassuk a világot" - aligha volt a Google előtt olyan nagyvállalat a világtörténelemben, mely akár csak ehhez hasonló jelmondatokkal pozícionálta volna magát. Azonban ha ehhez hozzávesszük, hogy arra sem volt még példa, hogy egy vállalat ilyen rövid idő alatt (a Google Inc. 1998 óta létezik) a Google-éhoz fogható jelentőségre tegyen szert, és ilyen mennyiségű adat halmozódjon fel egyetlen cég "kezében", indokoltnak tűnhet a növekvő gyanakvás az önmagát mindenáron szimpatikusnak feltűntetni próbáló óriás ellen. Ezen gyanakvásokat foglalta össze a The Economist.
A lap szerint a közeljövőben eldőlhet, milyen is a Google igazi arca. Az egyszerű keresőprogramnak indult Google mára ingyenes szolgáltatások egész sorát kínálja a felhasználóknak. Ilyen többek között a Gmail levelezőprogram, a Google Earth online-térkép, a termékek árainak összehasonlítására használható Google Produst Search és számos további lehetőség. A vállalat szerverein tehát adatokat tárol a felhasználók leveleiről, naptárbejegyzéseiről, dokumentumairól, kapcsolatairól, fotóiról, videóiról - az újabb szolgáltatásoknak köszönhetően pedig hamarosan egészségügyi adatairól és konkrét tartózkodási helyéről is. (Az Apple iPhone-ján ugyanis szintén a Google fut.) Mindezek a The Economist szerint komolyan felvetik a kérdést: mit is kezd a cég a személyes adatokkal.
A Google-t eddig is számos kritika érte a vállalati és a politikai életből egyaránt. A televíziós társaságok, könyv- és újságkiadók szerint a Google az ő tartalmaiknak köszönhetően nőtt hatalmasra anélkül, hogy bármit is fizetett volna érte. A telekommunikációs cégek kárhoztatják, mert szerintük a vállalat az általuk biztosított széles sávú elérésnek köszönheti a sikerét, a közeljövőben pedig vetélytársként lép ringbe a rádióspektrum megszerzéséért. A liberálisok szemében a kínai kormánynak tett engedmények (vagyis a cenzúrázott kereső) jelentik a szálkát, míg a konzervatívok épp a cenzúrázatlan videotartalmak elérhetősége miatt ostorozzák a vállalatot. A személyes adatok kezelése azonban mindezeknél fajsúlyosabb kérdés.
A Google felemelkedését gyakran állítják párhuzamba a Microsoftétal, valójában azonban sokkal inkább a banki sikertörténetek jelentik a mintát - jegyzi meg a brit lap. Ahogy a pénzügyi intézmények ez emberek pénze és a financiális helyzetükre vonatkozó információ felett őrködnek, a Google ugyanezt csinálja a személyes adatokkal. Ez önmagában igaz lenne a vetélytársakra, például a Yahoo!-ra vagy a Microsoftra is, ám a Google-nél érte el az információmennyiség azt a kritikus szintet, amely már próbára teszi a társadalom tűrőképességét.
Igaz ugyanakkor, hogy a Google egyelőre egyetlen konkrét esetben sem bizonyult méltatlannak a bizalomra. A vállalat részvényeinek értéke így is folyamatosan nő, és eddig nem került sor olyan krízisre, amilyet a vetélytársak mind átéltek már. A személyes adatokkal kapcsolatos érdekek ütközése ugyanakkor elkerülhetetlen - ennek mentén pedig két irány közül választhat a cég. Az egyik, hogy önkéntesen megsemmisíti az összegyűjtött személyes adatokat, amivel eloszlathatja a kételyeket, igaz, ezzel egyrészt saját profitját csökkentené, másrészt szolgáltatásai is kevésbé lennének hatékonyak.
Ennek ellentéte ha folytatódik az információ felhalmozása. A programok ezzel még hasznosabbak lesznek, de a gyanakvás tovább növekszik a Google-lel szemben. A megoldás minden bizonnyal valahol középúton található. A Google hasznos eszköze a kapitalizmusnak - összegez a The Economist - ugyanakkor átláthatóbbá kellene válnia, és nyilvánosságra kellene hoznia pontosabb részleteket a működésről és a jövőbeni terveiről a bizalmatlanság eloszlatására.
A Google Inc. bevételei továbbra is egyetlen forrásból származnak - a találati oldalakon elhelyezett személyre szóló hirdetésekből származó, kattintásonként kapott 50 centekből (a vállalat tehát csak akkor kapja meg ezt az összeget, ha a felhasználó valóban rákattint a reklámra). A felhasználó személyre szabott reklámokat kap, amely korábbi Google-keresésein alapul (ezeket ugyanis tárolja a vállalat, éppen ebből ered az ilyen reklámok hatékonysága). Mindebből 2006-ban 3,07 milliárd dollár nettó bevétel származott - a Google ugyanis a keresőprogramok amerikai piacából 64 százalékos részt hasít ki (mely mintegy háromszorosa a második helyezett Yahoo! részarányának), Európában pedig még ennél is nagyobb a fölénye.
A vállalat azonban újabb bevételi források után néz: megvásárolta a DoubleClick internetes reklámcéget. Ez a vállalkozás olyan reklámszolgáltatást üzemeltet, amely akkor is fizet, ha a felhasználó csak megnézi az adott oldalt, de nem kattint rá. Igaz, ez mindössze 1 cent alkalmanként - mivel azonban a Google lényegében fix költségekkel dolgozik, szinte minden újabb bevétel profitként jelentkezik.
