Számomra mindig fontos volt, hogy a sikereket egy csapat tagjaként tudjam elérni és átélni - vallja Beck György, a Hewlett-Packard (HP) Magyarország vezérigazgatója, aki januártól a Vodafone Magyarország Zrt. vezérigazgatói feladatát látja el.

Ön a Digital és a Compaq vezetőjeként már kétszer is átélte, hogy két vállalat egyesülését követően ugyanott dolgozott tovább. Mi volt a legfőbb tanulság?
- Az, hogy ha egy cégbe különböző, már kiforrott vállalati kultúrával érkeznek az emberek, egyik csoport értékrendjét sem szabad ráerőltetni a másikra. Ki kell alakítani egy harmadikat. Ebbe pedig úgy kell a lehető legtöbbet átmenteni a kettőből, hogy közben az 1+1-ből több mint kettő legyen.

Önnek miként sikerült ez?
- Az emberek elfogadták egymás kultúráját és kialakulhatott a közös értékrend. Két cég egyesülésekor ugyanis - egy ideig - két külön koordinátarendszerben zajlanak az események. Ha ezek eltérnek egymástól, akkor lehet, hogy egy meghatározott pont az egyik rendszerben a negatív, a másikban a pozitív tartományban van. Vagyis ha más az alapbeállítottság, az egyes dolgok is másképp ítélődnek meg. A cél az, hogy mindenki számára ugyanazt jelentsék, ehhez pedig hatékony kommunikációra van szükség: el kell érni azt, hogy az emberek kinyíljanak és mindenről őszintén elmondják a véleményüket. Ehhez kulcskérdés a hitelesség: a másik lássa, hogy igazi az érdeklődés, tudja, hogy nincs hátsó szándék.

Két alkalommal is a felvásárolt, kisebb cég vezetőjéből lett az egyesülésből született vállalat vezetője. Mi kellett ehhez?
- Talán az, hogy a nevem az évek során egy kreatív csapattal is összeforrott. Az sem lehetett közömbös, hogy - a nemzetközi tendenciával szemben - Magyarországon mindig a mi cégünk rendelkezett komolyabb piaci részesedéssel. Szerencsénk is volt, hiszen a korábbi cégeimnél hagyták, hogy álmodozzunk: elfogadták, hogy egy ilyen speciális piacon ne a klasszikus multinacionális működési elvet erőltessük, hanem mindaddig a magunk útját járjuk, amíg a legfontosabb elvárásokat teljesíteni tudjuk. Így a hazai piacon tevékenykedő multik közül mindig a legnagyobb szabadságfokkal rendelkeztünk, miközben magunk mögött tudtuk az anyacég erejét is.

Azt mondják, hogy egy menedzser megújulásához időnként érdemes váltani. Eddig ugyanazon a helyen került új cégnév az ajtóra.
- Az ember először megijed a változástól - különösen akkor, ha az váratlanul jön. De utólag szerencsésnek mondhatom az eddigi karrieremet, hiszen néhány legfontosabb fix pont, a csapat, az ügyfélkör és a partnerkör a változás során is megmaradt. Ráadásul függetlenül attól, hogy világszinten miként alakultak az események, mi idehaza mindig erősebben jöttünk ki a felvásárlásokból. Más kérdés, hogy - érdekes módon - éppen négyévenként várt rám újabb feladat.

Vagyis a mostani váltás is tudatos?
- Igen. Máskor is kaptam már számos igen érdekes ajánlatot, de úgy éreztem, csak akkor tudok váltani, ha befejeztem azt, amihez hozzákezdtem. Most, négy év után azt láttam, hogy teljesítettük a feladatot: sínre raktuk a HP-t. Így etikailag is megtehetem, hogy váltok. Arról kellett döntenem, élvezni akarom-e a munka gyümölcsét, amihez kisebb energia is elég, hiszen a csapatban már mindenki tudja a maga dolgát, esetleg elfogadok egy nagyobb kihívást - amit most megtettem.

Miért pont a Vodafone - még akkor is, ha a telekommunikáció és az IT világa lassan összeér?
- Mozoghattam volna a HP-n belül is, de eddig mindig úgy éreztem, Magyarországon akarok értéket teremteni. Ezért is örültem, amikor a Compaq egyik kutatási központját ide tudtuk hozni. Azt is kizártam, hogy az IT területén váltsak, hiszen a HP olyan szinten meghatározó ma az informatikában, hogy bármilyen cég előbb-utóbb törvényszerűen belebotlik. Én pedig nem akartam fölvállalni, hogy versenyezzek a volt kollégáimmal.

A távközlés más, de mégis közeli terület, ráadásul a mobil távközlés rendkívül dinamikusan fejlődik, ezért a Vodafone felettébb izgalmas kihívásnak tűnik. Ugyanakkor már átéltem, milyen az, ha az ember a világ vezető informatikai cégét tudja maga mögött és jó érzés, hogy most ugyanezt a mobiltelefon-piacon is megtapasztalhatom. Mivel pedig a Vodafone jelentős késéssel érkezett Magyarországra, az eddig elért kiváló eredmények mellett is bőven akad feladat. Ami különösen biztató lehet minden vodafone-os számára, hogy mára a gazdaság egyik alaptörvénye megváltozott, hiszen manapság nem a nagyobb hal eszi meg a kicsit, hanem a gyorsabb a lassúbbat.

Sose gondolkodott azon, hogy a magánszektorban is szerencsét próbál?
- Nem, mert számomra az igazi élményt az jelenti, amikor az a csapat sikeres, amelyben én is részt vállalok. Ezenkívül számomra rendkívül fontos a diverzitás, az, hogy a cégcsoport külföldi tagjaival is megvitathassam a véleményemet.

A testedzés igénye mellett a csapattudat miatt vízilabdázik még ma is rendszeresen?
- Igen. Egy csapatsportban mindig megvan a lehetőség arra, hogy az ember hibázzon, hiszen jön a másik, aki segíteni tud - vagy éppen fordítva, én tudok segíteni a társamnak. Nekem a vízilabdában legalább annyit ér egy gólpassz, mint maga a gól, vagyis ha valakinek jó labdát tudok adni, az olyan öröm, mint ha én dobnám a gólt.

Az üzlethez visszatérve: miként tudja a csapatát motiválni?
- Szeretek folyamatosan dolgozni és egyfolytában elérhető vagyok; ezt várom el a munkatársaimtól is, akik viszont tudják, hogy szükség esetén mindig számíthatnak rám. Minden helyzetben, kifelé és befelé egyaránt a csapat érdekeit képviselem. Ugyanakkor mindig a széles konszenzus megteremtésén fáradozom, nem feledve, hogy egy cég fejlődésének különböző periódusaiban más és más vezetői magatartásra van szükség.

Az üzleti életben mit tart a legfontosabbnak?
- A lojalitást és a megbízhatóságot. Az írott szónál pedig még erősebbnek az adott szót.