Figyelőnet
RFID - azonosítás mindenáron
Az RFID-technológia, azaz Rádió Frekvenciás Azonosítás az elmúlt években tett szert nagyobb közérdeklődésre, hiszen a gyártási technológiák fejlődésével lehetővé vált a miniatűr szerkezet viszonylag alacsony áron való előállítása.
A II. Világháborúban feltalált megoldás mára az ipari felhasználáson is túllépve megjelent a kereskedelemben és a hétköznapokban is. Az RFID technológia lényege, hogy egy apró chipben adatokat helyeznek el, az eszközt egy antennával szerelik fel, ami képes rádió jeleket fogni és a megfelelő parancs/jel hatására a chipen tárolt adatokat visszasugározni a feladónak.
A mai megoldások ősei ugyan kezdetleges kivitelűek voltak, de már 1935-ben, Watson-Watt skót fizikus felfedezése nyomán, a brit légierő kifejlesztette az első aktív ős-RFID-nek tekinthető eszközt. Így saját repülőikre szerelve képesek voltak megkülönböztetni azokat a radaron az ellenséges gépektől. Az első valódi RFID-szabványt 1973-ban jegyezték be az Egyesült Államokban, passzív transzponder néven, s ajtózárak esetén használták a kulcs kiváltására.
A korai darabok között az első tömeggyártásba került verzió mindössze 1bites volt, tehát az eszköz a jelenlétét tudta visszaigazolni, ami tökéletes volt a bolti lopások elleni védekezésre. A mai eszközök már komplex adathalmazt képesek tárolni és típustól függően 5 centimétertől 15 méter hatótávolságig is elérhetőek. A technológia nyilvánvalóan a vonalkód leváltására hivatott, viszont a teljes forradalom lezajlásáig még jónéhány akadálynak el kell hárulnia.
A ma használatos RFID-chipeket három részre (passzív, félpasszív, aktív) szokás osztani. A különbség az áramfelvételükben mutatkozik, hiszen a passzív chipek nem tartalmaznak áramforrást, hanem a chip köré épített áramkör a bejövő rádióhullámokból indukál áramot, ami működésbe hozza az eszközt és a benne lévő adatokat az egyben antennaként is funkcionáló áramkörön keresztül sugározza vissza a leolvasó egységnek. A megoldás hátránya, hogy a rádióhullámok által keltett alacsony feszültségen korlátozott mennyiségű adat továbbítható, ugyanakkor az elhelyezése egyszerű, előállítása pedig olcsó. A mai darabok mérete egészen lemehet 0.15x.15mm-re a vastagságuk pedig mindössze 7,5 mikrométer.
Herger Tamás, az SAP Magyarország Termékfejlesztési Menedzsere kérdésünkre elmondta, hogy az ilyen egységek előállítása nagy volumenben 5-10-15 amerikai centbe kerül, elterjedésüknek a kereskedelemben és a logisztikában tehát nem anyagi akadályai vannak, hanem inkább a rendszerek teljes átállítása, újragondolása egészen a gyártástól a kiskereskedelemig okoz problémát. Másrészt a 10 centes (kb. 20 Ft) ár nem teszi lehetővé, hogy az FMCG termékeket is forgalmazó nagy áruházláncok átálljanak erre, hiszen ki nyelné le a 90Ft-os rágógumi árához a 20Ft-os chip többletköltségét?
"Nem képzelhető el, hogy rövid időn belül a vonalkódot leváltja az RFID. Járulékosan fog megjelenni, az RFID-jelölés fokozatos lesz. Raklap, gyűjtőcsomag, egyedi termék sorrendben. Elsőként jellemzően nagy értékű egyedi termékekre (műszaki cikkek), vizuálisan nehezen azonosítható termékekre (ruhák), sokat hamisított termékre (gyógyszerek) kerülnek majd ilyen chipek" - mondta el Beliczay Tamás, a Vonalkód Rendszerház termék- és szolgáltatásfejlesztési igazgatója. Továbbá hozzátette, hogy "az aktív azonosítók (nagyobb hatótávolságú, kapacitású, saját áramforrással rendelkező chip) tömeges elterjedése viszont nem várható, főként a magasabb ár és a nagyobb méret miatt, ugyanakkor visszaforgatott alkalmazással csak az élettartamuk (kb 5 év) lejárta után kerülnek kidobásra".
A rádiófrekvenciás azonosító felhasználási lehetőségei szinte végtelenek és a kritikus tömeg feletti piaci méret elérésével komoly lendületet vehet majd. Elsődlegesen zárt vállalati rendszerekben terjedhet el, ahol a cél az egyedi azonosítás, mondjuk eszközök leltárazása esetén. Komolyabb átalakítást igényel, viszont a vonalkódhoz képest számos előnyt nyújt a logisztikában, ahol a készletnyilvántartáshoz, a gyors árumozgatáshoz, a nehezen mozgatható egységekhez hihetelen előrelépést kínál.
Amennyiben a teljes kereskedelmi lánc átáll RFID-rendszerre, akkor a gyártótól a vásárlóig végig ugyanazzal az azonosítóval mozoghat a termék, sőt a pénztárnál is könnyebbséget jelent majd. Beliczay Tamás elárulta, hogy hazánkban jelenleg nyílt EPCGlobal-szabvány szerinti megvalósítás egyáltalán nincs, de az ilyen igények a vonalkódtechnikában is 3-5 évvel követték a zárt vállalati vonalkódot alkalmazó rendszerek megjelenését.
Ugyanakkor a moszkvai metróban 1998 óta, a New York-iban az idei évtől már RFID-rendszerű beléptetés működik, sőt Hong Kongban az 1997-ben szintén tömegközlekedéshez fejlesztett Octopus Card már egy elfogadott micro-payment (az aprópénz felváltására született elektronikus fizetési mód) megoldássá nőtte ki magát, hasonlóan az American Express Blue elnevezésű hitelkártyához, ami egyben dombornyomott kártya és RFID-s micro-payment eszköz is. Több helyen pedig már sikeresen használják a csipeket az autópályadíj-fizetéshez, autók indításgátlójához, biometrikus útlevelekhez, síbérletekhez és egyéb egyedi funkcióhoz.
A kereskedelmi területeken túl az RFID-chipek teljesen hétköznapi területeken is hatékonyak. A passzív megoldás legnagyobb előnye a miniatűr méret, ami által bárhová elhelyezhető, sőt élő szervezetbe is könnyedén beültethető. Az Egyesült Államokban már teljesen megszokott, hogy a házi kedvencek bőre alatt RFID-chip rejtőzik, ami az állatorvosnál is hasznos, de milliónyi elkóborolt jószág kerülhetett haza a chipből kiolvasott adatok segítségével. Az elmúlt év hisztériájához, a madárinfluenzához is lehet köze a technikának, hiszen a szakemberek létrehoztak olyan változatokat, melyek figyelemmel kísérik a gazdaszervezet hőmérsékletét, így könnyebben detektálható a betegségek felbukkanása. A sikeres állati tesztek után nem meglepő, hogy egyre több helyen emberek azonosítására is használni kezdték.
Ugyan néhány civilszervezet, mint a CASPIAN (Consumers against Supermarket Privacy Invasion and Numbering) már az ellen is tiltakozott, hogy a Levi's a ruháit egyedi azonosítóval látta el, mondván elektronikus vásárlás esetén a termék köthetővé válik a vásárló személyéhez, ami sértheti a jogait, mégis több területen már hasznosnak bizonyult az emberi felhasználás. Kórházakban a betegek azonosítására, a betegcserék elkerülésére tökéletes eszköz, igaz ezekhez nem kell feltétlenül a testbe ültetni. Viszont képzeljük el, mennyivel egyszerűbb lenne a mentősök dolga, ha a sérült RFID-chipje elárulná a nevet, vércsoportot vagy gyógyszerérzékenységet. Mennyi kellemetlenségtől kímélné meg az embert, ha a lakáskulcsa a kézfejébe ültetve pihenne, sosem hagyná otthon. Etikailag persze még erősen megkérdőjelezhető, de megfelelő óvintézkedésekkel együtt szinte biztosra vehető a humán beültetések elterjedése. Hogy mikorra? Abban senki sem lehet biztos. A szakértők néhány évvel ezelőtt is gyors térhódításban bíztak, bár egyelőre nem jöttek be a számításaik.
A II. Világháborúban feltalált megoldás mára az ipari felhasználáson is túllépve megjelent a kereskedelemben és a hétköznapokban is. Az RFID technológia lényege, hogy egy apró chipben adatokat helyeznek el, az eszközt egy antennával szerelik fel, ami képes rádió jeleket fogni és a megfelelő parancs/jel hatására a chipen tárolt adatokat visszasugározni a feladónak.
A mai megoldások ősei ugyan kezdetleges kivitelűek voltak, de már 1935-ben, Watson-Watt skót fizikus felfedezése nyomán, a brit légierő kifejlesztette az első aktív ős-RFID-nek tekinthető eszközt. Így saját repülőikre szerelve képesek voltak megkülönböztetni azokat a radaron az ellenséges gépektől. Az első valódi RFID-szabványt 1973-ban jegyezték be az Egyesült Államokban, passzív transzponder néven, s ajtózárak esetén használták a kulcs kiváltására.
A korai darabok között az első tömeggyártásba került verzió mindössze 1bites volt, tehát az eszköz a jelenlétét tudta visszaigazolni, ami tökéletes volt a bolti lopások elleni védekezésre. A mai eszközök már komplex adathalmazt képesek tárolni és típustól függően 5 centimétertől 15 méter hatótávolságig is elérhetőek. A technológia nyilvánvalóan a vonalkód leváltására hivatott, viszont a teljes forradalom lezajlásáig még jónéhány akadálynak el kell hárulnia.
A ma használatos RFID-chipeket három részre (passzív, félpasszív, aktív) szokás osztani. A különbség az áramfelvételükben mutatkozik, hiszen a passzív chipek nem tartalmaznak áramforrást, hanem a chip köré épített áramkör a bejövő rádióhullámokból indukál áramot, ami működésbe hozza az eszközt és a benne lévő adatokat az egyben antennaként is funkcionáló áramkörön keresztül sugározza vissza a leolvasó egységnek. A megoldás hátránya, hogy a rádióhullámok által keltett alacsony feszültségen korlátozott mennyiségű adat továbbítható, ugyanakkor az elhelyezése egyszerű, előállítása pedig olcsó. A mai darabok mérete egészen lemehet 0.15x.15mm-re a vastagságuk pedig mindössze 7,5 mikrométer.
Herger Tamás, az SAP Magyarország Termékfejlesztési Menedzsere kérdésünkre elmondta, hogy az ilyen egységek előállítása nagy volumenben 5-10-15 amerikai centbe kerül, elterjedésüknek a kereskedelemben és a logisztikában tehát nem anyagi akadályai vannak, hanem inkább a rendszerek teljes átállítása, újragondolása egészen a gyártástól a kiskereskedelemig okoz problémát. Másrészt a 10 centes (kb. 20 Ft) ár nem teszi lehetővé, hogy az FMCG termékeket is forgalmazó nagy áruházláncok átálljanak erre, hiszen ki nyelné le a 90Ft-os rágógumi árához a 20Ft-os chip többletköltségét?
"Nem képzelhető el, hogy rövid időn belül a vonalkódot leváltja az RFID. Járulékosan fog megjelenni, az RFID-jelölés fokozatos lesz. Raklap, gyűjtőcsomag, egyedi termék sorrendben. Elsőként jellemzően nagy értékű egyedi termékekre (műszaki cikkek), vizuálisan nehezen azonosítható termékekre (ruhák), sokat hamisított termékre (gyógyszerek) kerülnek majd ilyen chipek" - mondta el Beliczay Tamás, a Vonalkód Rendszerház termék- és szolgáltatásfejlesztési igazgatója. Továbbá hozzátette, hogy "az aktív azonosítók (nagyobb hatótávolságú, kapacitású, saját áramforrással rendelkező chip) tömeges elterjedése viszont nem várható, főként a magasabb ár és a nagyobb méret miatt, ugyanakkor visszaforgatott alkalmazással csak az élettartamuk (kb 5 év) lejárta után kerülnek kidobásra".
A rádiófrekvenciás azonosító felhasználási lehetőségei szinte végtelenek és a kritikus tömeg feletti piaci méret elérésével komoly lendületet vehet majd. Elsődlegesen zárt vállalati rendszerekben terjedhet el, ahol a cél az egyedi azonosítás, mondjuk eszközök leltárazása esetén. Komolyabb átalakítást igényel, viszont a vonalkódhoz képest számos előnyt nyújt a logisztikában, ahol a készletnyilvántartáshoz, a gyors árumozgatáshoz, a nehezen mozgatható egységekhez hihetelen előrelépést kínál.
Amennyiben a teljes kereskedelmi lánc átáll RFID-rendszerre, akkor a gyártótól a vásárlóig végig ugyanazzal az azonosítóval mozoghat a termék, sőt a pénztárnál is könnyebbséget jelent majd. Beliczay Tamás elárulta, hogy hazánkban jelenleg nyílt EPCGlobal-szabvány szerinti megvalósítás egyáltalán nincs, de az ilyen igények a vonalkódtechnikában is 3-5 évvel követték a zárt vállalati vonalkódot alkalmazó rendszerek megjelenését.
Ugyanakkor a moszkvai metróban 1998 óta, a New York-iban az idei évtől már RFID-rendszerű beléptetés működik, sőt Hong Kongban az 1997-ben szintén tömegközlekedéshez fejlesztett Octopus Card már egy elfogadott micro-payment (az aprópénz felváltására született elektronikus fizetési mód) megoldássá nőtte ki magát, hasonlóan az American Express Blue elnevezésű hitelkártyához, ami egyben dombornyomott kártya és RFID-s micro-payment eszköz is. Több helyen pedig már sikeresen használják a csipeket az autópályadíj-fizetéshez, autók indításgátlójához, biometrikus útlevelekhez, síbérletekhez és egyéb egyedi funkcióhoz.
A kereskedelmi területeken túl az RFID-chipek teljesen hétköznapi területeken is hatékonyak. A passzív megoldás legnagyobb előnye a miniatűr méret, ami által bárhová elhelyezhető, sőt élő szervezetbe is könnyedén beültethető. Az Egyesült Államokban már teljesen megszokott, hogy a házi kedvencek bőre alatt RFID-chip rejtőzik, ami az állatorvosnál is hasznos, de milliónyi elkóborolt jószág kerülhetett haza a chipből kiolvasott adatok segítségével. Az elmúlt év hisztériájához, a madárinfluenzához is lehet köze a technikának, hiszen a szakemberek létrehoztak olyan változatokat, melyek figyelemmel kísérik a gazdaszervezet hőmérsékletét, így könnyebben detektálható a betegségek felbukkanása. A sikeres állati tesztek után nem meglepő, hogy egyre több helyen emberek azonosítására is használni kezdték.
Ugyan néhány civilszervezet, mint a CASPIAN (Consumers against Supermarket Privacy Invasion and Numbering) már az ellen is tiltakozott, hogy a Levi's a ruháit egyedi azonosítóval látta el, mondván elektronikus vásárlás esetén a termék köthetővé válik a vásárló személyéhez, ami sértheti a jogait, mégis több területen már hasznosnak bizonyult az emberi felhasználás. Kórházakban a betegek azonosítására, a betegcserék elkerülésére tökéletes eszköz, igaz ezekhez nem kell feltétlenül a testbe ültetni. Viszont képzeljük el, mennyivel egyszerűbb lenne a mentősök dolga, ha a sérült RFID-chipje elárulná a nevet, vércsoportot vagy gyógyszerérzékenységet. Mennyi kellemetlenségtől kímélné meg az embert, ha a lakáskulcsa a kézfejébe ültetve pihenne, sosem hagyná otthon. Etikailag persze még erősen megkérdőjelezhető, de megfelelő óvintézkedésekkel együtt szinte biztosra vehető a humán beültetések elterjedése. Hogy mikorra? Abban senki sem lehet biztos. A szakértők néhány évvel ezelőtt is gyors térhódításban bíztak, bár egyelőre nem jöttek be a számításaik.
