Bőgel György
Korlátos India munkaerőpiaca?
Érdekes adat az Infosys nevű indiai informatikai szolgáltató cégről: az elmúlt évben 1,4 millióan (leírom betűvel is: közel másfél millióan) jelentkeztek náluk munkára, és nagyjából ez is számít normálisnak. Mellé teszek egy másik adatot: a kezdő bérek egy év alatt 12,5%-kal növekedek náluk, és ebben sincs semmi rendkívüli. (Ha valaki a pontos számra kíváncsi: a publikált adatok szerint egy friss belépő nagyjából 5.800 dollárt kap egy évben.)
Ezt látván az ember elgondolkodik egy pillanatra. Hogy lehet ez - mondja magában -, ilyen sok jelentkező van, mégis ilyen gyorsan emelkednek a bérek? A közgazdasági tankönyvekben az áll, hogy ahol nagy a kínálat, ott csökkennek az árak, a jelen esetben a munkaerő ára. Nos úgy lehet, hogy ebből a közel másfél millióból csak nagyon kevesen felelnek meg az Infosys igényeinek.
Tudjuk, hogy India jelenleg a világ legnagyobb offshore szolgáltatója. A legfrissebb adatokból azt is láthatjuk, hogy a növekedésük e téren munkaerő-korlátba ütközik: bár emberben nincs hiány, az oktatási rendszerük csak nagyon nehezen tud lépést tartani az igényekkel. Indiának van néhány világszínvonalú műszaki egyeteme és üzleti iskolája, de ezek kibocsátása korlátozott és messze nem elegendő. Többféle becslést olvastam már arról, hogy a friss diplomások mekkora hányada alkalmas arra, hogy színvonalasabb szolgáltató cégeknél dolgozzon: a számok 10-20% között mozognak.
A lakosságnak csak 70%-a tud írni és olvasni. Nemrég egy felmérés során megállapították, hogy az általános iskolák első négy osztályát elvégzett tanulók 38%-a nem tud értelmesen elolvasni egy bekezdésnyi szöveget, több mint felük pedig nem tud elvégezni nagyon egyszerű számtani műveleteket sem. A friss diplomások több mint 17%-a munkanélküli, nagyjából 40%-uk pedig nem kap olyan munkát, amire a végzettsége elvileg alkalmassá tenné. Nem kap, mert a gyakorlatban a tudása kevésnek és alacsony színvonalúnak bizonyul.
Az indiai oktatási rendszer egy drága és szűk elitképzés és egy széles, alacsony színvonalú, forráshiányos tömegképzés kombinációja. Hogy ez jó-e így, arról élénk viták folynak. Manmohan Singh miniszterelnök szerint az ország képzési rendszere válságban van, és ez a válság veszélyes a gazdaság növekedésére nézve. A "talent pool" szemlátomást nem feneketlen. A szűk és gyéren csordogáló elitet felszívta a gazdasági fejlődés. Úgy tűnik, vége annak az időszaknak, amikor könnyű volt egy olyan jól képzett mérnököt találni, aki boldogan dolgozott napi tízegynehány órát számunkra nevetséges bérért. A munkaügyi alkupozíciók megváltozását jelzik a gyorsan növekvő fluktuációs mutatók is.
Offshore outsourcing szolgáltatások iránt nagy a kereslet, de ezt a lehetőséget csak az tudja kihasználni, aki a megfelelő mennyiségű és minőségű munkaerőt, a műszaki, gazdasági és nyelvi tudás megfelelő elegyét produkálni tudja. A listavezető India kiütköző növekedési korlátai lehetőséget teremtenek más országok számára. A szomszédos Kína is rengeteg friss diplomást bocsát ki, de az általános színvonallal ott is problémák vannak: beszámolók szerint a képzés nagyon elméleti jellegű, a végzősök nagy része nem rendelkezik értékelhető gyakorlati tapasztalattal, nem ért a problémamegoldáshoz és a csapatmunkához. Jó menedzserből különösen kevés van, ami abban is megnyilvánul, hogy a meglévőket túl gyorsan léptetik előre és túlfizetik.
Mindezekből az is következik, hogy ha az offshore szolgáltatások területén a kereslet növekedésének trendje nem változik meg, India és Kína mellett jut lehetőség másoknak is. Kíváncsi vagyok, az elkövetkező években mi mekkora falatot tudunk kiharapni ebből a tortából, mennyiségi és minőségi szempontból mire lesz képes a hazai oktatási rendszer, kialakulnak, illetve bővülnek-e azok a képzési központok, amelyek a szükséges műszaki, gazdasági és nyelvi tudást megfelelő kombinációban és tömegben produkálni tudják, hallgatóiknak gyakorlati tapasztalatokat, multikulturális szemléletet, problémamegoldó képességeket adnak, szoros munkakapcsolatokat építenek ki a környezetükben dolgozó, ott megjelenni, növekedni kívánó szolgáltató cégekkel, egyeztetik velük az oktatási programjaikat… Na, nem is folytatom tovább, megyek biciklizni.
Ezt látván az ember elgondolkodik egy pillanatra. Hogy lehet ez - mondja magában -, ilyen sok jelentkező van, mégis ilyen gyorsan emelkednek a bérek? A közgazdasági tankönyvekben az áll, hogy ahol nagy a kínálat, ott csökkennek az árak, a jelen esetben a munkaerő ára. Nos úgy lehet, hogy ebből a közel másfél millióból csak nagyon kevesen felelnek meg az Infosys igényeinek.
Tudjuk, hogy India jelenleg a világ legnagyobb offshore szolgáltatója. A legfrissebb adatokból azt is láthatjuk, hogy a növekedésük e téren munkaerő-korlátba ütközik: bár emberben nincs hiány, az oktatási rendszerük csak nagyon nehezen tud lépést tartani az igényekkel. Indiának van néhány világszínvonalú műszaki egyeteme és üzleti iskolája, de ezek kibocsátása korlátozott és messze nem elegendő. Többféle becslést olvastam már arról, hogy a friss diplomások mekkora hányada alkalmas arra, hogy színvonalasabb szolgáltató cégeknél dolgozzon: a számok 10-20% között mozognak.
A lakosságnak csak 70%-a tud írni és olvasni. Nemrég egy felmérés során megállapították, hogy az általános iskolák első négy osztályát elvégzett tanulók 38%-a nem tud értelmesen elolvasni egy bekezdésnyi szöveget, több mint felük pedig nem tud elvégezni nagyon egyszerű számtani műveleteket sem. A friss diplomások több mint 17%-a munkanélküli, nagyjából 40%-uk pedig nem kap olyan munkát, amire a végzettsége elvileg alkalmassá tenné. Nem kap, mert a gyakorlatban a tudása kevésnek és alacsony színvonalúnak bizonyul.
Az indiai oktatási rendszer egy drága és szűk elitképzés és egy széles, alacsony színvonalú, forráshiányos tömegképzés kombinációja. Hogy ez jó-e így, arról élénk viták folynak. Manmohan Singh miniszterelnök szerint az ország képzési rendszere válságban van, és ez a válság veszélyes a gazdaság növekedésére nézve. A "talent pool" szemlátomást nem feneketlen. A szűk és gyéren csordogáló elitet felszívta a gazdasági fejlődés. Úgy tűnik, vége annak az időszaknak, amikor könnyű volt egy olyan jól képzett mérnököt találni, aki boldogan dolgozott napi tízegynehány órát számunkra nevetséges bérért. A munkaügyi alkupozíciók megváltozását jelzik a gyorsan növekvő fluktuációs mutatók is.
Offshore outsourcing szolgáltatások iránt nagy a kereslet, de ezt a lehetőséget csak az tudja kihasználni, aki a megfelelő mennyiségű és minőségű munkaerőt, a műszaki, gazdasági és nyelvi tudás megfelelő elegyét produkálni tudja. A listavezető India kiütköző növekedési korlátai lehetőséget teremtenek más országok számára. A szomszédos Kína is rengeteg friss diplomást bocsát ki, de az általános színvonallal ott is problémák vannak: beszámolók szerint a képzés nagyon elméleti jellegű, a végzősök nagy része nem rendelkezik értékelhető gyakorlati tapasztalattal, nem ért a problémamegoldáshoz és a csapatmunkához. Jó menedzserből különösen kevés van, ami abban is megnyilvánul, hogy a meglévőket túl gyorsan léptetik előre és túlfizetik.
Mindezekből az is következik, hogy ha az offshore szolgáltatások területén a kereslet növekedésének trendje nem változik meg, India és Kína mellett jut lehetőség másoknak is. Kíváncsi vagyok, az elkövetkező években mi mekkora falatot tudunk kiharapni ebből a tortából, mennyiségi és minőségi szempontból mire lesz képes a hazai oktatási rendszer, kialakulnak, illetve bővülnek-e azok a képzési központok, amelyek a szükséges műszaki, gazdasági és nyelvi tudást megfelelő kombinációban és tömegben produkálni tudják, hallgatóiknak gyakorlati tapasztalatokat, multikulturális szemléletet, problémamegoldó képességeket adnak, szoros munkakapcsolatokat építenek ki a környezetükben dolgozó, ott megjelenni, növekedni kívánó szolgáltató cégekkel, egyeztetik velük az oktatási programjaikat… Na, nem is folytatom tovább, megyek biciklizni.