SG.hu·
Izrael kontra Libanon - a háború másik oldala
Közel három hete tart a legújabb izraeli-libanoni konfliktus. Az izraeli fegyveres erők és a Hezbollah támadásaiban eddig több százan haltak meg. Eközben az interneten élénk párbeszéd zajlik az izraeli és a libanoni felhasználók között, de vannak olyanok is, akik szokás szerint igyekeznek hasznot húzni az újabb háborúból.
Assad Abu Khalil politológus a libanoni kikötővárosban, Tyrben (az egykori Tyrusban) született, Bejrútban nőtt fel és az 1980-as évek óta az Egyesült Államokban dolgozik és él. A férfi blogjában élesen bírálta a legújabb konfliktus miatt Izraelt, az Egyesült Államokat, de a legtöbb arab kormányt is. Khalil naplójában éppúgy ostorozza a szaúd-arábiai kormányt, mint az amerikai sajtóorgánumokat. Utóbbiakat azért támadja, mert csak az izraeli polgári áldozatokról közölnek képeket, a libanoniakról nem. Pedig az áldozat az mindenképpen áldozat - nemzetiségre való tekintet nélkül.
A politológus a háború értelmetlenségére próbálja meg felhívni a figyelmet, hogy mit ér az emberélet és hogy talán a világ lassan már arra sem emlékszik, miért is ölik egymást Libanonban? A blog egyik képén izraeli kisgyerekek üzeneteikkel látják el az izraeli légierő repülőgépei által később ledobandó bombákat.
De más blogokban is érdekes és élénk vita zajlik a mostani háborúról. Egy libanoni blogoldalon például a Hezbollah lefegyverzéséről és a bejrúti kormány gyengeségéről beszélnek, s itt nem felejtik el megemlíteni a Hezbollah rakétáinak izraeli áldozatait is.
Egy izraeli blogger eközben azt taglalja naplójában, hogy a katonák elrablása csak egy jó ürügy volt a jeruzsálemi kormánynak arra, hogy megindíthassa régóta tervezett támadását. A libanoni online naplók egyikében egy izraeli katona arról ír, hogy a harcok alatt csak a blogja segítségével tudott tájékozódni.
Mindkét oldal kritikusan szemléli a történéseket, de nem felejtik el megemlíteni Irán, Szíria és az Egyesült Államok szerepét sem a konfliktusban. Egy izraeli nő egy libanoni ismerősével beszélgetett egy chaten: utóbbi a háza tetején ülve nézi, amint izraeli vadászrepülőgépek bombázzák a várost. Az egyik bomba akár rá is eshetne...
Az utolsó külföldi bloggerek egyébként már a múlt héten elhagyták Libanont és július 21-e óta nem frissítették az online naplójukat, valószínűleg úton vannak Damaszkusz vagy Ciprus felé.
A technika szerepét a háborúban azonban nemcsak a blogok mutatják, hanem más rendszerek is. A Spiegel rámutatott, hogy a Libanonban tartózkodó svéd és francia állampolgárokat a nagykövetségeik - akár naponta többször is - SMS-ben értesítették az aktuális helyzetről és az evakuációs lehetőségekről, útvonalakról, gyűjtőpontokról.
Persze az SMS nem csak erre jó. Izraelben sokadszorra is feltalálták a spanyolviaszt és rájöttek, hogy milyen jó üzlet is a háború. Az izraeli Cellact cég az új konfliktus kezdete óta hirdeti egyedülálló szolgáltatását Észak-Izraelben: különleges rövid szöveges üzenetekben figyelmeztetnek mindenkit az éppen várható rakétatámadásokra és más akciókra. Egy ilyen SMS 4 centbe kerül. Ez is a háború, csak a másik oldala...
Assad Abu Khalil politológus a libanoni kikötővárosban, Tyrben (az egykori Tyrusban) született, Bejrútban nőtt fel és az 1980-as évek óta az Egyesült Államokban dolgozik és él. A férfi blogjában élesen bírálta a legújabb konfliktus miatt Izraelt, az Egyesült Államokat, de a legtöbb arab kormányt is. Khalil naplójában éppúgy ostorozza a szaúd-arábiai kormányt, mint az amerikai sajtóorgánumokat. Utóbbiakat azért támadja, mert csak az izraeli polgári áldozatokról közölnek képeket, a libanoniakról nem. Pedig az áldozat az mindenképpen áldozat - nemzetiségre való tekintet nélkül.
A politológus a háború értelmetlenségére próbálja meg felhívni a figyelmet, hogy mit ér az emberélet és hogy talán a világ lassan már arra sem emlékszik, miért is ölik egymást Libanonban? A blog egyik képén izraeli kisgyerekek üzeneteikkel látják el az izraeli légierő repülőgépei által később ledobandó bombákat.
De más blogokban is érdekes és élénk vita zajlik a mostani háborúról. Egy libanoni blogoldalon például a Hezbollah lefegyverzéséről és a bejrúti kormány gyengeségéről beszélnek, s itt nem felejtik el megemlíteni a Hezbollah rakétáinak izraeli áldozatait is.
Egy izraeli blogger eközben azt taglalja naplójában, hogy a katonák elrablása csak egy jó ürügy volt a jeruzsálemi kormánynak arra, hogy megindíthassa régóta tervezett támadását. A libanoni online naplók egyikében egy izraeli katona arról ír, hogy a harcok alatt csak a blogja segítségével tudott tájékozódni.
Mindkét oldal kritikusan szemléli a történéseket, de nem felejtik el megemlíteni Irán, Szíria és az Egyesült Államok szerepét sem a konfliktusban. Egy izraeli nő egy libanoni ismerősével beszélgetett egy chaten: utóbbi a háza tetején ülve nézi, amint izraeli vadászrepülőgépek bombázzák a várost. Az egyik bomba akár rá is eshetne...
Az utolsó külföldi bloggerek egyébként már a múlt héten elhagyták Libanont és július 21-e óta nem frissítették az online naplójukat, valószínűleg úton vannak Damaszkusz vagy Ciprus felé.
A technika szerepét a háborúban azonban nemcsak a blogok mutatják, hanem más rendszerek is. A Spiegel rámutatott, hogy a Libanonban tartózkodó svéd és francia állampolgárokat a nagykövetségeik - akár naponta többször is - SMS-ben értesítették az aktuális helyzetről és az evakuációs lehetőségekről, útvonalakról, gyűjtőpontokról.
Persze az SMS nem csak erre jó. Izraelben sokadszorra is feltalálták a spanyolviaszt és rájöttek, hogy milyen jó üzlet is a háború. Az izraeli Cellact cég az új konfliktus kezdete óta hirdeti egyedülálló szolgáltatását Észak-Izraelben: különleges rövid szöveges üzenetekben figyelmeztetnek mindenkit az éppen várható rakétatámadásokra és más akciókra. Egy ilyen SMS 4 centbe kerül. Ez is a háború, csak a másik oldala...