SG.hu·

Izrael kontra Libanon - a háború másik oldala

Közel három hete tart a legújabb izraeli-libanoni konfliktus. Az izraeli fegyveres erők és a Hezbollah támadásaiban eddig több százan haltak meg. Eközben az interneten élénk párbeszéd zajlik az izraeli és a libanoni felhasználók között, de vannak olyanok is, akik szokás szerint igyekeznek hasznot húzni az újabb háborúból.

Assad Abu Khalil politológus a libanoni kikötővárosban, Tyrben (az egykori Tyrusban) született, Bejrútban nőtt fel és az 1980-as évek óta az Egyesült Államokban dolgozik és él. A férfi blogjában élesen bírálta a legújabb konfliktus miatt Izraelt, az Egyesült Államokat, de a legtöbb arab kormányt is. Khalil naplójában éppúgy ostorozza a szaúd-arábiai kormányt, mint az amerikai sajtóorgánumokat. Utóbbiakat azért támadja, mert csak az izraeli polgári áldozatokról közölnek képeket, a libanoniakról nem. Pedig az áldozat az mindenképpen áldozat - nemzetiségre való tekintet nélkül.

A politológus a háború értelmetlenségére próbálja meg felhívni a figyelmet, hogy mit ér az emberélet és hogy talán a világ lassan már arra sem emlékszik, miért is ölik egymást Libanonban? A blog egyik képén izraeli kisgyerekek üzeneteikkel látják el az izraeli légierő repülőgépei által később ledobandó bombákat.


De más blogokban is érdekes és élénk vita zajlik a mostani háborúról. Egy libanoni blogoldalon például a Hezbollah lefegyverzéséről és a bejrúti kormány gyengeségéről beszélnek, s itt nem felejtik el megemlíteni a Hezbollah rakétáinak izraeli áldozatait is.

Egy izraeli blogger eközben azt taglalja naplójában, hogy a katonák elrablása csak egy jó ürügy volt a jeruzsálemi kormánynak arra, hogy megindíthassa régóta tervezett támadását. A libanoni online naplók egyikében egy izraeli katona arról ír, hogy a harcok alatt csak a blogja segítségével tudott tájékozódni.


Mindkét oldal kritikusan szemléli a történéseket, de nem felejtik el megemlíteni Irán, Szíria és az Egyesült Államok szerepét sem a konfliktusban. Egy izraeli nő egy libanoni ismerősével beszélgetett egy chaten: utóbbi a háza tetején ülve nézi, amint izraeli vadászrepülőgépek bombázzák a várost. Az egyik bomba akár rá is eshetne...

Az utolsó külföldi bloggerek egyébként már a múlt héten elhagyták Libanont és július 21-e óta nem frissítették az online naplójukat, valószínűleg úton vannak Damaszkusz vagy Ciprus felé.


A technika szerepét a háborúban azonban nemcsak a blogok mutatják, hanem más rendszerek is. A Spiegel rámutatott, hogy a Libanonban tartózkodó svéd és francia állampolgárokat a nagykövetségeik - akár naponta többször is - SMS-ben értesítették az aktuális helyzetről és az evakuációs lehetőségekről, útvonalakról, gyűjtőpontokról.

Persze az SMS nem csak erre jó. Izraelben sokadszorra is feltalálták a spanyolviaszt és rájöttek, hogy milyen jó üzlet is a háború. Az izraeli Cellact cég az új konfliktus kezdete óta hirdeti egyedülálló szolgáltatását Észak-Izraelben: különleges rövid szöveges üzenetekben figyelmeztetnek mindenkit az éppen várható rakétatámadásokra és más akciókra. Egy ilyen SMS 4 centbe kerül. Ez is a háború, csak a másik oldala...

Kapcsolódó cikkek és linkek

Hozzászólások

Jelentkezz be a hozzászóláshoz.

© Tiberius B2006. 09. 16.. 03:26||#361
Felmerült bennem egy gondolat, ahogy elolvastam a topicot: a történelem nem biztos, még abban sem lehetünk biztosak, amit mi megtapasztal(t)unk, hát még abban, amit más. Nem is beszélve arról, mikor az információ hozzánk ráadásul több közbülsõ állomáson jut el, csak annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk összerakni a puzzle-t. Ami nem könnyû.
Vmit a cikkhez is: nem tom miért kell háborúzni, sztem mondjuk õk sem már, ahogy vki már mondta, már csak a szemet-szemért ördögi köre fut. Végre el kéne fogadniuk a hülye politikusoknak egy béketervezetet, és mondjuk végre is kéne hajtaniuk.
© hamas2006. 08. 13.. 01:19||#360
Sámson azért illene tudni normálisan leírni Szálasi nevét !
© Sanyix2006. 08. 06.. 01:10||#359
Neked üldözési mániád van...
© Sámson2006. 08. 05.. 23:22||#358
Buták vagytok mind nácik!
© Sámson2006. 08. 05.. 23:20||#357
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja õt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtõl bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hûs verandán
a béke méhe zöngne, míg hûl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szõkén a rõt sövény elõtt,
s árnyékot írna lassan a lassú délelõtt, -
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
© Sámson2006. 08. 05.. 23:20||#356
Ismerem ezeket!
Luther Márton kifejezetten utálta a zsidókat!
Biztos igaza is volt!
Kitartás !
Éljen Sálasy!
Elõre kopaszok!

Ordas ez az eszme
© hamas2006. 08. 04.. 17:16||#355
Sámson ajánlom figyelmedbe a Földalatti összeesküvõk címû mûvet ! Továbbá Magyarország elzsidósodása c. mûvet ! És végül de nem utolsó sorban Martin Luther : Zsidók és hazugságaik !
© Sámson2006. 08. 04.. 14:14||#354
Látom itt fogalmi dolgokkal nem vagy tisztában!
Cionizmus létezõ dolog, de nem egyenlõ a zsidó világösszeesküvés elmélettel. Mégegyszer mondom, olvass bele a könyvbe 10-15 oldal az errõl szóló rész.
© Komolytalan2006. 08. 04.. 11:08||#353
Aha, persze, meg kapcsoljuk be a retekklubbot, ott is elmondják hogy cionizmus pedig nincsen, és aki kiejti a száján ezt a szót az náci. Hasonlóan megbízható forrás. A gond az hogy kicsit mást lehet látni ha nyitott szemmel jár az ember.
© Komolytalan2006. 08. 04.. 11:07||#352
Ha a zsidógyûlöletet utálod, akkor mi a helyzet az arabgyûlölettel, leterroristázással, meg a leszélsõségesezéssel? Nem kell ahhoz származásilag zsidónak lenned hogy liberálist faragjanak belõled. A kettõ meg tetteiben durván ugyanaz.