Orosz Miklós
Fujifilm Finepix S5500
bejelentése óta lelkes fotóamatőrök százezreinek segített már belemerülni a fotográfia rejtelmeibe. A kecsegtető 10x-es optikai zoomátfogás és a profi gépeket idéző design tökéletes keveréke. De mit tud valójában?
Design, ergonómia
A siker legalább 50%-ban a gép kinézetének köszönhető. Ha tetszik, ha nem, az emberek többsége vásárlásnál nagyobb súlyt fektet az esztétikai szempontokra, személyes ízlésre, mint a száraz, kevesek által értett technikai adatokra. Utólag úgyis mindenki megmagyarázza magának hogy jól döntött, így hát nyugodt lélekkel ugorhatjuk át a különböző paramétereket, beállítási értékeket, és marad a jó öreg körbetapogatós módszerre alapozott döntési rendszer. Jól áll a kezemben? Oké, megveszem! Nos, a Fuji S5500 a legtöbb ember kezében igen jól áll, köszönhetően a határozott, nagy markolatnak, a fekete festésnek és a jól tapadó gumifelületeknek.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Apró, de jól bevált trükk a gyári csomagolásban szereplő adaptertubus, amit rögtön rá is tekerhetünk a vázra, még tekintélyesebb külsőt kölcsönözve így a gépnek. Nagy hiba lenne azonban a tömeget követni, mert ha okosan akarunk vásárolni a számokat nézzük, ne a külsőségeket (jelen esetben ráadásul még kompromisszumot sem kell kötnünk). Ami a méretét illeti, kellemes átmenet a vaskosabb kompaktok és bridge gépek között. Kisebb méretű táskában is elfér, de zsebre már nem vághatjuk.
Kezelés, használat
Nemcsak kinézetre áll közel a fotósok szívéhez, de kezelés szempontjából is. Érezhető, hogy a tervezésnél nem a marketingosztály szava volt döntő, hanem hozzáértő fotósok ízlése szerint alakult a szerkezet. Nincsenek fölösleges kezelőszervek (eltekintve a Fuji szokásos "F" gyorsmenü gombjától), és minden ott található, ahol a komolyabb gépekhez szokott felhasználó keresné.
A dioptria korrekciós elektronikus kereső (EVF) és a hátsó LCD felbontása megegyezik (115 000 pixel), azonban ez utóbbi mindössze 1,5" képátlójú, ami igen kicsinek számít, ezért indokoltabb az EVF használata. Hozzátenném, hogy az LCD képminősége némileg kárpótol a méretéért, ugyanis nagy fényerejű, éles, kristálytiszta képet vetít. Sajnos a gép csak XD kártyát használ, ami nem éppen költségkímélő paraméter, ugyanúgy, mint a 4 darab ceruzaelem vagy -akkumulátor, amiből az energiát nyeri.
Sajnos a hátsó kezelőszerveket itt is gyerekujjakhoz alakították ki, nekem leginkább körömmel nyomkodva volt kényelmes. Véleményem szerint másfélszer ekkora gombok is elfértek volna, és így nem kellene a borsszemnyi műanyag bogyók miatt bosszankodni.
Az üzemmód-tárcsa szintén magas szintű tudást sugall, ugyanis a szokásos motívumprogramok mellett, félautomata és manuális üzemmódokba is kapcsolható (P - programautomatika, S - záridő-prioritás/ rekeszautomatika, A - rekeszprioritás/záridő-automatika, M - manuális beállítás). A ki/be kapcsolás az exponáló gomb körüli kapcsolóval történik, amin (számomra rejtélyes okból) a kikapcsolt állás után előbb a visszajátszás következik, és csak ezután a felvételi üzemmód.
Gyorsaság tekintetében sem a zoomolás, sem az AF, sem pedig az exponálás nem túlzottan szívderítő, inkább egy erős átlagnak felelnek meg (AF főleg nagy gyújtótávnál bizonytalan). Az AF segédfény viszont csillagos ötöst érdemel, segítségével vaksötétben is ráfókuszálhatunk egy teljesen homogén felületre, mivel nem egyszerű lámpáról van szó, hanem szép, kontrasztos mintát vetítő fényforrásról. A 37-370 mm-es zoomátfogás távoli vége igen kellemes paraméter, azonban a 37 mm-es nagylátószög bosszantóan kevés. Beltéri fotózáshoz mindenképpen érdemes előtétlencsében gondolkodnunk (ha már gyárilag jár az adaptertubus).
Motívumprogrammal (balra) és manuális beállításokkal (jobbra) készített éjszakai felvételek
Az automatika ennél a gépnél sem tökéletes, jól látható ez az éjszakai felvételeknél, ahol tág rekeszt, rövid záridőt és helytelen fehéregyensúlyt állított be, rondán túlexponálva a képet. A manuálisan beállított felvételnél a szűk rekesz és a hosszú záridő (illetve a helyes fehéregyensúly) meghozta a kívánt eredményt, és 4 mp alatt még a mozgó emberek is eltűntek a képről.
Műfénynél készített képek vaku nélkül (manuális fehéregyensúllyal!) és vakuval
Beltéri felvételnél mind rekeszprioritás, mind AUTO módban alulexponált képet kaptunk, és az automata fehéregyensúly itt is erősen sárgába tolta a színeket. A beépített vaku 5 m-es kulcsszáma már erősen határesetnek bizonyult, 3 m körül jelentősen csökken a fényereje, az ennél távolabb, gyenge fényben álló modell arca már szürkés színt kap. Külső vaku csatlakoztatására nincs lehetőség.
Adott a manuális élességállítás lehetősége is, amit szerencsére egy külső gombbal kapcsolhatunk, így emiatt sem kell külön a menüben lépkednünk. Összességében nagyon könnyű és élvezetes a gép kezelése, amatőröknek és haladóknak egyaránt megfelel, már csak az a kérdés, milyen minőségben rögzíti a képeket.
Képminőség
Nagy pozitívum a raw formátum használata, és szükségünk is lesz rá, ha szeretnénk valamicskét segíteni az érzékelő gyenge dinamikájának áldozatul esett képeken. A fotók ugyanis hajlamosak ki- és beégni olyan fényviszonyok között, ahol más kompaktok még szép, egyenletes képet alkotnak (értsd: ami egy másik, jobb dinamikájú gépnél sötétszürke, az itt már fekete, ami a másiknál nagyon világos, az a Fujinál már fehér).
Az optika viszont kiváló minőségű, a kategórián belül nagyon jónak számító felbontással, és jelentéktelen hibákkal. Közepes (f5.6) rekeszértéknél 370 mm-en is alig látható kromatikus aberráció a sarkokban, szellemkép pedig semmilyen körülmények között nem jelenik meg.
Széleslátószögű és tele állásban készített képek
Balra: makrófelvétel
Jobbra: telihold az S5500-zal fotózva
Akár a kezelésnél, itt is azt a végeredményt kaptam, hogy a gép átmenne a rostán, ha képminőség alapján kéne válogatni, de ne várjunk tőle csúcsteljesítményt. Jó, és nem több, nem kevesebb, ami azt jelenti, hogy vásárlásnál emiatt nem kell aggódni, nem érheti az embert kellemetlen meglepetés.
Összegzés
Többnyire amatőr természetfotósok szemeznek ezzel a típussal, és teljesen igazuk van. Egy stabil állvánnyal (mivel képstabilizátor nincs) már bátrabb madarakat is megközelíthetünk vele, anélkül, hogy a minőség vagy megfelelő nagyítás miatt kellene aggódnunk. Erősen ajánlott azonban kerülni az automata és motívumprogramokat, sokkal jobban járunk, ha a lehető legtöbb paramétert magunk állítjuk be. Ne feledjük, hogy külső vaku nélkül a természetben is korlátozottak a lehetőségeink. Általános célokra csak a 37 mm-es nagylátószög miatt nem tökéletesen alkalmas, de ezt könnyedén orvosolhatjuk előtétlencsével.
Előnyök, hátrányok
A fényképezőgépet a Fotomarket bocsátotta rendelkezésünkre.
Design, ergonómia
A siker legalább 50%-ban a gép kinézetének köszönhető. Ha tetszik, ha nem, az emberek többsége vásárlásnál nagyobb súlyt fektet az esztétikai szempontokra, személyes ízlésre, mint a száraz, kevesek által értett technikai adatokra. Utólag úgyis mindenki megmagyarázza magának hogy jól döntött, így hát nyugodt lélekkel ugorhatjuk át a különböző paramétereket, beállítási értékeket, és marad a jó öreg körbetapogatós módszerre alapozott döntési rendszer. Jól áll a kezemben? Oké, megveszem! Nos, a Fuji S5500 a legtöbb ember kezében igen jól áll, köszönhetően a határozott, nagy markolatnak, a fekete festésnek és a jól tapadó gumifelületeknek.
Klikk a képekre a nagyobb változathoz
Apró, de jól bevált trükk a gyári csomagolásban szereplő adaptertubus, amit rögtön rá is tekerhetünk a vázra, még tekintélyesebb külsőt kölcsönözve így a gépnek. Nagy hiba lenne azonban a tömeget követni, mert ha okosan akarunk vásárolni a számokat nézzük, ne a külsőségeket (jelen esetben ráadásul még kompromisszumot sem kell kötnünk). Ami a méretét illeti, kellemes átmenet a vaskosabb kompaktok és bridge gépek között. Kisebb méretű táskában is elfér, de zsebre már nem vághatjuk.
Kezelés, használat
Nemcsak kinézetre áll közel a fotósok szívéhez, de kezelés szempontjából is. Érezhető, hogy a tervezésnél nem a marketingosztály szava volt döntő, hanem hozzáértő fotósok ízlése szerint alakult a szerkezet. Nincsenek fölösleges kezelőszervek (eltekintve a Fuji szokásos "F" gyorsmenü gombjától), és minden ott található, ahol a komolyabb gépekhez szokott felhasználó keresné.
A dioptria korrekciós elektronikus kereső (EVF) és a hátsó LCD felbontása megegyezik (115 000 pixel), azonban ez utóbbi mindössze 1,5" képátlójú, ami igen kicsinek számít, ezért indokoltabb az EVF használata. Hozzátenném, hogy az LCD képminősége némileg kárpótol a méretéért, ugyanis nagy fényerejű, éles, kristálytiszta képet vetít. Sajnos a gép csak XD kártyát használ, ami nem éppen költségkímélő paraméter, ugyanúgy, mint a 4 darab ceruzaelem vagy -akkumulátor, amiből az energiát nyeri.
Sajnos a hátsó kezelőszerveket itt is gyerekujjakhoz alakították ki, nekem leginkább körömmel nyomkodva volt kényelmes. Véleményem szerint másfélszer ekkora gombok is elfértek volna, és így nem kellene a borsszemnyi műanyag bogyók miatt bosszankodni.
Az üzemmód-tárcsa szintén magas szintű tudást sugall, ugyanis a szokásos motívumprogramok mellett, félautomata és manuális üzemmódokba is kapcsolható (P - programautomatika, S - záridő-prioritás/ rekeszautomatika, A - rekeszprioritás/záridő-automatika, M - manuális beállítás). A ki/be kapcsolás az exponáló gomb körüli kapcsolóval történik, amin (számomra rejtélyes okból) a kikapcsolt állás után előbb a visszajátszás következik, és csak ezután a felvételi üzemmód.
Gyorsaság tekintetében sem a zoomolás, sem az AF, sem pedig az exponálás nem túlzottan szívderítő, inkább egy erős átlagnak felelnek meg (AF főleg nagy gyújtótávnál bizonytalan). Az AF segédfény viszont csillagos ötöst érdemel, segítségével vaksötétben is ráfókuszálhatunk egy teljesen homogén felületre, mivel nem egyszerű lámpáról van szó, hanem szép, kontrasztos mintát vetítő fényforrásról. A 37-370 mm-es zoomátfogás távoli vége igen kellemes paraméter, azonban a 37 mm-es nagylátószög bosszantóan kevés. Beltéri fotózáshoz mindenképpen érdemes előtétlencsében gondolkodnunk (ha már gyárilag jár az adaptertubus).
Motívumprogrammal (balra) és manuális beállításokkal (jobbra) készített éjszakai felvételek
Az automatika ennél a gépnél sem tökéletes, jól látható ez az éjszakai felvételeknél, ahol tág rekeszt, rövid záridőt és helytelen fehéregyensúlyt állított be, rondán túlexponálva a képet. A manuálisan beállított felvételnél a szűk rekesz és a hosszú záridő (illetve a helyes fehéregyensúly) meghozta a kívánt eredményt, és 4 mp alatt még a mozgó emberek is eltűntek a képről.
Műfénynél készített képek vaku nélkül (manuális fehéregyensúllyal!) és vakuval
Beltéri felvételnél mind rekeszprioritás, mind AUTO módban alulexponált képet kaptunk, és az automata fehéregyensúly itt is erősen sárgába tolta a színeket. A beépített vaku 5 m-es kulcsszáma már erősen határesetnek bizonyult, 3 m körül jelentősen csökken a fényereje, az ennél távolabb, gyenge fényben álló modell arca már szürkés színt kap. Külső vaku csatlakoztatására nincs lehetőség.
Adott a manuális élességállítás lehetősége is, amit szerencsére egy külső gombbal kapcsolhatunk, így emiatt sem kell külön a menüben lépkednünk. Összességében nagyon könnyű és élvezetes a gép kezelése, amatőröknek és haladóknak egyaránt megfelel, már csak az a kérdés, milyen minőségben rögzíti a képeket.
Képminőség
Nagy pozitívum a raw formátum használata, és szükségünk is lesz rá, ha szeretnénk valamicskét segíteni az érzékelő gyenge dinamikájának áldozatul esett képeken. A fotók ugyanis hajlamosak ki- és beégni olyan fényviszonyok között, ahol más kompaktok még szép, egyenletes képet alkotnak (értsd: ami egy másik, jobb dinamikájú gépnél sötétszürke, az itt már fekete, ami a másiknál nagyon világos, az a Fujinál már fehér).
Az optika viszont kiváló minőségű, a kategórián belül nagyon jónak számító felbontással, és jelentéktelen hibákkal. Közepes (f5.6) rekeszértéknél 370 mm-en is alig látható kromatikus aberráció a sarkokban, szellemkép pedig semmilyen körülmények között nem jelenik meg.
Széleslátószögű és tele állásban készített képek
Balra: makrófelvétel
Jobbra: telihold az S5500-zal fotózva
Akár a kezelésnél, itt is azt a végeredményt kaptam, hogy a gép átmenne a rostán, ha képminőség alapján kéne válogatni, de ne várjunk tőle csúcsteljesítményt. Jó, és nem több, nem kevesebb, ami azt jelenti, hogy vásárlásnál emiatt nem kell aggódni, nem érheti az embert kellemetlen meglepetés.
Összegzés
Többnyire amatőr természetfotósok szemeznek ezzel a típussal, és teljesen igazuk van. Egy stabil állvánnyal (mivel képstabilizátor nincs) már bátrabb madarakat is megközelíthetünk vele, anélkül, hogy a minőség vagy megfelelő nagyítás miatt kellene aggódnunk. Erősen ajánlott azonban kerülni az automata és motívumprogramokat, sokkal jobban járunk, ha a lehető legtöbb paramétert magunk állítjuk be. Ne feledjük, hogy külső vaku nélkül a természetben is korlátozottak a lehetőségeink. Általános célokra csak a 37 mm-es nagylátószög miatt nem tökéletesen alkalmas, de ezt könnyedén orvosolhatjuk előtétlencsével.
Előnyök, hátrányok
+ kiváló fogás + átgondolt, könnyű kezelés + jó minőség |
- buta automatika - gyenge vaku - ekkora zoomnál jól jönne egy stabilizátor |
A fényképezőgépet a Fotomarket bocsátotta rendelkezésünkre.