SG.hu
Ingyenes és jogszerű zenei fájlcsere az interneten?
[Infinit] A fájlcserélő technológia és az internetrádió összeházasításával egy új
elgondolás alapján akár több millió felhasználó számára válhatna lehetővé, hogy
ingyenesen és teljesen jogszerűen osszák meg egymás közt zenei gyűjteményeiket.
Az ötletes kombinációt kihasználó cégek ezáltal olyan hálózati szolgáltatásokat alakíthatnak ki, amelyek révén az egyes felhasználók legálisan beszerzett zeneszámaiból összeállított listákat automatikusan közvetítenék a hálózra, ahonnan a zenehallgatók egy kereshető adatbázis segítségével hallgathatják meg a kívánt műsorszámokat.
A fájlcsere és a rádió lehetőségeit ötvöző megoldás révén tulajdonképpen egy olyan óriási kínálattal rendelkező hálózati zenegép jönne létre, amelynek használata nem ütközne a szerzői jogra vonatkozó törvényi előírásokkal. A különböző fájlcserélő hálózatok kapcsán ugyanis korábban számos jogi aggály merült fel, amelyek nyomán a zeneipar képviselői először az érintett szolgáltatásokat, később az egyes felhasználókat kezdték perelni.
Az internetrádióra vonatkozó jogszabályok azonban lehetőséget adnak arra, hogy ezt a problémát ki lehessen küszöbölni. A közvetítési díjakat ugyanis nem a lemezkiadók, hanem a Szerzői Jogi Hivatal határozza meg. Az interneten való sugárzás viszonylag alacsony költsége (az Egyesült Államokban egymillió hallgatónként 1429 dollár) pedig a szolgáltatóknak már könnyebben vállalható.
A Mercora nevű cég jelenleg például egy közel 8 ezer tagból álló web-alapú hálózatot működtet, ahol az egyes műsorközlő PC-k műsorszámkínálata csaknem 200 ezer hallgató számára érhető el az internet segítségével. Mivel a cég szoftvere képes a felhasználók merevlemezéről zenét sugározni, a hálózat minden egyes tagja közvetítővé válik.
Mindennek eredményeképpen egyfajta sajátos szimbiotikus együttműködés jön létre az érintett felek között. Az otthoni műsorközlők egy kreatív eszköz birtokába jutnak, ám nekik személy szerint nem kell közvetítési díjat fizetniük. A Mercora a maga részéről egyfajta műsorszóró- vagy kábelhálózatként működik, amely a hálózatához kapcsolódó műsorközlők után fizetendő jogdíjakat hirdetésekből, valamint különféle előfizetői szolgáltatásokból igyekszik kompenzálni. A szokványos médiatársaságokkal ellentétben azonban a cégnek nem kell saját tartalomkönyvtárat fenntartania, csupán a megfelelő szerverekről kell gondoskodnia. A rádióhallgatók ily módon gyakorlatilag ingyen férhetnek hozzá a zenékhez. Ehhez jelenleg mindössze le kell tölteniük a megfelelő szoftvert, hogy csatlakozni tudjanak a hálózathoz.
De vajon mi történik akkor, ha a hallgatók letöltik a sugárzott zenéket? Amennyiben egy jogszerűen sugárzott zeneszámot technikai értelemben csak személyes célra használnak fel, akkor a felhasználó nem követ el szerzői jogsértést. A letöltött műsorszámok értékesítése és továbbadása azonban már illegálisnak minősül.
Eredetileg a jelenleg legnépszerűbbnek számító zeneletöltő szolgáltatás, az Apple iTunes is olyan megoldást kínált, amelynek révén a felhasználók az interneten keresztül böngészhettek egymás zenei gyűjteményeiben, ezt a funkciót azonban később a helyi hálózatokra (LAN) korlátozták.
Az ötletes kombinációt kihasználó cégek ezáltal olyan hálózati szolgáltatásokat alakíthatnak ki, amelyek révén az egyes felhasználók legálisan beszerzett zeneszámaiból összeállított listákat automatikusan közvetítenék a hálózra, ahonnan a zenehallgatók egy kereshető adatbázis segítségével hallgathatják meg a kívánt műsorszámokat.
A fájlcsere és a rádió lehetőségeit ötvöző megoldás révén tulajdonképpen egy olyan óriási kínálattal rendelkező hálózati zenegép jönne létre, amelynek használata nem ütközne a szerzői jogra vonatkozó törvényi előírásokkal. A különböző fájlcserélő hálózatok kapcsán ugyanis korábban számos jogi aggály merült fel, amelyek nyomán a zeneipar képviselői először az érintett szolgáltatásokat, később az egyes felhasználókat kezdték perelni.
Az internetrádióra vonatkozó jogszabályok azonban lehetőséget adnak arra, hogy ezt a problémát ki lehessen küszöbölni. A közvetítési díjakat ugyanis nem a lemezkiadók, hanem a Szerzői Jogi Hivatal határozza meg. Az interneten való sugárzás viszonylag alacsony költsége (az Egyesült Államokban egymillió hallgatónként 1429 dollár) pedig a szolgáltatóknak már könnyebben vállalható.
A Mercora nevű cég jelenleg például egy közel 8 ezer tagból álló web-alapú hálózatot működtet, ahol az egyes műsorközlő PC-k műsorszámkínálata csaknem 200 ezer hallgató számára érhető el az internet segítségével. Mivel a cég szoftvere képes a felhasználók merevlemezéről zenét sugározni, a hálózat minden egyes tagja közvetítővé válik.
Mindennek eredményeképpen egyfajta sajátos szimbiotikus együttműködés jön létre az érintett felek között. Az otthoni műsorközlők egy kreatív eszköz birtokába jutnak, ám nekik személy szerint nem kell közvetítési díjat fizetniük. A Mercora a maga részéről egyfajta műsorszóró- vagy kábelhálózatként működik, amely a hálózatához kapcsolódó műsorközlők után fizetendő jogdíjakat hirdetésekből, valamint különféle előfizetői szolgáltatásokból igyekszik kompenzálni. A szokványos médiatársaságokkal ellentétben azonban a cégnek nem kell saját tartalomkönyvtárat fenntartania, csupán a megfelelő szerverekről kell gondoskodnia. A rádióhallgatók ily módon gyakorlatilag ingyen férhetnek hozzá a zenékhez. Ehhez jelenleg mindössze le kell tölteniük a megfelelő szoftvert, hogy csatlakozni tudjanak a hálózathoz.
De vajon mi történik akkor, ha a hallgatók letöltik a sugárzott zenéket? Amennyiben egy jogszerűen sugárzott zeneszámot technikai értelemben csak személyes célra használnak fel, akkor a felhasználó nem követ el szerzői jogsértést. A letöltött műsorszámok értékesítése és továbbadása azonban már illegálisnak minősül.
Eredetileg a jelenleg legnépszerűbbnek számító zeneletöltő szolgáltatás, az Apple iTunes is olyan megoldást kínált, amelynek révén a felhasználók az interneten keresztül böngészhettek egymás zenei gyűjteményeiben, ezt a funkciót azonban később a helyi hálózatokra (LAN) korlátozták.
