SG.hu
A kormány elé kerül a szoftverszabadalmak kérdése
[Infomediator] Éles vita alakult ki a Kormány képviselői között az Országggyűlés Informatikai és Távközlési Bizottsága Európai Integrációs Albizottságának a szoftverszabadalmak tárgyában megtartott ülésén.
A Bizottság első ízben foglalkozott a kérdéssel, tehát Magyarországnak a Tanácsban leadott szavazata előtt a képviselők nem találkoztak sem a tervezettel, sem az azzal kapcsolatos magyar állásponttal. A kérdés tárgyalásának előzménye az informatikai szakmát képviselő szervezetek erélyes fellépése volt, amelynek csúcspontját az augusztus 24.-én, a Külügyminisztérium épülete előtt tartott tüntetés jelentette. A határozott fellépés eredményeként a Kormány is napirendre tűzi a kérdést: vonja-e vissza Magyarország a május 17.-én leadott igen szavazatát vagy sem.
Az Albizottság ülésén az is kitűnt, hogy a Kormány álláspontja igencsak megosztott. A Magyar Szabadalmi Hivatal, az Igazságügyi Minisztérium és a Külügyminisztérium a szavazat fenntartása mellett állt ki, azzal, hogy a tervezett jogszabályt alapvetően helyesnek tartják. Az MSZH képviselője kategorikusan kijelentette, hogy a kérdés csupán szabadalmi jogi kérdés, és értetlenségét fejezte ki, az IHM aggályoskodása miatt, amely - álláspontja szerint - nem szakmai érveken alapul.
Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium képviselője azonban a Javaslat szövegezési pontatlansága miatt várható szélsőséges értelmezési lehetőségek és az így kialakuló bizonytalan jogi környezet miatt alapvetően veszélyesnek tartja a jogszabály elfogadását. Érvelését tényleges szakmai szempontokkal is alátámasztotta, amikor arra utalt, hogy a Javaslatnak a szabadalmazhatóság köréből történő kizárásról szóló 4.a cikkelye (2) bekezdésének tervezett szövege a műszaki hozzájárulás fogalma alatt minden olyan műszaki hatást ért, ami a számítógép és a program között szokásos fizikai kölcsönhatáson túlmegy: "Következésképpen nem részesülhetnek szabadalmi oltalomban az akár forráskódban, akár tárgyi kódban akár más formában kifejezett számítógépi programokkal kapcsolatos olyan találmányok, amelyek üzleti, matematikai vagy egyéb eljárások végrehajtását szolgálják, és egy program, illetőleg azon számítógép, hálózat vagy más programozható készülék közötti szokásos fizikai kölcsönhatáson túlmenően, melyen azt futtatják, nem járnak további műszaki hatással." A megfogalmazás tehát a látszólagos kizárás ellenére széles lehetőséget ad arra, hogy a szoftvereket a szabadalom körébe vonják, mindez csupán a műszaki hozzájárulás értelmezésén múlik.
Az irányelvtervezet idézett vitatott rendelkezése épp az Európai Szabadalmi Hivatal Műszaki Fellebbviteli Bizottságának azon döntéseinek kitételeit veszi át szó szerint, amelyek az Európai Szabadalmi Egyezménnyel ellentétes szabadalmi gyakorlatot lehetővé tették. Ezt bizonyítja a Német Szövetségi Szabadalmi Bíróság 2000. augusztusi döntése is. A szép számban megjelent szakmai szervezetek részéről érkezett hozzászólások a szoftverek eddigi szerzői jogi védelmének fenntartása mellett törtek lándzsát, és ezeket az álláspontokat megfelelő szakmai indokokkal is alátámasztották. Egyetlen kivétel volt a BSA, amelynek képviselője viszont elnöki felhívás ellenére sem fejtette ki, hogy miért támogatják az Irányelv tervezetét.
A Bizottsági ülésen kialakult éles vita arra is rámutatott, hogy sem az IHM, sem a szakmai szervezetek nem kaptak lehetőséget arra, hogy az Irányelv tervezettel kapcsolatos álláspontjukat érdemben és megfelelő időben kifejthessék, a pusztán "szabadalmi jogi kérdésnek" tekintett Javaslattal kapcsolatos magyar álláspont és az erről döntő Versenyképességi Tanács ülésén leadandó szavazatra vonatkozó mandátum eldöntése során ezek a vélemények gyakorlatilag figyelmen kívül maradtak.
Miért lényeges eljárásjogi kérdés a magyar szavazat sorsa?
Az Európai Unióban számos és bonyolult döntéshozatali eljárás létezik, amelyek egy-egy jogszabály kibocsátását megelőzik. Ezek közül az egyik az ún. együtt döntési eljárás, amelynek során a Parlament és a Tanács egy több lépcsős eljárásban hozza meg az adott jogszabályt. Az eljárás a Parlament számára némi lehetőséget biztosít arra, hogy a szöveg módosítására tegyen javaslatot, illetve gyenge vétó hatáskörét ruházza át. Ám ezek mit sem érnek az esetben, ha a Parlament döntésével szemben a Tanács minősített (2/3-os) többséggel, vagy egyhangúlag a jogszabály elfogadása mellett dönt.
A szoftverszabadalmakról szóló irányelv tervezet eddigi tárgyalása éppen arra mutatott rá, hogy a Parlament szerepe milyen gyenge ebben a döntéshozatali mechanizmusban. A Parlament által javasolt szöveg-módosításokkal szemben ugyanis a Tanács a lefolytatott vita során további szövegmódosításokat tett, és a Parlament javaslataival ellentétes szöveget fogadott el 2/3-os többséggel. Ennek kiemelése azért fontos, mert figyelembe kell venni, hogy a parlamenti szakaszban kevés lehetőség van arra, hogy a jogszabály végleges szövegezését befolyásolhassa a magyar képviselőcsoport. A Parlament elutasító határozata esetén a Tanács és a Parlament egyeztet és a Bizottság közvetítésével megkísérel hat hét alatt egy közösen elfogadott szövegben megállapodni. A Parlament újabb módosító javaslata esetén a Tanács minősített többséggel vagy egyhangúlag dönt annak elfogadásáról vagy elutasításáról. Amennyiben a Tanács figyelmen kívül hagyja a Parlament egyeztetés során tett módosító indítványait, 2/3-os többséggel megerősítheti az eredeti javaslatot. Ez esetben a Parlament számára már csak a vétó lehetősége marad ahhoz, hogy megakadályozza a számára nem elfogadható szövegű irányelv kibocsátását.
Mint látjuk, a Tanácsnak minden esetben legalább minősített többséggel kell elfogadnia a javaslatot, illetve a Parlament ellenében egyhangú döntés szükséges. A jelen helyzetben tehát azért bír alapvető jelentőséggel a magyar szavazat, mert ha az nemleges, a Tanácsban nincs meg a szükséges minősített többség.
A szerzői jogi oltalom és a szabadalmi jog konfliktusa
A szoftverszabadalom kérdésében a szerzői jogi oltalom és a szabadalmi jogi oltalom konfliktusa kerül előtérbe. Amíg a szerzői jog az alkotás létrejötte pillanatától minden állami elismerés, aktus és főként díjfizetés nélkül, jelentős ideig, (a szerző életében és a halálát követő év első napjától számított 70 évig) védi a művet, addig a szabadalom külön erre irányuló meglehetősen drága eljárás keretében, az erre illetékes szervezet elbírálása alapján ad oltalmat határozott időre, és a fenntartásért is folyamatosan díjat kell fizetni. Megközelíthetjük a kérdést a díjfizetés oldaláról is. A szerzői jog esetén tehát a szerző nem fizet az oltalomért, és jogosult díjat szedni attól, aki a művét fel kívánja használni. Emellett a közös jogkezelő szervezet is díjat szed a felhasználási módok meghatározott fajtái után. A szabadalom esetében az alkotó fizeti meg a díjat azért, hogy utóbb jogosult legyen díjat szedni mástól, akinek részére felhasználási jogot enged.
Mindkét típusú oltalom monopóliumot ad arra, hogy az alkotó műve felhasználását engedélyezhesse. A lényegi különbség azonban a díjfizetésen túl abban rejlik, hogy míg a szerzői jogi oltalom esetén a korábbi mű egyes elemeinek felhasználásával létrejövő új mű önálló szerzői jogi oltalmat élvez, és nem sérti a korábbi mű alkotójának jogát, addig a szabadalom esetén a szabadalmaztatott műszaki megoldásra alapuló további mű létrehozása fő szabályként csak az eredeti jogosult hozzájárulásával lehetséges. Szoftverek esetében pedig éppen az a jellemező, hogy az új megoldások nem gyökeresen új alapokról létrehozott művek, hanem a korábbi fejlesztések további fejlesztésével jönnek létre.
További lényeges különbség, hogy míg a szerzői jog egyértelműen az alkotót, az adott mű létrehozóját védi, addig a szabadalom azt, aki azt oltalmazásra a hivatalhoz bejelentette. Tehát nem feltétlenül az alkotót, hanem azt, aki finanszírozza a szabadalmi oltalom megszerzését és fenntartását. Ezért fordulhatna elő az, hogy szabad fejlesztésű szoftver esetén bárki szabadalmi oltalmat szerezhet meghatározott fejlesztésekre, és így minden jövőbeni fejlesztéshez már az ő hozzájárulása válik szükségessé.
A szoftverek megjelenésekor felülmerült az a kérdés, hogy vajon a szerzői jog vagy a szabadalom alkalmasabb -e arra, hogy a szellemi alkotások ezen új kategóriáját oltalomban részesítse. Bölcs jogtudósok egyhangú döntése volt az előbbi megoldás, vagyis a szoftverek szerzői jogi oltalom alá helyezése. Ezt a jogi megoldást azonban az USA eltérő gyakorlata kívánja megváltoztatni azzal, hogy Európára is ki akarják terjeszteni a szoftverek szabadalmaztathóságát. Az Európai Szabadalmi Hivatal éppen a Javaslat idézett vitatott rendelkezésével egyező indoklásával már mintegy 30 ezer szabadalmi oltalmat jegyzett be szoftverre.
Az Európai Unió szándéka az Irányelv kibocsátásával arra irányul, hogy ezt a gyakorlatot jogi mederbe terelve, meghatározza azt, hogy ténylegesen mely esetben van helye szoftver szabadalmazhatóságának, és mely esetben kell az erre irányuló kérelmet elutasítani. Az alapvető cél az, hogy a számítógépes szoftverekre ez a lehetőség ne terjedjen ki. Az Irányelv jelen tervezett szövegezése azonban pontosan az ellenkező elérésére alkalmas, a pontatlan szövegezés arra ad lehetőséget, hogy a szoftverek szabadalmazhatóságát az Európai Szabadalmi Hivatal és a nemzeti hivatalok kiterjesztően értelmezzék.
A kérdés tehát nagyon sok érdeket érint. Egyik oldalról a szabadalmi hivatalok jelentős bevételnövekedését jelentő a nagy, tőkeerős, jellemzően multinacionális cégeknek előnyt biztosító drága szabadalmi jogi oltalom az eddigi ingyenes szerzői jogi oltalommal szemben, amely gátját jelentheti a szerény anyagi erővel rendelkező kis cégek piacra jutásának vagy ott maradásának. Másik oldalról megfontolandó, hogy ha mi nem biztosítunk szabadalmi oltalmat a szoftverekre, vajon nem kerül-e az európai gazdasági térség, és Magyarország hátrányba az amerikai multicégek szemében a távol-keleti piacokkal összehasonlításban, ahol esetleg ugyanezt az oltalmat megkaphatják a jogi szabályozás rendezetlensége miatt.
Az Irányelv javaslatra leadott magyar szavazat eldöntése előtt alapos hatásvizsgálatot kellett volna végezni, ahol a piaci szereplők, az érdekképviseleti szakmai szervezetek és az informatikai szakmáért felelős szakminisztérium bevonásával a kérdést minden szempontból megvizsgálták volna, és annak függvényében született volna meg az igen vagy nem szavazatra, esetleg tartózkodásra felhatalmazó mandátum, hogy vajon a szoftverek szabadalmazhatósága milyen gazdasági és társadalmi hatásokat eredményez a magyar piacon és milyen helyzetbe hozza a magyar szoftverfejlesztő cégek sokaságát?
A Bizottság első ízben foglalkozott a kérdéssel, tehát Magyarországnak a Tanácsban leadott szavazata előtt a képviselők nem találkoztak sem a tervezettel, sem az azzal kapcsolatos magyar állásponttal. A kérdés tárgyalásának előzménye az informatikai szakmát képviselő szervezetek erélyes fellépése volt, amelynek csúcspontját az augusztus 24.-én, a Külügyminisztérium épülete előtt tartott tüntetés jelentette. A határozott fellépés eredményeként a Kormány is napirendre tűzi a kérdést: vonja-e vissza Magyarország a május 17.-én leadott igen szavazatát vagy sem.
Az Albizottság ülésén az is kitűnt, hogy a Kormány álláspontja igencsak megosztott. A Magyar Szabadalmi Hivatal, az Igazságügyi Minisztérium és a Külügyminisztérium a szavazat fenntartása mellett állt ki, azzal, hogy a tervezett jogszabályt alapvetően helyesnek tartják. Az MSZH képviselője kategorikusan kijelentette, hogy a kérdés csupán szabadalmi jogi kérdés, és értetlenségét fejezte ki, az IHM aggályoskodása miatt, amely - álláspontja szerint - nem szakmai érveken alapul.
Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium képviselője azonban a Javaslat szövegezési pontatlansága miatt várható szélsőséges értelmezési lehetőségek és az így kialakuló bizonytalan jogi környezet miatt alapvetően veszélyesnek tartja a jogszabály elfogadását. Érvelését tényleges szakmai szempontokkal is alátámasztotta, amikor arra utalt, hogy a Javaslatnak a szabadalmazhatóság köréből történő kizárásról szóló 4.a cikkelye (2) bekezdésének tervezett szövege a műszaki hozzájárulás fogalma alatt minden olyan műszaki hatást ért, ami a számítógép és a program között szokásos fizikai kölcsönhatáson túlmegy: "Következésképpen nem részesülhetnek szabadalmi oltalomban az akár forráskódban, akár tárgyi kódban akár más formában kifejezett számítógépi programokkal kapcsolatos olyan találmányok, amelyek üzleti, matematikai vagy egyéb eljárások végrehajtását szolgálják, és egy program, illetőleg azon számítógép, hálózat vagy más programozható készülék közötti szokásos fizikai kölcsönhatáson túlmenően, melyen azt futtatják, nem járnak további műszaki hatással." A megfogalmazás tehát a látszólagos kizárás ellenére széles lehetőséget ad arra, hogy a szoftvereket a szabadalom körébe vonják, mindez csupán a műszaki hozzájárulás értelmezésén múlik.
Az irányelvtervezet idézett vitatott rendelkezése épp az Európai Szabadalmi Hivatal Műszaki Fellebbviteli Bizottságának azon döntéseinek kitételeit veszi át szó szerint, amelyek az Európai Szabadalmi Egyezménnyel ellentétes szabadalmi gyakorlatot lehetővé tették. Ezt bizonyítja a Német Szövetségi Szabadalmi Bíróság 2000. augusztusi döntése is. A szép számban megjelent szakmai szervezetek részéről érkezett hozzászólások a szoftverek eddigi szerzői jogi védelmének fenntartása mellett törtek lándzsát, és ezeket az álláspontokat megfelelő szakmai indokokkal is alátámasztották. Egyetlen kivétel volt a BSA, amelynek képviselője viszont elnöki felhívás ellenére sem fejtette ki, hogy miért támogatják az Irányelv tervezetét.
A Bizottsági ülésen kialakult éles vita arra is rámutatott, hogy sem az IHM, sem a szakmai szervezetek nem kaptak lehetőséget arra, hogy az Irányelv tervezettel kapcsolatos álláspontjukat érdemben és megfelelő időben kifejthessék, a pusztán "szabadalmi jogi kérdésnek" tekintett Javaslattal kapcsolatos magyar álláspont és az erről döntő Versenyképességi Tanács ülésén leadandó szavazatra vonatkozó mandátum eldöntése során ezek a vélemények gyakorlatilag figyelmen kívül maradtak.
Miért lényeges eljárásjogi kérdés a magyar szavazat sorsa?
Az Európai Unióban számos és bonyolult döntéshozatali eljárás létezik, amelyek egy-egy jogszabály kibocsátását megelőzik. Ezek közül az egyik az ún. együtt döntési eljárás, amelynek során a Parlament és a Tanács egy több lépcsős eljárásban hozza meg az adott jogszabályt. Az eljárás a Parlament számára némi lehetőséget biztosít arra, hogy a szöveg módosítására tegyen javaslatot, illetve gyenge vétó hatáskörét ruházza át. Ám ezek mit sem érnek az esetben, ha a Parlament döntésével szemben a Tanács minősített (2/3-os) többséggel, vagy egyhangúlag a jogszabály elfogadása mellett dönt.
A szoftverszabadalmakról szóló irányelv tervezet eddigi tárgyalása éppen arra mutatott rá, hogy a Parlament szerepe milyen gyenge ebben a döntéshozatali mechanizmusban. A Parlament által javasolt szöveg-módosításokkal szemben ugyanis a Tanács a lefolytatott vita során további szövegmódosításokat tett, és a Parlament javaslataival ellentétes szöveget fogadott el 2/3-os többséggel. Ennek kiemelése azért fontos, mert figyelembe kell venni, hogy a parlamenti szakaszban kevés lehetőség van arra, hogy a jogszabály végleges szövegezését befolyásolhassa a magyar képviselőcsoport. A Parlament elutasító határozata esetén a Tanács és a Parlament egyeztet és a Bizottság közvetítésével megkísérel hat hét alatt egy közösen elfogadott szövegben megállapodni. A Parlament újabb módosító javaslata esetén a Tanács minősített többséggel vagy egyhangúlag dönt annak elfogadásáról vagy elutasításáról. Amennyiben a Tanács figyelmen kívül hagyja a Parlament egyeztetés során tett módosító indítványait, 2/3-os többséggel megerősítheti az eredeti javaslatot. Ez esetben a Parlament számára már csak a vétó lehetősége marad ahhoz, hogy megakadályozza a számára nem elfogadható szövegű irányelv kibocsátását.
Mint látjuk, a Tanácsnak minden esetben legalább minősített többséggel kell elfogadnia a javaslatot, illetve a Parlament ellenében egyhangú döntés szükséges. A jelen helyzetben tehát azért bír alapvető jelentőséggel a magyar szavazat, mert ha az nemleges, a Tanácsban nincs meg a szükséges minősített többség.
A szerzői jogi oltalom és a szabadalmi jog konfliktusa
A szoftverszabadalom kérdésében a szerzői jogi oltalom és a szabadalmi jogi oltalom konfliktusa kerül előtérbe. Amíg a szerzői jog az alkotás létrejötte pillanatától minden állami elismerés, aktus és főként díjfizetés nélkül, jelentős ideig, (a szerző életében és a halálát követő év első napjától számított 70 évig) védi a művet, addig a szabadalom külön erre irányuló meglehetősen drága eljárás keretében, az erre illetékes szervezet elbírálása alapján ad oltalmat határozott időre, és a fenntartásért is folyamatosan díjat kell fizetni. Megközelíthetjük a kérdést a díjfizetés oldaláról is. A szerzői jog esetén tehát a szerző nem fizet az oltalomért, és jogosult díjat szedni attól, aki a művét fel kívánja használni. Emellett a közös jogkezelő szervezet is díjat szed a felhasználási módok meghatározott fajtái után. A szabadalom esetében az alkotó fizeti meg a díjat azért, hogy utóbb jogosult legyen díjat szedni mástól, akinek részére felhasználási jogot enged.
Mindkét típusú oltalom monopóliumot ad arra, hogy az alkotó műve felhasználását engedélyezhesse. A lényegi különbség azonban a díjfizetésen túl abban rejlik, hogy míg a szerzői jogi oltalom esetén a korábbi mű egyes elemeinek felhasználásával létrejövő új mű önálló szerzői jogi oltalmat élvez, és nem sérti a korábbi mű alkotójának jogát, addig a szabadalom esetén a szabadalmaztatott műszaki megoldásra alapuló további mű létrehozása fő szabályként csak az eredeti jogosult hozzájárulásával lehetséges. Szoftverek esetében pedig éppen az a jellemező, hogy az új megoldások nem gyökeresen új alapokról létrehozott művek, hanem a korábbi fejlesztések további fejlesztésével jönnek létre.
További lényeges különbség, hogy míg a szerzői jog egyértelműen az alkotót, az adott mű létrehozóját védi, addig a szabadalom azt, aki azt oltalmazásra a hivatalhoz bejelentette. Tehát nem feltétlenül az alkotót, hanem azt, aki finanszírozza a szabadalmi oltalom megszerzését és fenntartását. Ezért fordulhatna elő az, hogy szabad fejlesztésű szoftver esetén bárki szabadalmi oltalmat szerezhet meghatározott fejlesztésekre, és így minden jövőbeni fejlesztéshez már az ő hozzájárulása válik szükségessé.
A szoftverek megjelenésekor felülmerült az a kérdés, hogy vajon a szerzői jog vagy a szabadalom alkalmasabb -e arra, hogy a szellemi alkotások ezen új kategóriáját oltalomban részesítse. Bölcs jogtudósok egyhangú döntése volt az előbbi megoldás, vagyis a szoftverek szerzői jogi oltalom alá helyezése. Ezt a jogi megoldást azonban az USA eltérő gyakorlata kívánja megváltoztatni azzal, hogy Európára is ki akarják terjeszteni a szoftverek szabadalmaztathóságát. Az Európai Szabadalmi Hivatal éppen a Javaslat idézett vitatott rendelkezésével egyező indoklásával már mintegy 30 ezer szabadalmi oltalmat jegyzett be szoftverre.
Az Európai Unió szándéka az Irányelv kibocsátásával arra irányul, hogy ezt a gyakorlatot jogi mederbe terelve, meghatározza azt, hogy ténylegesen mely esetben van helye szoftver szabadalmazhatóságának, és mely esetben kell az erre irányuló kérelmet elutasítani. Az alapvető cél az, hogy a számítógépes szoftverekre ez a lehetőség ne terjedjen ki. Az Irányelv jelen tervezett szövegezése azonban pontosan az ellenkező elérésére alkalmas, a pontatlan szövegezés arra ad lehetőséget, hogy a szoftverek szabadalmazhatóságát az Európai Szabadalmi Hivatal és a nemzeti hivatalok kiterjesztően értelmezzék.
A kérdés tehát nagyon sok érdeket érint. Egyik oldalról a szabadalmi hivatalok jelentős bevételnövekedését jelentő a nagy, tőkeerős, jellemzően multinacionális cégeknek előnyt biztosító drága szabadalmi jogi oltalom az eddigi ingyenes szerzői jogi oltalommal szemben, amely gátját jelentheti a szerény anyagi erővel rendelkező kis cégek piacra jutásának vagy ott maradásának. Másik oldalról megfontolandó, hogy ha mi nem biztosítunk szabadalmi oltalmat a szoftverekre, vajon nem kerül-e az európai gazdasági térség, és Magyarország hátrányba az amerikai multicégek szemében a távol-keleti piacokkal összehasonlításban, ahol esetleg ugyanezt az oltalmat megkaphatják a jogi szabályozás rendezetlensége miatt.
Az Irányelv javaslatra leadott magyar szavazat eldöntése előtt alapos hatásvizsgálatot kellett volna végezni, ahol a piaci szereplők, az érdekképviseleti szakmai szervezetek és az informatikai szakmáért felelős szakminisztérium bevonásával a kérdést minden szempontból megvizsgálták volna, és annak függvényében született volna meg az igen vagy nem szavazatra, esetleg tartózkodásra felhatalmazó mandátum, hogy vajon a szoftverek szabadalmazhatósága milyen gazdasági és társadalmi hatásokat eredményez a magyar piacon és milyen helyzetbe hozza a magyar szoftverfejlesztő cégek sokaságát?