Az INFOMEDIÁTOR Informatikai Felhasználóvédelmi Iroda állásfoglalást tett közzé a jogellenes internetes tartalmak miatt indított büntetőeljárások során alkalmazott szerverlefoglalások kérdésében.

Az Infomediátorhoz bejelentés érkezett arról, hogy egyes jogellenes tartalmak szolgáltatóval szemben indított büntetőeljárás során a nyomozó hatóság lefoglalta a tárhelyet biztosító Internet szolgáltatók szervereit, és azokat a szolgáltató telephelyéről elszállította. Ezzel az intézkedéssel azonban nem csupán a jogellenes tartalomhoz való hozzáférést, hanem a több száz vagy ezer legális honlap elérhetőségét is megakadályozták, az Internet szolgáltatót pedig üzletileg lehetetlen helyzetbe hozták. Az Iroda a hasonló esetek elkerülése céljából állásfoglalást tett közzé.

A Büntető eljárásról szóló 1998. évi XIX. sz. törvény rendelkezik a büntetőeljárás során alkalmazható bizonyítási eszközökről. Ezek egyike a lefoglalás (151.§) A lefoglalás nem a személyes szabadságot, hanem a tulajdonhoz, a birtokláshoz való jogokat korlátozza a bizonyítás, (illetve az elkobzás, valamint a vagyonelkobzás) biztosítása érdekében. A szerverek esetében a lefoglalás elszenvedője az Internet szolgáltató, aki nem elkövető és nem gyanúsított, csupán az általa biztosított tárhelyen helyezett el más személy illegális tartalmat.

A 2001. évi CVIII. törvény mentesíti az Internet szolgáltatót a felelősség alól, ha az általa biztosított tárhelyen a szolgáltató tudta nélkül(!) helyeznek el illegális tartalmat. Ennek ellenére a eljárási szabályok lehetőséget adnak arra, hogy azt a számítástechnikai rendszert, vagy ilyen rendszer útján rögzített adatokat tartalmazó adathordozót lefoglalják, amely bizonyítási eszköz. A lefoglaláshoz tehát elegendő a bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt megindított büntetőeljárás ténye, és az, hogy valaki, a lefoglalás elrendelésére jogosult bíró, ügyész vagy maga a nyomozó hatóság úgy vélje, hogy az adott szerver bizonyíték lehet. Az arra jogosult határozata hiányában a lefoglalás elrendelése előtt is jogosult a nyomozó hatóság őrzésbe venni a szervert, ha annak szükségességét halaszthatatlannak tartja, és azt követően haladéktalanul beszerzi az erre vonatkozó határozatot.

A lefoglalás érdekében a dolog, illetőleg a számítástechnikai rendszer vagy az ilyen rendszer útján rögzített adatokat tartalmazó adathordozó birtokosát vagy az adat kezelőjét fel kell szólítani, hogy a keresett dolgot adja át, illetőleg a számítástechnikai rendszer útján rögzített adatot tegye hozzáférhetővé. Ha ezt önként nem teszi meg, rendbírsággal sújtható. Az átadás megtagadása sem akadálya annak, hogy a keresett dolgot, illetőleg a számítástechnikai rendszer útján rögzített adatot házkutatással, illetve motozással megszerezzék. A büntetőeljárás során azonban más bizonyítási eszköz is alkalmazható, így a törvény VIII. Címében meghatározott, számítástechnikai rendszer útján rögzített adatok megőrzésére kötelezés.

A megőrzésre kötelezés a bűncselekmény felderítése és a bizonyítás érdekében a számítástechnikai rendszer útján rögzített adat birtokosának, feldolgozójának, illetőleg kezelőjének a számítástechnikai rendszer útján rögzített meghatározott adat feletti rendelkezési jogának ideiglenes korlátozása. A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság elrendeli annak a számítástechnikai rendszer útján rögzített adatnak a megőrzését, amely bizonyítási eszköz, vagy bizonyítási eszköz felderítéséhez, a gyanúsított kilétének, tartózkodási helyének a megállapításához szükséges. A megőrzésre kötelezett a határozat vele történő közlésének időpontjától köteles a határozatban megjelölt számítástechnikai rendszer útján rögzített adatot változatlanul megőrizni, és - szükség esetén más adatállománytól elkülönítve - biztosítani annak biztonságos tárolását. A megőrzésre kötelezett köteles a számítástechnikai rendszer útján rögzített adat megváltoztatását, törlését, megsemmisülését, valamint annak továbbítását, másolat jogosulatlan készítését, illetőleg az adathoz való jogosulatlan hozzáférést megakadályozni.

Ha az adat eredeti helyen történő megőrzése az érintettnek az adat feldolgozásával, kezelésével, tárolásával vagy továbbításával kapcsolatos tevékenységét jelentősen akadályozná, az elrendelő engedélyével az adat megőrzéséről annak más adathordozóra vagy más számítástechnikai rendszerbe történő átmásolásával gondoskodhat. Az átmásolást követően az elrendelő az eredeti adatot tartalmazó adathordozóra és számítástechnikai rendszerre a korlátozásokat részlegesen vagy teljesen feloldhatja. A megőrzésre kötelezést követően az elrendelő haladéktalanul megkezdi az érintett adatok átvizsgálását, és ennek eredményéhez képest az adatnak a számítástechnikai rendszerbe vagy más adathordozóra történő átmásolásával az adat lefoglalását kell elrendelni, vagy a megőrzésre kötelezést meg kell szüntetni. A megőrzésre kötelezés az adat lefoglalásáig, de legfeljebb három hónapig tart. A megőrzésre kötelezés megszűnik, ha a büntetőeljárást befejezték. A büntetőeljárás befejezéséről a megőrzésre kötelezettet értesíteni kell.

A büntetőeljárás során tehát egy szerveren elhelyezett információ bizonyítása másként is biztosítható, mint magának a szervernek a lefoglalásával. Az eljáró hatóságnak, illetve a bizonyítási intézkedést elrendelőnek figyelemmel kell lennie arra is, hogy az adott kényszerintézkedés mekkora hátrányt jelent az érintettnek. Ezt írja elő a törvény általános alapelvének is tekinthető 60.§, amikor az érintett alkotmányos jogainak korlátozását csak az esetben engedi meg, ha az eljárás célja kisebb korlátozással járó más cselekménnyel nem biztosítható.

Az Infomediátor álláspontja szerint az illegális tartalom bizonyítása a törvény helyes alkalmazásával az adatok megőrzésével, illetve az adatok adathordozóra történő kimásolásával és pusztán ennek az adathordozónak a lefoglalásával is megoldható. Így a nyomozás nem okozna szükségtelen hátrányt a szerver tulajdonosának, illetve mindazoknak, akiknek honlapjuk és más egyéb információjuk az adott szerveren került tárolásra. A szerverek lefoglalása sérti egyrészt a tulajdonosának a jogait, de emellett sérti mindazon felhasználók véleménynyilvánítás szabadságához való alkotmányos jogát is, akik az adott szerveren helyezték el információikat, valamint mindenki más jogát is, akik az adott információtól ezzel el lettek zárva. A kényszerintézkedés így legális egyéni felhasználók ezreit sújtja.

Amennyiben a nyomozó hatóság szükségtelenül alkalmaz nagy hátrányt okozó kényszerintézkedést, úgy az általános szabályok szerint kártérítési kötelezettsége keletkezik. Egy szerver lefoglalása esetén az okozott kár mértéke a több tízmillió forintot is elérheti. Mindezek alapján a nyomozó hatóságnak és az ügyészségnek is célszerű megfontolnia, hogy mely esetben elengedhetetlen a szerver lefoglalása a bizonyításhoz. Félő, hogy az ilyen drasztikus bizonyítási cselekményt csupán az informatikai ismeretek hiánya magyarázza. Amennyiben a pusztán alapos gyanúra alapozott, ismeretlen tettes ellen folyó büntető eljárás során minden korlát nélkül sor kerülhet ilyen mértékben alkotmányos jogokat korlátozó kényszerintézkedésre, úgy mi garantálja azt, hogy ez nem vezethet utóbb az internetes tartalmak cenzúrájához, és a nem kívánt vélemények kifejezésének ilyen formában történő megakadályozásához?

Mindezért az Iroda szükségesnek tartja, hogy a kényszerintézkedés elrendelésére jogosult szervek - így a rendőrség, ügyészség és bíróság - állapítsa meg azon szigorú korlátokat, amelyek fennállása esetén, és csak akkor kerülhet sor szerver lefoglalására. Minden más esetben a bizonyítás a szolgáltatás folyamatosságának zavarása nélkül, egy helyszíni adatrögzítéssel megoldható. A probléma rendezésére az Infomediátor felveszi a kapcsolatot az országos rendőrfőkapitánnyal, illetve a legfőbb ügyésszel.