[Infinit] A választások során a technológia szerepének nem csak a szavazógépekre kell korlátozódnia. De megengedhető-e az, hogy egy "szoftverügynök" mondja meg, hogy kire kell szavazni?

Mi történhet, ha a technológia jobban beleavatkozik a szavazás menetébe? A kérdés túlmutat azon a sokat vitatott problémán, hogy alkalmazzanak-e komputerizált szavazógépeket - állítja Jason Tester, aki önmagát "interakció designer"-ként és futuristaként határozza meg. Tester, aki nemrégiben végzett az olaszországi Interaction Design Institute Ivrea-ban, a technológia, a design és a politikatudomány kreatív egyesítését hozta létre, amely azt vizsgálja, milyen hatással lehet a technológia a szavazásra az alacsony részvételű választások és a kormány iránti csökkenő bizalom feltételei között.

Tester 'Gyorsuló demokrácia' projektje négy "forgatókönyvből" áll, amelyek azt vizsgálják, hogyan lehet beilleszteni a technológiát a szavazás folyamatába. Tester a különböző technológiai fejlesztések mellett és ellen szóló érveket egy kitalált nézőpontból sorolja fel - ahogy az utcán megkérdezett emberek válaszolnának; egyesek dicsérve az új technológiát, mások sárba taposva azt. A projekt célja az, hogy nyilvános vitát indítson arról, hogyan használható vagy nem használható a technológia a demokratikus rendszer fejlesztésére.

Az első forgatókönyvben megjelenik egy Constituty nevű "szoftverügynök", amely az emberek online szokásait vizsgálja, hogy megismerje politikai nézeteiket. Például, valószínűleg sok e-mailes vagy webes tevékenység tanúskodik pl. az abortusztörvénnyel vagy a gyógyszer-szabadalmaztatási törvénnyel kapcsolatos problémákról. A választás előtt az ügynök megjelenik a szavazópolgár monitorján, vagy e-mailt küld neki, amelyben olyan jelölteket vagy népszavazási kezdeményezést javasol, amelyek a szavazópolgár álláspontját képviselik. Az ügynök nem csak hogy kiderítheti az emberek gondolatait, hanem szavazhat is a nevükben. Tester elismeri, hogy ez a fajta szoftver nem teljesen felel meg a képzettebb és érdekelt választópolgároknak, de legalább meg tudná állítani a részvételi arány évtizedek óta megfigyelhető csökkenését.

A második megoldás, amelyet Tester "Gyakorold a szavazást!" - ként nevezett el, azt a problémát vizsgálja, hogy a jelöltek álláspontját a szavazók rosszul értik meg. A regisztrált szavazók "feljavíthatják" a szavazataik értékét, ha megismerkednek a politikai ügyekkel és a jelöltekkel a média használatával vagy interneten, mobiltelefonon, esetleg standokon, vetélkedőkben való részvétellel. A jelmondat: a jobban informált szavazó bölcsebb. De ahogy Tester egyik képzeletbeli megkérdezettje rámutat, nem demokratikus kevesebbet érőnek tekinteni olyasvalaki szavazatát, aki két munkahelyen dolgozik, és két gyerekét neveli, mint azét, akinek több szabadideje van arra, hogy szavazói értékpontokat gyűjtsön.

"Egy személy, egy szavazat a demokráciánk és a legtöbb demokrácia számára alapvető fontosságú véleményt jelent, és ez nem fog megváltozni egyhamar" - állítja Tester. Ugyanakkor vitatja, hogy a "Gyakorold a szavazást!" alapjául szolgáló elv valóban működik. "Kevesen szavaznak, és általában azok, akik a legszélsőségesebb véleménnyel rendelkeznek. A mérsékelt nézeteket vallók, vagy akik nem érzik állampolgári kötelességüknek a szavazást, nem mennek el leadni voksukat a választásokkor. A "Gyakorold a szavazást!" egy olyan jövőképet mutat be, amelyben csak a politikai fanatikusok vesznek részt.

A harmadik forgatókönyvben a szavazóknak elektronikusan kell bizonyítaniuk, hogy egy előírt időtartamig egy megadott helyen tartózkodtak, mielőtt engedélyeznék a szavazást az azzal a hellyel kapcsolatos témában. Tester ezt "Helyalapú szavazásnak" nevezi. Például egy hely fejlesztésével kapcsolatban akkor lehet szavazni, ha valaki legalább egy órát töltött ott és meghallgatta a tárgykörhöz kapcsolódó érveket és ellenérveket. Az ötletnek van egy gyenge pontja: "Ez nem olyan egyszerű. Ha a város életbe akarja léptetni ezt az új követelményt, akkor arra kell kényszerítenie a szavazóit, hogy töltsenek egy órát az irodáinkban" - jelenti ki egy kitalált ingatlanfejlesztési cég képzeletbeli képviselője.

A negyedik elképzelés a "Szavazás utáni megfigyelés". Az alacsony részvételű szavazások egyik fő oka a politikusok iránti bizalom általános megrendülése, és az a széleskörű meggyőződés, hogy a kampányígéreteket nem teljesítik. A "Szavazás utáni megfigyelés" segítségével a szavazók megfigyelhetik a választott politikusok tevékenységét. Először is a szavazófülkében kiválasztják, hogy melyik tevékenységet szeretnék ellenőrizni. Majd egy választott ellenőrző szervezet segítségével, legyen az akár az Amerikai Polgárjogi Szövetség, a Wall Street Journal vagy a Los Angeles Times, a regisztrált szavazók az általuk választott technológia formájában értesülnek arról, hogy a jelöltjük betartja-e a választási ígéreteit. Ezáltal elszámoltathatók lesznek a megválasztott képviselők, és a választópolgárok részvétele a politikában szintén valós folyamattá válik.

A Gyorsuló Demokrácia projektre adott visszajelzések vegyesek. Míg Tester az általa "design agnosticism"-nak nevezett dologért küzd és csak a képzelt jövő forgatókönyveire koncentrál, sokan nem értik a célkitűzéseit. Egy e-mailben azért könyörögtek Testernek, hogy: "Legyen olyan jó, tegyen Amerikának egy szívességet és állítsa le a projektjét!" Tester örül az ilyen kemény reagálásoknak is. "Örülök, hogy az emberek legalább megőrülnek attól, hogy a technológia miképp hathat a szavazásra, még ha nem is értik az én szerepemet ebben" - nyilatkozta.

Válhat-e valamelyik Tester által javasolt technológia társadalmunk működési elvévé? "Sajnos a választási technológia még nem elég fejlett ahhoz, hogy olyan elektronikus rendszerrel lásson el minket, amely elég megbízható a demokráciánkban. Még nem tartunk ott" - állítja David Dill, a Stanfordi Egyetem számítástechnika és villamosmérnök professzora, aki nemrég létrehozta a VerifiedVoting.org szájtot, hogy megismertesse az emberekkel az elérhető és a még nem elérhető műszaki megoldásokat. A floridai választásokkor bekövetkezett fiaskó arra figyelmeztet, hogy a technológia fejlődése még nem az igazi megoldás és valószínűleg soha nem is lesz az - hangsúlyozza Dill.

Tester viszont azt állítja, hogy Gyorsuló Demokrácia projektje csak a jövő lehetséges útjainak kifürkészése, és nem írja elő, hogy milyen jellegű változtatásokat kell végrehajtani. S bár nem tudni, hogy valaha is megvalósul-e valamelyik forgatókönyv egy politikai kampány során, mégis provokatív eszközként hívja fel az emberek figyelmét arra, hogy az információtechnológia miként segítheti, vagy gátolhatja az önmagukat kormányzó állampolgárokat támogató rendszer létrejöttét.