Gép az ember ellen: sakk-matt

Gari Kaszparov lehajtott fejét a kezébe temeti. A kétségbeesés jelei ezek, vagy csak egy percnyi pihenés lenne világbajnoki címének visszaszerzésére irányuló könyörtelen küzdelemben, a sakk reklámozásában és az emberiség képviseletében az ember és gép közötti gigászi küzdelemben?

Ő az utóbbit vallja, azonban senki sem okolhatja a történelem legnagyobb sakk nagymesterét, ha magába roskad. Saját tapasztalatai mondatják vele, hogy a sakktábla emberi uralmának vége szakad. Az agyak sportjában a szilícium uralkodik.

Ennek ellenére Kaszparov újabb csatára készül. Novemberben játssza harmadik, nagy érdeklődéssel kísért gép elleni mérkőzését. Az első 1997-ben zajlott az IBM Deep Blue-ja ellen, melyről a mai napig állítja, hogy a gép tisztességtelenül játszott ellene. Az idei év elején csalódást keltő döntetlent ért el Deep Junior ellen, melyet két izraeli programozott. A harmadik ellenfél az X3d Fritz lesz, egy világklasszis program, melyet úgy módosítottak, hogy háromdimenzióban is játszató legyen, azaz 3-D szemüvegekkel azt az illúziót keltik, hogy egy virtuális sakktábla lebeg Kaszparov és a monitor között. Kaszparov hiszi, hogy egy ember még mindig kiharcolhatja a győzelmet a világ legjobb sakk programja ellen, bár a lehetőség kezd egyre inkább beszűkülni.


Néhány éven belül akár egyetlen győzelem egy hosszú játéksorozatban "az emberi géniusz győzelmét" jelentheti, mondta a nagymester. Eközben a Deep meccseket úgy értékelik, mint az emberek és gépek között kialakuló feszültség kezdete.

Emberiességünk eredményezi mélyreható versenybeli hátrányunkat, ennek szelét már megérezhettük a Deep Blue meccsen. Kaszparovot annyira kihozta a sodrából az IBM taktikája - alapvetően a számítógép mindenáron a győzelemre játszott, míg Kaszparov egy nemes küzdelemre számított - hogy a nagymester látványosan elherdálta az utolsó játékot és így az egész mérkőzést is elvesztette. A januári Deep Junior elleni összecsapás azonban már tisztábban mutatta a problémát. Kaszparov megnyerte az első játékot és döntetlenre utazott a másodikban. Mindazonáltal a harmadik játékban erős kezdés után kirívó hibát vétett. Ekkor vált világossá, hogy amikor számítógépek és emberek mérkőznek, már nem ugyanarról a játékról beszélhetünk. Kaszparovot oly módon tarolták le, ahogy egy érzéketlen gépet képtelenség. Ami még rosszabb, az előny ismeretében nem volt meg az a remény, ami az emberek esetében még meglehetett volna, hogy jól programozott ellenfele ki nem kényszerített hibát vét, és ezáltal visszanyerheti a játék felett az uralmat. A felismerés még a nagy Kaszparovot is megbénította, ami végigkísérte a mérkőzés során.


"Nem tudtam szabadulni attól a hibától" - mondta. "Mindig lerombolta a lelkierőmet, hogy tovább küzdjek. Minden játékban azon gondolkoztam, ha egy nagy csatába keveredem mi fog történni. Ez mutatja az emberi elme gyengeségét, hiányosságát."
A mérkőzés ekkor még döntetlen volt, következett a mindent eldöntő hatodik játék. Kaszparov gyorsan fölénybe került. Bármelyik ember ellen agresszíven lépett volna tovább és megszerzi a győzelmet.

"Még mindig megvan az esély a hibázásra" - idézte fel akkori gondolatmenetét. "A harmadik játékban is hibáztam. Ennek tudatában egyetlen döntés maradt. A vereség katasztrófa lett volna, gondolataimban egy döntetlen közelebb állt egy győzelemhez."

Kaszparov megdöbbentette a játszmát követő több millió nézőt, amikor döntetlennel zárult a játszma és a mérkőzés. Ijesztő lecke volt ez a csata a nagymester és lélektelen ellenfele között. Világunkat egy másik fajjal osztjuk meg, egy olyan fajjal, ami egyre okosabb és függetlenebb lesz az évek múlásával. Bár sokan kinevetik az elképzelést, hogy a gépek önállóvá válhatnak, ne feledjük, nem is olyan régen senki sem tudta elképzelni, hogy egy számítógép legyőzzön egy sakk bajnokot.