A különféle, közelmúltban megjelent, illetve hamarosan megjelenő DVD-író meghajtók, valamint a DVD következő generációs változatainak körvonalazódó tervei egyaránt arra utalnak, hogy a CD-t leváltani készülő technológia fejlődésének egy új fázisához érkezett.

A DVD technológia gyermekkora

A CD szabvány rendkívül széles körű elterjedését követően, az 1980-as évek végén, illetve a '90-es évek legelején vetődött fel az ötlete egy eddiginél jóval nagyobb kapacitású optikai adattároló média megalkotásának. Az új média, illetve az új meghajtók kifejlesztését a vezető elektronikai gyártók közösen szerették volna elvégezni, ezért a társaságok 1992-ben közös konzorciumot alapítottak DVD Forum néven.

A DVD (Digital Versatile Disc - Univerzális Digitális Lemez) szabvány fejlesztését végző konzorcium egy olyan lemezes, optikai adattároló rendszert tervezett megalkotni, amely alapjaiban a CD technológiájára épül, de a CD lemezeknél jóval nagyobb tárolókapacitást biztosít, és az adatátviteli sebesség drasztikus növelését is lehetővé teszi. A DVD-Video lemezek emellett még két rendkívül fontos tulajdonsággal is rendelkeznek: Egyrészt olyan másolásvédelmi technológiát tartalmaznak, amely megnehezíti a lemezek tartalmának illegális másolását, másrészt a lemezek és lejátszók földrajzi területek szerinti régiókódokat kaptak. A régiókódok elsődleges célja az, hogy a gyártók kontrollálni tudják az egyes lemezek elérhetőségét a különböző országokban, és egyúttal a piacot is felosszák egymás között. Mint nemsokkal később azonban kiderült, a DVD-Video lemezek másolásvédelmi technológiája korántsem bombabiztos, a régiókódok megkerülésére pedig általában a DVD meghajtók adnak lehetőséget.


Több éves megfeszített fejlesztői munkát követően a DVD-Video szabványra épülő lejátszók első prototípusai 1996-ra készültek el, az eszközök tömegtermelése ezt követően pedig hamarosan be is indult. A DVD szabvány a gyárilag nyomott, csak olvasható lemezek tárolókapacitását 4,7 GByte-ban határozta meg, amely a CD lemezek 650 MByte-os kapacitásának hozzávetőleg hétszerese. A szabvány a hagyományos egyoldalas, egyrétegű lemezek mellett támogatja az egyoldalas kétrétegű, illetve kétoldalas kétrétegű lemezeket is, 9,4, illetve 18,8 GByte tárolókapacitással. A DVD-Video lemezeken a filmek MPEG-2 audió- és videótömörítési eljárással kerülnek rögzítésre, amely a Video CD-k esetében alkalmazott MPEG-1 -nél sokkalta jobb kép- és hangminőséget eredményez. Ezzel egyidejűleg a DVD szabvány az 1x-es DVD sebességet közel 1400 KByte/s-ban szabta meg, amely szintén jóval nagyobb az 1x-es CD 150 KByte/s sebességénél, és illeszkedik a DVD-Video lemezek MPEG-2 videótömörítési technológiája által igényelt bitrátával. Az audió DVD, illetve az írható DVD formátumok ekkor még nem álltak teljesen készen.

Az első DVD-Video lejátszók 1997-ben kezdtek elterjedni az amerikai piacon. Az eszközök iránti kereslet kezdetben visszafogott volt, a holtponton való túljutás után azonban szélsebesen kezdett hódítani a technológia. Az asztali DVD lejátszók megjelenését követő hónapokban a gyártók sorra dobták piacra az eszközök számítógépes változatát is, a DVD-ROM meghajtók eleinte azonban meglehetősen nehézkesen törtek be a piacra. Az európai piac kisebb késésben volt az amerikaihoz képest, mivel Európában csak 1998 első felében jelentek meg az első DVD eszközök.

Az 1998-as év végére fellendült a DVD-ROM meghajtók piaca, mivel a felhasználók egyre nagyobb jövőt láttak a CD technológiával visszafelé kompatibilis eszközökben. A Pioneer Electronics még az év vége előtt kiadta első DVD-R technológiájú DVD-író meghajtóját, amelyet a társaság elsősorban professzionális mastering célokra szánt, ára ennek megfelelően pedig az eget súrolta. A Panasonic márkanevéről ismert Matsushita Electric Industrial Co. a Toshiba-val, valamint több másik gyártóval együttesen eközben piacra dobta az első generációs újraírható DVD-RAM szabványra épülő meghajtókat. A meghajtók egyoldalas, 2,6 GByte-os, illetve kétoldalas 5,2 GByte-os DVD-RAM lemezeket tudtak írni és újraírni, amelyeket az asztali lejátszók, illetve a DVD-ROM meghajtók többsége azonban nem volt képes beolvasni. Az elsősorban archíválási célra szánt DVD-RAM meghajtók ára viszont jóval alacsonyabb volt, mint a Pioneer-féle DVD-R eszközöké.

Szintén az 1998-as évben került pont a DVD-Audio szabványra is. A technológia a CD-Audio lemezek 16 bit, 44,1 kHz-es mintavételezéséhez képest sokkalta jobb minőségű, 24 bit, 96 kHz-es digitális audió rögzítését teszi lehetővé.

A '90-es évek végén komoly problémát jelentett, és részben még mostanában is problémát jelent, hogy az európai piacon a DVD-Video lemezek kínálata sokkalta szegényesebb, mint az Egyesült Államokban. Harc a különféle írható szabványok között

A DVD-Video, illetve DVD-ROM szabványok megalkotásakor a vezető elektronikai óriáscégek a kezdeti ellentéteket követően összefogtak egy közös szabvány létrehozásáért, ezért a piacon megjelenő DVD-Video és DVD-ROM eszközök között nem merült fel kompatibilitási probléma. Az írható és újraírható DVD formátumok azonban megosztották az ipart, és a különféle cégcsoportok különböző utakat választottak, és reménykedtek, hogy saját megoldásukat végül sikerül általánosan elfogadtatni.

Mindez azt eredményezte, hogy a cégcsoportok három egymással inkompatibilis írható formátumot fejlesztettek ki. Az első DVD-írót a Pioneer Electronics dobta piacra még 1998-ban. Az eszköz azonban nem az otthoni felhasználókat célozta, és ez a meghajtó árán is tükröződött. A társaság nemsokkal később kiadta DVD-RW meghajtóit is, amelyek a CD-RW eszközökhöz hasonlóan a megfelelő lemezek törlésére, illetve újraírására is képesek. A DVD-RW meghajtók ára azonban szintén meglehetősen magas.

A Matsushita és Toshiba japán cégek vezetésével kifejlesztett DVD-RAM technológia a Pioneer modelljeinél sokkalta elérhetőbb közelségbe hozta a DVD újraírókat. A DVD-RAM eszközök ára sokkal alacsonyabb a DVD-R/RW változatoknál, ráadásul ezek a meghajtók alkalmasak a lemezek véletlenszerű (újra)írására/olvasására, ezért ideálisak lehetnek archíválási célokra. A technológia egyik hátulütőjét, a DVD-ROM szabványnál kisebb, 2,6 GByte/oldalas tárolókapacitást megoldották a második generációs, 4,7 GByte/oldalas változatok, de a megoldás sorsát azonban így is megpecsételte a DVD-Video lejátszók, illetve DVD-ROM meghajtók többségével való inkompatibilitás.


Némileg megkésve érkezett a harmadik írható DVD megoldás, a DVD+R/RW technológia. A DVD+RW Alliance-be (DVD+RW Szövetség) tartozó gyártók, vagyis a Philips, Sony, Hewlett-Packard, Ricoh, és Mitsubishi Chemical/Verbatim cégek által támogatott szabvány nagymértékű kompatibilitást mutat a DVD-Video lejátszókkal és DVD-ROM olvasókkal, amely a felhasználók számára az egyik legkritikusabb tulajdonság. A DVD+R/RW technológia mögött álló cégek gyakorlatilag már önmagukban is kizárták a megoldás elbukásának lehetőségét, a DVD+R/RW meghajtók és lemezek megfizethető ára pedig tovább növelte az eszközök iránti érdeklődést.

Az első DVD+RW meghajtók csak tavaly jelentek meg, a technológia azóta azonban szélsebesen terjed a magánfelhasználók körében, és gyorsan megelőzte a másik két (újra)írható formátumot. A legújabb meghajtók ráadásul az egyszer írható DVD+R formátumot is támogatják, és képesek CD lemezek írására/újraírására is, amellyel a megoldás felhasználási lehetőségei tovább bővültek.

A szakértők szerint jelenleg minden jel arra utal, hogy a DVD+R/RW szabvány válik általánosan elterjedtté, a DVD-R/RW megoldások pedig leginkább a professzionális felhasználók körében találnak piacot maguknak. A DVD-RAM szabvány szinte bizonyosan elbukott, és a közeljövőben várhatóan fokozatosan eltűnik a piacról. Körvonalazódik a DVD jövője

Bár a DVD technológia csak az elmúlt években vált általánosan elterjedtté, a fejlesztők már közel állnak a következő generációs DVD szabványok végleges formába öntéséhez. Jelenleg úgy tűnik, a jövőben két különböző DVD technológia fog napvilágot látni a piac két különböző területén.

Március elején kilenc szórakoztatóelektronikai óriás képviselői ültek össze a következő generációs DVD lemezek és meghajtók technikai specifikációinak véglegesítése céljából. A Sony, Philips, Samsung, LG, Thomson, Hitachi, Pioneer, Matsushita (Panasonic), és Sharp cégek a megbeszélésen elfogadták a szabvány korábban megalkotott tervezetét, így az új technológia alapköve immár adott a társaságok számára. A kilenc gyártó egyébként kivétel nélkül tagja a DVD Forumnak, az új technológia elfogadására azonban a konzorcium keretein kívül került sor.

A "Blu-Ray", azaz "Kék Sugár" technológiára épülő következő generációs meghajtók a technológia nevéhez hűen kék színű lézert alkalmaznak, amelynek egyik fő jellemzője, hogy a jelenlegi vörös lézereknél kisebb hullámhossza miatt kisebb lemezterületre is ráfókuszálható. Mivel a kék lézerrel a lemezen kisebb foltok világíthatóak meg, az adatok fizikailag közelebb helyezkedhetnek el egymáshoz, ami nagyobb tárolókapacitást eredményez azonos adathordozó területen. A kék lézer alkalmazásával lehetővé vált, hogy az újfajta, a jelenlegi változatokhoz hasonlóan 12 cm-es átmérőjű DVD lemezek egyetlen oldalon, egyetlen rétegen mintegy 27 GByte adatot tároljanak. A jelenlegi, 4,7 GByte-os (egyoldalas, egyrétegű) DVD lemezek 133 percéhez képest az új Blu-Ray megoldások mintegy 13 óra DVD-Video minőségű, MPEG-2 formátumú film tárolásához elegendő kapacitással rendelkeznek.

A nagy adatsűrűségű, következő generációs Blu-Ray lemezeket írni, illetve olvasni képes meghajtók a társaságok szerint 2003 - 2004 körül jelennek meg a piacon, és a jelenlegi tervek szerint elsősorban számítógépes adatok tárolására szolgálnának. A technológia fejlesztése azonban nem áll le a 27 GByte-os változatnál. A gyártók terveiben máris az 54 GByte-os tárolókapacitású, kétrétegű megoldások szerepelnek. A Blu-Ray technológia óriási előnye lesz a jelenlegi írható DVD szabványokkal szemben, hogy az összes nagy gyártó egységesen támogatja, így várhatóan nem lesznek vele kompatibilitási problémák. Mindez a jelenlegi megoldásokról korántsem mondható el.

Mint mindennek, a Blu-Ray -nek is meg van azonban a maga hátulütője. A kék színű, 450 nm-es hullámhosszú fényt kibocsátó lézerek alkalmazásának ötlete valójában már egyáltalán nem új, de a gyártók a közelmúltig képtelenek voltak olyan kék lézereket gyártani, amelyek megfelelően hosszú élettartammal rendelkeznek. Bár különféle technológiákkal sikerült elérni, hogy a kék színű lézerek az infravörös és vörös változatokhoz hasonlóan hosszú ideig működőképesek maradjanak, mindez a komponensek árának drasztikus megemelkedésével járt. A Blu-Ray meghajtók ezért kezdetben várhatóan meglehetősen drágák lesznek. A Blu-Ray mellett egy másik következő generációs DVD technológia is kibontakozóban van. A DVD Forum által fejlesztett és támogatott HD-DVD (High Definition DVD - Magas Minőségű DVD) technológia teljesen eltérő szemléletet követ, mint a Blu-Ray. Ennek oka elsősorban az, hogy amíg a Blu-Ray egy számítógépes újraírható formátum lesz, a HD-DVD kifejezetten a DVD-Video szabvány utódjának készül. A HD-DVD eszközök a jelenlegi DVD meghajtókhoz hasonlóan vörös színű lézert alkalmaznak. A technológia újítása nem a lemez tárolókapacitásának növelésében rejlik, hanem egy alacsony bitrátájú, igen jó hatékonyságú tömörítési technológiában, amely rendkívül jó képminőséget biztosít a jelenlegi 4,7, illetve 9,4 GByte-os DVD lemezeken.

A Warner Bros., valamint a DVD Forum javaslatát támogató többi cég úgy véli, a 9,4 GByte-os tárolókapacitású kétrétegű DVD lemezek egy, MPEG-4 -hez hasonlóan hatékony audió- és videótömörítési eljárással jobb megoldást jelentenek, mint a 27 GByte-os Blu-Ray lemezek. A DVD Forum 17 tagja közül 11 támogatta az új, vörös lézert alkalmazó HD-DVD technológiát, a többi hat társaság, köztük a Philips, a Matsushita, és a JVC, tartózkodott.

Bár a DVD Forum csak komoly nehézségek árán tudta meghozni a HD-DVD támogatásáról szóló döntést, egyes szakértők szerint a két új, egymástól eltérő technológia nem fog problémát jelenteni. A HD-DVD formátum ugyanis műsoros DVD-Video lemezekhez készül, a Blu-Ray Disc pedig egy nagykapacitású írható formátum lesz. A HD-DVD egyébként semmiképpen nem vehetné át a Blu-Ray Disc helyét a számítógépes adattárolási médiák körében, mivel a technológia kifejezetten a filmek kép- és hangminőségének javítását célozza, és nem nyújt a jelenlegi DVD lemezeknél nagyobb tárolókapacitást.

Pillantás a (nem is olyan) távoli jövőbe

A japán Matsushita Electric Industrial Co. a közelmúltban jelentette be, hogy a társaság kifejlesztett egy, a CD-vel egyező méretű, kétoldalas optikai lemezt, amely 100 GByte adat tárolására képes. A Panasonic márkanevéről ismert társaság tulajdonképpen a Blu-Ray technológiai elveit követte, és az adatsűrűség további növeléséhez a kék lézernél is rövidebb hullámhosszú ultraibolya lézereket alkalmazott. Bár az új technológiára épülő meghajtók DVD kompatibilitása csak nehézkesen és viszonylag költségesen lenne megvalósítható, a társaság reméli, a megoldás be fog kerülni a DVD-k egy újabb generációjába.

A Constellation 3D még a Matsushita-nál is messzebbre ment a fejlesztésekkel. A társaság Fluorescent Multi-Layer Disc (FMD - Fluoreszkáló Sokrétegű Lemez) technológiája kezdetben szintén mintegy 100 GByte tárolókapacitást eredményezne egy CD méretű lemez esetén, amely a későbbiekben kék lézer alkalmazásával akár az 1 terabyte-os is elérhetné. Mindezek a technológiák azonban még a viszonylag távoli jövőt képviselik.